Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
/ fiiuvclofles Eß\/ elfelejteti kecskeméti költő A kecskeméti református temetőben pihen Mátyássy József, Emlékét már régen elfelejtették. Egyszerű sírkövén egy lant volt látható, alatta a felírással: Mátyássy József költő, 1765 március 21.—1849 január 15. Száztizenöt esztendeje, hogy a költő meghalt s ebből az alkalomból idézzük fel alakját, életét, munkásságát. Izsákon született, de élete delén Kecskemétre költözött, ahová gyermekkori emlékei és a „tanult és olvasott személyekkel lehető társalkodása, a tudományossághoz kívántató műszerekben való bővölködése” vonzották. Fiatalabb korában Fekete János író-generális titkái'a volt. Fekete János gróf francia nyelvű verseket írt, Voltaire-rel levelezett és Mátyássy Józsefet magával vitte minden külföldi útjára. Mikor Mátyássy megvált a gróf szolgálatából, ügyvéd lett. Kecskemét városa már életében megbecsülte a költőt. Ennek szép tanújelét adta az 1827. évben, midőn kérelme nélkül kecskeméti „polgári jussal” ajándékozta meg a „taxa elengedése mellett”. Életének utolsó éveiben még a háza után fizetendő adóját is elengedte a város a következő indoklással: „A folyamodó agg költő egyike azon jelesb honfiaknak, akik a még hajdan nagyon parlag magyar irodalom mezejét előbb mívelni kezdték s a magyar nemzetiségre közvetlenül hatottak. . ” Jól jellemzi a kecskeméti városi tanács határozatának megállapítása a költőt. Valóban az elsők között volt, akik a magyar nép nyelvén szólaltak meg abban az időben. Lehr Albert írja Mátyássyról: „Versei a gyökeres magyarság kincsesbányája.” Mátyássy szépen zengő magyarsággal és a népköltészet hangján írt. Csokonai Vitéz Mihály sietett kezet szorítani a kecskeméti poétává^ e versében: Verseidről azt ítélem S mások is úgy ítélnek. Hogy azokba együtt vélem Egy nagy Lelket szemlélnek. A két poéta iránya különben is hasonló volt egymáshoz. Szabad szókimondás Mátyássy verseiben is előfordul, a „Gunár panasza” című versét sokáig Csokonainak tulajdonították. Za- matovs magyarságú versei közül a „Sorsával megelégelő gulyásnak pásztori dala” a Bugac- pusztát idézi akkor is, ha egykor eltűnik az utolsó szárnyék és cserény ... Hogyan is énekli Mátyássy József a magyar gulyást? öt bojtárnak vagyok fejedelme, Ügy becsülnek: Gazdám ő kegyelme. Gulya -feleszi körül cs erénye met. Hat komondor estrázsál engemet. Délben, ha kész bog rácsos ebédem. Körül üli vélem a cselédem. Ügy ellakunk fordított kásával, Mint a geróf húsz-harminc táljával. Ebéd után, ha rám esik álom, Gyöpön vetett ágyamat találom. Jobban nyugszom bokrok árnyékában, Mint a beteg úr parádé szobában. A paripám száz forintos fakó, Repül, szintúgy szikrázik a patkó. Mint én, az is igaz magyar fajta, Nyulat is elkorbácsolnék rajta. E vers sokáig élt a nép ajkán s érdekessége, hogy még Petőfi is lejegyezte, mint népdalt, mely nagyon megtetszett neki. A dal több versszakát évszázad óta dalolta a pásztorember. Kevesen tudják, hogy az alábbi két szakasz, — mely ma is ismert régi PIHENÉS HELYETT Olyan sötét az éj, mint a pokol, és oly hideg, mintha tél lenne már. Nem restell markába fújni az ember, s az égen varjúcsapat kiabál. Motorkerékpár hangja megriasztja a nyugovóra tért késői csendet, reflektor fénye futkos az úton, hol nemrég még nyári napfény merengett. Messziről traktor zúg. — Pajtás, mi újság? — Hideg! de a munkának menni kell! Barázda mélyén melegszik a mag, s azt az ő szívük melegíti fel... ANTALFY ISTVÁN pásztordal — Mátyássynak szintén e verséből való. Ha megunom magam a pusztába, Megnyergelek, megyek a csárdába,) Szépen szólok a korcsmárosnénak: j Adjon szállást látogatójának. Be van az én szűröm ujja kötve, S nem tagadom, mi van belé téve.} Az egyikbe acél, kova, tapló, A máskiba száz forintos bankó. A nép ajkán sokáig élt egy) másik szép verse, a „Köznapi < dal”. Ezt egy korabeli kezdetle- < ges népdalból formálta át a! maga ízlése szerint, mivel dal- í lama megtetszett a költőnek.; Sok helyen Szilveszterkor az új- [ esztendőt Mátyássy versével kö- ] szöntötték: Adjon Isten minden jót. Magyaron ne lássék főt! Mente, suba, csizma, nadrág, legyen új, mint régen voll '■ Isten adjon minden jót! Adjon Isten minden jót! Ügy legyen, mint régen vót! süvegelje meg a magyart mind a német, mind a tót. J Legyen úgy, mint régen vót! Sokat vigadtak Mátyássy ver- j sei, dalai mellett az Alföldön. 1 A vigasságot maga a költő se i vetette meg és versei tanúskod- S nak arról, hogy szívesen és sű-; rűn hívogatták a jó vidéki [ eszem-iszom alkalmakra. Ilyen-< kor azután olyan versekre is j szükség volt, melyeknek zsíros- í sága után borral kellett a tor- 5 kokat lelocsolni. Ezen nem cső-; dáikozhatunk. Hiszen Csokonai < is írt ilyen verseket. De ne ezek í után ítéljük meg az elfelejtett kecskeméti poétát. Ez ellen ő J maga is tiltakozik egyik versében. A magyar paraszt, a nép és p í magyar föld volt Mátyássy Jó- < zsef költészetének éltető eleme.5 £ Milyen szárnyalóak ma is aláb- > < bi sorai: í í Imé fogat a nap pompa szekerében í í Ülvén sugári közt ünneplő képében.} l Felkeltvén a Hajnalt, szűz / szobaleányát, í > Megseprettc véle az egek márványát. \ I Tiszta kék selyemmel az utat vonatja, $ Arany patkós lóvát nyargalva hajtatja ... < Beszédünk falán a leszerelésről ? Az évforduló alkalmából kö- ] / telességünk szólani: Mátyássy £ i József kecskeméti költő mun- \ \ káit ki kell ásni a könyvtárak J í mélyéről, hogy közkinccsé vál- j janak. Révész Tibor Nagyon is bántó éllel, gúnyosan és lekicsinylőén hangzott el ez a megjegyzés nemrégiben egy vitán. Művészkörben, képzőművészek és művészetpártolók jelenlétében. Barta Lajosnak, a Kecskeméti Művészklubban megrendezett kiállítása kapcsán a modernségről folyt a szó, a festészet és szobrászat absztrakt irányzatairól. Neves művészettörténész professzor vezette a vitát és a hallgatóság többsége rajongva lépett be a műélvezés „új útjai” előtt szélesre tárt kapukon. Sok dicséret elhangzott ott a kiállító művész kis gipszalakzatairól és az absztraktokról általában. De azért a társaságban nem mindenki értett egyet ezzel a lelkesedéssel. Akadtak, akik előhozakodtak néhány ellenvetéssel. Hogy például a szocialista társadalom művészi visszatükrözósére aligha alkalmas ez az irányzat, amely a kapitalizmus halódó korszakának terméke. S ekkor hangzott el a címben olvasható megjegyzés. A maga tömörségében is kifejezve a rosszallást, hogy „már megint politikával otrombás- kodunk a művészet tiszta berkeiben”, s hogy „a hozzá nem értő maradiság mindig megideológizálja a maga ólomszárnyú nézeteit”. Meg azt is még, hogy „az ilyen balosok” nem méltó vitapartnerek, maradjanak a kaptafánál, mondjuk: az időszerű nemzetközi helyzetnél” ... Meg kell hagyni, a társaság többsége illetlennek és ostobának tartotta ezt a megjegyzést. A rosszízű pillanatnyi közjáték azonban nem változtatott továbbra sem a beszélgetés menetén, amely végül is értelmes vita helyett az absztrakt egyoldalú dicséretével és „győzelmével” is ért véget. Ilyen légkörben aligha lehetett volna másképp. Itt most nem kívánunk az absztrakt művészetről vitatkozni. A beszélgetés esetleg« helybeli zavarait avatottan és meggyőzően tisztázta egy héttel később egy másik művészettörténésznek: Németh Lajos kandidátusnak a TIT- ben megtartott előadása. Az említett esetről azonban egy közmondás jut az ember eszébe: ereszd be a tótot. kiver a házból. A békés egymás mellett élést és a szabad véleménynyilvánítást ugyanis mi komolyan vesszük, ez nemcsak szólam. — Azt azonban sohasem titkoljuk, hogy a békés egymás mellett élés nem jelenti számunkra az ideológiai harc föladását, a világnézeti összebékülést. Erről a harcról nem mondunk le egy pillanatra sem. Ha megengedjük a másik oldalnak is, hogy bemutatkozzék, érveljen, az nem meghátrálás, hanem legyőzésének legjobb és egyetlen eredményes módja. Ezért nem félünk például az absztraktoknak is helyet adni. De megbocsásson a világ, annyit legalább megkövetelünk, hogy a mi érveinket is meghallgassák. Különösen itthon, a „hazai pályán”, mint egyenrangú felet kezeljenek. Amiről az előbb beszéltünk, nem egyedüli eset. Azért is tesszük szóvá. Az egyik megyei költő tavaly a szovjet írószövetségben elhangzott Hruscsov-nyilatkozat után azt kérdezte — közönség előtt, író—olvasó találkozón —. hogy minek szól bele Hruscsov a művészet dolgaiba. Megfigyelhető: a szándékainkat az ellenfél gyakran félreérti, a türelmünket visz- szavonulásnak hiszi. S rögtön támadásba lendül. Az ideológiai frontokon nem is éppen kis méretekben történik ez meg mostanában. Ráadásul számos rés akad a frontjainkon. Az elméletileg képzetlen, világnézetileg nem eléggé szilárd emberek jelentik ezeket a réseket. Jórészt az értelmiségnek az a rétege, amely minden Nyugatról jött furcsaság előtt hasra esik. És a sznobok. Több éberségre, szilárdabb állásfoglalásra van szükség. Ha a példának vett vitában — és minden más hasonló természetű vitában — a kommunisták és a többi józan ítélőképességű résztvevő határozottabb. akkor nem sikerül letorkolni őket nem „bennfentes” fölényeskedéssel, sem otromba gúnyolódással. BOCCACCIO 71 Újsághír: A Baranya megyei Főügyészség nyomozó csoportja befejezte dr. Molnár László pécsi üzemi orvosnak ,,jogtalan előny követelése” bűntettével kapcsolatos vizsgálatát. Clt egyszer a XX. század 63. évé- ben Pécs városában egy jámbor üzemi orvos. Módfelett kedvelte a for- másabb menyecske- és leánybetegeket, mivelhogy az universiíason is tanulta, hogy ők sokkal bevülékenyebbek, mint a koros asszonyok. Kérésé is szünetlen ama fehérnépet, akivel fülemülére madarászhatna, és kedvét tölthetné kénye- kedve szerint, akár éjjel, akár nappal. Történt pedig, hogy szeptember 16-án gömbölyű menyecske kereste őt fel rendelőjében. Öt meglátni és megszeretni — mint Szent Ferenc mondotta volt — egy pillanatnak műve lett. Kérte hát a doctor, mutatná meg néki kegyesen baját. Áz asszonyka pedig szólt. — Gyomorbántalmaim vannak. Vizsgáljon meg, s javasoljon könnyebb munkahelyet. A nagy tudományú doctor vizsgálat nélkül is azon nyomban bizonyosra vette, hogy meg tudja őt gyógyítani és szólt ekképpen. —- Maga már régóta tetszik nekem, ne engedje, hogy elsorvadjak a szerelemtől. Fogadom, hogy pár nap alatt kigyógyítom eme nyavalyájából, anélkül, hogy kellemetlenséget vagy fájdalmat okoznék magának. A könnyebb munkára szóló orvosi javaslatot is kiadom, ha a lakásán vagy másutt találkozhatunk. A menyecskét meglepte a vakmerőség, s ámbár fitymálkodott magában, mert nemhogy nem szívelhette a doc- tort,'hanem jobban utálta, mint a fejfájást, mindazonáltal így szólt neki fennhangon. — Megköszönöm a jó akaratát. Annak utána pedig elrohant, az ő hites urához, kinek is mindent elmondott. Ura és parancsolója viszont bölcs ember lévén ekként vélekedett. — Efimájszos doctor nem adja n aa magát egy csapásra. Tovább fog ostrom- lani téged léha kérdésekkel, hanem akkor úgy rázd le a nyakadról, ahogyan megérdemli. És tervet fundáltak a csélcsap orvos megleckéztetésére. 1/ is idő múltán ismét a rendelőben volt panaszával a kívánatos asz- szonyka. Amint a doctor megpillantotta őt, azon nyomban hozzálépett és szokása szerint bizalmaskodó módon szóba elegyedett vele. — Megmondtam magának, kiadom a könnyebb munkára javasoló bizonyítványt, ha a lakásán vagy a városban valahol módot és lehetőséget ad a találkozásra. Minekutána félrevonultak, a hölgy nagyot sóhajtván szólott ekképpen. — Uram, gyakorta hallottam emlegetni, hogy nincsen ólyan erős vár, melyet ha naponta ostromolnak, végezetül is el ne foglalnának. Nyilván látom, hogy velem is ez történt. Kedveskedése levert a lábamról, megszegem szándékomat. Ha csakugyan annyira tetszem, megadom magam. A z orvos nagy diadalt érzett szűjé- ben és nagyvidáman mondta. — Köszönöm, madonna. Őszintén szólva csodálkoztam, hogy eddig is tartotta magát. Azt vallom magamban mindig: „Ha az asszonyok ezüstből volnának, nem lehetne pénzt verni belőlük, mivelhogy nem állná meg egyikök is a tűzpróbát.” De mostan ne firtassuk ezt; hol és mikor találkozhatunk? Felelt erre a hölgy. — Szeretném, ha holnap délután tizenhat órakor tartaná kedve, — nálam. — S kioktatá őt, hogyan és merre kell jönnie. Az orvos pedig a megbeszélt időnek előtte tíz perccel megjelent, mivel nagy volt az ő gerjedelme. A hölgy derűs arca szerfölött felbátorítá, azórtan így szólt hozzá könnyedén. — Azt hiszem, tegeződhetnénk. Kellek, zárd be az ajtót, ablakot. Míglen a menyecske ezen fáradozott, ő levetette zakóját, ingét, nyakkendőjét, továbbá nadrágját, s ekképpen munkára készülve megírta a köpnyeöh munkabeosztásról szóló bizonyítványt. Hangsúlyozván, hogy ha a papír nem lenne elég hatásos, ír majd egy erősebb hangú javaslatot, aminek nemcsak füstje, de tüze is lészen. Ezek után ser- kenté a hölgyet. — Nesze, — hoci! Hozzáillő ruhába öltözvén imigyen, 1 üstökénél fogva készült megragadni a jót, melyet az isten — érzése szerint — neki adott. A menyecske félresiklott, hogy helyet adjon férjeurának, aki az ostrom e végfokán lépett ki — a szekrényből, és szólt. — Üdvözlöm doctor úr. Egy másik szekrénypár rekeszéből pediglen az asszonyka barátnője osont a színre, és ő is barátságosan tudakolá. — Mit tetszik itt csinálni? A doctor, tanult lévén az ő elméjében, kivágta magát. — Elhoztam a papírokat — felelte. — Ezért van alsónadrágban? — tájékozódtak tőle amazok ártatlanul, miié a doctor felsőnadrágját rántá orcája elé, hogy azt béfedje, majd restelkedé- se múltán felhúzza. C zándokáf azonban kivitelezni nem engedték, mígcsak át nem hívták a szomszédasszonyt is, hogy lenne szíves felmérni a helyzetet. Mindezeknek utána engedték el a doctort az ő lakába, ahová senki nem kísérte őt. Amint feljegyezték róla. ezt ő nem is óhajtá .:. Átfordította: Tőül István
