Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-12 / 290. szám
3. oldal MttS. december IS, csütdrifllt Huzavona Kilencvenhat férőhelyes, itatásos borjúnevelő épül a jánoshalmi Petőfi Tsz-ben. A falai már elkészültek, s a tetőszerkezet felrakásához is hozzáfogtak a helybeli Vegyes- és Építőipari Ktsz — a létesítmény kivitelezőjének — szakemberei. Az épület elkészülte után azonban gépszerelésd munka is szükséges, amelyhez — a tervek szerint — már augusztus 2-án hozzá kellett volna fognia a hódmezővásárhelyi mezőgépgyámak. Ám az idén ez a' munka már nem jöhet számításba. A ktsz az építkezés befejezésének október 31-i határidejét még a tavasszal áttette december 31-re, figyelmen kívül hagyva a közös gazdaság vezetőinek jogos tiltakozását. Ezzel megkezdődött a levelezés a tsz beruházási irodával, a ktsz-szel, a SZÖVOSZ-szal. A tsz iktatókönyvében külön rovatot kapott a borjúnevelő, gyűltek a papírok, — az építkezés pedig alig haladt előre valamit. Tervben szereplő létesítményről lévén szó, a bank már május 2-án megnyitotta a hitelt, s elegendő mennyiségű építőanyag is rendelkezésre állt. A ktsz azonban csak június közepén fogott hozzá az építkezéshez, noha a munkahely átadása már május első napjaiban megtörtént. Azóta legjobb esetben is öthat ember dolgozott az épületen, nem egy ízben azonban csak ketten, vagy annyian sem voltak ott. Pár nappal ezelőtt a közös gazdaság három ácsa is csatlakozott a ktsz-beliek- hez, meggyorsítandó a tetőelemek helyrerakását. A borjúnevelőre égetően szüksége lenne a gazdaságnak, a hizlalásba fogott marhákat nem tudják elhelyezni, s előreláthatólag a tél folyamán sem lesz rá mód. Valójában több százezer forintos jövedelem forog kockán a huzavona következtében. S vészesen közeleg december 31-e, az átadás határideje is, noha még számos belső szerelési munka elvégzésére van szükség a gépek elhelyezése előtt. A vegyes ktsz „vegyes értékű” igyekezeteiét nem menti az sem, hogy Kecskeméten és Budapesten is sorházakat épít, mivel az elsőbbség talán mégis a helybeli létesítményeket illetné. Vagy nem? H. D. Már a tavaszra készülnek Esővel kevert havat sodor a szél, nyikorogva leng az él- üzemjelvény a Kiskunhalasi Gépállomás kapuja fölött. Kihalt a hatalmas udvar, csak távolabbról, a gépműhely felől hallatszik a szerszámok fémes csengésű zaja. Az irodában Csabai Pétemé üzemgazdász fogad. — Most bizony még csak né- hányan vagyunk itthon házőrzőnek — mondja mosolyogva. — A gépek kint dolgoznak a határban. Kinéz a párás ablakon, és hirtelen elkomolyodva, anyáskodó gyengédséggel teszi utána: „Rossz idő jár a traktorosainkra. Várhatott volna még egy kicsit a tél.” „Akkor is, ha fogy” A tél bizony nem várt, úgy látszik, idén is megtartotta tavaly felvett „jó szokását” és már december elején kemény faggyal, hóval köszöntött ránk. — Hiába jött azonban ilyen gyorsan, tervünket teljesítjük akkor is, ha fagy — jelenti ki büszkén az üzemgazdász. Vaskos dossziét kotor elő fiókjából és már sorolja is az adatokat: — Az összes gépi munkára vonatkozó éves tervünket eddig 113 százalékra teljesítettük. — Ezen belül a 20 873 holdas mély- szántási előirányzatunkkal szemben eddig 20 862 holdon végeztük el a talaj előkészítését. Az adat december 1-i és azóta biztosan jelentősen túlszárnyaltuk már mélyszántási tervünket is. — Hogyan sikerült elérni ezt a szép eredményt? — Az őszi idényben 97 gépünk szántott és ezeknek mintegy a fele kettős műszakban. Keveset álltak géphiba miatt a traktorok, mert jól szervezetten, gyorsan végezték dolgozóink a javítást. De erről a főmérnökünk többet tud mondani, beszéljen vele is — ajánlja Csabai Pétemé. Kocsis József főmérnököt a gépműhelyben találjuk. — Traktorosaink még kint dolgoznak a határban, de mi már behúzódtunk a tető alá, és megkezdtük a termelőszövetkezetek gépeinek nagyjavítását — mutat körül. Menet közben — Hogyan szervezték meg az őszi mélyszántás idején a gépek javítását Kocsis elvtárs? — Technikusunk egész idő alatt a határt járta és menet közben ellenőrizte a traktorokat. Ha hibát tapasztalt, azonnal értesítette a szántóbrigádokba beosztott szerelőket. Műhelykocsink dolgozói kizárólag a lánctalpas traktorok szerelésével foglalkoztak. Ezek képezik ugyanis gépparkunk gerincét. Harmincnégy lánctalpasunk van. — Alkatrészhiánnyal nem bajlódott a gépállomás? — Nagyméretű gumiköpenyünk nem volt elegendő. De segítettünk magunkon, ahogy tudtunk. Csizmadia módra megfoltoztuk a kereket és dolgozhatott a gép tovább. Most azonban alighogy hozzáfogtunk a nagyjavításhoz, máris gondot okoz, hogy nem kapunk hengerhüvelyt az UTOS- traktorokhoz. Az AGROKER csak késve tudja teljesíteni megrendelésünket. Javítás futószalagon — Amint látják, a gépeket idén már új módszerrel javítjuk. Ezt hívják „részegységes szerelésnek”. Az az UTOS ott, az első fecske. A harkakötönyi1 Mező Imre Tsz-é. — Miben különbözik ez a módszer az eddigitől? — Az elmúlt években a négyöttagú brigádok egyedi javítást végeztek. A típustól függetlenül sorba vették a gépeket. Most sorozatban szereljük az azonos típusú traktorokat, futószalagszerűen. — Mi az előnye a részegységes szerelésnek? — Mindenekelőtt az. hogy javul a munka minősége, mert minden műveletet könnyen ellenőrizhetünk. Ezenkívül jelentős munkaidő-megtakarítás is mutatkozik. Eddig 240 óra alatt javítottunk meg egy traktort, most 196 óra alatt. Mi pedig mindig versenyt futunk az idővel. Gyorsan elszaladnak a téli hónapok. Tavaszig 35 termelőszövetkezeti és 58 saját erőgépet kell kijavítanunk. BÉKÉS DEZSŐ A Föld lakossága A népesedést tanulmányozó tudósok kiszámították, hogy 1000-ben mindössze 275 000 000 ember élt a Földön. Ez a szám 1500-ban elérte a 446 milliót, 1800-ban a 906 milliót, 1900-ban az egy milliárd 608 milliót, 1960-ban pedig a 3 milliárdot. A legutóbbi adatok szerint milliárd 200 millió ember él a Földön. Az ember megjelenése óta több mint 77 milliárd ember élt bolygónkon. Tavasszal már 25 vezető nélküli traktor szánt az országban Mint arról az MTI már hírt adott, az Alagi Állami Gazdaságban kipróbálták Albert Istvánnak, a SZOT-iskola tanárának újítását, a vezető nélküli traktort. A kísérletek kiváló eredménnyel zárultak. A Földművelésügyi Minisztérium a napokban szerződést kötött az újítóval, amely szerint — ha az év elején megkapja a szerkezetek rajzait — márciusra elkészít egy kisebb, mintegy 25 darabból álló sorozatot, és tavasszal már munkába is állítják a vezető nélküli traktorokat. Az MTZ típusú, erőgépekre szerelhető berendezéseket egyébként a gép-- kísérleti intézet egyik telepére szállították, ahol megkezdték a sorozatgyártáshoz szükséges rajzok szerkesztését. Hamarosan neves szakemberekből, kutatókból, agronómu- sokból és mérnökökből komplexbrigádot szerveznek azzal a céllal, hogy megoldják a vezető nélküli erőgépek alkalmazását a növényvédelemben és a betakarításban. Nemsokára útra készen Lesz hová tenni a homok levét Kádárüzem létrehozását tervezik a kiskunhalasi Jonatán Szakszövetkezetben. Ehhez már igényeltek mintegy száz köbméter mennyiségű speciális faanyagot. A hordókészítő mesterek részére a szakszövetkezet saját fűrészüzeme mellett rendeznek be műhelyt. A jelenleg is a szakszövetkezetben dolgozó, vagy azzal kapcsolatban álló tíz kádár jól hasznosítja majd itt a szakmáját. A közös gazdaság már most 150 hold nagyüzemi szőlővel rendelkezik, s ez pár éven belül akkora termést ad, mint a most meglevő mintegy 520 hold kisüzemi termő szőlő, vagyis 6000 hektó körüli mustot. A jelenlegi tárolási viszonyok közepette a gyors egymásutánban termőre forduló ültetvények levének elhelyezése nem kis gondot okoz, — s ezt leküzdendő, a szakszövetkezet több éves programjában hatalmas pince- rendszer kiépítése szerepel. Ennek megfelelően már a jövő évben ezer hektó bor tárolására alkalmas pincét készítenek, s szerelnek fel hordókkal. A következő évek során is hasonló mértékben készülnék fel a maj- sai homok levének fogadására. A Bajai Finomposztógyár bálázó műhelyében Csányi Ferencné. Petrese- vits Istvánná és Ko- mániczki Tamás hajtogatja, bálázza Minden elismerésünk... Csillagok szikráznak ugyan, de csak sötét a téli reggel. A hideg villanyfény izgatóan hat a korán kelt emberekre. Hallgatag csoportok népesítik be a gyárak felé vezető hosszú utcákat, és szakadozott folyammá nőve vonulnak a Sugovica menti városnegyedben. A munkások között legtöbb — asszony, lány... Meg-meglódulnak, ha férjükkel, férfi szaktársaikkal mennek; így igazodnak azok hosszú lépteihez. A sok-sok cipő kopogása száraz, néha ütemes zúgássá olvad össze. Némelyik asszony mellett gombóccá bugyolált kisgyerek. Mások babakocsit, vagy kétkerekűt tolnak, időnként odanyúlnak a picihez, hogy megigazítsák a szájáról lecsúszott kendőt. Álmosan pislog még a kicsik fényes gombszeme a pirosra csípett orrocskák tövén. A gyerekes, különösen sokgyerekes anyák bizonv már négy órakor felkeltek... Szinte kő esik le a szívükről, mire a gép mellé ülhetnek, állhatnak. Napköziben a gyerek, ellátva apuka is, és sikerült késés nélkül beemi a- munkahelyre.,i A Bajai Fehérneműgyár szalagter- méiben kintről zöldes fénnyel világítanak a neoncsövek. Egyik-másik műhelyben félszáz nő hajol már a varrógépek fölé. Az álom rég elszállt a szemekről, de az érzékeny füleknek még éles a sok gép zakatolása. Az egyszerű irodában két puritán íróasztal. Az egyik mellett nyugodt arcú, ősaes, szemüveges férfi fordul a nyíló ajtó felé. — Szegő kellene, Németh elvtárs — közli köszönés után egy asszonyka. — Nincs aljaszegőm. — Kérj a másik brigádból. — Ott sincs, Beteg... A gyereke is. — így vagyunk — sóhajt a zöld puló- veros Németh Ferenc műszakvezető. Szegény asszonykák. Van gondjuk ilyenkor télen. Megfázunk mindnyájan, de még könnyebben a gyerekek. Ahol nincs nagyszülő, kire hagyják? Aztán az ünnepek. Mosni, vásárolni, sütéshez készülni, rendbe tenni az otthont. Sok a hiányzó. Ráadásul itt az év vége, minden perc drága, ha teljesíteni akarjuk a tervet... Minden elismerésünk az asszonyoké. Kényelmességből igazán nem hiányoznak, sőt húznák, ameddig lehet ilyenkor, még ha érzik is, hogy lassan leveszi őket lábukról a meghűlés. Mert meg kell vallani, nálunk igen intenzív a termelés, s ahogy az asszonyok mondják, „kaparni kell”, ha keresni akar valaki. Akik jól hajtanak, 1800—1900 forintig felmennek. Pedig mennyien vannak, akikre otthon a második műszak hajszája vár. Egyik rohan az éthordóval, hogy az üzemi konyháról hazavigye az ebédet. A másik azért szalad, mert otthon főz, s várja már az iskolás gyerek. Itt az üzemben is sokszor meg kell zavarnunk egyiket-másikat a kérésünkkel: „Elvtársnő, a zsebes ingeseknél öten hiányoznak. Nem segítene be nekik?” Tudjuk, nem könnyű a megszokott munkakörből másikra átállni. Ismerjük, van elég izgulni valója az otthoni munkák miatt is... Megértjük, ha nem egyszer idegesebb a kelleténél. Elnézzük. Mi férfiak átérezzük, mit jelent a nagycsaládos Sárközi Kázmérnénak, Pongrácz Lajosnénak egész műszak alatt állni, vasaló felett görnyedni. Szeretjük őket, mint ahogyan a gépész Kemény Jánosnét, Kelemen Jánosnét, Németh Istvánnét, a gallérozó Mészáros Sándomét, a szalagbizalmit... Az üzemben is példamutatóan helytállni, a családnak is eleget tenni — ez igazán hősiesség... Tudom. Nekünk is két családunk van, s az asszony is velem együtt 12 éve dolgozik a vállalatnál. Szerencsénk, hogy a gyerekeink már megnőttek. — Kik vannak magukhoz hasonló régi munkások? ’ — Lantos Józsefné, Liszka Sándomé — szintén több családosok. Megint egy asszony lép az irodába. Kicsit sápadtas. — Csak nem akar dolgozni? — csillan fel Németh Ferenc szeme a reménytől. Hátha egy munkaerővel több lesz? — De igen — mondja szerényen az asszon}'. — Még tizenhárom nap szabadságom van, de bejövök. Tudom, mit jelent nálunk az év vége. Majd később, ünnep táján otthon maradok ... Csak most egy kicsit kiestem. Ujjabe- varró vagyok. Bele kell megint jönni.. Jutási Józsefné ő, szintén családanya. Hosszú ideig volt táppénzes beteg. Megtehetné, hogy még otthon marad, de nem hagyja cserben üzemét... Tóth István a színes exporttakarókat. Az ízléses csomagolás is hozzájárul ahhoz, hogy Argentínától Ausztráliáig keresett cikkek a tarka takarók. Fokozott érdeklődés mutatkozik az újdonságok, az „Opus”, „Elektra” és „Kabul” nevű áruik iránt.
