Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-10 / 7. szám
1964. január 10, péntek 5. oldal n Magyar Irodalmi Lexikon és Kecskemét Juj, de jó... A tél a felnőtteknek csak gondot, a gyerekeknek annál . több örömet, rengeteg élvezetet jelent. Egy cseppet sem zavarja őket, hogy a hőmérő higanyszála kemény hideget, fagyot jelez, mert ilyenkor lehet nagyokat hógolyózni, korcsolyázni, vagy rápattanni a szánkóra és uzsgyi, vidáman siklani lefelé a behavazott domboldalon. És míg a nagyok a tavaszt várják türelmetlenül, a gyerekek csak egyet óhajtanak: „Tartson ez a tél minél hosz- szabb ideig!...” A múlt év végi könyvtermés nagy értékű újdonsága a Magyar Irodalmi Lexikon I. kötete, mely A-tól K-ig terjed. Nagyon vártuk megjelenését s megállapíthatjuk, hogy a mű a várakozást kielégíti. Van azonban mégis hozzáfűzni valónk — kecskeméti szempontból. Ügy látjuk, néhány országos szempontból is fontos kecskeméti irodalomtörténeti adat kimaradt a lexikonból. Üssük fel a H betűt. Hiányoznak a következő íróink: Hornyik János, Kecskemét történetének megírója, az Akadémia levelező tagja, kiről már ezelőtt 60 évvel tanultam az úgynevezett kis Beöthyből, mint Vili. osztályos gimnázista. Hanusz István, a földrajztudomány kiváló művelője, számtalan népszerű földrajzi munka írója. Hollós László természettudós, az egész világ tudományos szakkörei által elismert gombaszakértő, az Akadémia levelező tagja. Horváth Döme, Katona József kecskeméti kultuszának megindítója, és eredményes fejlesztője, a Katona József Társaság (eredetileg Kör) megalapítója. Hajnóczy Iván, Katona József életének és munkásságának kutatója és neves munkása. A Révai Nagy Lexikon mindezekről megemlékezett (Hajnó- czyról a 20. számú pótkötetben). Homyikról és Hanuszról az 1927-ben megjelent Irodalmi Lexikon is írt, pedig az az egész világirodalmat felölelte. De ezeknél még érdekesebb Hajnal József esete, kiről a Révai Nagy Lexikon 20. kötete beszámol, pedig ez a lexikon kapitalista vállalkozás volt, Hajnal pedig szocialista író. Ezzel szemben nem szól róla mostani lexikonunk, mely pedig szocialista jellegű vállalkozás. Hajnal meg ma már 19-es veterán, s ma is szívesen vesz tollat a kezébe. Es nincs benne a lexikonban Horváth Ambrus neve sem, pedig 6 mint az első világháború előtt megjelent Magyar Alföld című kecskeméti szocialista lapnak a szerkesztője úttörő munkát végzett és elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mi már 70 évvel ezelőtt emléktáblát tettünk Hornyik János szülőházára s most készülünk felállítani Horváth Ambrus mellszobrát, ugyanakkor a Magyar Irodalmi Lexikon semmit nem tud vagy közöl róluk. Ennyit a lexikon H betűjéről. De tallózzunk tovább. Nincs benne a lexikonban Fekete József kecskeméti születésű író és fővárosi lapszerkesztő, az egykor kedvelt Magyar Szalon szerkesztője, valamint Fördős Lajos, volt kecskeméti református lelkész, az országosan ismert, haladó szellemű egyházi író. A Révai Nagy Lexikon róluk is megemlékezik. De nincs benne Buday Dezső, a rendkívül nagy irodalmi mun- kásságú kecskeméti jogakadémiai tanár, az 1919 őszén tombolt fehér terror mártírja sem, akinek már készen van a szobra, csak fel kell állítani és Csányi János sem, aki elsőként írta meg Katona József életrajzát 1840-ben a Társalkodóban. De ami Kecskemétre vonatkozó ismeretanyag be is került a lexikonba, abban meg hibákat találunk. Joós Ferencnek például felsorolja első kísérleteit, de nem szól az 1959- ben megjelent művéről. Az első kecskeméti könyvnyomda történetéről, amit Joós Ferenc Fenyvesiné Góhér Annával együtt írt. Életrajzi adatai is pontatlanok. Kada Eleknél nem tud arról, hogy 16 éven át Kecskemét nagynevű polgár- mestere volt. Téves az az adata is, hogy Kelemen László, az első magyar színigazgató Pesten született 1760-ban, mert Kecskeméten született 1762 július 26-án. Kecskeméti vonatkozása van Dankó Pistának is (akit a lexikon Istvánnak nevez, holott ő a saját műveit Dankó Pista név alatt adta a nyilvánosságnak). — Kodály Zoltánról aránylag keveset ír lexikonunk. Ismerjük a kiváló főszerkesztő: Benedek Marcell előszavának érveit, de azért mégis jobban kellett volna bizonyos arányosságra törekedni, bárki legyen is a cikkek írója. Az élő kecskeméti írók közül Joós Ferencen kívül csak Goór Imre nevével találkoztunk. Nem szól a lexikon a Katona József Társaságról sem, pedig a többi irodalmi társaságról megemlékezik. Így megtaláljuk a szegedi Dugonics, a temesvári és nagykőrösi Arany János, a kassai Kazinczy, a pécsi Janus Pannonius Társaság és a debreceni Csokonai Kör méltatását, sőt a pécsinél azt is megtudjuk, hogy 1948-ban megszűnt. Itt is mi vagyunk a legmostohábbak. Most már felmerül a kérdés: lehet-e ezeken a hibákon javítani? Lehet, ha a beérkező megjegyzések figyelembevételével az Akadémiai Kiadó pótfüzetet vagy pótkötetet ad ki. Semmi esetre se új teljes kiadást javításokkal, mert akkor éppen az első beszerzőknek maradna hibás példányuk. A most készülő második kötetre pedig helyszíni érdeklődés volna helyes. Nem elég kérdőívek kibocsájtása és feldolgozása, hanem legalább a megye- székhelyekre jöjjön le egy munkatárs s ott szerezze be és ellenőrizze az adatokat. Pár óra alatt Kecskeméten is teljes tájékoztatást tudnánk adni, s akkor a második kötet ellen nem merülne fel kifogás. S tudna segíteni Orosz László kecskeméti tanár, a 150 tagú lexikonszerkesztőség munkatársa is. Ismételjük: a fent felsorolt hibák ellenére is nagyra becsüljük a lexikon szerkesztőségének a munkáját, de ezeket a kifogásokat el kellett mondanunk, éppoly jó szándékkal, mint például Bóka László tette. Mint Kecskemét város múltjának régi kutatója, ezzel is szolgálni kívántam a nagyra hivatott ügynek, annak, hogy a magyar irodalom barátai minél alaposabb és teljesebb lexikonhoz jussanak a magyar irodalom múltjáról és jelenéről. Dr, Váry István Szépen KA iota a tsz-akadémia fal- /»• vaink téli művelődési programjának egyik fontos — bár még sok helyen elég helytelenül elhanyagolt — része lett, állandóan napirenden szerepel a tematika kérdése. Abban megegyeznek a nézetek, hogy a tsz- akadémiák elsődleges feladata: alapos szakmai ismereteket nyújtani. Ezen túlmenően pedig előbbrevinni az általános műveltség és a világnézeti nevelés ügyét. A cél tehát világos, és o " parasztság szakmai művelése az akadémiákon — egykét kivételtől eltekintve — jónak mondható. A világnézeti nevelés már kevésbé, az általános műveltség pedig — az akadémia legvitathatóbb pontja. Igaz ugyan, hogy túlzás lenne léptekkel lépett a terembe, mintegy vérbeli tengerész. Lisz- kai néhány perccel később követte, és elvegyült a többiek között. Az őrnagy vizsla szemekkel kutatta Sípost. Bízott az ítélőképességében, és tudta, hogy mozgásáról gyorsan felismeri. De egyelőre még nem látta sem őt, sem a lányt... A jelmezesek egymást nézegették. Igyekeztek kitalálni, hogy kit rejt egy-egy álarc. Pálos odalépett Liszkaihoz, és a fülébe súgta, hogy keresse meg Siposékat, és legyen a nyomukban ... Kilenc óra után néhány perccel a zenekar ismét tust húzott, aztán egy kockás cowboy-ruhá- ba öltözött férfi felállt a dobogóra: — A jelmezbált ezennel megnyitom! — Pálos őrnagy a hangjáról felismerte Kovácsot. — A legjobb jelmezt egy huszonnégy személyes tortával jutalmazzuk, amely saját konyhánkban készült. Éjfélkor le- pényevő-versenyt rendezünk — gyertyafény mellett... Akik be akarnak nevezni, nyújtsák fel a kezüket, hogy tudjuk, hány lepényt csináljunk! Vagy harminc kar lendült a magasba. Pálos körbe sétált, s megállt két férfi mögött. Az egyik elegáns szmokingban volt, a másik frakkban. A frakkos hanyag mozdulattal a bárpultnak támaszkodott, s szarvasbőrkesztyűjével legyezte magát. Azonnal felismerte bennük a két német vadászt. A kesztyűs mintha Kurt Müller lett volna. (Folytatjuk.) szólni.. egy 14—15 előadásból álló akadémiától elvárni: most aztán pótolja sürgősen az eddigi mulasztásokat. Es az is nagyon jó és hasznos dolog, hogy az előadások többségén agronómiát és a helyi adottságoknak megfelelő mezőgazdasági ismereteket sajátítanak el a tsz-tagok. De mit tanulnak azon a néhány — bár csekély mennyisége ellenére is kitűnően hasznosítható — művészeti előadáson? M ég jó, ha ismeret- és érdeklődési kórüknek megfelelően hallhatnak valamit a magyar irodalmi és művészeti élet jeleseiről, esetleg meg is vitatják a hallottakat. Viszont egyik helyen például Ibsenről beszélte békés szunyókálásba hallgatóit az előadó, akiről szintén feltételezhető volt, hogy ismereteit nem annyira Ibsen műveiből, mint inkább valamiféle irodalmi útmutatóból merítette. Ilyen és ehhez hasonló példát tucatszám lehetne sorolni, de legalább megállapítható, hogy az akadémia irodalmi témával is foglalkozott. Ugyanakkor hány tematikában kapott helyet legalább egy nyelvi előadás? Egyetlen egyben sem. Persze, a tévedések tisztázása végett, itt most nem általános iskolai tudást nyújtó nyelvtanra gondolunk. Mindössze néhány fontos nyelvi jelenség ismertetésére, amely a beszédünkben legsűrűbben előforduló helytelen kifejezésekre, hibákra hívná fel a figyelmet. Miért fontos ez? Nem ritka eset, hogy tsz-eink vezetősége, tagsága szakmai, közösségi, sőt tudományos kérdésekről is okosan fejti ki a véleményét. Hozzászól, vitatkozik, de közben úgy fogalmazza a mondatokat, úgy ejti a szavakat, mintha a magyar beszédet nem itt tanulta volna, hanem valami távoli égitesten. D emélhetően a jövőben *» erre, ennek a hiányosságnak a pótlására is sor kerül. Hiszen tsz-tagságunk látóköre egyre tágul. Xjj gépekkel, a korszerű technikával ismerkedik és élettani tanulmányai a természettudományok világába vezetik el. Igaz, hogy a nagyobb szaktxidás több termelést és jövedelmet jelent, mégsem szabad lebecsülni az irodalmi, művészeti, de főleg az anyanyelvi ismereteket. Kapjon hát meg végre illő helyet az akadémiák tematikájában: — édes anyanyelvűnk, a szép magyar beszéd. —s —a XXII. Az esti órákban már az egész üdülő a jelmezbálra készülődött. Jöttek-mentek az emberek egyik szobából a másikba. Mindenki sietett, s dugdosva hozott-vitt valamit. Csereberélték a ruhadarabokat, hogy teljes legyen mindenki jelmeze. Olyan titkolódzás közepette folyt mindez, mintegy hadifelkészülés. Sokan még a vacsoráról is elmaradtak, szobájukban toldozták-foldozták jelmezeiket. Pálos reggel, miután kijött Évától, úgy döntött, hogy matróznak fog felöltözni, Liszkai pedig fiatal parasztlegénynek. Mind a két jelmez alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a nadrágzsebben elrejtsék fegyvereiket és a poláris lámpákat. — Ugyanakkor könnyen mozoghatnak ezekben a ruhákban. Pálos Liszkaival leüzent István- fiéknak, hogy sürgősen szerezzenek neki matrózruhát és maszkot, amely teljesen elfedi az arcát, valamint Liszkai nak egy pár parasztcsizmát, csizmanadrágot, fehér inget és mellényt. Az őrnagynak rossz elő- érzete volt, valahogy félt ettől a jelmezes estétől. Éppen most, amikor mindenkit annyira szemmel kellene tartania, jelmezbe bújnak az üdülők. Kissé idegesen ment fel a szobájába, hogy hozzálásson az öltözködéshez. Nyolc óra felé járt. Elmúlt a nap, és nem történt semmi. — Liszkai holmija is ott volt őnála, nemrég csempészték fel a barlangból, amikor már sötétedni kezdett. A főhadnagy most is ott ült az ajtórés mögött, és figyelt. Az őrnagy kopogtatott. nehogy fejbe vágja a mögötte lapuló fiatalembert. — No, lássunk az öltözködéshez — lépett a szobába Pálos. — Ügy kell elmaszkíroznia, hogy az atyaúristen se fedezze fel bennem a zenetanárt. — Megpróbálom, őrnagy elv- társ ... Beöltöztek. — A pisztolyát el ne felejtse zsebre tenni... — Nem felejtem el. — Vigyázzon, tánc közben nehogy megérezzék a lányok. A mulatság csak kilenc órakor kezdődött, így hát leültek és rágyújtottak. — Tartok ettől a hajnali találkozástól ... — Miért, őrnagy elvtárs? — Annyian lesznek, hogy mozdulni sem tud majd a fickó... — Nem azért. Biztosan védekezni fog... Az ám... A bálon lehetőleg legyen a közelemben, ne csavarogjon el! — De őrnagy elvtárs .:. — Csak mondom ... Mit gondol, miért nem értesítette a szakaszvezető a B. 26-ost, hogy kiszabadult? — Talán még nem jutott hozzá. Vagy nem is gondolt rá, hogy értesíteni kellene... — S most várja Sipos újabb utasításait... Lehetséges ... Amíg a Két rendőrtiszt beszélgetett, az üdülő tovább zsongott. Ide, a szobába is behallatszott a megbolydult épület zsivaja. Sikongtak, nevettek, vi- háncoltak az üdülők. Éváék is készülődtek. Sipos, mivel nem tudott más jelmezt szerezni, elhatározta, hogy arab burnuszba öltözik. Két lepedőt szemelt ki erre a célra, és Éva segítségével magára húzta. A lány néhány öltéssel a férfi ru- jához erősítette a lepedőket, s máris ott állt előtte a teve ringó járáshoz szokott jelmezes férfi, akit nehezen lehetett volna felismerni... Sipos nem szólt Évának, hogy hajnalban el kell távoznia. Már korábban kikészítette az éjjeli szekrény fiókjába a maszkot, amelyet miskolci utazásánál is használt. Ügy számított, hogy hajnali fél négykor indul a Hámor-kohóhoz, bár arról fogalma sem volt, hogy mit is akarhat a B. 26-os, és miért nem rádión jelentkezett. De a parancs, parancs!... Éva nagy gonddal festette ki a száját, körmét már korábban vérvörösre lakkozta. Szájába vette a hosszú nádszipkát. Megnézte magát a tükörben, s elégedetten állapította meg, hogy a fél világi nő jelmeze tökéletesen sikerült. Odalenn, a kiürített étteremben már gyülekeztek a jelmezesek. Először egy apacslegény meg egy táncosnő libegett be. A zenekar tust húzott, s a személyzet megtapsolta az első párt. Aztán nemsokára jöttek a többiek is. Szaggatott ruhájú kalóz és szobalány, pincér és egy nagyszakállú, aranysújtásos portás, egy katona, parasztmenyecskével a karján. Mindenkinek akadt valami ötletes jelmeze, pedig igazán nehéz volt összeállítani az üdülésre szánt szerény ruhatárból, hiszen senki sem számított erre a jelmezbálra. Egy fiatalember például fürdőnadrágban és zakóban jött le, és meztelen nyakára kötötte nyakkendőjét... Pálos őrnagy széles, himbáló
