Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-29 / 23. szám
1964. január 29. szerda I. oldal Akik legyőzik a telet A kisszállási Szabadság Tsz központjában alig győzik fűteni a kályhákat. A távolabbi üvegházakban is begyújtottak: vetik a paprika magját. A szövetkezet gazdái le akarják győzni a telet. Hidegben is a szokott kerékvágásban halad az élet. A kalapácsos daráló egész nap zúg, sok abrakra van szüksége az állatállománynak. Az emberek néha betérnek az irodába, melegedni. Ruhájukból szinte árad a dara finom porának szaga. Kilométerek a tudásért Mindezzel Újvári Antal, a fő- mezőgazdász, e pillanatban nem sokat törődik. — Felcsaptam anyakönywezetőnék — mondja mosolyogva, s valóban, szép gyöngybetűkkel írja be a gazdák nevét és egyéb adatait az előtte fekvő füzetbe. Mármint azokét, akik részt vesznek a mezőgazdasági szakmunkásképzésben. Ilyenek pedig szép számmal vannak, húsznál is többen- Az oktatást itt tartják, hetenként két alkalommal, a tsz központjában levő és kitűnően berendezett kultúrteremben. Az előadó: a föagronómus. A tanuló gazdáktól nagy áldozatot követel tudásuk gyarapítása. Nemcsak a szakmunkásképző tanfolyamon vesznek részt, hanem a dolgozók iskolájának is tanulói. így aztán csupán a szombat és a vasárnap délutánjuk szabad. A szakoktatás általában este tízig, nemegyszer tizenegyig tart. És a „hallgatók” nagy része a tanyavilág zord kilométereit rója le minden délután. Temesvári Vince öt kilométerről, Túri Ferenc is majdnem ugyanilyen messziről jár be. Hasznosat a kellemessel Kiss Anna üzemgazdász, a szövetkezet KISZ-szervezetének titkára, szintén a szaktanfolyam egyik hallgatója. Most az irodában dolgozik ő is, minthogy a tsz közvetlenül a zárszámadás előtt áll. A felkészülésre „ráment” már néhány éjszakája, amiről az arcán ülő fáradtság is tanúskodikArról érdeklődöm, hogy a KISZ-szervezet milyen eredménnyel „számolhat el” a zárszámadáskor. — Ügy vélem, a fiatalok sokat tettek a zöldségtermesztés sikeréért — mondja, lassan tagolva a szavakat. — Erről vállalásunk is volt. Az eredményeket most értékeli a kiskunhalasi járási KISZ-bizottság. Az „Ifjúság a szocializmusért” alapfokú oktatást is sikerült megszervezni az ifik részére, nem kis részben a tsz pártszervezetének segítségével. Ágoston Pál, a párttitkár, igen sokat tartózkodik közöttünk, munka közben és a taggyűléseken is. Bevallja, hogy a fiatalok nagyobb részét nem volt könnyű megnyerni a tanulásnak. Aztán, amikor elhatározták, hogy az előadások után táncmulatságot rendeznek, a tanulás iránti kedv mindjárt erősebb lett. Hasznosat a kellemessel.. • Készül a beszámoló Javakorabeli, vállas férfi jön be a szobába. Foki Imre, az ellenőrző bizottság elnöke — négy évvel ezelőtt még nyolc hold föld egyéni gazdája. Egy kék fedelű kockás füzetet szorongat a kezében. Leül a lócára, vár türelmesen. Majd kis idő múlva a másik szobából átszól a gépírónő. Monostori Lászlóné: „Imre bácsi, jöhet!” Vagyis, hogy megkezdhetik a beszámoló gépelését. Parasztember — aki beszámolót diktál... Ilyen helyzeteket is csak a szövetkezeti gazdálkodás produkál— Aztán nehogy úgy járjon — évődik a „titkárnő” —, mint a két évvel ezelőtti elődje, aki a beszámoló olvasásakor lámpalázat kapott, és úgy dadogott, hogy háromszor annyi ideig tartott a mondókája, mint az elnöké. Foki Imre nevetve ígéri, hogy nem dadog. A beszámoló különben — ha a tartalmát tekintjük — arról győz meg, hogy a bizottság sem dadogott év közben, amikor ellenőrzésről volt szó. ... Lám, mi minden történik ezen a téli délutánon! Igaz is: a szövetkezet gazdái győztes harcukat vívják a téllel. HATVANI DÁNIEL Zárszámadási közgyüjés előtt MEGERŐSÍTVE A Kecskeméti Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán a hétköznap ellenére meglehetősen ünnepi hangulat uralkodik. Csaknem szűknek bizonyul az irodahelyiség, hiszen a járási pártbizottság és a tanács vb mezőgazdasági osztályának a vezetőin kívül itt van a Magyar Nemzeti Bank képviselője, s a Lászlófalvi Községi Tanács V- B. elnöke, a község párttitkára, továbbá az ottani Alkotmány Tsz négy vezetője. A közös gazdaság zárszámadása kerül megvitatásra, majd megerősítésre. A termelőszövetkezet nemre-' giben még a járásnak, de talán a megyének is a leggyengébb szövetkezeti gazdaságai közt szerepelt. Két évvel ezelőtt azonban új vezetőség került az élére, s államunk is jelentős anyagi támogatással segítette. Vajon hogyan sáfárkodtak a lehetőségekkel? — erről van szó a mostani megbeszélésen. A valamennyi gazdasági tevékenységet összefogó, értékelő munka, a gazdálkodás menetének beható ismertetése a a kérdésre egyre inkább igenlő választ ad. A munkában részt vevő szövetkezeti gazdák részesedése átlag 8593 forint. A majdnem 14 millió forint értékű közös vaadús. Szóba kerül például, hogy burgonyából — amíg az 1962. évi termésátlag 40 mázsa volt — miért termett holdanként csak 15,1 mázsa? Magyarázatul Dugár Sándor, a termelőszövetkezet elnöke elmondja, hogy sok az idős, a munkában részt nem vevő szövetkezeti gazda, s így a dolgozó tagok mindegyikére csaknem 20 hold megművelendő terület jutott. Őszintén szólva, a paradicsom és a cukorrépa miatt a burgonya megművelésére kevés időt és gondot fordítottak, végül pedig — ami talán a legfőbb érv — a művelés során nem alkalmazták az ösztönző jövedelemelosztási formákat. A munkaegység értéke 30 forint — pontosan 10 forinttal több a tavalyinál. S nem kevés azoknak a gazdáknak a száma, akik 60—70 ezer forintot „részelnek” a közösből, Az 1961. évi másfél milliós mérleghiányt különben már tavalyelőtt kigazdálkodtak”. Most pedig a bank képviselője elmondja, hogy december 31-én a közös gazdaság elszámolási számláján 1 millió 173 ezer forint volt. Sorolhatnék még oldalakon a lászlófalvi Alkotmány Tsz gazdáinak igyekezetéből, a vezetőkkel való jó egyetértésből fakadt sikereket, de gondjaikat is- Az utóbbiakról még annyit, hogy idén remélhetőleg szakképzett növénytermesztő és állattenyésztő agronómussal egészül ki a vezetőség, s rövidesen talán a jelenlegi elavult, szűk központi irodájukat is újabbal cserélhetik fel... Végül is a Kecskeméti Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán rákerülnek az aláírások, a bélyegző a jóváhagyott, megerősített zárszámadási okiratra. Az ennek alapján elkészítendő szöveges beszámolót a tsz elnöke a jövő hó első napján ismerteti majd a tagsággal. S az akkor újból elhangzó eredmények esetleg kételkedőknek is bizonyságul szolgálnak majd. hogy ha ma még a „gyenge” kategóriába is tartozik az Alkotmány Tsz, a közös alapokat, vagyont, a gazdák jövedelmét tekintve, hatalmasat lépett előre. Ezt a lépést csak újabbak, bátrabbak, még biztosabbak követhetik. JÖBA TIBOR Munkásvédelem és társadalmi tulajdon U a a társadalmi tulajdon *■ károsodásáról esik szó, legtöbb ember sikkasztásra, lopásra, hűtlen kezelésre és csalásra gondol, holott nem csupán bűncselekményekből származhat kára a népgazdaságnak. Nem vitás, hogy a közös tulajdon fosztogatói is igen komoly károkat okoznak, de ennél is nagyobb az az összeg, amely az üzemi balesetekből következően kerül kifizetésre. Az 1963-as évben például az SZTK Bács-Kiskun megyei Alközpontja több mint négy millió forintot fizetett ki. Ebben az üzemi balesetet szenvedett dolgozók táppénze és a kórházi ápolási költségek szerepelnek. Érdemes még megemlíteni, hogy a munkásvédelmi szabályok figyelmen kívül hagyása következtében történt balesetek miatt ugyancsak az elmúlt évben megyénkben közel nyolcvanezer munkanappal rövidült meg a termelésre fordított idő. M indenki előtt világos tehát, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha nem tartják be a balesetvédelmi szabályokat, ha figyelmen kívül hagyják az üzemekben és különböző munkahelyeken a munkásvédelmi előírásokat. A számok önmagukért beszélnek. Milliókról van szó, vagyis arról, hogy ha nem lenne figyelmetlenség, gondatlanság, nemtörődömség — mert az üzemi balesetek döntő része ebből származik — évenként négy millióval többet fordíthatnánk a lakások építésére, az útak, csatornák, üzletek rendbe hozására és újak létrehozására. Mindezt kis törődéssel, a dolgozók részéről megkívánt és szükség esetén megkövetelt felelősséggel el lehetne érni. Sajnos, ehelyett gyakran olyan esetekkel találkozunk, mint amilyet nemrégiben tárgyalt Kecskeméten a megyei bíróság. A Tiszakécskei Permetezőgépgyárban baleset történt. Az egyik munkásnak a lábára ráesett egy gerenda és elrepedt a csontja. Kórházba került, és csak négy hét múlva, amikor onnan hazaengedték, akkor vették fel a baleseti jegyzőkönyvet. Ebből az egyetlen körülményből világossá válik, mennyire jelentéktelennek, harmad- és negyedrendű kérdésnek tartják ebben a gyárban a balesetvédelmet. Az iparban, ahol néhány évvel ezelőtt igen gyakoriak voltak az üzemi balesetek, az utóbbi időben lényeges javulás tapasztalható. Ez elsősorban az üzemek, vállalatok munkájának jobb megszervezésével, a technikai felkészültség fejlődésével kapcsolatos, de a munkások és a vezető beosztású dolgozók elővigyázatosabb és körültekintőbb munkájával is, ami nem kismértékben járult hozzá az üzemi balesetek csökkenéséhez. Nem mondhatjuk ezt el a mezőgazdaságról, ahol ez idő szerint a légtöbb ilyen jellegű baleset történik. Bizonyos mértékig — de csak igen kevéssé — menti ezt a körülményt, hogy pjéldául a termelőszövetkezetekben az üzem szervezése, a nagyüzemi gazdaság kialakítása még most van folyamatban. Itt az a feladat, hogy a * munka nagyobb méretű és gépesített megszervezésével egyidőben gondoskodjanak a balesetvédelmi szabályok betartásáról, felismerve annak igen nagy fontosságát. Az a tapasztalat, hogy a termelőszövetke- tekben, gépállomásokon elfeledkeznek erről, bár a legapróbb részletekre is kiterjedő munkásvédelmi szabályzat áll rendelkezésükre, amely ismerteti és magyarázza a helyes, a balesetmentes munkavégzés módszereit. Ennek ellenére az elmúlt évben a mezőgazdaságban — beleértve a gépállomásokat és az állami gazdaságokat is — közel kétezer baleset történt, köztük nem egy halállal végződött. A balesetek következtében kevés híján 15 ezer munkanappal rövidült meg a termelésre fordított idő. Hogy mennyire figyelmen kívül hagyják egyes emberek a baleseti óvórendszabályokat, arra szomorú példa Pálfi István esete. Pálfi a kalocsai gépállomásán, mint traktorvezető dolgozott. Ittas állapotban ült a gépre, árokba borult és meghalt. Széplaki Péter, a foktői Béke Termelőszövetkezet traktorosa józan volt ugyan, mégis, a figyelmeztetés ellenére, belement az árokba gépjével, az maga alá temette és szintén életét vesztette, nem beszélve arról, hogy a gép összetört. A mikor a társadalmi tu- ™ lajdon védelméről beszélünk, nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül a munkásvédelmi szabályokat sem, hiszen, mint a fentiekből láttuk, sok millió forintba kerül a gondatlanság, a felelőtlenség és nem egy esetben az ittasság. Helytelen lenne természetesen, ha csak a munkásvédelmi őröket, vagy a vezető beosztású dolgozókat tennénk felelőssé a balesetmentes munka végzésért. Érről szó sincs, hiszen minden embernek érdeke, hogy legfőbb kincsét: életét, testi épségét megőrizze. Az azonban már az illető üzem, termelőszövetkezet vezetőinek a feladata, hogy megismertesse a dolgozókkal a balesetvédelmi szabályokat, és ellenőrizze azok végrehajtását, betartását, gondoskodjon a balesetmentes munkavégzés lehetőségeinek a megteremtéséről, a társadalmi tulajdon ilyenformán történő védelméről is. Gál Sándor gyónból 6 és egynegyed millió a tiszta vagyon: két millióval több mint a tavalyi zárszámadáskor. A termelőszövetkezet bevétele a szántóföldi növénytermesztésből az elmúlt évben több mint 2 millió forint volt. A bizottság megállapítása szerint is elismerésre méltó, hogy aránylag alacsony termésátlagok mellett is fokozták terményeik értékesítését. Persze, a lászlófalvi Alkotmány Tsz gazdálkodását elemezve nem csupa „fényes” sikerről számolhat be a zárszámKétezer palack sör A mínusz húsz fokos hideg nem nagyon csábít sörivásra. Az Országos Söripari Vállalat bajai kirendeltségének dolgozóit azonban most is szorgos munkában találtuk. Az udvaron Schoblocher Antal rendezgette az aznap visszaérkezett göngyöleget. Keze gyorsan járt, igyekezett, hogy mielőbb megmelegedhessen a töltőhelyiségben. A telep múlt évi munkájáról Véghi István ki rendeltség-vezető adott tájékoztatást: — Több mint 36 ezer hektoliter sört fejtettünk palackba tavaly, éves tervünket 110 százalékra teljesítettük. A szép eredmény elismeréséül a telep elnyerte az ország különböző helyén versenyző 14 söripari kirendeltség részére felajánlott vándorzászlót. Lesz-e elegendő sör Baján és környékén az idén? — kérdeztük a telepvezetőt. — Tervünket még nem ismerjük, de azért elárulhatom, hogy az első negyedévi palackfejtési előirányzatunk 20 hektoliterrel magasabb az előző évinél. — válaszolt Véghi István. Beszélgetésünk során elmondta azt is, hogy a második negyedévben kiselejtezik öreg palacktöltő gépüket és az új helyiségben egy modern palacktöltő automatát helyeznek üzembe. A gép segítségével az eddigi 350 palackkal szemben, idén óránként kétezer pjalackot töltenek meg. Újdonságnak számít az is, hogy a sört a jövőben nem hordókban, hanem gépkocsira szerelt tankokban kapják a sörgyáraktól, ezzel a szállítás gyorsabbá, higiénikusabbá és gazdaságosabbá válik. Az új beruházás megvalósításával dolgozóink régi jogos kívánságát is teljesítjük, mivel a régi töltő- és tárolóhelyiségben fürdőt, öltözőt és ebédlőt létesítünk — fejezte be tájékoztatóját Véghi István Ehhez Rohrbeck Istvánná gépkezelő és Schoblocher Antal szakszervezeti bizalmi csak ennyit tett hozzá: a vándorzászlól pedig az idén is meg szeretnénk tartani Tudjuk, hogy nem lesz könnyíwhiszen . versenyben álló tizennégy kirendeltség dolgozóit is ugyanez a cél vezérli Éppen ezért határoztuk el legutóbbi termelési tanácskozásunkon, hogy szocialista brisá dókat szervezünk az ez évi feladatok megvalósítása érdekében. T. s.
