Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-24 / 19. szám
S. oldal A bizalom és őszinteség jegyében A legnemesebb népünnepély Absí. az elképzeléssel razek részt a Bácsbokodi Katona József Művelődési Házban az Ezüstkalász Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén, hogy hejehujás népünnepélynek leszek a tanúja. Érthető, hiszen tudom, hogy a tervezett 40-nel, s az elmúlt év vége felé a gazdaság által neméit 45-tel szemben pontosain 50 forintra rúg egy munkaegység értéke. Ahogy Odor József elnök. Havasi Ferenc főkönyvelő, Markó Sándor ellenőrző bizottsági eb nők. majd Darabos István tsz- párttitkár tömör, de a gazdálkodás, a közösségi munka minden részletét elemző beszámolóját hallgatom, s a szövetkezeti gazdák imponálóan fegyelmezett magatartását figyelem, egyre világosabbá válik előttem: nagyszabású munkaértekezlet zajlik itt (este 8-tól persze — bokréta a kalapra — lesz majd vigalom is). Valaki súgja, hogy a küldött- gyűléseken, s a brigádértekezleteken előzőleg már töviről- hegyire megvitatták a beszámolók tartalmát, —, s íme. látszik az arcokon: Ügy hallgatják mindegyiket, mintha most adnák tudtukra, hogy... Am ne rúgjunk elébe. A hűség jutalma — A bizalom és őszinteség jegyében beszéljünk — mondja az elnök, és sorolja, indoklással alátámasztva az eredményeket, de a hiányosságokat is. Hogy a 370 tagot — ebből 122 járadékost — számláló és csaknem két és fé ezer holdon gazdálkodó közösségben például a tervezett és kötelező 420 ezer helyett 467 ezer forintot ruháztak be — s a süldőszállás, vízvezeték-hálózat, halastó stb. építés*, után 187 ezer, 16 alőhasi vemhes üsző állományban tartása miatt pedig 64 ezer forint hitelt engedett el államunk. (A különböző címeken élvezett ked- . vezmények összes értéke 611 ezer forint.) Ami a termelést illeti, a kedvezőtlen időjárás következtében kenyérgabonából a tervezettnél 27, őszi árpából 3 vagonnal kevesebbet takarítottak be: a terv. ben szereplőnél valamivel rosz- szabb volt a kukorica, a cukorrépa. s különösen rossz volt — holdanként 31 és fél mázsa — a burgonya átlagtermése is. Az elemi károk jó néhány bácsbokodi gazdát bizony tönkretettek volna, ha még — mint hat esztendeje is — egyénileg „túrják” a földet —. de itt következik az, ami csak szocialista nagyüzemi gazdaságban lehetséges: rugalmassággal, ésszel közös összefogással meg lehet állítani, s egyensúlyba tudják hozni a közös gazdálkodás kátyúba induló szekerét. Mi történt? Látva a terméskiesést, évközben „rákapcsoltak” a másodnövények termesztésére, lucerna- és kendermagfogásra, s főként az állattenyésztés hozamainak növelésére (938 hí zott sertést, értékesítettek), s végül e termelési ágazatok többletbevétele révén nemcsak ellensúlyozták a növénytermesztés hiányát, de „túlpótolták” azt, Persze, a tagság szorgalma szorosan kapcsolódott a vezetők bátor kezdeményezéséhez, amit Bulgária első gépkocsigyára A bolgár minisztertanács nemrégiben határozatot hozott, amelynek értelmében a kola- rovgrádi nagy gépipari üzemet az ország első gépkocsigyárává kell átalakítani. Az építési munkálatok a Szovjetunió se üítségével 1964-ben kezdődnek. bizonyít, hogy egy szövetkezeti gazda átlag 320 egységnyi munkát végzett. Még a járadékos öregek közül ás jó néhányan csatasorba álltak; így például Sztolarik Vince 193. Schwei pert Tamás 188, Rigler Antalné 177, Szabadi József 156. Mészáros Antalné 120 munkaegységet teljesített. A családtagok közül tíz fiatal járt el rendszeresein dolgozni, s átlag 268 munkaegység a teljesítményük. így született meg az 50 forintos munkaegység, s még a készpénzben kifizetett részesedés összege — 40,25 forint — is meghaladta a munkaegység tervezett értékét. A szövetkezeti gazdálkodáshoz való hűség jutalma ez — szó szerint ezen a címen egyébként a rendszeresen dolgozó fiatalok munkaegységenként egy forinttal többet, azaz 51 forintot kaptak. Alapos ellenőrzéssel A közös gazdálkodás eredményességének hogyanjára az ellenőrző bizottság elnökének a beszámolója derít teljes fényt. Szavai elárulják, hogy a vezetőség nem cselekedhetett kén yoked vére: ha hibát vétett, figyelmeztetésben részesült, de javaslatokat is kapott aiok kijavítására, új módszerek alkalmazására. Mégpedig a bizottság tagjai részéről. Az ellenőrző bizottság ténykedése nem kismértékben a szövetkezeti demokrácia érvényesítése volt,' hiszen a gazdák ösz- szességének az érdeke, a közös ügyekbe való beleszólásának joga „öltött testet” benne. Néhány példa. Az általános es a szúrópróbaszerűen megejtett ellenőrzések során kontrollálták a bérszámfejtést is, és a hibák, például a téves munkaegység-elszámolások kijavítása végett azonnal intézkedtek. Nem kerülte el a bizottság tagjainak a figyelmét a termények, takarmányfélék tárolása sem, s ezzel kapcsolatban megállapították, hogy betakarításkor a csöves tengerit bizonyos ideig idegen udvarokban „raktározták el”, s őrizetlenül hagyták, egyes terményeket huzamosabb időn át tartottak zsákokban, s ezeket kirágták az egerek — észrevételezték azt is, hogy, bár erre a célra vásároltak három hídmérleget, a takarmányadagokat mégsem mérlegelték rendszeresen. Néhányszor arra is figyelmeztették a gazdaság vezetőit, hogy hiányzik munkájukból az összhang, egymásnak ellentmondóan intézkedtek A bizottság tevékenyen közreműködött az év végi leltár elkészítésében, ellenőrizte a zárszámadást is —. s az új gazdasági évben alkalmazandó korszerű módszereket illetően már a közgyűlést megelőzően javaslatokat tett a vezetőségnek. Akik felteszik a koronát A közgyűlés munkaértekezletté avatására a szövetkezeti gazdák hozzászólása teszi fel a koronát. Egyetlen egy sem „merül el” az előfordult hibák ismételt meghánytorgatásában, de aki csak szót kér, már arról beszél, hogy: Miképpen tovább? Szabadi Józsi bácsi javasolja, hogy a burgonyát háromszor- négyszer lóekózzék az idén, a jóval fiatalabb korosztályhoz tartozó Temesi József, az állat- tenyésztési brigádvezető, valósággal kiselőadást tart arról, s konkrét tanácsokat ad ahhoz, hogy mi módon kell és lehet a teheneket korszerűbben tartani, takarmányozni, a borjakat nevelni. Füstös Károly olyan növényféleségek termesztését is javasolja, amelyeknek az ápolása biztosítja az állandó munkaalkalmat. Stadler Mihály a szállítási nehézségek leküzdésének módjáról tesz említést: Bővíteni kellene a vasútállomás rakodó teiét. Amin vita támad, az a családi művelés bevezetése. Pro és kontra hozzászól e „témához” Patocski József. Mészáros Antalné, Uvercsák Györgyné —, s végül a szintén jelenlevő Bogár János, valamint Dudás Antal, a járási tanács vb titkára, illetve mezőgazdasági osztályának vezetője. Döntés nem születik, de e legégetőbb kérdés észrevehetően fészket ver az agyakban, s már szinte meg lehet állapítani, hogy majd a tervtárgyaló közgyűlésen mindannyiuk számára kedvező megoldást nyer. Befejezésül Pápai József, az Üj Otthon Tsz elnöke áll fel: „Versenyben voltunk, legyőztek bennünket. Ehhez csak gratulálni tudok. De idén is küzdjünk meg egymással!” Zúgó taps jelzi: elfogadják a kihívást... Mégiscsak népünnepély volt ez. A legnemesebb, hiszen arról volt rajta szó, ami mind szebbé teszi életünket: a munkáról. * T. I. Több mint félezer hízott marhát exportál a Bajai Állami Gazdaság A Bajai Állami Gazdaság csátaljai és mohácsszigeti üzemegységéből a közeli napokban 520 hízott növendéküszőt és bikát, valamint tenyésztésre nem alkalmas, kiselejtezett szarvasmarhát szállítanak Svájcba, Olasz- és Nyugat-Németországba. Fő exportfeltételként a gü- mőkórmentességet szabták meg, ám ez nem okoz gondot, mivel a gazdaság egész növendékálloAz erő- és munkagépek szalagrendszerű rendbe hozása során ebben a hónapban a Kalocsai Gépállomás dolgozói 13 erőgépnek — köztük a körzetükben levő közös gazdaságok hat MTZ, illetve IJTOS traktorának — a fő-, valamint négy gép részleges javítását végezték el. E munkában résztvevő huszonhat szerelő és traktoros további feladata 11, a termelőszövetkezetek tulajdonát képező UE—28 as, továbbá két hasonló típusú saját erőgép kijavítása. Rövidesen hozzáfognak a gépállomás D—4—K traktorainak a tavaszi munkákat megelőző rendbetételéhez is. Képeink a gépállomási munka két mozzanatát mutatják be. Felnagy János és Radva István traktorosok kiszerelik az egyik gép kormányszerkezetét. A megtisztított alkatrészek többszöri alapos átvizsgálás után kerülnek majd újból összeszerelésre. mánya tbc-mentes. Az immunis állatok után egyébként kilogrammonként 30 fillér felárat űzetnek. Az állami gazdaság e „rekordnak” számító exportálással szinte teljes egészében teljesítette első negyedévi marhaértékesítési tervét. A megürülő férőhelyekre nyomban újabb hízómarhákat állítanak. Futószalagon A fontos munka torán is gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére. A szerszámgépműhely ezredmillimétemyi pontossággal dolgozó gépegységei közt sajátítja el ifjú Czár István harmadéves ipari tanuló mesterétől, a „régi vasas” Pergel Miklóstól, a tengelycsápágyhely felszabályozásának helyes módját. Jóba — Tóth Csendes, néma táj A világ számunkra most a Warszawa taxiban zsugorodott össze, amellyel igyekszünk célunk, Kiskunhalas felé. Kezdeti fűtési hiba miatt eleinte jégfüggöny az ablakokon, csak elől látszik, ahogy aíánk fut a fagyott, hava? műút. De ha szemlélődhetnénk, akkor sem lenne gazdag látványban részünk: hó, hó mindenütt — a mesz- sziségben, ahol a horizontot sejtjük, a föld és ég egybe mosódott. A szó valódi értelmében embertelen a csendes némaságba burkolózó táj. Unalmasnak ígérkezik hát az út, szan- dergésbe zsongítónak. Az unalom pedig nem jó, sajnálja az ember, hogy uralma alatt bizonyos időn át csak vegetálni kényszerül, ahelyett hogy valamilyen élményben lenne része. Hacsak :.. E „hacsak'’-ra szerencsénkre itt a biztató válasz. A javakorabeli taxisofőr személyében. Képzeletben lehánfva róla — bunda nélkül is tagbaszakadt férfiú. S biztos a keze, ez már az első kilométerek után látszik, ahogy a keréktaszajtó jégdudorokon vezeti kocsiját. „Hja kérem, huszonöt éve szekerezek.” Jóízű, unaloműző ember. — Rossebb ezt az indigót — mondja, miközben a menetlevelet és az egyéb irományokat „tároló”, volán melletti fülke nem éppen jól záródó ajtaját jobb kézzel becsapja. — Iroda ez kérem. Ennyi irkafirka. Ha nekünk, sofőröknek nem hisznek, akkor kinek? Ha hatvan forint jár, nem kell nekem hetven. Célzást teszünk a jócskán „lestrapált” jármű fűtőképesség'ének hiányosságaira. — Jó kocsi kérem ez a Gomulka Mercedes — Így becézi a baráti ország autóiparának gyártmányát. — Ha máma kihúzzák az ötösömet (péntek van tudniillik), csak ezt veszek. Kicsi megcsusszan a Warszawa. — Jó lesz megfogni. Kivágódunk az árokba, aztán kinevetnek a kollégák. Odalesz az aranyérem. Tempósan haladunk. Biztonságérzetünk a lehető legtökéletesebb. Gyakorlott és erős markok szorítják a kormánykereket. — Bolond ez? Nincs esze ennek a hülyének? Már láttam a lovait, ahogy elütjük őket. Egy fogatosnak szólnak a hízelgőnek nem mondható szavak. Kiskunfélegyháza bejáratánál, szét se nézve, szinte vágtában akart a malom elől ráhajtani az útra. Pontosan elénk. Brrr!... Megúsztok. Meleg van már a kocsiban. Nemcsak a javuló fűtés miatt. Katonai teherautó-oszlop halad előttünk. Az előtt meg jó néhány száz méterrel dzsip. — Szegény srácok Biztosan gyakorlatozni voltak. Ilyen hidegben ... Persze, jobb így, mint a háborúban. Volt benne részem. Csak hó, hó, mínusz harmincöt fok, és remény se, hogy lesz meleg étel, hajlék. Közben lőttek ... Eh, jobb így ... — Emlékeit idézgetőn beszél a sofőr, emlékek elevenednek meg bennem is. Háborúsak. Vérlázítóak. csontfagyasztóak ... Ügyes manőverezés és máris a kocsioszlop. meg a dzsip között haladunk. Az 50—55-ös szám között lötyög a sebességünket jelző óra mutatója. A távolság köztünk és a dzsip között egyre növekszik. — Még belemegy a koma az árokba. Figyeljék csak! A magas alvázú terepjáró ki-kileng az egyenesből. • — Kiskatona lehet a sofőr. Azok ilyenek. Hajtanak, aztán ... A fiatal parancsnokokat melléjük szokták ültetni, hogy megedződjenek idegileg. A távolság a két jármű között már van 400 méter. — Nem megmondtam?! Sasszé jobbra, teljes fordulat balra, fékezés, s ha nincs az út szegélyén a letakarított hóból torlasz, a dzsip benne csücsülne az árokban. Ha az árok történetesen mélyebb^ volna, vagy szakadék táton- gana az átmentén, katasztrófának lehetnénk a szomorú tanúi. Taxink vezetője dudál, ahogy elhaladunk a keresztbe álló dzsip mellett. Tisztelgés? Nem. Figyelmeztetés: lám, lám... — Hű, de melegem lett. — Most a jobb kezével néhány pillanatra elengedi a volánt. Markoló mozdulatokat csinál az ujjaival. — Elzsibbadt a kezem. Hiába, szorítani kell... A csibész istenit. Nahát, ma már harmadszor hűlt el bennem a vér. Pedig még csak tíz óra. Egy fiatalembert „istenít”. Kiskunmaj- sán, az italbolt előtt úgy ugrott le a ko csiderékból, hogy majdnem a Warszav alá került. ,Annak az „árnyékában” haladunk eé- lunk felé. Különben csendes, néma a táj. TARJÁN ISTVÁN »
