Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-17 / 13. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XIX. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM ■író 60 fillér 1964. JANUÁR 17, PÉNTEK DÉLUTÁN AZ ISKOLÁBAN IN Tg? Kétmillióval több utas a megyében Megoldódik-e Kecskemét közlekedési problémája? Körültekintőbb szállítmányozási szerződések As Autóközlekedési Vállalat es évi feladatai Csak kívülről, az utcáról tűnik kihaltnak a nagy épület. Most nem száll messzehangzó zsivaj óránként az udvarról, úgy mint délelőtt, a tízpercekben. A kiskunhalasi gimnáziumban délután nincs tanítás. Vagy talán mégis? A félhomályos, üres folyosón valahonnan tompán szűrődő énekszó fogadja a látogatót. A Na- bucco fenséges zengése. Az emeletre vezetnek a hangok. A nagy­teremben próbál az énekkar. A Szilády Áron Gimnázium az idén ünnepE fennállásának 300 éves évfordulóját. A tanév végén nagyszabású ünnepséget rendeznek. Eljön erre az alkalomra néhány neves művész, az is­kola volt növendékei: Nagypál László operaénekes. Bodor Tibor színművész és mások. A műsor zömét természetesen a tanulók adják, de igyekeznek méltó keretbe foglalni a jeles művészek számait. Így alakult meg a 86 tagú énekkar is. Vezetőjük a hely­beli zeneiskola igazgatónője, Edelényi Károlyné. (Első képünk.) A vékony falon áthailatszik ugyan, de nem zavarja az ének­kar próbája a szomszédos teremben folyó csendes munkát. Dr. Ádám Gyuláné oktatja itt a III./c és a III./d osztály lányait a női szabószakma tudnivalóira. Összesen 320 lány vesz részt a kiskunhalasi gimnázium tanu­lói közül az 5+1-es oktatásban a női szabó szakmai előképzés­ben. Ügyesen bánnak nemcsak a tűvel, cérnával és ollóval, ha­nem a varrógéppel is. Többségük nagy kedvvel szorgoskodik, hi­szen a tanultaknak akkor is hasznát veszik majd, ha az iskola után nem a szabászat lesz a foglalkozásuk. (Második kép.) ? Szerda a legcsendesebb nap — már ami a délutánt illeti — a kiskunhalasi gimnáziumban. De azért a 100 ezer forinttal ta­valy rendbe hozott tornateremben is találtunk még egy sereg lányt. Á szakkör kézilabda-szakosztályának edzése folyt éppen, 30-an vettek rajta részt. A képen (jobbra, lent) Horváth István testnevelő tanár legfiatalabb növedékei a legfontosabb akciót, a kapura lövést gyakorolják. Ha orrunk előtt csukják be az autóbusz ajtaját, vagy a zsúfolt kocsin elveszítjük ka­bátgombjaink felét, akkor csen­des fohászunkban az Autóköz­lekedési Vállalat. neve is szé­péi. Valljuk be őszintén, hogy a legritkább esetben gondolunk azokra a dolgozókra, akik a je­ges, csúszós országúton vezetik az autóbuszt, az i építőanyagot szállító teherautót, csákányoz­zák a csontkeményre dermedt szenet, a pályaudvarokon, vagy valamelyik rakparton. Pedig ők is ennek a tábornak a tagjai, amit — „megint az AKÖV” — megjegyzéssel olyan könnyedén elintézünk. Azért kerestük fel Sohajda Józsefet, a 9. sz. AKÖV igaz­gatóját, hogy — a mulasztást pótlandó — elbeszélgessünk ve­le a vállalat 1963. évi ered­ményeiről és idei feladatairól, illetve a gondokról, amelyek munkájukkal együtt járnak. — Múlt évi termelési tervün­ket 108,8 százalékra teljesítet­tük, ami forintban kifejezve kö­zel 209 milliót jelent — kezdte tájékoztatóját az igazgató. A továbbiakban közölte, hogy o vállalat 125 autóbuszán csak­nem 21 millió utas utazott az elmúlt évben. Egyedül a megye- székhely helyi járatain több mint 7 millióan váltottak je­gyet. A személyszállítási terv 3,1 százalékos túlteljesítését úgy érték el, hogy — két út kö­zött — a távolsági autóbuszokat is bekapcsolták a helyi forga­lomba és igyekeztek a lehető legjobban kihasználni a pótko­csikat is. Ennek ellenére — különösen csúcsforgalmi időben akadozott a nagyobb váro­sokban. főképpen Kecskeméten az autóbuszközlekedés. — Mi okozta a zavarókat és várhatunk-e javulást ezen a téren az idén? — tettük fel a számtalan dolgozót érintő kér­dést. — Nehéz lépést tartanunk a rohamosan növekvő igényekkel — hangsúlyozta válaszában Sohajda József és elmondta, hogy Kecskeméten tavaly tár­gyalásokat folytattak a na­gyobb üzemek vezetőivel a mű­szakkezdés, illetve befejezés idejének megváltoztatásáról. Szervezési nehézségekre hivat­kozva elutasították a szakaszos munkakezdésre vonatkozó javas­latukat, ami pedig kiküszöbölte volna a csúcsforgalmi tolongást. Idén mindössze hét autóéitsz- szal több közlekedik a megyé­ben, mint tavaly. Ugyanakkor az utaslétszám előreláthatólag 2 millióval növekszik. A megye­székhely közlekedésének meg­oldására tervet dolgoztak ki a vállalat szakemberei, amely sze­rint csúcsforgalmi időben a je­len légin felüt öt autóbusz kü­lönjáratban közlekedne, érintve a nagyobb üzemeket, de elke­rülve a tanácsháza előtt levő zsúfolt megállót. Több mint 68 ezer vagont raktak ki az elmúlt évben a vállalat dolgozói. A szép ered­mény „szépséghibája”, hogy- te­hetetlenül sok. — közel egymil­lió forint — kötbért fizettek a MÁV-nak a kocsiállások miatt. — Tavaly bizony túllőttünk a célon — ismerte el az igazgató. — Nem mérlegeltük elég körül­tekintően erőnket és ennek kö­vetkeztében sokszor nem tud­tunk eleget tenni a szállítmá­nyozási szerződéseknek. Kérdé­sünkre — mi akadályozta » munkát — elmondta, hogy ke­vés volt a rakodómunkás és a gép is. Természetesen, a hosz- szúra nyúlt tél is gátolta a munkát. A rakodóknak sokszor csákánnyal kellett meglazítani a szinte jéggé fagyott iszapsze­net, salakot. Okulva a példán,- idén csak azokban a városokban és községekben vállalnak szál­lítmányozást, ahol kirendeltsé­gük működik. — Idén az előzetes felmérés szerint mintegy 20 százalékkal több terhet kell elszállítani a vállalat gépkocsijainak, mint tavaly — közölte az AKÖV igazgatója. — A megnövekedett feladatnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha a fuvaroztató vállalatok segítik a gépkocsik tökéletes kihasználását, hiszen mindössze 51 teherautóval tud­juk növelni idén gépkocsipar- iíunkat,-— -----­So k gondot okozott 1963-ban az alkatrészhiány is. Ezen a té­ren nagy javulást ez évben sem várhatunk. Éppen ezért növeljük a szerelőműhelyek lét­számát és több alkatrészt javí­tunk meg házilag, mint az ed­digiek során — fejezte be nyi­latkozatát Sohajda Jé igaz­gató. B. D. 62 utcával nőtt a megyeszékhely A VÁROS fejlődésének ter­mészetes velejárója, de mégis érdekességként fogadja az em­ber a hírt, hogy új utcákat ne­veznek el Kecskeméten, helye­sebben szólva megtartják annak a 62 új utcának a „névadó ün­nepségét”, amelyek az elmúlt évek alatt épültek a városban. Nem kell itt teljesen és töké­letesen kiépített utcákra gon­dolni, legalábbis nem minden esetben. Hiszen nagyon sok he­lyen még folyik, vagy csak ez­után kezdődik az építkezés. A KECSKEMÉTI Városi Ta­nács igazgatási osztályának egyik szobájában nagy halom frissen érkezett és zománcozott tábla. Dr. Kálló Jánossal, az igazgatási osztály vezetőjével beszélgetünk arról, milyen ne­vet kapnak az új utcák, mikor kerülnek a fehér, fekete betűs táblák a helyükre? — Természetesen az új lakó­negyedekben épült házak, illet­ve kialakított utcák lakói vár­ják leginkább, hogy megérkez­zenek az új névtáblák, de nem közörpbös ez másnak sem. A Hunyadivárosban például egész sor új utca van, amelyeknek nincs nevük, azaz. hogy van, de még a táblákat itt őrizzük, hi­szen a mostani jeges, csúszós időben veszélyes lenne létrá­kon mászkálni. Várunk vele ta­vaszig. A Hunyadiváros fő tere az Április 4. tér nevet kapja. Ezenkívül — mondja Kálló elv­társ — Balassi Bálintról, Liszt Ferencről, Gárdonyi Gézáról, Kilián Györgyről, Ságvári End­réről, Szilágyi Erzsébetről stb. neveztük itt el az új utcáinkat. A város külső részén húzódó körutat pedig, — ami nagyrészt még ezután épül — Mátyás kör­útnak fogják hívni. A Széche- nyivárosban Tihany, Berkes Fe­renc, Bakony, Balaton elnevezé­sű utcák lesznek. A Méhes-falu­ban, a művésztelep mellett, Szinyei Merse Pálról, Benczúr Gyuláról, Székely Bertalanról, a nagy magyar festőkről nevez­zük el az új utcákat. — A FELSOROLÁS termé- szetesen nem teljes, hiszen 62 ! új utca kap nevet. Azt azonban még feltétlenül meg kell írni, hogy a Zománcipari Művekkel szemben kiépült leninvárosi la- 1 ások, illetve házak Halasi üt únsvezés alatt kapnak számo­kat. „ G. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom