Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

1M4. január 8, szerda l oHM Az utolsó év munkában A LOVAK meleg párával fúj­ták tele az istállót. Időnként dobbantanak, s halkan felnye­rítenek. Idős, de élénk tekinte­tű, mokány bácsi jön felénk, amint belépünk, s behúzzuk magunk mögött a kétszárnyú ajtót, amelyen át sűrű gőzfel­hő hömpölyög a kinti fagyos vi­lágba. Idős Hegedűs János éjjeliőr, a harkakötönyi Mező Imre Ter­melőszövetkezetben. A hatvan- ötödik életévét tapossa, s ez az utolsó munkásesztendeje. Ok­tóberben már nyugdíjasként tartják nyilván a kimutatások­ban. Jani bácsi negyvenkilenc óta volt a tsz fogatosa. Lószerető ember, hiszen suttyó gyerekko­ra óta — idestova immár fél évszázada — foglalkozik a lo­vakkal De hát az idő eljár, be kellett látnia, hogy ő sem „mai gyerek” már. Így aztán tavaly az éjjeliőr munkakörét bízták rá. — Nem a lóhajtás okozott ne­kem fáradságot — tiltakozik kedvesen —. hanem a velejáró, nehéz, ,^ogümeg”-munkák. — Ezeket, sajnos, már nem vállal­hatom. Így aztán most a közös va­gyonra ügyel. Teendőihez tar­tozik, hogy időnként körüljárja a gondjaira bízott központi ma­jort, bekukkant az istállókba, amelyekben a tizennyolc lovon kívül 60 szarvasmarha ropog­tatja a takarmányt; óvja mind­nyájuk tulajdonát a tolvajoktól, tűztől és mindenféle egyéb kár­tételtől. Cikkünk nyomán Valóban — nemcsak indiszkréció volt A „Petőfi Népe” október hó 11-i számában „Nemcsak in- diszkréció” címmel egy cikk jelent meg, amely foglalko­zott azzal, hogy a bajai já­rásbíróság egy házasság fel­bontására és gyermektartás­díj megfizetésére is irányuló perben hozott teljes ítéletki­admányt küldött meg a mun­káltatónak a megítélt gyer­mektartásdíj munkabérből történő levonás foganatosítá­sa céljából. Az ítélet indoko­lásában a peresfelek házas­életére vonatkozó olyan meg­állapítások voltak, amelyek nem tartoznak kívülálló har­madik személyekre, így a munkabérből történő levo­nást foganatosító szemé­lyekre. A vonatkozó ügyet meg­vizsgáltam és megállapítá­som szerint a bíróság való­ban mulasztást követett el —, amikor a munkaadónak nem csupán az ítélet rendel­kező részét, hanem az egész ítéletkiadmány kézbesítését rendelte el munkabérből tör­ténő levonás foganatosítása céljából. 7 ájékozásul közlőm, hogy a vonatkozó rendelkezések szerint is csupán az ítélet rendelkező részét kell ily ese­tekben megküldeni, s a bí­róságok általában ezt a gya­korlatot folytatják, és csak kivételesen fordul elő a cikk­ben is felhozott, kétségtelen téves, helytelen eljárás. A cikkben történt figye­lemfelhívás indokolt volt, a helytelenül eljárt bírót meg­felelő figyelmeztetésben ré­szesítettem, és egyben a töb­bi bíróság figyelmét is fel­hívtam —, fokozottabb gond­dal legyenek figyelemmel arra, hogy ily esetekben csu­pán az ítélet rendelkező ré­sze, ne pedig az egész ítélet­kiadmány kerüljön a mun­káltató részére megküldésre. Dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke Persze, az igazsághoz ragasz­kodva meg kell vallanunk, hogy Jani bácsinak csak az „egyik fele” éjjeliőr... Teljes igyekezettel. lelkiismeretesen működik ugyan ebben a beosz­tásában is, de egészen azért most sem szakadt el a jószá­goktól; egészségük, jó húsban tartásuk érdekében mindent el­követ. Körútjai alkalmával vé­gigsimogatja tekintetével ked­venceit, a lovakat. De nem ne­vezhetnék őt igazi gazdának, ha megelégednék csupán ezzel. Friss almot készít, etet-itat is. Ilyenkor úgy érzi, hogy még mindig ő felelős a csikókért, és ez a tudat jóleső melegséggel árasztja el, fiatalosabbra, hety­kébbre dagasztja a mellét. — MI VOLT az utóbbi időben a legemlékezetesebb élménye, Jani bácsi? — kérdezzük. — Tavaly, mint a tsz-önse- gélyező csoport tagját, az a megtiszteltetés ért, hogy Har- kányfürdőbe mehettem üdülni. Ez volt életemben az első üdü­lés. Őszintén szólva, nem szíve­sen mentem, megint csak a lo­vak miatt. Hogy ki gondozza majd őket a távollétemben ... Nagy nehezen rábeszéltek. Marikával, a pénztárosunkkal indultunk útnak. Kegyetlen hi­deg volt, ilyenforma, „kutyának se való”, mint a mostani. Vala­hogyan azért elvergődtünk Har­kányig, visszafelé jövet akadt csak el a mozdonyunk. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. — Hát, szóval én a betyár életben még ilyen helyen nem voltam, pedig mondom, szép kort meg­értem. Azelőtt a magamfajtát oda tán még be se eresztették volná. Sok szép mindent lát­tunk. nagy kirándulásokat tet­tünk, voltam a siklósi várban is! Legalább kétszáz tsz-paraszt üdült velem együtt. Én egy So­mogy megyei illetővel, bizonyos Herédi Józseffel kerültem egy szobába. Hát. nem fogatos volt az is! Éjszakákat végigbeszél­gettünk, elsorolva egymásnak, hogyan áll az egyik tsz, meg a másik. A lógondozás náluk is ugyanúgy megy ... Mindennap fürödtünk abban a jó gyógyvízben, alig akartam kijönni. — Biztosan van valami izü­leti bántalma Jani bácsinak ... — szólunk közbe. — Nincs énnekem az égvilá­gon semmi bajom, de a fürdő­zés jól esett. Jóképű menyecskék is voltak Harkányban — villan meg kó- pésan a tekintete —, még min­ket is megtáncoltabtak Herédi komával. Egészen megfiatalod­tam ott. Minden tiszteletet meg­érdemel az Állami Biztosító, amelyik évi 120 forintért olyan ellátást, kosztot rendelt a szá­munkra tíz napig hogy ha nem volnék önsegélyző csoporttag, tán még egy ezresbe is beleke­rült volna! Ha a lovaim ott let­tek volna velem, máig is ott lennék! — fogja tréfára a be­szédet. — Ha sor kerülne rá, akár rögtön is elmennék újra. De hát most már hadd menje­nek azok, akik még nem vol­tak. Megkérdezzük, hogy számára milyen „egyenleggel” zárul a 63-as év. — Nem szeretném, ha dicsek­vésnek vennék, de úgy gondo­lom, nem végeztem rossz mun­kát. November 30-ig a munka­egységeim száma meghaladta a 400-at. Év végéig még legalább ötvenet „rávertem”. A kilátás­ban levő 26 forintot véve ala­pul, elég tisztességes kereset ez. KILENC GYERMEKE közül öt ma is él, s belőlük három ugyanebben a tsz-ben dolgozik, ők is hozzásegítik az öregeket a gondtalan megélhetéshez. Hegedűs Jani bácsi munkás, dolgos élete újabb állomásához érkezik ennek az esztendőnek a végén: tsz-nyugdíjas lesz. Ere­jéhez mérten azért továbbra is be-besegít a közösbe, hiszen so­hasem volt kenyere a tétlenség. Távozásunk után még sokáig megmarad emlékezetünkben a kép: az ötvenéves múlttal bíró fogatos, s a háttérben «a bekö­tött lovak, amint a jól ismert, békés neszezéssel éjszakai pihe­nőre készülődnek ... A harkakötönyi Mező Imre Termelőszövetkezet leendő nyug­díjasának mi is békességes, hosszú öregkort, s majdan jó pihenést kívánunk! JÖBA TIBOR Ta'ajerőpótlás Izsákon Szőlőtörköllyel és cefrével ve­gyített több ezer mázsa istálló­trágyát dolgoznak a talajba az izsáki Sárfehér Termelőszövet­kezet gazdái, mihelyt a fagytól megkeményedett talaj „kien­ged”. A törköly és cefre — amel­lett, hogy a homoktalajok hu­musztartalmát növeli — a táp­anyag- és vízgazdálkodást is lé­nyegesen javítja. A jelenleg szarvasokban tárolt talajerőpót­lót a beterítéskor műtrágyával dúsítják. Olasz művelés — magyarra „fordítva a Születőben a homoki szőlőtelepítés legújabb módszere A közelmúltban egy megyénk- beli küldöttség tagjaként Olasz­országban jártam. Szőlészeti né­zőpontból különösen az ott el­terjedt régebbi és új tőkemű­velési módok érdekeltek. Mindjárt feltűnt, hogy Olasz­országban is a hagyományokra támaszkodva keresik a korsze­rű szőlőművelés útjait. Velence, Bologna és Modena városok környékén a lugasművelés igen sok változatát alkalmazzák. A különböző korú szőlők magas művelésének formája más és más, koronként lemérhető a tőkealakban bekövetkezett vál­tozás. A Po folyó völgyének vízben és tápanyagban gazdag fekete talaja, meg a párás, me­diterrán klíma fává növeszti a nálunk „tőkének” nevezett sző- lőnövén.vt. Itáliában a nagyobb termőfelület kinevelésével hatal­mas termésátlagokat lehet el­érni. Hektáronként 300 400 mázsa A látottak alapján nem volt nehéz megállapítanom, hogy egyre jobban terjed a több ka­rú magas lugasművelés. Ismer­tetője, hogy igen eltérő térál- lást alkalmaznak (3—4 méter sor- és 2—4 méter tőketávol­ság), a szőlőültetvény felett 2— 2,5 méter magasan kifeszített huzal támaszrendszerre rögzítik a fává nevelt szőlőtőkék két-há- rom irányban is elágazó kor­donkarjait. 300—400 mázsa ter­mést szüretelnek hektáronként. Egy hektár szőlő metszése és szüretelése 40—40 munkanapot igényel. Mindkét munkaművele­tet létrán állva végzik. A nö­vényvédelem és a talajműve­lés gépesített. Széles (6—8 mé­ter) sorközök esetén csalt a lugassorok mentén művelik a talajt és a sorköz 50—70 száza­lékán alacsonyan növő mező- gazdasági vagy kertészeti növé­nyeket termelnek. Előfordul, hogy a köztes több bevételhez juttatja a termelőt, mint a szőlő. A nagy fürttermésből nyert must cukorfoka 14—16 százalékos. Szőlőfeldolgozó be­rendezésük és pincészetük mo­dern, mindenütt ott látható a mustsűrítő berendezés és a bor­hűtő gépsor. Boraik kellemes ízűek, üdék és szónsavdúsak. Minden nyelvnek megvannak a maga előnyei. Szerelmi dalo­kat énekelni legszeb­ben olaszul, vallomá­sokat suttogni legvá­lasztékosabban fran­ciául, v vezényszavakat pattogni legcélszerűb­ben németül, károm­kodni pedig legszívből fakadóbban magyarul tud az ember. Ha pedig ez így van, Tóbiást igazán zseniá­lis férfiúnak kell te­kintenünk, mert az egy pillanatig sem két­séges, hogy legcifráb­ban káromkodni ő tu­dott széles e hazában. Tóbiás páratlanul kacs­karingózó káromkodá­sai közvetlenül az ős­talajból fakadtak. Mú­zsája ama Bimbó név­re hallgató, rendkívüli ökör volt, „akivel” Tó­biás mint urasági bé­res ballagott napestig a szántásokon. Bimbó, a nem mindennapi ér­telemmel felruházott ökör ugyanis megfi­gyelte, hogy mikor Tó­biás, a béres károm­kodni kezd, minden­képpen tanácsos elin­dulni, mert a károm­kodás után következik Megúfrázol! szereim az ostor. Ennek az ökörmértékkel kor­szakalkotó felfedezés­nek volt az eredmé­nye, hogy Bimbó nem várta be az ostort, ha­nem egy-két biztató káromkodás után ne­kirugaszkodott a szán­tásnak. Tóbiás ezt őszinte elismeréssel nyugtázta, és így las­san eltűnt közülük az a bizalmatlanság, mely ember és ökör között a fenyítések miait év­ezredek óta kialakult. Bimbó lassan a műél­vező szakértelmével hegyezte füleit, a kü­lönleges veretű károm­kodásokra, leste, mint katonák a lelkesítő trombitaharsogást. Tó­biás pedig, mint ahogy pásztorok faragnak művészien kimunkált ostornyeleket, úgy ci­zellálta remekbe for­mált káromkodásait a címeres inspirátor tisz­teletére. A meghitt kapcsolat­nak azután egy-két tör­ténelmi epizód vetett véget. Előbb a föld birtokosok, majd a; ökrök mentek ki a di­vatból. Bimbót is mar­hahúslevesbe szólított« a kötelesség, és Tóbiás az egykori béres egy napon tizenkét ekéi vonszoló lánctalpassal pöfögött végig a határ­ban. A lánctalpas jobb se­gítőtársnak bizonyult mint Bimbó, nem kel­lett mellette a szántás­ban kocogni, se noszo­gatni, mégse tudta a gépet megszeretni Tó­biás. Csendes nosztal­giával gondolt a haj­dani ökrökre, emlékei­ben a múlt valóságos ökörmennyországgá változott, melynek leg­szebb aranytrónusán természetesen a Bimbó trónolt, mint minden ökrök mennyei királya. Akkor is éppen áb­rándozásaival volt el­foglalva, mikor a lánc­talpas nagyot döccen- ve megállt, magyarán mondva: bedöglött. Tóbiás őszintén meg­hökkent, de azután ki­javította. A továbbiak­ban aztán még sokszoi kijavította, mert a gé{ is olyan, mint a házai ember, idősebb korá ban szívesebben ki-ki- rúg a hámból. Végül is eljött c perc, mikor a lánctal­pas végképp bedöglött Tóbiás csak állt otl mellette a szántáson gutavörösen, fülig ola­josán, és égre emelt te­kintettel megereszted egy olyan keserves, cif­ra káromkodást, hogy azt a Néprajzi Mú­zeumban lehetett volna mutogatni. Hanem ekkor igazán megdöbbentő dolog tör­tént. A lánctalpas a káromkodás után min­den teketória nélkül magától elindult. Tóbiás képe egyszer­re felragyogott, bizal­masan megveregette a gépet, mintha a Bimbó farát veregette volna. Az egymásra találás nagy pillanata volt ez. így fogadta barátjá­nak a traktort Tóbiás, és azóta kizárólag a szeszélyes masinának káromkodik. Boldog ember. Mű vész, aki megtalálta a közönségét. F. Gy. Az olasz szőlőművelés világ- viszonylatban az elsők közötti, a látottakból tehát van mit ta­nulni. Hogy terméseiket a ked­vező földrajzi környezetén kí­vül annak tulajdonítják hogy a régebbi egysíkú magas művelés­hez képest az egységnyi terü­leten megsokszorozták a kordon folyómétert, vagyis a termőfe­lületet. A szőlősorok és sorkö­zök fölött több irányban, meg X-alakban is vezetik a kordon­karokat. Fává növeszteit tőke Érdemes szólni a szőlő fává neveléséről. A tőkéből egy tör­zset nevelnek, melyet a hálóza­tos huzalrendszer magasságá­ban 2—3 irányban elágaztatnak. Telepítésre kifogástalan, első osz­tályú szőlőoltványt használnak. A támasztékot már az ültetés évében, sőt, előtte megépítik, mert a törzs nevelése az első évben megkezdődik. A törzs­nek való vesszőt kétharmad ma­gasságban visszametszik, a töb­bit sárrügyre vágják. Ugyanezt teszik a második és harmadik évben, amikor is bizonyos mennyiségű fürtöt meghagy­nak, ami az erőteljes törzsfejlő­dést még nem veszélyezteti. Et­től fogva évről évre emelkedő a terméshozam, míg 7 éves ko­ráig a szőlőfa elnyeri végleges alakját. Hiba lenne egy merőben el­térő földrajzi környezetben lá­tott, ott bevált művelési eljá­rást alapos megfontolás, bírálat és előzetes kísérleti kipróbálás nélkül, a mi, szélsőségekre haj­lamos, szárazföldi éghajlatunkba „átplántálni”. A józanság azon­ban nem válhat a merész, a jö­vő igényeit számba vevő kez­deményezés kerékkötőjévé. Magyar változat — négy méter sortávolsággal Az Olaszországban látottak alapján megterveztem a lugas­nak esetleg a mi viszonyainkra alkalmazható kísérleti változa­tát, amelyet a keceli Kinizsi Szakszövetkezetben próbálunk ki egy hektár területen. Az ültetvény sortávolsága négy méter, a tőketávolság 50 centi lesz. A sorok felett két méter magas támrendszert épí­tünk, tetején két méter széles kereszttartóval. A T-tartó te­tejére öt szál horganyzott hu­zalt feszítünk ki. A tőketörzset a T-elágazásig hosszú karó mel­lett neveljük. A törzset 1—2 évig talajtakarással, 5—6 éves korig kötöző anyaggal védjük a téli fagykártól. Egy tőke a T-tartón csak egy irányban hajló, egy méter hosszú kordon­kart alkot, a sorhoz képest de­rékszögben. Tehát a tőkék kor­donkarjai váltakozóan a T-ala- kú támasz jobb, majd bal olda­lán helyezkednek el. Amíg a Moser-féle művelés­nél 3 méteres sortávolság ese­tén 1 hektáron 3333 kordon fo­lyóméter helyezhető el a sorok irányával egyezően, addig az olasz lugas általam kidolgozott változatán 5000 méter hosszú kordont nevelhetünk. A magyar lugas előrelátható előnye, hogy rajta minden munkafolyamat iparszerűen gé­pesíthető, s éppen a két legne­hezebb munkaművelet: a met­szés és a szüret. Az olasz lugr fent leírt magyar változaté, mindenütt érdemes fagytűrr szőlőfajtákkal, jó talajon kísér letbe állítani, ahol az osztráé magas művelés üzemi méreti kipróbálása indokolt. HQB^ÁXH SÁNDOR I

Next

/
Oldalképek
Tartalom