Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-31 / 25. szám

8. oldal 1964. január 31, pénteS A költségvetés az országgyűlés előtt Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter expozéja Az 1964. évi állami költség- vetésről szóló törvényjavaslatot dr. Timár Mátyás pénzügymi­niszter terjesztette elő az or­szággyűlés most összeült ülés­szakának első napirendi pontja­ként. Az ipar fejlesztése A miniszter elmondotta, hogy 1963-ban a szocialista ipar ter­melése hét százalékkal, mező- gazdasági termelésünk — a ked­vezőtlen időjárás ellenére is — négy-öt százalékkal magasabb volt az előző évinél — számos új, nagy létesítménnyel gazda­godott az ország. Az állami épí­tőipar több lakást adott át, mint az előző évben. Számos új szo­ciális és kulturális intézmény kezdte meg működését. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme kö­rülbelül 7 százalékkal volt na­gyobb, mint az előző évben, a parasztságé ennél kisebb mér­tékben nőtt. Az elért eredmények alapján bővültek államháztartásunk be­vételei és lényegében az elő­irányzat szerint alakultak a fel­halmozási és fogyasztási kiadá­sok. Meg kell jegyezni azonban, hogy a legnagyobb bevételi té­tel, állami , vállalataink befize­tése, elmaradt a tervezettől. Az önköltségcsökkentési tervek nem- valósultak meg; ez részben a kedvezőtlen időjárással függ ösz- sze, de azt is jelzi, hogy a ter­melékenység növelése, a mun­kaszervezés, a technológiai és munkafegyelem megszilárdítása nem állott kellően előtérben. 1964. évi népgazdasági ter­vünk a fejlődésnek az előző évi­nél valamivel nagyobb ütemé­vel számol és a nemzeti jöve­delem mintegy 7 százalékos nö­velését irányozza elő. Az álla­mi ipar termelésének növekedé­se meghaladja a 7 százalékot. Az átlagosnál gyorsabban nő a vegyipar, a villamosenergia, a gépipar, valamint az építőanyag­ipar termelése. Az ipar export- szállításának a termelés növe­kedésénél nagyobb mértékben kell emelkednie. A mezőgazda- sági termelésben 5 százalékos növelést tűztünk ki célul. A be­ruházásokra előirányzott 46 milliárd forint körülbelül 10 szá­zalékkal haladja meg az előző évit, ezen belül jelentősen nő­nek a mezőgazdasági és a vegy­ipari beruházások, valamint a lakásépítkezések. Tovább nö­vekszik r lakosság reáljövedel­me is. E tervelőirányzatokon épül fel 1964. évi költségvetésünk. A költségvetés bevételeinek főösszege 92,9 milliárd forint, 8,5 milliárd forinttal több az előző évi teljesítésnél. Hasonló mértékben nőnek a költségve­tés kiadásai. A többletkiadások­ból beruházásokra 2,7 milliárd forint, a termelőszövetkezetek­nek nyújtott hitelek, valamint hozzájárulások növekedésére 1,9 milliárd forint jut. A közületi intézmények kiadásainak emel­kedése 3,1 milliárd forint, ami­ből a szociális, egészségügyi és kulturális célokra 1,9 milliárd forint jut. Államháztartásunk 1964. évi előirányzatai reális, de nem könnyű feladatokat tartalmaz­nak. A beruházások és a közü­leti fogyasztás növekvő igényei­vel az elmúlt évben nem tar­tott lépést állami vállalataink befizetéseinek emelkedése. Szük­séges, hogy a költségvetés e leg­fontosabb bevételi forrását ter­veinknek megfelelően maradék­talanul realizáljuk. Államháztartásunk bevételei­nek 81,2 százalékát a vállalatok befizetései adják, így a terv és a költségvetés végrehajtásának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy e bevételeket fokozzuk, hogy az önköltségcsökkentést és különösen a termelékenység nö­velését jobban előtérbe állítsuk. — Gazdasági fejlődésünknek ugyanis olyan fokára jutottunk el, amikor a munkaerő-gazdál­kodásban új helyzet bontakozik ki. A mezőgazdaságból nyerhe­tő utánpótlás lehetőségei sokkal kisebbek az eddiginél. A terme­lőszövetkezetek gazdálkodásá­nak javulásával, a jövedelmek növekedésével egyidejűleg szá­mos dolgozó megy vissza a fa­luba a városi munkahelyekről. A fiatalokból adódó utánpótlási lehetőségek szintén szűkültek, mivel ifjúságunk egyre nagyobb része tanul hosszabb ideig. — Alapjában véve ezek pozitív je­lenségek, de azt jelentik, hogy a termelés növekedését a lét­számemelés helyett egyre in­kább csak a termelékenység nö­velésével biztosíthatjuk. Sokat tehetnénk a termelé­kenység növeléséért a belső szállítások és rakodások gépe­sítésével. Vállalatainknál e mun­kák ma jelentékeny férfi mun­kaerőt kötnek le. Az ilyen ra­kodó. cipekedő munkára egyre kevesebben vállalkoznak. A gé­pesítés viszont messze van at­tól a színvonaltól, amely álta­lános fejlődésünknek megfelel­ne, holott e gépek nem tartoz­nak a legbonyolultabbak közé. Érdemes erre a feladatokra a KGM területén nagyobb erőt összpontosítani. A közlekedés­ben e probléma talán még na­gyobb jelentőségű. Néhány szót a munkafegye­lemről. A dolgozó emberek nem egyforma«:. Egyesek önmaguk- tól maximális teljesítményt nyújtanak, mások átlagosan dol­goznak, vannak azonban olya­nok is, akik a munkavégzés te­rén nem dicsekedhetnek valami nagy öntudattal. Ez utóbbiaknál a vezetésnek határozottabban kell eljárnia: ha nevelőmun­ka, az anyagi előnyök megvo­nása nem vezet ei’edményre, végső soron az elbocsátástól sem szabad visszariadni. A pénzügyminiszter ezután hangsúlyozta, hogy a vállalati gazdálkodásban és a termelés irányításában fokozottan figye­lembe kell venni a szükséglete­ket, a felhasználók, a vevők ér­dekeit. Elsősorban a termékek jó minősége és korszerűsége fontos követelmény. Mivel adott­ságaink olyanok, hogy aránylag nagy külkereskedelmi forgalmat bonyolítunk le, e kérdések kü­lönösen fontosak a kivitelre ter­melt cikkeknél. A beruházásról A külkereskedelmi érdekből fontos és sürgős beruházások­nak megkülönböztetett helyet kell biztosítani az előkészítés, a jóváhagyás és a megvalósítás tekintetében. A Magyar Nem­zeti Bank és a Beruházási Bank az elmúlt év során széles kö­rűen megvizsgált néhány olyan jelentős beruházást, amelynek célja importanyagok termelése, illetőleg exportcikkek gyártása. A jó tapasztalatok mellett fel­tárták. hogy ezeknél a fontos beruházásoknál is gyakori a ki­vitelezés nagymérvű elhúzódá­sa. Ha csupán a vegyipar há­rom nagy beruházását: a Borso­di PVC-üzem bővítését, a Ti­szai Vegyi Kombinát nitrogén­műtrágyagyárát és a BVK bő­vítésének második ütemét néz­zük, minden egyes hónap kése­delem több, tucat millió deviza­forint értékű termék importjá­nak fenntartását teszi szüksé­gessé. Népgazdaságunk fejlesztésé­nek legfőbb eszközei a beruhá­zások. Ez megköveteli, hogy erőnket a legfontosabb pontok­ra koncentráljuk. E téren a helyzet nem kielégítő — mon­dotta Timái Mátyás. Változatlanul fontos cél az állattenyésztés hozamainak nö­velése. Mezőgazdaságunk bel­terjes fejlődése, a lakosság fo­gyasztása és nem utolsósorban a kedvező kiviteli lehetőségek érdekében 1964-ben fokoznunk kell — még az előző évi ked- véző eredményekhez képest is — a cukorrépa, a gyümölcs- és zöldségtermelést. Ez utóbbiak is megkívánják élelmiszeriparunk bővítését, modernizálását, rak­tározási, valamint szállítási ka­pacitásaink szélesítését, hogy állhassuk a versenyt a világ­piacon és növeljük devizabe­vételeinket. A mezőgazdaság távlatai A mezőgazdaság központi cél­ja termelőszövetkezeteink to­vábbi erősítése, ami egyben szo­cialista gazdaságunk teljes ki­építésének is feltétele. A költ­ségvetés a termelőszövetkezeti beruházásokra és hozzájárulá­sokra 9,6 milliárd forint hosszú- és közép lejáratú hitelt, s egyéb juttatást irányoz elő, 1,9 mil­liárd forinttal többet az előző évinél. A néhány hónappal ezelőtt kiadott új 3004-es rendelet több tekintetben továbbfejleszti azo­kat az ösztönző módszereket, amelyek eddig is sok ered­ményt hoztak a gazdálkodás­ban. Így elsősorban a beruhá­zási kedvezmények növelése te­remt nagyobb ösztönző erőt. Növekedett a vissza nem térí­tendő állami támogatás a szarvasmarha-tenyésztés fejlesz­tését biztosító létesítményeknél. A cél az, hogy a szövetkeze­tek ne idegenkedjenek a kor­szerű és tartós létesítmények megvalósításától akkor sem, ha azok költségigényesebbek. A műtrágyaellátásban is je­lentős lépést teszünk előre. Az egy holdra jutó mennyiség az előző évihez képest csaknem 30 százalékkal nő. Döntő jelentősége van a ter­melőszövetkezeti termelés fel­lendítésében a szubjektív té­nyezőnek, az embernek. Számos példa mutatja, hogy gyengén gazdálkodó szövetkezetben egy­két éven belül néhány, vagy éppen egy vezető, aki megfe­lelően összefogja az emberek jó szándékát, milyen eredménye­ket tud elérni. A költségvetés traktoros és egyéb szakmunkásképzésre ke­reken 230 millió forintot irány­zott elő. A Földművelésügyi Minisztériumra, a tanácsokra, gépállomásokra és szövetkeze­tekre vár a feladat, hogy e két­ségtelenül nagy és szerteágazó oktató- és nevelőmunkát meg­szervezzék. A feladatok sikeres végrehaj­tásában nagy szerepe van a já­rási, a megyei, és a felsőbb irá­nyító szervek segítségének. Erő­forrásaink hatékony felhaszná­lása azonban mindenekelőtt attól függ, hogy ez milyen mér­tékben párosul a termelőszövet­kezeti tagok, állami gazdasági és gépállomási dolgozók szorgos, hozzáértő munkájával. Ezért alapvető népgazdasági érdek a helyes munkaszervezés* mun­kadíjazás, jövedelemelosztás. A jelenleg folyó zárszámadó, majd hamarosan következő tervjóvá- hagyó közgyűlések fontos po­litikai fórumai annak, hogy ilyen szellemben fogjanak hoz­zá az 1964. évi feladatok vég­rehajtásához. Életszínvonal Az 1964. évi tervünk és költ­ségvetésünk célja népgazdasá­gunk erősítése, az életszínvonal növelése és a további fejlődés előfeltételeinek megteremtése. A lehetőséghez mérten az idén is teszünk néhány lépést a la­kosság jövedelmének növelésé­re. Január elsejével nőtt a MÁV és posta dolgozóinak fizetése. Tervünkben szerepel a kétgyer­mekes szülők családi pótléká­nak emelése és sor kerül egyes közalkalmazotti kategóriák bér­rendezésére is. 5,1 százalékkal emeljük a kereskedelem árufor­galmát. A fogyasztás növekedésében évről évre nagyobb mértékben játszanak szerepet a költségve­tés közületi kiadásai. Ezek kö­zött a szociális és egészségügy^ kiadások 6,5 százalékkal, a kul­turális kiadások 10,4 százalék­kal haladják meg az előző évit. Az igazgatási kiadások 1,1 szá­zalékkal nőnek. Ezek az előirányzatok lehető­séget nyújtanak az egészségügyi, szociális és kulturális intézmé­nyek hálózatának további nö­velésére, valamint a társada­lombiztosítási feladatok ellátá­sára. Így a gyógyintézeti ágyak száma 76 700-ra nő, az óvodai férőhelyek száma 194 000-re. Tovább bővül a kedvezményes szakszervezeti üldültetésben résztvevők köre. Az év folya­mán az összes nyugdíjasok szá­ma körülbelül 40 ezerrel nő. Nem lehet elég nagyra értékel­ni annak a jelentőségét, hogy a tanulólétszám csaknem vala­mennyi oktatási formában meg­haladta a második ötéves terv végére számításba vett mérté­ket. A középiskolai hallgatók száma 27 ezerrel, a felsőfokú oktatású intézményeké pedig az esti és levelező hallgatókkal együtt több mint 14 ezerrel emelkedik. Tanácsaink előirányzata az átlagosnál jobban emelkedik. A fővárosi tanács költségvetése mintegy 4,7 milliárd forint. Legnagyobb vidéki városaink közül Miskolc 435, Debrecen 375, Szeged 363, Pécs 344 millió forintos kerettel gazdálkodik. A községfejlesztési alapok összege körülbelül a tavalyi szinten van. Itt is a legfonto­sabb feladatokra kell összpon­tosítani az erőt, orvoslakások, kis-vízművek, út, járda építé­sére, csatornázási célokra, s ke­rülni kell a sok esetben tapasz­talható, kevésbé hasznos, csak látványos megoldásokat. Takarékosság, gazdaságosság Az egészségügyi, szociális, kulturális, gazdasági, igazga­tási szervek és intézmények gazdálkodására rendelkezésre álló összeg több mint 12 ezer intézmény között oszlik meg Számításba véve a lehetősége­ket, a kormány e szerveknél 1,5—2 százalékos megtakarítást írt elő. Különösen az állami szervek és intézmények létszám- gazdálkodása az, ahol a gazda­sági és szakadminisztráció he­lyenkénti túlzásainak csökken­tésével, fel lehet tárni olyan tartalékokat, amelyek a szak­feladatok ellátásának jvítására fordíthatók. Fegyveres testületeink költ­ségvetése biztosítja honvédel­münk és belügyi szerveink szük­ségleteit és fejlesztését. A vég­rehajtott takarékossági intézke­dések következtében, a kiadá­sokon belüli részarány itt az előző évinél alacsonyabb. Timár Mátyás ezután gazda­ságvezetésünk néhány módszer­beli kérdéséről beszélt, majd vázlatosan ismertette a fonto­sabb gazdasági intézkedéseket. A miniszter beszélt az ipar- irányítás átszervezéséről, s hang­súlyozta, a cél az volt, hogy annak a tendenciának megfele­lően, amely a világon minde­nütt tapasztalható, nagyobb ter­melési és gazdálkodási egysé­geket hozzunk létre, közvetle­nebb együttműködést biztosít­sunk a vállalatok között az ed­diginél. Ez a munka az elmúlt évben jelentős erőket kötött le. A termelés koncentrációja* a profilok kialakítása és tisztá­zása terén a munka nagy része, még az új nagyvállalatok előtt áll. Az alapvető szervezési kér­dések megoldása után felsza­baduló erőket most már min­den szinten a gazdálkodás ja­vítására kell fordítani. Soron levő feladatunk mégol- dásában — mondotta befejezé­sül a miniszter — nagy sze­repe van a nemzetközi együtt­működésnek, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa kere­tében folyó munkának, amely valamennyi résztvevő szocialista ország érdeke. Az 1963. év ho­zott eredményeket e téren, nem utolsósorban a közös bank ki­alakításával. Ennek tevékeny­sége elő fogja mozdítani, a kül­kereskedelem bővítését, növeli a pénzügyi kapcsolatok szerepét a szocialista tábor méreteiben és remélhetőleg a kapcsolatok szélesítését szolgálja majd a tőkés országokkal is. Feladataink nagyok. Az or­szág népe világosan látja, hogy a termelés növelése, a minőség emelése, a gazdaságosság foko­zása mindannyiunk érdeke. Munkásosztályunk, termelőszö­vetkezeti parasztságunk, értel­miségünk munkalendülete és eredményei növekednek. Alátámasztja mindezt az élet- színvonal, a kultúra és iskolá­zottság általános emelkedése, a képzettség, az öntudat egyre ma­gasabb foka. Pártunk politikája iránt megnyilvánuló bizalom hozzájárul eredményeink foko­zásához. Ezeket az erőket kell tovább gyümölcsöztetnünk a gyárakban, termelőszövetkeze­tekben, az államapparátusban és intézményeinkben, a gazda­sági és társadalmi élet minden területén. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a kormány 1964. évi állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslatát fogadja el. Felszólalások Timár Mátyás nagy tapssal fogadott expozéja után az elnök Friss Istvánnak, a terv- és költ­ségvetési bizottság elnökének az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat előadójá­nak adta meg a szót. A törvény­javaslat előadója előbb arról a bizalomról beszélt, amely a költségvetés tervezetének vitája során a párt és a kormány po­litikája, ezen belül gazdaság- politikája iránt megnyilvánult. A továbbiakban a bizottságok ülésein elhangzott fontosabb ja­vaslatokról is tájékoztatta az országgyűlést. Végül javasolta, hogy az országgyűlés a költség- vetésről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassa le. A képviselők elfogadták az indítványt. A törvényjavaslat feletti vitában elsőnek Bakos István Veszprém megyei képvi­selő szólalt fel. Ezután az el­nök szünetet rendelt el. A szünet után Pólyák János­nak, az országgyűlés alelnöké- nek elnökletével folytatódott a tanácskozás. Felszólalt Martin János budapesti, Kaszás Imre Tolna megyei, Gonda György Vas megyei, Valaska László Borsod megyei képviselő. Ez­után az elnök ebédszünetet ren­delt el. Délután dr. Beresztóczy Mik­lós, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg az ülést és dr. Varga Pálné Hajdú-Bihar me­gyei képviselőnek adta meg a szót. A délután folyamán fel­szólalt még Lacsán Mihály né Csongrád megyei, Mázi József budapesti, Seregélyt József Pest megyei, Nagy Dániel Csongrád megyei, Csabai Mihály Heves megyei, Kollár József budapesti képviselő. Ezután ismét Pólyák János elnökletével folytatódott a ta­nácskozás, amelyben Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter következett szólásra. Az országgyűlés holnap foly­tatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom