Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-13 / 291. szám

1963. december 13, péntek

3. oldal

„Mérnöki” színvonalon

Amint — villámzáras motoros mellénybe öltözötten — újításának lényegét magyarázza, s pillantásában ott lobognak a lelkesedés, a szakma szereteté- nek fényei: fiatal, diplomáját csak nemrég kézhez vett mérnöknek nézhetné akárki. És olyan kiterjedt tudásról, alapos ismeretekről tanúskodik minden szava, hogy ez a „tévedés” szinte kézenfekvő.

Binszki József, a Solti Állami Gazdaság 29 esztendős műhelyvezetője nyolc, hivatalosan is elismert újítással „a

Béna óriás

A bajai rakparton villanydaru magasodik az ég felé. Aki arra jár és megcsodálja monumentális karját, az elismerően állapítja meg: mennyi segítséget nyújthat az uszályokat ürítő dolgozóknak, hiszen egyetlen markolással több sódert képes felemelni, mint amennyi egy regiment munkás lapátjára fér.

Csalóka látszat. Ez a daru ugyanis mozdulatlanságra kárhoztatott béna óriás. Eddig nem sokkal több hasznát vették itt a 9. számú AKÖV bajai üzemegységében, mint egy törött pitykegombnak. Pedig itt áll már több mint két éve.

Az átszervezés során jutott az AKÖV birtokába. Eddig — felszámítva az ideszállítás és a felállítás költségét is — közel 990 ezer forintba került. Drága, de hasznot nem hajtó örökség.

Mi a hibája? A szakemberek szerint, hogy nem az itt használatos kis méretű uszályokhoz konstruálták. Most dolgoznak a vállalat mérnökei az átalakítási tervén. Ez a „kis korrekció” előreláthatólag 400 ezer forintba kerül, ha egyáltalán találnak hozzá kivitelezőt.

És ha nem?

Ám ne legyünk pesszimisták. Tételezzük föl, hogy az ügyes mérnökök megoldják a műszaki problémákat, és megfelelő tervet készítenek. Fogadjuk el azt is, hogy egy vállalat a tervek alapján elvégzi az átalakítást, és mindenre a jövő évben sor kerül. Feltesz- szük azonban a kérdést: az AKÖV budapesti vezérigazgatóságának:

— Hogyan engedélyezhették egy olyan nagy értékű daru felállítását, amelyik a bajai rakparton nem használható? És ha már ez megtörtént, s utólag rájöttek, hogy jelenlegi állapotában nem működhet, mért nem alakították már át az elmúlt évek alatt. Sem a rakodómunkások, sem pedig a daruk számát illetően nem áll olyan jól népgazdaságunk, hogv ezt megengedhessük magunknak.

Békés Dezső

háta mögött” most is szüntelenül töpreng, töri a fejét, hogy vajon mivel tehetné könnyebbé a mezőgazdaságban dolgozó társainak munkáját, s produktívabbá, kevesebb fáradság révén több hasznot hajtóvá a termelést.

Húsz helyett nyolcvan holdon

A szakmát, amely életét azóta teljesen betölti, és nemcsak munkaidejét, de sokszor még az éjszakáit is igénybe veszi, traktorvezetőként kezdte. Később mint szerelő dolgozott, három éve pedig az egyik nafy mezőgazdasági üzemben főgépésszé lépett elő. A Solti Állami Gazdaságba két éve került. Munkatársai, ismerősei kutató, kísérletező emberként tartják számon. Erről tanúskodik a már említett szép számú újítás, valamint az a röpítőtárcsás műtrágyaszóró is, amely a megye mezőgazdasági üzemeinek egy hónapja Kiskunhalason megrendezett újítási kiállításán szerkesztőjének ötletességét hirdette. De valljon erről ő maga:

— Hosszú ideje gondot okoz már a mezőgazdaságban egy nagy teljesítményű műtrágyaszórógép hiánya. A nagyüzemi táblákon már egyáltalán nem kielégítő a hagyományos szórógépek alacsony teljesítő foka. Műszakonként egy-egy gép mindössze 18—20 holdon tudja elvégezni a talajerőpótlás fontos feladatát. Az általam megszerkesztett gép ennek a teljesítménynek a négyszeresére képes átlagosan, jó talajviszonyok közt. Vontatásra Zetor 25—K traktort használunk a gazdaságban, de bármely más erőgéphez is hozzákapcsolható.

Szerkezete lényegesen egyszerűbb, mint a jelenleg használatban levő szórógépeké. Meghajtása az erőgépről kardántengelyen keresztül történik. Üjszerű a kiszórás módja is: a centrifugális erő felhasználásával úgynevezett röpítőtárcsa szórja Iá a gépből a műtrágyát. Az aránylag csekély befogadó- képesség miatt a műtrágyatartályt eddig sűrűn kellett tölteni. Az új szórógép tartályában viszon az eddigi hattal szemben mintegy 40 mázsa szervetlen talájerőpótló helyezhető el egyszeri töltéssel. A másik nagy előny, hogy a könnyen csomósodó, darabossá összeálló műtrágyát — amelynek törése eddig több ember munkaidejét jelentős mértékben igénybe vette — az új gép menet közben összezúzza.

Nagy az érdeklődés

Binszki József elmondja, hogy gépének márciusban volt a műszaki kipróbálása. Azóta folyamatosan használják az állami gazdaságban, s december elejéig 6000 holdon szórták már

ki a műtrágyát a gép segítségével. Tavaly még négy Maul- wurfot, s mintegy tizenkét embert. vett igénybe a talajerőjavítás a Solti Állami Gazdaságban. Most a gépvezetőn kívül két adagoló tökéletesen elég a gép kiszolgálásához.

— A kiskunhalasi kiállításon — folytatja a fiatal újító — egyébként igen nagy érdeklődést keltett az újítás, s a gép munkáját, műszaki adatait illetően sokan kértek felvilágosítást. A nyár óta a solti Szikra Tsz-ben is üzemel a gépből egy példány, amelyet egy négytonnás szervestrágyaszóró kocsiból hozzá vetqleg 0000 forint költséggel lehet átalakítani.

A műhelyvezető természetesen „menet közben” is javítgat gépén. Az eddigi elavult és hosszadalmas kézi adagolást kiküszöbölve, a közelmúltban látta el adagolásszabályozóval.

Mínusz 30 fokon is...

És Binszki József kilencedik újítása után sem „pihen habárain’. Most minden erejét új elképzelése, a hidegindító, motor megvalósításának szenteli, amellyel a Diesel-motoroknak hidegben való gyors, két-há- rom percen belüli gyújtása válik lehetővé. Mint mondja, a tavaly téli próbálkozások azt bizonyítják, hogy mínusz 30 fokon is sikeresen használható az indítóberendezés. Már néhány részletkérdés megoldása hiányzik csupán ahhoz, hogy rövidesen szabadalomként jelenthesse be. A szokott pontossággal, lelkiismeretességgel latolgat, számol, tervez. Talán nem túlzás, ha — írásunk bevezetőjének lényegét ismételve — újból ez a dicsérő, de találó és igaz kifejezés kívánkozik toliunkra: csaknem „mérnöki”

színvonalon. JÓBA TIBOR

Leltár előtt

Közeleg az év vége, s rövidesen megkezdődik a leltározások időszaka. Gondos munkát igényel ez, hiszen, amellett hogy az éves mérlegbeszámoló e'gyik részét képezi, a leltárak képet adnak arról is, mint őrködtek az üzemekben, gazdaságokban a köz vagyona felett. Ám az elmúlt évek tapasztalatai arra intenek, hogy a leltározásra alaposan fel kell készülni, s nemcsak a pontosság, hanem egyéb szempontokból is.

Tavaly az év utolsó napjaiban megyénk egyik üzemének alkalmazottja így kesergett:

— Még csak most fogtak hozzá a leltározó csoportok megszervezéséhez. Már előre látom, itt fogjuk tölteni a szilvesztert a raktárakban.

így is történt. A szóban forgó üzemben a sebtében megszervezett leltározó csoportok csak nehezen tudták ellátni feladatukat a számbavételre előkészítetlen raktárakban. Mondanunk sem kell. hogy az ilyen körülmények között felvett leltár mennyire kétes értékű alapot szolgáltat az éves mérlegbeszámoló készletadatainak rögzítéséhez, a társadalmi tulajdon védelmének további megszilárdításához az állóeszköz-gazdálkodás ellenőrzéséhez.

Nem akarunk és nem is tudnánk csalhatatlan recepteket adni a leltározások jobb lebonyolításához. Ügy véljük azonban, nem árt mégis néhány gondolatot felvetni ezzel kapcsolatban. A jó leltárkészítés egyik feltétele, hogy idejében megalakítsák a leltározó csoportokat, s ezen belül mindenki pontosan megkapja feladatát. A másik nem kevésbé fontos tényező, hogy a raktárakban, üzemrészekben a különböző áruk és eszközök

rendbe rakva, megfelelően csoportosítva várják a számbavételt. E tekintetben ugyanis még sok káros szemlélettel találkozunk. Legtömörebben egyik tanácsi vállalatunk raktárosa fogalmazta meg effajta nézeteit:

— Jöhetnének már a leltározók, legalább rendbe tennék a raktáromat.

Helyes ezért, ha leltározó csoportok vezetői és az ellenőrök még a munka megkezdése előtt megkövetelik, hogy a különböző árukat, szerszámokat, eszközöket stb. leltár előtt szakszerűen csoportosítsák.

Külön kell beszélnünk az ellenőrök igen fontos szerepéről. Ugyancsak a tavalyi leltározások idején fordult elő, hogy az egyik ellenőr közben elhagyta a leltározás színhelyét, moziban, színházban, vendéglőben szórakozott. A leltározás ötödik napján íróasztalára tették a leltárívet azzal, hogy „írja csak alá nyugodtan kartársam, rendben van itt minden”. Az ilyen formális ellenőrzések miatt fordulhat elő azután, hogv hiányos a leltár, egyes cikkeket akarva, akaratlanul is kétszer vesznek számba, vagv a leltárból teljesen kihagynak, esetleg téves megnevezéssel vesznek fel a listára. És még sorolhatnánk az elmúlt év rossz tapasztalatait.

Ismételten csak hangsúlyozni tudjuk a leltárok fontosságát. s ne feledje egyetlen ilyen feladattal megbízott vezető sem, hogy rendkívüli fontos munkát bíztak rá. A készletek pontos felmérésétől nagymértékben függ a társadalmi tulajdon védelme, a jövő évi termelés zavartalan megkezdése, ezt követően az éves tervek teljesítése.

T. S.

HIBÁS ÖLTÖNYÖK OSZTÁLYON FELÜLI ÁRON — SZÁZHUSZONNÉGY REKLAMÁCIÓ CIPÖÜGYBEN

ELRONTOTT KUCSMÁK

A kereskedelmi felügyelőség vizsgálata

A megye nagy- és kiskereskedelmi ruházati vállalatainál, valamint 18 ruházati cikkeket árusító állami és szövetkezeti boltban végzett vizsgálatot nemrégiben a Bács-Kiskun megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség.

4 szakemberek ellenőrizték

a lerakatokba érkezett áruk mennyiségi és minőségi átvételét; hogy az eladásra váró és fogyasztók által vásárolt ruha- és cipőfélék megfelelnek-e színben, alapanyagban, a kidolgozás minőségében a szabványokban előírt követelményeknek. E vizsgálat eredményeiről beszélgettünk a minap Valach

Istvánnal, a kereskedelmi fel ügyel őség vezetőjével, aki az ellenőrzés tapasztalatait így foglalta össze:

— A DÉLTEX bajai lerakata a Bácsalmási Ruházati Ktsz->től osztályon felüli minőségben és árban vett át férfi öltönyöket Az ellenőrzés megállapította, hogy az öltönyök zseb- és ujj- bevarrásai hibásak, s a zakók elejének kiképzése túlzottan csapott. A hiba a minőséget vizsgáló személy felületességéből eredt. A kereskedelmi felügyelőség

azonnal intézkedett

az említett öltönyök forgalomból való kivonásáról.

A Dél-magyarországi- CipőVárosi ember

Igyunk egy kávét, fekete mellett köny- nyebben szaporodik a szó, — javasolja Spitzer Árpád, a kunpeszéri Parasztbecsület ' Tsz elnöke. — Tudja, én pesti ember vagyok félig-meddig, ott töltöttem az utóbbi tíz évet. Megszoktam a „mérget”.

Megy előttem, mutatja az utat. Alakja hajlott, haja teljesen ősz. Hatvanéves, tavaly jött ide elnöknek. A Parasztbecsület Tsz közel kétmillió forintos mérleghiánynyal zárta az elmúlt gazdasági évet, és a télen olyan kevés volt a takarmány, hogy éheztek az állatok. Tudta, hogy gondot talál itt sokat. És mégis vállalta.

— Hívtak az elvtársak, hát jöttem. Pedig ha hazamegyek hét végén, az asz- szony mindig azzal fogad, hogy maradjak már otthon végleg. Mit akarok még?

— És mit válaszol?

— Majd ha 30 forintot ér egy munkaegység a Parasztbecsületen, adósság nem lesz, akkor többet el sem mozdulok a szoknyája mellől.

— Mikor lesz az?

— A legjobb úton vagyunk, hogy elérjük célunkat. Idén eddig 15 forint előleget fizettünk és sok év után először mérleghiány nélkül zárjuk az évet. Ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnénk, még néhány forintot osztunk a gazdáknak a zárszámadáskor is.

Nehéz volt ez az év, hiszen a tavalyi adót, vetőmagkölcsönt is az idén fizettük ki. De lassan kilábalunk az adósságtengerből, és aztán már könnyebb lesz.

Közben prüszkölni kezd az apró kávéfőző-masina és rövid időre félbe kell hagynunk a beszélgetést. Árpád bácsi csak aztán szólal meg ismét, miután — látható élvezettel — lenyelte az első kortyot.

— Tudja, mi okozta nekem a legnagyobb gondot a kezdésnél? A bizalmatlanság. A leváltott vezetőség sokat vétett a közösség ellen. Amikor idejöttem ezt láttam a szemekben: Ez sem lesz különb mint a többi volt. Meg ezt hogy: Mit tudhat ez a városi ember? Diplomáciai kifejezéssel élve alig akart „bizalmat szavazni” a közgyűlés.

— Hogyan sikerült megváltoztatni a véleményt?

— Nem szép szavakkal. Ügy érzem, elég jól ismerem az embereket, hiszen előző

munkahelyemen a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalatnál párttitkár voltam. Tudtam, hogy a Parasztbecsület tagsága is tetteket vár tőlem. Azt, hogy fejlődjön a gazdaság, nőjön a jövedelem. És a mezőgazdaságban is otthon érzem magam, hiszen korábban a megyei tanácsnál ezen a vonalon dolgoztam.

Az alapot azzal teremtettük meg 1962 őszén, hogy október 25-re elvetettük a gabonát és biztosítottuk az állatok számára a takarmányt. Az utóbbinak köszönhetjük, hogy az idén értékesítésre kerülő hízott marháink több mint fele extrém minőségű.

Ez évi kenyérgabona vetési tervünket is túlteljesítettük, takarmányunk van elég, most már csak az őszi mélyszántás okoz gondot. No, meg a munkaerőhiány. Néhány fiatal visszajött a tsz-be a nyáron, de ez még kevés. Földünket a Dunavölgyi Főcsatorna szeli ketté, legalább ezer hold öntözhető. Termeszthetnénk zöldséget, de kevesen vagyunk hozzá. Addig azonban úgy sem nyugszom, míg — ha csak száz holdon is, — nem létesítünk zöldségest. Ha sikerül, akkor úgy érzem, mehetek én is nyugdíjasnak.

nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti lerakatánál ez év első 9 hónapjában 124 esetben tettek a fogyasztók kifogást a cipők minőségére. Hetvenszer a cipőgyárak, ötvennégyszer a cipőt gyártó ktsz-ek hibái miatt volt reklamáció. Akadt szín, kéregkidolgozási, szárpántbéle- lési hibából eredő, jogos észrevétel ezek között. Színhiba és rossz kéregkidolgozás miatt az endrődi ktsz-ben gyártott 700 pár leányka félcipőt elsőről másodosztályúra kellett minősíteni. Ugyanez volt a sorsa a Kiskun- halasi Cipész Ktsz-ben gyártott 160 pár férfi szandálnak is — szárpántbélelési hiba miatt.

— A Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz szűcs részlegénél azt kifogásoltuk, hogy a minőségért; olyan dolgozó ellenőrzi, aki részt vesz a termelésben — folytatta Valach István. — A felületes minőségi ellenőrzés következtében négy fmsz-i boltban kellett letiltani a kiskőrösi szűcsök által készített szőrmehibás kucsmák árusítását. Ám nemcsak az árut minősítő dolgozók követtek el hibát, hanem a ktsz vezetősége, valamint azok az fmsz üzletvezetők is, akik elmulasztották a kucsmák szakszerű ellenőrzését és minőségi jelzés nélkül engedélyezték ezek árusítását. Ebből is követke^k, hogy a ktsz-ek és az fmiz-ek minőségellenőrzést végző dolgozóitól

sokkal nagyobb körültekintést

várunk el.

S hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az említett hiányosságok, a kereskedelmi felügyelőség — elsősorban a fogyasztók érdekvédelme céljából —, megtette a szükséges intézkedéseket. B. Cy,

\