Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-07 / 4. szám
MM. Juicrnr 7, keiW 3. oldal «r Őrjárat — hőmérővel Mielőtt elindulnánk, hogy megtekintsük: a közös gazdaságok a követelményeknek megfelelően téliesítették-e a szerfás istállókat, dr. Mezei Miklós megyei főállatorvos tájékoztat bennünket: — Leghelyesebb, ha azt vizsgálják, hogy a szövetkezeti gazdaságok körülrakták-e az ólak falát szalmabálákkal, trágyával, csokkentették-e a belső légteret, kijavították-e a törött ablakokat, s a hézagok szigeteléséről gondoskodtak-e. Ajánlja, vigyünk magunkkal hőmérőt. A jól téliesített szerfás ólakban is elérhető a plusz 17—18 fok, ami az állatok számára a legkedvezőbb klíma. De legalább tíz fokon felüli legyen a hőmérséklet a fiaztatokban és a hizlaldákban. Ha ez nincs meg, a súlygyarapodásban 8—10 százalékos visszaesés is mutatkozhat. Drága mulatság takarmánnyal fűteni! Plusz 4 Celsius Megfogadjuk a megyei főállatorvos tanácsát. Hőmérővel a zsebünkben megyünk a fülöp- szállási Vörös Csillag Tsz majorságába. Három, eléggé rend- szertelen elhelyezésű szerfás fiatató lapul a telep egyik végében. Délelőtt van, a közelben senki. Üres a takarmány-előkészítő is. A három rozoga létesítmény közül a legközelebbit „pécéz- zük ki”. Az innenső két ablak üvegének egy-egy harmada hiányzik. Rögtön megállapíthatjuk, hogy az ajtó sem zár pontosan. Nádtető, vályogfal, téglapadló. A kutricákban 22 anyakoca, s még több kismalac fúrja magát az alomba. Előkerül a hőmérő. Gyorsan zsugorodik össze a vékony, sötétkék vonal. Plusz négy foknál megáll. Aztán mégiscsak sikerül találkoznunk Szentiványi Ferenccel. az állattenyésztő agronó- mussal; — Ez csak ideiglenes helye a sertéseknek — mondja. — Nemsokára korszerűbb helyre visszük őket. Az ablakokat azért megcsináltatjuk, ha már a téliesítés el is maradt. Az Alpok makettje Nem nyújt éppen korszerű látványt a solti Szikra Tsz sertéstenyésztő telepe sem. Dani Gábor brigádvezető azonban mégis örömmel mutatja a négy, egyenként 20 férőhelyes fiazta- tót. Ezek is szerfás létesítmények, belül azonban az alacsony mennyezet közepén húzódik végig a villanyvezeték. — Duplatetős — magyarázza a brigádvezető. — Belül a nádpallót visszahajtottuk, bekentük malterrel. Jól szigetel és a meleg levegő is lejjebb szorul. Szavait máris bizonyítja a hőmérő, amely 13 fokot mutat. Dani Gábor szerint a leghidegebb napokban sincs kevesebb 8—9 foknál. Az öt, egyenként 120 férőhelyes, sizerfás hizlalóban már korántsem ilyen kedvező a helyzet. A fiazta tokhoz hasonló téliesítés elvégzésére, valamint a téglapadló lerakásához 200 ezer forint kellene. Bizony, földes a padló, s meglehetősen hepehupás; olyan, mintha az Alpok makettje volna. Belül magas tető és hideg ... hideg... Hízót azonban alig látni. — Már értékesítettük őket — mondja a brigádvezető. — Márciusig nem is fogunk hizlaláshoz. Néhány hónapig tehát az épületek kihasználatlanul állnak. Mindenesetre érdemes lenne számolni a tsz, vezetőinek is: nem lenne kifizetőbb, ha elvégeznék a teljesítést, hogy folyamatosan hizlalhassanak. Nyári száUástól a hullámtetőig Háromszor húszférőhelyes fiaztató az apostagi Duna Tsz majorközpontjában. Kettőt közülük szalmás trágyával raktak körül. A harmadik fiaztató üres. Cirokból és szalmából van a tető. Minden évben raknak rá szalmát. Belül azonban nagy a légtér. Hideg van, a hőmérő mutatója plusz három fokig süllyed. — Nagyobb hidegek esetén deresek a szarufák — mutatja Gyurcsó József, az éjjeliőr. Vagyis fagypontig, vagy az alá süllyed a hőmérséklet. És a malacok alatt megfagy a trágya. A fiaztatók melletti nyári szállásban jelenleg is anyasertéseket és kanokat tartanak. Csak félig-meddig van körülrakva szalmával a fészerszerű létesítmény. Ilyen körülmények között ugyancsak modernnek hat a közeli, hullámtetejű hiz- laló. Az éjjeliőr is dicséri, azt mondja, hogy ott soha sincs hideg. Az ötvenférőhelyes szerfás növendékmarha-istállóban 70 üszőt zsúfoltak össze. De a hőmérséklet így sem több plusz öt foknál. Igaz, a délre néző ajtón tenyérnyi széles és egy méter hosszú rés tátong. Nyilvánvaló, hogy a szerfás létesítmények a jelenlegi követelményeknek. ma már nem felelnek meg. Egyelőre azonban még nem lehet elegendő korszerű férőhelyet biztosítani az állatok számára. A szerfás ólakat kell tehát téliesíteni, hogy azokban a lehető legelvifelhe- több körülmények között fejlődjenek most is az állatok. HATVANI DÁNIEL Kátyúban az autó Nemegyszer adtunk már örömmel hírt arról, hogy a Kecskeméti Fodrász Ktsz vándorautója hetenként egyszer két férfi és két női munkaerővel felkeresi a járás olyan községeit, ahol nincs állandó fodrászat. Sőt, azt is megírtuk, hogy a kezdeményezésnek nagy sikere van. 1963 december eleje óta indult útjára a vándorautó, de máris némi korrigálásra szorulnak első, lelkes információink. A kezdeményezés sikere most is elismert — a lakosság körében, de jelentősége nem eléggé felismert egyes tanácsvezetők előtt. Vannak községek, ahol heti egy alkalommal sem biztosítottak eddig egyetlen olyan helyiséget, ahol villany van és elfogadható mßlegben dolgozhatnának a fodrászok. Persze vannak kivételek és követendő példák. Jakal- szálláson, Fülop- szálláson adtak megfelelő helyiséget, Helvécián is. Városföldón az állami gazdaság igazgatója bocsátott rendelkezésre olyan helyiséget, ahova a javításra szánt lábbeliket is összegyűjtheti a vándorautó, míg a fodrászok dolgoznak. Nem hisszük, hogy erre nem volnának képesek máshol a tanácsi vezetők. Egyikükről - másikukról ugyan azt hallottuk, hogy kissé tehernek tartják ennek a kis igénynek a kielégítését. Van, aki fogadko- zott — írásban adja., hogy a község egyetlen fodrásza képes ellátni a lakosságot. Vgyanak- lcor az igazság az, hogy ennek az egy magánkisiparosnak nincs villanya sem. Mikor a nőktől érdeklődtek, hogyan tudják rendbe hozatni hajukat, elmondták: a fodrász berakja, ők megszárítják s otthon kifésülik. Szó sincs arról, hogy a vándorautós fodrászat el akarja venni az itteni kisiparos kenyerét, van annak emellett is éppen elég dolga, de a lakosság kétségkívül, örülne a kulturáltabb kiszolgálásnak. Ismételjük, heti egy alkalommal — egyetlen helyiségről van szó minden községben. Annyit ír a sajtó, beszél a rádió, televízió a lakossági szolgáltatás továbbfejlesztéséről, annyiszor hangzott el ilyen kívánalom a szóban forgó tanácsvezetők szájából is egy-egy értekezleten. Mikor végre 90 ezer forintos költséggel beszerezte a ktsz a fodrász vándorautót, ne állítsák útjába a közönyösség kátyúját. (t) Uj év, új elhatározások. És oár az iskolákban volta’ en nem új esztendő kezdődött januárban, az új elhatározások nagyon is belyénvalóak. Hiszen már csak négy hét van hátra a félévi bizonyítványosztásig. Négy rövid hét ahhoz, hogy akinek javítania kell, összeszedje a „hajrában ’ az erejét és kiköszörülje a csoi’bát, egy rosz- szul sikerült felelet, elkönnyel- műsködött dolgozat következőién, Mt. A nagy munkált oz fiáss erővel is láthatnak hozzá a diákok és a pedagógusok, hiszen a karácsonyi szünet után kipihenten tértek vissza az iskolába tegnap, 1964 első tanítási napján. Képünkön: a kecskeméti Béke téri Általános Iskola alsó tagozatos növendékei újra az iskolapadban. Július vé^n Prá ábé>n keresetvén éke-vilrg yíilés Hétfőn a református egyetemes konvent budapesti székhazában sajtótájékoztatót tartottak a keresztyén békekonferenciáról és a 2. keresztyén béke-vi- lággyűlés elkészületeiről. Dr. Bartha Tibor püspök, a magyar egyházak ökumenikus tanácsának elnöke elmondotta, hogy január 3-a és 5-e között fővárosunkban ülésezett a 2. keresztyén béke-világgyűlés előkészítő bizottsága. A 2. keresztyén béke- világgyűlést június 28-a és július 4-e között Prágában tartják. Terjed a fény Ketten éppen hogy elférünk a kis teherautó vezetőfülkéjében. Verdung János, a fiatal sofőr keze gyaki'an ugrik a kormányról a sebességváltóhoz. A szürke kiskocsit eléggé dobálják a Kiskőrösi út jeges buckái. Neki-nekiiramo- dunk, mintha ki akarnánk futni a sűrű hóesés alól. — Maga ki szokott járni a vállalatokhoz? — kérdi Verdung János. — Igen. — Vannak problémák, ugye? .. . Mióta kérek én is akkumulátortöltőt, nem szereznek be. pedig csak pár száz forint ... A kompresszort már sikerült kirimánkodnom... Sasszézik egyet a kocsi. Erre megjegyzi. — Ilyenkor semmit nem lehet előre tudni. Tegnap is simán mentem hatvannal, egyszer csak keresztbe állt az autó... Mielőtt a fehér végtelenségbe tűnne a havas országút, a Szeleifalu fehér- bundás házai közé ringat bennünket a kocsiút. Hótakart szabad térség sarkán állunk meg. Nem messze éppen hatalmas hízót tessékelnek le egy szekérről. Fürge csoport tuszkolja be a kiskapun. A ponyvatető alatti hátsó ülésekről Mészáros Károly, a DÁV kecskeméti üzemvezetője és Nyúl József, a fiatal építési művezető száll le. Viharkabátos, alacsony férfi, D. Szabó József csoportvezető kíséretében vágunk neki a hómezőnek, hogy a szocialista Vörös Csillag brigád munkahelyeit megkeressük. Mintegy 50 új családi házból áll a Szeleifalu fiatal lakónegyede. Tanácsi megrendelésre 75 ezer forintos, kisfeszültségű hálózatbővítést végez itt a DÁV — három utcában. Mindjárt az első sarkon hatalmas kábeldob fogad bennünket. Közelében felállították már az új villanykarót, s bentebb az utcában másik pózna tetején szerelik a vastartókat. A munkások alakja éppen csak szüi-kéllik a hóesésben. Lent a világos színű, új vezeték terítése folyik. Két-három ember lábát nekivetve, kissé hátra dőlve feszíti, továbbítja a huzalt; mint a halászok a hálót. Kúszik, helyezkedik a villanydrót, borzolja a könnyű havat... Ahol pár évvel ezelőtt csak a szél nyargalt, meg kórót zörgetett a téli zimankó, ma emberi település áll és hamarosan megszokott lesz a fény. Közben sok apró szerelést végeznek a vastag pufajkás munkások A szerszámok állításával, kis csavarokkal csak bajlódni lehetne a nagy kesztyűben; tehát puszta kézzel is dolgoznak. — Ha nem vigyázunk, ráfagy a kezünk a vasra — jegyzi meg a csoport- vezető, mialatt a lakótelep másik sarkára igyekszünk. — Nyolc telet töltöttünk már együtt.. . Mikor is szabadultunk, Jóska? — szól előre Nyúl művezetőnek. — ötvenötben. — Ügy van, azóta . . . ,s.ü/.uen elmentóm a vállalattól, aztán visszajöttem. Ismét itt hagytam, de csak visszahúzott a szívem ... A település sarkánál magasabb a terep. mint máshol. Hatalmas kupac sárgaföld rikít a havon. Itt jóval mélyebb gödröt kellett ásni, hogy a pózna felső vége a többivel egy szintben legyen. A csoport egy része terpesztett lábbal dolgozik a gödör felett, mások • a fekvő oszlopot ácsolják. Itt is hidegrázós a látvány: meztelen kézzel is sűrűn agyusztálják a vasalásokat, pedig tiszta gyöngyös a zúzmarától. Nemsokára ebédszünet egy közeli kis házban. Járdi Sándomé, egy magányos idős asszony kamráját vette ki ideiglenes raktárnak a vállalat (az is külön gond, hogy sok helyütt idegenkednek helyet adni) — a nénike szívesen hívja be a munkásokat, egyenek a parányi konyhában. Családi kört alkotva, alacsony székeken ülve jóízűen szalonnáik Nagy Ferenc, Palya Imre, Fórián Sándoi-, Illés Pál, Hegedűs Sándor. — Itt van Mészáros elvtárs Is — hivatkozom az üzemvezetőre — elmondhatják, van-e valami kérésük. — A vezető mosolyogva biztatja őket a hirtelen „provokációra”. A szőrmesapkás D. Szabó József nevetve kap az alkalmon. — Azt kérjük, hogy míg a kemény tél tart, kezeljék elnézőbben a normákat. Gémberedett ujjakkal nem olyan ügyes az ember, jeges karón, fagyos földön több a veszély, óvatosabban lehet haladni. Nem szaladgálhatunk melegedni a kályha mellé, mert megsová- nyodik a boríték. — Így van — bólint egyetértőén Mészáros elvtárs, aki 27 éve tapasztalja a szakma téli megpróbáltatásait — teljesítménybérben sokkal nehezebb most ‘ugyanazt a pénzt megkeresni, mint jó időben. — Sok baj van az anyagellátással — toldja meg Nyúl József. Sok az állásidő, s bizony az csak 80 százalékkal számolható el. Persze, erről nem tehet az üzemvezetőség; országos intézkedés kellene. — Kaptak-e már elismerést, mikor egy-egy ilyen hálózatépítést befejeztek, s kigyúltak a villanylámpák? Kis nevetés göcög végig az eszegetőkön, Nyúl József félrehúzza száját, aztán a sapkáját, úgy keresgeti fejét vakarva a lehető udvarias választ. — Őszinte legyek? Mi az a vállalat vagyunk, amelyet csak szidni szoktak az emberek, mikor nem ég a villany. Az, hogy éjjel is nappal van már a higany- gőz-világítású utcákon, bent a lakásban, — természetes az embereknek ... Megértjük í .. itt nagyvárosban ... — Azért volt rá eset — veti közbe D. Szabó. — Ballószögön vacsorával vári bennünket a lakosság, mikor elvégeztük a villamosítást... — Éppen azt akarom mondani, hop1 ilyen nagyvárosban csak olyan tartozó kai vagyunk az utcának: „Szerelik a villanyt — mondják —, ezért kapják a pénzt.” Csak futóvendégek vagyunk, mindig megyünk tovább, mint a vándorszínészek ,.. «ÚTH ISTVÁN
