Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

5. oldal 1964. január 16, esütörtöV Csökken a feszültség Panama és az USA közölt „Castro áttörte a blokádot" Arab csúcsértekezlet AZ AMERIKAI Ál­lamok Szervezetének az Egyesült Államok és Pa­nama közti viszály ren­dezésére kiküldött békéltető bizottsága szerdán a kora hajnali órákban bejelentette, hogy megálla­podás jött létre, amelynek értelmében a két or­szág mielőbb helyreállítja a diplomáciai kapcso­latokat egymással. Ennek megtörténte után har­minc napon belül tárgyalások indulnak a két érdekelt állam között a vitás kérdésekről. Pa­namában egyébként látszólagos nyugalom ural­kodik. Helyreállt a légiközlekedés. — Érezhető azonban a panamaiak és az amerikaiak közötti viszony megromlása. Sok szórakozóhelyre ki van írva, hogy amerikaiaknak belépni tilos. A kubai külügyminisztérium kedden este hivatalos nyi­latkozatban cáfolta Rusk amerikai külügymi­niszter állításait, melyek szerint a panamai ese- mélyekhez a kubai kormánynak bármi köze vol­na. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a válságot az amerikaiak gyarmatosító politikája és a la­tin-amerikai országok szuverénitásának semmi­be vevése robbantotta ki. A latin-amerikai köz­vélemény egyébként változatlanul hangot ad an­nak a meggyőződésének, hogy a panamai ese­ményekért az USA agresszív körei a felelősek. A JELENTŐSEBB amerikai lapok néhány nap óta cikkekben foglalkoznak Fidel Castro kubai elnök szovjetunióbeli tárgyalásaival. A New York Times cikkének ezt a címet adta: Castro áttörte a blokádot. Ennek nyilvánvalóan az az értelme, hogy a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, hathatós támogatása hatástalanít­ja a Kuba elleni egyoldalú gazdasági megtorló intézkedések egész rendszerét. Kuba gazdasági elszigetelésének Washingtonban kidolgozott ter­ve — írja a lap — egyébként is hézagos volt. Noha, az Egyesült Államok nyíltan ellenzi, mér­sékelt arányokban mégis folyik a kereskedelem Kubával. Ami viszont már nem egyszerűen a blokád áttörése, egy angol társaság 400 autó­buszt adott el Kubának, Franciaország és Nyu- gat-Németország pedig újabb üzleteket kötött Castróval. Azt is aggasztónak találják az ame­rikai politikai körök, hogy Olaszország a minap beleegyezett, Kuba cukorszállítmányokkal törlesz- sze régebbi tartozásait. Attól félnek, hogy ez a lépés további közeledést készíthet elő. Spanyol- ország — Franco Spanyolországa — hajókat kí­nált fel Kubának cukorért, jóllehet az erről szó­ló tárgyalások miatt Amerika megtorlással fe­nyegetőzik. Akár tetszik Washingtonnak, akár nem, el kell ismernie, hogy szövetségeseinek eszük ágában sincs a kereskedelemben valami­féle kiközösítést alkalmazni Castróval szemben — állapítja meg némi rosszallással a jól ismert amerikai lap vezércikke. KAIRÓBAN folytatódtak a zártkörű tanács­kozások az arab csúcsértekezlet résztvevői kö­zött. Az értesülések szerint Hasszán marokkói király javasolta, hogy évente rendezzék meg az arab csúcstalákozót. A cél: elsimítani azokat a nézeteltéréseket, melyek veszélyeztethetik a kö­zös ügyet. Az értekezlet első konkrét eredmé­nyei az arab államok egymás közti viszonyának javulásában mutatkoznak meg. Tunézia és Ma­rokkó megegyezett abban, hogy ismét felveszik a diplomáciai érintkezést nagyköveti szinten. Feltűnést keltett Szaúd király, Szaúd-Arábia uralkodója és Szalal jemeni köztársasági elnök találkozása. Mint ismeretes, Szaúd több mint egy éven át minden eszközzel Szalal uralmának megdöntésére törekedett. Kedden létrejött még Nasszer, Ben Bella, Aref, Szaúd király és Husz- szein jordániai király között is egy találkozó. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN fl háború utáni legnagyobb kábítószer-csempészés Nyugal-Berlinben PIPE VILÁGBAJNOKI )AKK—ZÓNAVERSENY KECSKEMÉT A 4. fordulóban szerdán este lapzártáig a következő ered­mények születtek: Pietzsch (NDK)—Attard (Mál­ta)! :0, Bilek (magyar)—Mata- novics (jugoszláv) 0,5:0,5. Clark (angol)—Pachman (csehszlovák) 0:1. Szabó (magyar)—Tringov (bolgár) 0:1. Finom kék hasis-füstfelhő töl­tötte be kedden délután a nyu­gat-berlini rendőrség egyik veze­tőjének szobáját, ahol a rend­őrség a háború utáni legnagyobb kábítószer-csempészésről tartott beszámolót az újságíróknak.! A tettes: az iraki származású 25 éves Akram Murán Avanesz, a nyugat-berlini műszaki egye­tem hallgatója már a rendőrség foglya. Az iraki fiatalembert január 3-án tetten érték, amint az egyik mozi előtt igen borsos, áron: 20 nyugati márkáért 10 gramm hasist adott át egy al­gériai diáknak. A lakásán tartott házkutatás során összesen csaknem öt kiló hasist találtak nála, melyet Ak­ram Murán Avanesz magyar szaláminak és datolyának ál­cázva csempészett be Nyugat- Berlinbe. Lakásán pedig bárány- húsba varrva rejtegette a mér­get. A l’anama-cssitorna „életrafza“ A közép-amerikai iöldszoros legkeske­nyebb részét átszelő Panama-csatornát — mely a két legna­gyobb világtengert, az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt kap­csolja össze — 1914­ben adták át a forga­lomnak. A 81,6 km hosszú csatorna a két óceán közötti — a dél­amerikai kontinens körülhajózásából szár­mazó — távolságot mintegy 18 000 km-rel rövidíti meg. Építé­sében, mely még a múlt század nyolcva­nas éveiben kezdődött meg, eredetileg főleg francia tőkeérdekelt­ség vett részt. A szá­zadfordulóra azonban már az Amerikai Egyesült Államok biz­tosított magának tel­jes szabad kezet, s Kolumbiát (mély or­szágnak felségterületéhez tartozott a csatorna, a jelenlegi Panama Köztársaság egész területével) olyan feltételek elé állította, hogy azokat Kolumbia visszautasítani kénysze­rült. Kerek hatvan évvel ezelőtt az Egyesült Államok támogatásával (USA hadihajó fedezete alatt) a 75 ezer négyzetkilométer nagyságú és ma 1,1 millió lakosú Panama el­szakadt Kolumbiától és „független­ségének” kikiáltása után néhány nappal megkötötte a csatornaszer­ződést az USA-val. A szerződés szerint Panama 10 millió dollárért és további 250 ezer dollár évi használati díjért a csa­tornát és ennek két oldalán mint­egy 8 km szélességű területet, a Csatorna-Övezetet „örök időkre” az USA felségterületének tekinti. A Budanestnél mintegy háromszorta nagyobb, 1680 négyzetkilométernyi Csatorna-Övezet több mint kéthar­mada vízterület, mert a Gatun-tó és a Madden-tó ifi a zónához tartozik. Az USA 1955-ben körülbelül 25 millió dollár értékű berendezés egy­idejű átadása mellett a bérleti díj összegét évi 1,9 millió dollárra emelte fel. A közép-amerikai forra­dalmi mozgalom nyomásának hatá­sára pedig 1960-ban Panama szuve­rénitásának névleges elismeréseként a Csatorna-Övezet területén a pa­namai zászló kitűzéséhez is hozzá­járult. A Panama- csatorna az Egyesült Államok számára katonai és gazda­sági szempontokból egyaránt fon­tos. Stratégiai jelentősége ugyan — a haditechnikában bekövetkezett je­lentős változások eredményeként — valamelyest csökkent, de gaz­dasági jelentősége az egyre fokozó­dó áruforgalom hatására évről cvre növekszik. A 100—300 méter széles és átlagosan 13 méter mély csa­torna ugyanis a Szuezi-csatoma után a kapitalista világ legforgal­masabb mesterséges víziútja. For­galma az elmúlt 10 év alatt meg­kétszereződött és megközelítette a maximális (évi 75 millió tonnás) át­bocsátási kapacitást. (Míg 1950-ben csupán 6500 hajó 33,5 millió tonna áruval haladt át rajta, addig 1962- ben már 12 200 hajó 67,5 millió ton­na áruval kelt át a csatornán.) Az egyre növekvő forgalom következ­tében az utóbbi években a Panama­csatorna jelentős bővítésének, ille­tőleg egy teljesen új csatorna épí­tésének szükségessége is felmerült. A csatorna üzemeltetése az USA- nak nagy jövedelmet jelent. 1958— 1962 közötti öt év alatt átkelt 52 000 hajó, 290 millió tonna áru után va­lamivel több mint negyedmilliárd dollár illetéket fizetett. A csatorna teljes jövedelme öt év alatt azon­ban ennek az összegnek kétsze­rese: kereken 500 millió dollár volt. Ez összegből az USA bérleti díjként csupán nem egészen 10 millió dollárt bocsátott Panama rendelkezésére. Könnyen érthető te­hát a Panamai Köztársaság azon | Közös kambodzsai—indonéz közlemény Szerdán Phnom Penhben köz­zétették Szihanuk kambodzsai államfő és Sukamo indonéz el­nök közös közleményét. A közlemény hangsúlyozza, hogy a két államfő továbbra is az el nem kötelezettség politi­káját, valamint a szabad és füg­getlen államok békés együttélé­sét tartja szem előtt. Mindkét államfő újra hang­súlyozza, hogy ki kell tartani a nemzetközi feszültség enyhülé­se, az ázsiai és afrikai országok szolidaritása, valamint az egye­temes béke mellett. E célok ér­dekében határozottan támogat­ják a második afro-ázsiai érte­kezlet összehívásának gondola­tát. A tárgyalások befejeztével Sukamo elutazott Kambodzsá­ból és megérkezett Tokióba. Erhard megérkezett Londonba Erhard nyugatnémet kancel­lár Schröder külügyminiszter kíséretében szerdán délelőtt kétnapos hivatalos látogatásra Angliába érkezett. A nyugat­német államférfiakat a londoni Victoria-pályaudvaron Home brit miniszterelnök és Butler külügyminiszter üdvözölte. Erhard londoni útjával kap­csolatban a nyugatnémet la­pok szerdán arról írtak, hogy az eszmecsere középpontjában ugyan a kelet—nyugati viszony kérdése és a nyugat-európai or­szágok közötti viszony problé­máinak megvitatása áll majd, ezenkívül azonban Erhard fel fogja használni az alkalmat ar­ra is, hogy az angol kormányt az úgynevezett sokoldalú atom­haderő tervéhez csatlakoztassa. 99 ,,Jó ember Toltam... Rövid idő alatt elfogták a* ötszörös rablógyilkost A moszkvai lapok az utóbbi napokban egy elvetemült bűnö­zővel foglalkoznak. Vlagyimir Joneszján bünte­tett előéletű fiatalember Moszk­vában és Ivanovóban rövid idő alatt öt rablógyilkosságot köve­tett el. Az esetek híre futótűz­ként terjedt el a szovjet fővá­rosban, ahol már nagyon régen nem fordult elő gyilkosság. A nyomravezető egy szolgálatot teljesítő rendőr volt, aki meg tudta mondani annak a teher-» autónak a rendszámát, amelyen a 27 éves bandita, ejszáljítotuta az egyik áldozat lakásáról elra­bolt televíziós készüléket, A moszkvai rendőrök sok ezer kocsit vizsgáltak át, de Jonesz­ján kimenekült a hurokból és egyik városból a másikba utaz­gatott. Különleges intézkedése­ket tettek a gyilkos felkutatá­sára. Az önkéntes rendőrök ez­rei láttak nyomozáshoz napi munkájuk elvégzése után. A rendőrség segítségére siettek a komszomolisták operatív cso­portjai is. Végre Moszkvától 920 kilométerre, Kazán város pálya­udvarán éber szemek észrevet­ték, .és erős kezek ártalmatlanná tették az orenburgi vígszínház „bűvészéből” fejszés gyilkossá átvedlett haramiát. „Jó ember voltam” — haj­togatja most a rendőrségen Jo­neszján, aki otthagyta felesé­gét, gyermekét, majd összeátlva egy • „prímaballerinával” vidéki „turnéra” indult. A léha élet sok kiadással -járt, ezért hatá­rozott úgy, hogy nők és gyer­mekek. meggyilkolásával jut pénzhez. — A szovjet rendőrség — mint erre N. T. Szizov, a moszk­vai közvédelmi hivatal vezetője az Izvesztyijában rámutat — gyorsabban fel tudja kutatni a bűncselekmények elkövetőit, mert a nyomozók korszerű tech­nikai eszközöket kaptak munká­juk tökéletesebb elvégzéséhez. Emellett a bűnüldözésben igen jelentős szerepet kapott a tár­sadalom. törekvése, hogy a szuverenitását rendkívül sértő, évtizedekkel ez­előtt, kedvezőtlen körülmények kö­zött megkötött csatornaszerződés fe­lülvizsgálására törekszik. * Ezek után felidézzük a csatorna megszületésének izgalmas króniká­ját. Ferdinand Lesseps francia diplo­mata és mérnök, a Szuezi-csatoma megteremtője, első sikere után nagyszabású vállalkozásba kezdett: a Panama-földszoros átvágásába, az Atlanti- és a Csendes-óceán össze­kötésére. Munkásságában magyar munkatársai is voltak. Az egyik Türr István tábornok, a magyar— olasz szabadságtörekvések hőse, a másik Gerster Béla, a kiváló ma­gyar mérnök. Gerster 1876-ban mint osztálymérnök működött az új csa­torna legalkalmasabb helyének ki­nyomozásában, és ő volt az, aki —- a nicaraguai terv ellenében — a panamai átvágást ajánlotta. Gerster készítette 1881-ben Türr István társasága számára a Ko- rinthusi-csatorna tervét. Lesseps 1881-ben megkezdte a munkát a panamai földszoroson. Mintha Iz­mail pasa pazarló szelleme lebegett volna e vállalat felett is, úgy öm­lött a pénz. A hazai lapokban fan­tasztikus hírek voltak olvashatók. A Pesti Hírlap 1884. április 25-én megírta, „Hogy fizetnek a Panama­csatornánál?” című cikkében: „A vezérigazgató — olvassuk — évi 150 ezer frank fizetést húz, és a Pa­nama-csatorna építő társaság költ­ségére gyönyörű villában lakik; szolgálatára ingyen állanak kocsik, lovak és inasok. A két szakasz­főnök évenként 60—60 ezer frank fizetést kap, s ezenkívül utazási átalányt, szabad lakást stb. Mind e sok fizetés kissé csodálatosnak tetszik ugyan, de indokolttá teszi a gyilkos éghajlat.. Ha csak ez lett volna a haj! Ez még nem érintette Lesseps dicskoszorúját. Koronázatlan kirá­lya volt ő minden idők legmeré­szebb vállalkozóinak. Ilyennek ün­nepeltük mi is, amikor 1885-ben országos kiállításunkra ellátogatott. Jómaga azonban ekkor már érezte, hogy Panamában nem fogja Szuezt megismételni. Érc szobra továbbra is diadalmasan mutatott Port Said- ban sikeres művére, ezt azonban mind kevesebbszer emlegették, aztán a Panama-vállalat munkálatait 1889- ben — miután egymilliárd frank csalárd módon eltűnt — meg kel­lett szüntetni, Lesseps, a bálvány ledűlt. Ilyen óriási pénzbotrányt nem látott addig a világ. Maga a panama szó nálunk gyorsan meg­honosodott, mint a megvesztegeté- ses üzletek elnevezése. A következő tízegynéhány évben még az is kérdéses volt, vajon a Panama-szoros átvágására fog-e va­lamikor is sor kerülni. Sokáig új­ból a Nicaragua-megoldás volt elő­térben, mígnem 1902-ben meglepe­tésszerűen Panama mellett történt döntés. Közben alakult egy fran­cia társaság, amelynek részvényeit megvette az Egyesült Államok, mely végül az újonnan alakított Panama állammal megkötötte a szerződést, s az építendő csatorna 10 mérföldes övezete örök bérletként korlátlan jogkörrel az USA kezébe került. Újból megkezdődtek a munká­latok és nyolc esztendő elmúltával, 1913- ban, összeölelkezhettek az At­lanti- és a Csendes-óceán vizei. Ez jellegezetésen amerikai módon tör­tént. Wilson, az Egyesült Államok elnöke, a washingtoni Fehér Házi­ban megnyomott egy villanyos- gombot, amely tőle 3200 kilométer­nyire meggyújtotta az oda készített néhány tonna dinamitot. Ez robbantotta fel a Chagres- töltést, amely négy évig tartóztat­ta fel a Chagr es-folyót, hogy ez­alatt az átvágáson dolgozhassanak a munkások ezrei. Maguk a mun­kások szabadnapot kaptak ez al­kalomra. ök és az összegyűlt ün­neplő közönség leírhatatlan öröm- mápiorban úsztak, amikor a pon­tosan megállapított program sze­rint a töltés egét-földet megreszket- tető robajjal a levegőbe röpült, s a Culebra . folyó habjai sisteregve ömlöttek az e percben megszületett Panama-csatornába. Goetbalsnak hívták a Panama- csatorna végső megalkotóját. S öt­ven évvel ezelőtt, 1914-ben már ha­jók jártak a Panama-csatornán. 1914- ben. Történelmi éV volt. Fáj* dalom, egyéb okból ifi. (K. T.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom