Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-09 / 6. szám
1964. január 9. csütörtök 3. oldal Az irodától - a műhelyig 'A kis irodában lobogva muzsikái a kályha tüze. A benn tartózkodók, jó asszonyszokás szerint, igyekeznek „a maximumot kihozni” a fűtőalkalmatosságból. A szoba képe egyébként első látásra arra vall. hogy itt valamilyen társasjátékot játszanak: . a padlón minden talpalatnyi helyen papírlapok fehérlenek. Égy jól fizető „ kártyaparti** — Kártyázunk — évődik Bar- tus Imréné, a (Sszaújfalui Tisza Termelőszövetkezet filigrán, szőke főkönyvelője. Majd a szót komolyra fordítva magyarázza, hogy — miután a leltározás munkái befejeződtek — most a leltárjegyek szétválogatása van soron. — A feladatainkat tekintve azt sem bánnánk, ha még délelőtt lenne — mondja ebben a már erősen délutánba hajló órában Bagó Sándomé anyag- könyvelő. Nem is csodálkozunk szavain, amikor megtudjuk, hogy a leltári utómunkák őt veszik legjobban igénybe. Hozzávetőleg mintegy ezerféle anyagot, fogyóeszközt kell könyvelnie. De általában egyikőjük sem panaszkodhat „munkanélküliségre”, hiszen a leltárban szereplő mintegy ötezer tétel fut keresztül a kezükön, eny- nyit kell feldolgozni, rögzíteni. Bagi Mária kontírozó könyvelő elsorolja, hogy mennyi teendő vár rájuk ezekben a napokban. Bizony, az egész évben megszerzett munkaegységek ellenőrzése, az egyeztetések feszült szellemi koncentrációt, jól kihasznált perceket követelnek. le, mint Marika közli: — Három másik adminisztratív dolgozó is segít, hogy ki ne fussunk a határidőből. S a vidáman duruzsoló kályha mellett — tovább „kártyáznak”. A daráló mellett Az istállóban Gulyás István bácsi, a 62 esztendős állatgondozó, répát vág a lovaknak: a darált répa, búzatörek és árpaszalma keverékéből készített pác jó takarmányként szolgál. Az öreg négy éve lóápoló, azelőtt hajtókocsis volt. Világéletében cselédkedett, jószággal bánt; jóra bízták hát az ő személyében az állomány egy részét. Sérelme Gulyás bácsinak, hogy a hetenként legyalult 35 mázsa répa után mindössze 1,25 munkaegységet írnak a javára. — Sose darált répát, aki ezt így megállapította — zsörtölődik. — Tavaly hány munkaegységet szerzett? — kérdezzük. — A hatszázat mindenesetre túlhaladta már. Ha jól meggon- dalom, összevissza- „fölrajzolódik” hatszázötven is. Nem annyira elégedetlen ember hát mégsem Gulyás bácsi! — Megyek, folytatom a „szakácskodást” — lép a daráló Szabadalmazott gombanemesítési eljárás A közelmúltban szabadalmazták négy szakember — dr. Bo- hus Gábor mikológus, Heltay Imre, Koronczy Imréné és Uzo- nyi Sándomé agrármérnök — tanulmányát: A gomba nemesítésének új módszerét. A mikológusok körében eddig általános volt az a nézet, hogy kétspórás csiperkegomba csak a termesztésben létezik és vadon nem fordul elő. Az új eljárás kidolgozói ennek a feltevésnek a cáfolatából indultak ki; hosz- szas gyűjtőmunkával összeszedték a vadon termő kétspórás csiperkegombák számos változatát, s megállapították, hogy ezek lényegében teljesen azonosak a termesztett fajjal. Az új nemesítési eljárás több évi kísérlet után már a gyakorlatban is bevált. A gombatermelő üzemek és gazdaságok most már jóformán csak a feltalálók által kinemesített fajtákat termesztik. Ezek általában húsz-huszonöt százalékkal nagyobb termést adnak, mint az eddigi fajták, s mivel előállításuk, termesztésük nem igényel semmiféle többletberuházást — vagy más költséget, a nagyobb termés országosan és évente számított több millió forintos értéke tiszta megtakarításnak számít. A találmány ezenkívül valutát is hoz az országnak, mert az új, értékesebb fajták szaporítóanyagát több országba exportáljuk. mellé. A gépből csillogva fordulnak ki a friss, nedves répaszeletek ... 4 fáratlhntatlan ember Szép számú segédüzemmel is büszkélkedhet a tiszaújfalui Tisza Tsz. A kovács- és szerelő- műhely mellett van a bognár- és szíjgyártó-üzem. Két idősebb szövetkezeti gazda tevékenykedik az utóbbiban. Szabó András egy kantártető-szemzőtartót javít éppen. Gyerekkorában pár hónapig tanulta csupán a nyergesszakmát, de amit akkor elsajátított, nem felejtette, s most a tsz-ben hasznosítja. Hideg Gábor bognármester hatalmas, vállas, hatvanhét éves ember. Ő a most vásárolt négyszáz darab juhnak készíti az etetőrácsokat. — Győzi egyedül a munkát? — Minek nekem a segítség? — méltatlankodik a kérdésen fiatalos hévvel. — Ha idejében megkapom az utasítást, úgy osztom be az időmet, hogy elkészüljek a munkával. Legfeljebb az éjszakából megtoldom. Négy éve dolgozik itt, s mint mondja, mindent, ami a tsz- ben fából van, ő készít: szerszámokat. az épületek faanyagát, kocsikat... Az irodában hallottuk, hogy nemrég „megbiztatták” Hideg Gábort- észre sem veszi, s egyszer csak nyugdíjba küldik. Felhördült: — Értsék meg, nem mehetek nyugdíjba, mert ha nem dolgozom, meghalok. Ilyen már a fajtám. Az öregem is bognár volt: mihelyt a baltát letette, elszállt belőle az élet. Nem mondom, azelőtt kicsit kevés volt a „nadrágra való”, de most bízunk a zárszámadásban. Van, aki panaszkodik, oszt mégis ekkora kolbászokat eszik tízóraira — mutatja a karján. — Én csak azt mondhatom: két disznót hizlalok, megvan hozzá a kukorica is: fene bajom sincs ... Hanem egy panaszom azért mégis csak van, s ezen érdemes spekulálni. Örökké mi sem élünk, utánpótlás pedig ekkor- ka sincs a szakmában. Pedig a gazdaságban mindig szükség van olyan emberre, aki a fával bánik. Törhetetlen életerő, munkakedv, töprengés a közös gondjain: ez Hideg Gábor. A szomszédos istállóban, a már elkészült etetőrácsok alatt, harsogva ropogtatják a takarmányt a birkák ... JÓBA TIBOR szokásokban, a polgári és kispolgári ideológia maradványaiban, az emberek gondolkodásában vannak pozíciói. Éppen a marxista osztályharcos szemlélet követeli, hogy vegyük figyelembe az új helyzetet: ne szítsuk a harcot ott, ahol már nincs alapja, mert az ellenséges erőket alapjában véve megvertük, és irányítsuk oda a harc tüzet, ahol az ellenséges erők még ellenállnak; ne növeljük az ellenség táborát azokkal, akik helyzetüknél fogva a mi szövetségeseink vagy azok lehetnek, és szigeteljük el a tényleges ellenséget. A párt forradalmi politikája csak a valóságos helyzet pontos számbavételére és marxista elemzésére épülhet. Az osztályharcos szemlélet ezt követeli meg, nem pedig üres frázisokat, az osztályharc jelszavának elvont ismételgetését. A VALÓSÁGOS helyzet józan elemzése több fontos következtetés levonását tette lehetővé a VIII. kongresszuson a párt szövetségi politikájában és az oszályharc vitelében. Az egyik ilyen következtetés az. hogy új lehetőség nyílt a dolgozó osztályok szövetségének kiszélesítésére és elmélyítésére. Népi demokratikus rendszerünk alapja mindig is a munkásosztály és a dolgozó parasztság, valamint a többi dolgozó rétegek szövetsége volt. Addig azonban, amíg társadalmunkban voltak a szocializmussal szemben ellenséges osztályok és rétegek, kizsákmányoló osztályok és maradványaik, ez a szövetség nem terjedhetett ki az egész nemzetre, a társadalom valamennyi rétegére. A szocializmus alapjainak lerakása után, miután a kizsákmányoló osztályok felszámolása befejeződött, a dolgozó osztályok szövetsége nemzeti egységgé szélesedik. Ez a nemzeti egység csak a szocializmus alapjain jöhet létre. Ameddig a szocialista viszonyok nem voltak általánosak a népgazdaság minden ágában, addig még a dolgozó osztályok soraiban is érvényesültek olyan ellentétes törekvések, amelyek akadályozták a szocialista nemzeti egység kialakulását. Ami pedig a jövőt illeti; a szocializmus teljes győzelme és a nemzeti egység ösz- szekovácsolódása egymástól elválaszthatatlanok. Mindaz, ami a szocializmus teljes felépítését fékezi, akadályozza a nemzeti egység kialakulását is. A szocializmus teljes győzelméért vívott harc a szocialista nemzeti egység kialakításának fő eszköze. A MÁSIK fontos következtetés az osztályharc formáira, eszközeire és módszereire vonatkozik. A társadalmunkban végbement változásokból, a szocializmus építésében elért sikerekből és a megoldandó feladatokból következik, hogy az osztályharc súlypontja ma a gazdasági építőmunkára és a tömegek nevelésére, az eszmei harcra tevődött át. A szocializmus ellenségei ma ezeken a területeken tudnak leginkább ártani, és nekünk is ezeken a területeken kell eredményt elérni ahhoz, hogy teljesen megverjük, legyőzzük a kapitalizmust. Ez a harc jóval bonyolultabb, mint amikor a szocializmus hívei és ellenfelei politikai pártokba tömörültek, vagy amikor fegyverrel kellett harcolni a munkáshatalom védelmében. A szocializmus ellenségei ma már csak ritkán lépnek fel nyíltan. A szocializmus teljes felépítését azonban nemcsak a szocializmus tudatos ellenfelei fékezhetik, az eredményes gazdasági munkát nehezíti, hogy a régi világ sok szokása „Eszi, nem eszi..." A címben szereplő „kiszólás” nem véletlenül vált szállóigévé és kezdett önálló életet, új hangsúlyt és értelmet nyerve. — Kérek egy szimpla talpú barna félcipőt — mondja a vevő. Az eladó erre hoz egy feketét, dupla talppal. És miután a vásárló 15 boltot végig jár és mindenütt ugyanaz a „választék” várja, végül is megveszi a dupla talpú feketét, mert „eszi, nem eszi, nem kap mást”. De félre a tréfával. Tegyük fel inkább a kérdést: Gazdálkodásunk Achilles-sarka talán, hogy képtelen rugalmasan követni a gyorsan változó igényeket? A megyei döntő- bizottság november 27-én kelt jegyzőkönyvében megtaláljuk a választ. A Debreceni Tüzelőszer- és Építőanyagértékesítő Vállalat ezer négyzet- méter parkettát rendelt a Bács-Kiskun megyei Faipari Vállalattól. Megrendelésében természetesen feltüntette a fajtát, méretet és a minőségi osztályt is, hiszen vásárlói is ragaszkodnak ahhoz, hogy pénzükért olyan parkettát kapjanak, amilyen nekik tetszik. A Faipari Vállalat azzal hárította el a parketta milyenségére vonatkozó igényt, hogy termelési tervében nincs meghatározva a parketta minősége. Ezenkívül védekezésül felhozta, hogy a számára alapanyagot szállító vállalatok sem köz- lik a rendelés visaszaigazolásakor, hogy milyen fafajtát adnak majd. Mintahogy a méretekről is pusztán gazdasági szempontok figyelembevételével döntenek a termelés folyamán. Az indok az első hallásra elfogadhatónak tűnik. De csak első hallásra, mert ha alaposabban utána nézünk a dolognak — és a döntőbizottság nem volt rest — akkor kiderül, hogy a Faipari Vállalat megkaphatta volna a kívánt minőséget az alapanyagot szállító vállalatoktól. Ha egyáltalán támasztott volna ilyen igényt a szerződés megkötésekor. De nem támasztott, hanem egyszerűen elfogadta, amit kapott, azt gondolván, hogy a TŰZ ÉP is ugyanazt teszi. Az azonban — vásárlói érdekében — nagyon helyesen a döntőbizottsághoz fordult. „Az eszi, nem eszi, nem kap mást” — elv tehát nem feltétlen velejárója gazdálkodásunknak. És nem vagyunk mi olyan szegények sem, mint ahogy sokszor a választék után gondolná az ember. Csak hát egyesek néha szem elöl tévesztik, hogy a termelés célja nem önmaga a termelés, hanem az igények egyre tökéletesebb kielégítése. Békés Dezső „Felesleges" eke Miután meghúzták vele az utolsó barázdát, ott hagyták a tábla szélén. S most magányosan feketéink a beláthatatlan hótenger közepében... Apropo, tenger! Verne Gyula a regényeiben a szélességi és hosszúsági fokok feltüntetésével szokta meghatározni a hajók tartózkodási helyét. Ehhez azonban még ma is tovább él, sok dolgozó fejében még hatnak a kapitalista világ eszméi. Ezekben az esetekben nem a szocializmus ellenségeiről van szó, hanem a szocializmus híveinek gondolkodásában meglevő káros nézetekről, a szocializmustól idegen és ellentétes szokásokról. Éppen ezért itt nem emberek ellen kell harcolni, hanem az emberek megváltoztatásáért. Ennek megfelelően a harc fő módszerei a szervező- jnunka, a nevelés, meggyőzés. AZ ELMONDOTTAK tanúsítják, hogy a párt politikáját változatlanul a marxizmus forradalmi szelleme hatja át, ami megköveteli azt is, hogy a marxizmus tanítását mindig a változó körülményekhez alkalmazzuk. Hazánk az elmúlt évek sikeres munkája eredményeként közel került a szocializmus teljes győzelméhez. Ebben a helyzetben az egyetlen lehetséges forradalmi politika az, amely elősegíti a szocializmus teljes felépítését, és ennek a célnak az /eléréséhez tömöríti népünk minden erejét. WIRTH ÄDÄM, a Társadalmi Szemle munkatársa ml nem értünk, a betájolás egyszerűbb módját alkalmazzuk hát. Eszerint a képünkön látható ekét a Kalocsa—Kiskőrös közötti út jobb oldalán láttuk, az utóbbi helység felé haladva, a 3-as és a 4-es kilométerkő között. Azt is sikerült megtudnunk, hogy a terület a kalocsai Iszkra Tsz-é. Hogy milyen meggondolásból hagyták kint a dereik munkagépet, annak okát nem ismerjük. Mindenesetre több változat lehetséges. Ezek közül néhány: 1. Ekéből felesleg mutatkozik, a behúzatásával tehát nem érdemes vesződni. 2. A tavasszal valahol a közelben folytatják a szántást. Megspórolják az eke vontatási költségét. 3. Rájöttek, hogy a gyárban nem edzették meg eléggé az ekevasakat. Ezt most pótolják. 4. Egyszerűen csak hanyagságból hagyták kint. Megvalljuk. mi leginkább az utóbbira gyanakodunk. Ámbár... De nem árt, ha a munkagép számát is feltüntetjük; 678 121. Hátha ráismer a tulajdonosa. (Hatvani—Pásztor) Lezuhant az Operaház fetőze*érő' szörnyethalt Kálálos szerencsétlenség történt Budapesten: az Opera h' tetőzetének javítása közt mintegy 35 méter magasbó' Hajós utca műkövezeténe hant Szabó János, 31 éves dögös és a helyszínen megh: A bizottság megállapította, hog a szerencsétlen ember tetőjavítás közben nem használt védő- felszerelést. (MTI)
