Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

Megyei atlétikai életünk 1963-ban ír. CIKKÜNK korábban megje­lent első részében az éves rang­listára felvett eredmények szá­mával és a legjobb tíz átlag- eredményével foglalkoztunk, ösz- szehasonlítva azt a korábbi évek eredményeivel, E részhez kiegé­szítésként etdlítsük ’ még meg, hogy megyénkben 1963-ban ösz- szesen csak egy férfi atlétának sikerült I. osztályú eredményt elérnie, szemben az előző évvel, amikor még öt I. osztályú ered­ményünk volt. Ha nem is ilyen nagyarányú, de hasonló a visz- szaesés a II. osztályú eredmé­nyeknél. 1963-ban 17 férfi és 27 nő ért el II. osztályú eredményt. Az előző évben ennek körülbe­lül a kétszeresével sem voltunk megelégedve. Természetesen a fentieken kí­vül számos serdülő minősítésű atléta is akad, de azoknak a versenyzőknek, akik 18—19 éves korukban II. osztályú minősí­tést akarnak elérni, 15—16 éves korban már III. osztályú szin­ten kell lenniök. A csöppet sem vigasztaló té­nyeket tartalmazó statisztikai adatok után próbáljuk meg n hanyatlás okait kutatni. A sportág fejlődéséhez szük­séges feltételeket négy kategó­riára bonthatjuk, melyek külön- külön és együtt is elengedhetet­lenül szükségesek ahhoz, hogy az atlétika lépést tudjon tarta­ni a többi sportággal. AZ ELSŐ feltétel a szakosz­tályok anyagi ellátottsága. A felszerelést, megfelelő nyári és téli edzéslehetőséget és verseny­zési alkalmat értjük alatta, lé­nyegében gyakorlatilag a sport­kör viszonyát a szakosztályhoz. Csak egy példa, de a Kecske­méti TE atlétikai szakosztályá­nak sorsa — mely sajnos azo­nos sok más szakosztály sorsá­val — megmutatja, mennyire viselik szívükön atlétikai szak­osztályaikat a sportkörök elnök­ségei. Az 'említett szakosztály 1957- ben kezdett aktívan működni. A Kecskeméti Honvéd megszű­nése után — amelynek verseny­zői többnyire más városokból idevezényelt katonák voltak, utánpótlását pedig olyan isko­lára alapozta, melynek tanulói is főleg nem helybeli lakosok­ból tevődtek össze — az utód­nak, a KTE atlétikai szakosztá­lyának, szinte mindent élőiről kellett kezdeni. Ennek ellenére 57 versenyzője volt az induló szakosztálynak, felszerelést ka­pott és 28 000 forintos költség- vetés felett rendelkezett. Egy ideig nőtt. terebélyesedett a szakosztály. A következő évben már 68 minősített versenyzőjük volt, és hogy. több versenyre tudjanak elutazni, a szakosztály tagjai lemondtak az utazások alkalmával az étkezésről. Az év végére az országos rangsorolás­ban a 112. helyről a 32-i-e ke­rültek és II. osztályú egyesület­ié lettek. A sportkör elnöksége azzal méltányolta a szakosztály sike­reit, hogy a következő évben 5000 forintot levett a költségve­tésből, mondván, hogy étkezésre nincs szükségük, ha önként le­mondtak róla, a másik ötezer forintot pedig pályabér címén vették le a szakosztály költség- vetéséből. Ugyanekkor jelentkezett a má­sik baj is. Az új rendelkezések miatt a középiskolák többé nem adtak ki versenyzőket, így az utánpótlás vonala megszakadt. A felnőtt és már addig kiadott versenyzők lassan elfogytak. A legjobbak közül többen abba­hagyták, egyetemre, főiskolára távoztak vagy katonai szolgálat­ra vonultak be. Csak 1960-ban több mint tíz nem középiskolás versenyző hagyta abba a ver­senyzést. mivel semmiféle fel­szerelést nem kapott. Az egye­sület két legjobb versenyzője például kénytelen volt a saját pénzén szögescipőt venni —, ugyanakkor a KTE labdarúgó­szakosztályának ifjúsági csapata minden héten megkapta a kaló­riavacsoráját. Tavaly, mivel a sportkpr nein kapta meg a kívánt állami tá­mogatást, az atlétikai szakosz­tályt feloszlatta és költségveté­sét egyszerűen a labdarúgó-csa­patéhoz csatolta — és senkinek sem jutott eszébe ezt a jogát kétségbe vonni. Lényegileg így van ez minde­nütt. Az atlétikai szakosztályok a költségvetésükben előirányzott összeget nem kapják meg, mivel azt más célra, főleg a labdarú­gó-szakosztályra költik. Nem jutnak felszereléshez. Kevés és elégtelen versenyzés miatt el­vesztik t kedvüket. Sportolásuk céltalanná válik. A MÁSODIK feltétel a léte­sítmény. Megyénkben nyolc el­fogadható atlétikai pálya van — ebből is három Kecskeméten. Még ezeken a meglevő pályákon is tapasztalható, hogy az atlétá­kat éppen csak megtűrik. Nem jutnak elegendő edzési alkalom­hoz. Nincs megfelelő öltözőjük, tisztálkodási lehetőségük. A pá­lyák berendezése is korszerűt­len, karbantartásuk gyatra. A téli edzésekről alig beszélhe­tünk. Atléták számára nincs hely a tornatermekben. A HARMADIK a szakember- kérdés. Kevés az edző. döntő többségük elkedvetlenedett. Je­lentős részük csak edzeni haj­landó —, szervezői és egyéb munkát, mely jelen pillanatban talán az edzésnél is lényegesebb — nem vállal. Szép számmal vannak olyanok is, akik nem tartanak lépést a fejlődéssel. A jelenlegi kis létszámú ed­zői gárda nem képes megoldani a versenyzők létszámának növe­lését és a szakosított edzéseket. UTOLJÁRA HAGYTUK a társadalmi munkások és ver­senybírák megoldatlan kérdését. A felsorolt hibák egy jelentős része abból fakad, hogy nincs a sportágnak elegendő lelkes ba­rátja. áldozatkész társadalmi munkása. Nincsenek a sportkörökben olyan emberek, akik szem be- szállva a szakosztály-soviniz­mussal, kivívnák a megközelí­tően egyenlő elbírálást. Ha ilye­nek voltak is —, lehetetlenné tették őket, kitúrták a Vezetés­ből. Legtöbbjük kénytelen volt feladni a harcot és visszavonult. A megyei szövetség is társa­dalmi munkások hiányával küzd, de eddig a feladatait meg tudta oldani, köztük egy igen nehéz és felelősségteljés mun­kát: az országos vidéki bajnokság megrendezését. Ha előbbre aka­runk jutni akkor az atlétika ré­gi barátainak újból csatasorba kell állniuk, hogy a sportág sze­kerét a kátyúból kimozdíthas­sák. Kevés a versenybíró is, és a meglevők szakképzettsége is sok kívánnivalót hagy maga után. Szinte bevett szokás, hogy egy 10 órára hirdetett verseny­re negyedórás-félórás késéssel jönnek. Számukon, szakképzett­ségükön és hozzáállásukon fel­tétlenül javítani kell. Az itt felsoroltak jellemzik megyénk atlétikai életét. Mind­addig, míg ezeken a bajokon se­gíteni nem tudunk, nem jutha­tunk előbbre. Bízzunk benne, hogy az illetékesek az ügyhöz méltó buzgalommal és a súlyos bajokhoz illő eréllyel látnak az akadályok elhárításához. ADAMIK FERENC A világ leglelkesebb futballistái Grönlandban az éghajlati vi­szonyok miatt nagyon rövid a futballszezon. de ez cseppet sem zavarja a helybelieket. Pár hét­tel ezelőtt az egyik csapat élete kockáztatásával nagy hóvihar­ban indult el Upernivikbe és a 80 kilométeres nehéz út után idejében érkezett a mérkőzésre. A csapat dán edzője meg is je­gyezte, hogy a labdarúgás leg- odaadóbb hívei kétségtelenül a grönlandiak. /V MEtlÖL Változatlanul nagy a bare az élen Pénteken este 9 óráig hat játszma fejeződött be a 11. for­dulóból, ebből négy végződött döntetlenül. Szabó nagymester az állandóan döntetlenre játszó Prameshuberrel került szembe, és az osztrák versenyző most is megszerezte a fél pontot. Bi- lek indiszponáltán játszott, és ismét vereséget szenvedett, ez­úttal Damjanovicstól. A legfia­talabbak rangadóján Hort nyert Gheorghiu ellen. A függő játsz­inak közül Hecht előnyösebb állást épített ki Pachman el­len, az Attard—Tringov játsz­ma döntetlen színezetű. A füg­gőjátszmákat vasárnap délelőtt fejezik be. ♦ A jövő héten, kedden vagy szerdán érkezik meg Kecske­métre Jaroslav Sajtar, a FIDE alelnöke, aki egyben a 3. szá­mú kecskeméti zónaverseny el­nöke. Fehér Sándor elvtárs, a ren- dezőblzottság elnöke kérdé­sünkre elmondotta, hogy ja­nuár 31-én, pénteken lesz az utolsó versenynap. Az esetle­ges függőben maradt játszmá­kat február 1-én, szombaton délelőtt fejezik be, majd szom­baton délután 6 órakor a me­gyei tanács v. b. kultúrtermé­ben ünnepélyes eredményhir­detésre és díjkiosztásra kerül sor. * A verseny állása a 11. for­duló után: 7 pontos: Pietzsch, 6.5 pontos: Tringov (1), Bilek, Damjanovics, Hort: 6 pontos: Pachman (1), Szabó, Matano- vics, Bednarski, 5,5 pontos: Hecht (1), Gheorghiu, Clarke, 4.5 pontos: Langeweg, 4 pon­tos: Prameshuber, Bhend, 0,5 pontos: Attard. * A vasárnapi párosítás: Lan­geweg—Gheorghiu, Bilek— Hort, Clarke—Damjanovics, Szabó—Pietzsch, Tringov—Pra­meshuber, Pachman—Attard, Matanovics—Hecht, Bhend— Bednarski. L ANGEWEG-et, a hosszúra lőtt holland versenyzőt az első átásra inkább kosárlabdázónak, nint sakkozónak néznék, ö az •gyetlen versenyző, aki — mi­jei a sorsolásnál az 1-es szá­nó t húzta — mindig ugyan- izon az asztalon játszik. Az •ddig elért 4,5 pontja szép tel- esílmény. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a labdarúgó NB II. sorsolását a január 30-i, csü­törtöki számunkban közöljük. AEOHMEDES AZONNAL JELENTÉST TESZ KNÁLyÁNAM //. KISHONNAK. isjía -ars®' TE CSALÓ ÖTVÖS, AK! NBG ZEOS kosonajásól tS EL- Lopnád azasanvat, npsáp- denecnéo,post tsévt EJIZASASSASSA /TELTELEK. SZEKBNCSÍO AKCMtMEÜSTÉ­NEK KÖSXÖNMETBO! KÖZ­BEN*» KÁSÁSA ASMA köte­lezlek, ¥OSY Í/ZSA El A KOSON ÁT, OS MOSZ SZÁNASAANSÓL !(• TRINGOV bolgár nemzetközi nagymester — mint jó tak­tikus — csak a „félidő” után tört az élre. de úgy látszik, hogy most már ott is tud ma­radni, bár az utolsó négy for­dulóban sem lesznek könnyű ellenfelei. HECHT, az NSZK fiatal ver­senyzője a verseny első részé­ben szerepelt jobban. Vágya a 7,5 pont, és az ezzel járó nem­zetközt mesteri cim megszerzé­se már aligha sikerülhet, bár — Pachman ellen nyerésre áll. NDK-ban élő édesanyja is Kecskeméten tartózkodik, hogy fia jó szerepléséért szurkoljon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom