Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-10 / 288. szám

2. oldal 1983. december 10, kedd ÍV. Ss, Hruscsov beszámolója a» SZKP Központi Bizottsága plénumám (Folytatás az 1. oldalról.) Jet kormányfő ezután a szov­jet mezőgazdaság fejlődésének útját vázolta fel és a legköze­lebbi évek legfontosabb felada­tának nevezte a szemestermé- nyek termesztésének 5—7 mif- liárd púddal történő növelését. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára hangsúlyozta, hogy ma az az előnyös, ha a vegyipar fejlesztésére, a mű­trágyagyártásra fordítják a rendelkezésre álló eszközöket és nem a vetésterület növelésére. Hruscsov a fejlődés alapvető kérdésének nevezte a mezőgaz­dasági termelés intenzívebbé tételét. Javasolta, gondosan ál­lapítsák meg, hogy Ukrajna dé­li körzeteiben és néhány más köztársaság aszályos területein mit előnyösebb termeszteni. Megvitatjuk, elvtársak — mondotta Hruscsov — a mű­trágyagyártás növelésének nagy­szabású programját. Ennek megvalósításához több év szük­séges. A párt úgy irányítja az erőket, hogy rövid idő alatt felépüljön az új üzemek sora, bővüljön a vegyipar nyers­anyagbázisa. Hruscsov rámutatott, hogy a gabona és egyéb termékek 1970- re előirányzott termelési szint­jének eléréséhez 70—80 millió tonna ásványi műtrágya szük­séges. „A műtrágyagyártásban ko­moly lemaradásunk van — je­gyezte meg Hruscsov. — Eb­ből ered a terméshozamban, a szántóföldek hektáronkénti ho­zamában mutatkozó lemaradá­sunk is.” „Ha az Amerikai Egyesült Államok például — folytatta Hruscsov — ma megelőz ben­nünket a mezőgazdasági termé­kek termelésében, az nem va­lamilyen amerikai bölcsességből ered. A terméshozam magas színvonalát mindenekelőtt az magyarázza, hogy 1982-ben az Egyesült Álla­mokban 118 millió hektár­nyi területen 36,5 millió tonna műtrágyát használtak fel, nálunk pedig 216 mil­lió hektáron csak 17,3 mil­lió tonnát. Átszámítva, az Egyesült Államokban min­den hektárnyi szántóterület­re 229 kilogramm műtrá­gya jutott nálunk pedig 62 kilogramm.” Azokról az okokról szólva, ame­lyek előidézték a Szovjetunió­ban a mezőgazdasági kémia fej­lesztésének komoly lemaradását, Hruscsov hangsúlyozta. „Ná­lunk a füves-herés földműve­lési rendszert alkalmazták, amely lényegében tagadja a műtrágya szerepét és hatékony­ságát.” A polgárháború után a Szov­jetunió földművelésében két iskola alakult ki: Viljamsz aka­démikus füves-herés földműve­lési rendszere azt ígérte, hogy vegyipar nélkül, következéskép­pen a vegyipar fejlesztésére fordítandó költségek nélkül emeli a terméshozamot. Prja- nyisnyikov azt mondta, hogy nem lehet emelni a termésho­zamot a műtrágyák széles körű alkalmazása nélkül. „Szerencsétlenségünkre — je­gyezte meg Hruscsov — a föld­művelésben győzött Viljamsz álláspontja, s ez nem kis mér­tékben fékezte a vegyipar fej­lődését.” Egészen 1953-ig tartott a vegyipar lebecsülése. „A* 1948- ban elfogadott úgynevewtt ter­mészetátalakítási terv csupán a füvesítésre és a mezővédő er­dősávokra szorítkozott. A párt központi bizottsága intézkedéseket tett az elköve­tett hibák kijavítására. A párt mélyrehatóan és sokoldalúan megbírálta a füves-herés föld- művelési rendszert, megmutat­ta azokat a károkat, amelyeket az a mezőgazdaságnak okozott” — mondotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangsúlyoz­ta: „A műtrágyagyártás a me­zőgazdaság további fellendíté­sének döntő alapja.” A szónok ismertette a mű­trágyagyártás programjának Két szakaszát. Az első szakasz — biztosítani a mezőggazdasúg szükségleteinek kielégítését, fi-' gyelembe véve az 1970-re meg­állapított mezőgazdasági felada­tok teljesítését. A második —■ az 1980. évi feladatokra vonat­kozik. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a legközelebbi években hektáronként legalább 5—7 má­zsával kell emelni a szemes termények hozamát. A mütrágyagyártó iparba be­fektetett összegek gazdasági ha­tékonyságát érintve Hruscsov megjegyezte, hogy azok „lénye­gében egy esztendő alatt meg­térülnek”. Az SZKP Köz.ponti Bizottságának első titkára kö­zölte, hogy 1980-ban „150—170 millió tonna műtrágyát kell gyártani”. Nyikita Hruscsov kiemelte a vegyiparnak az állattenyésztés­ben játszott szerepét. Hangsú­lyozta, hogy ha a takarmányokat bizonyos kémiai adalékokkal egészítik ki, akkor ily módon gyorsan csökkenteni lehet az egy termékre eső költséget és növelni lehet a takarmányok felhasználásának hatékonyságát. Hruscsov „az állattenyésztés legnehezebb és legnagyobb problémájának” az állatok fehérjeellátását nevezte, Sokat ígérőnek értékelte a szovjet tudósoknak azt a ja­vaslatát, hogy kőolajszár­mazékokból és termékekből vonjanak ki fehérje anya­gokat. A szovjet miniszterelnök a plenum résztvevői elé vitára bocsátotta azt a kérdést, hogy a jövőben célszerű lenne a me­zőgazdasági gépipari szövetség mintájára mezőgazdasági vegy­ipari szövetséget teremteni. Er­re a szövetségre hárulna a me­zőgazdaság széles körű kemi- zálásának minden feladata. Az előadó javasolta, hogy az or­szágban alakítsanak magasan képzett agrokémiai szolgálatot, és „jelentősen növeljék a me­zőgazdasági különleges káderek képzését”. Indítványozta, hogy a mezőgazdasági tanintézetek­ben vezessenek be elvileg új tantervet. „Ennek alapján Prja- nyisnyikov akadémikus munká­ja képezné, aki megteremtette az agrokémiai iskolát.’’ Hruscsov utalt arra, hogy a legközelebbi években jelentős mértékben kell növelni a ruhá­zati cikkek és a lábbeli terme­lését, majd rámutatott, hogy e tárgyak előállításában mind na­gyobb szerepet játszanak a szin­tetikus anyagok. A műanyag­szálak termelése 1970-ben a tervek szerint körülbelül 1 350 000 tonnára emelkedik. Ezen belül a műszálak részará­nya az ország textilnyersanyag ellátásában az említett idő­szakra 38,5 százalékra növek­szik. A közszükségleti cikkek ter­melésével összefüggő vegyipari ágazatok fejlesztése az ország további gazdasági fellendítésé­nek egyik fontos feladata, hang­súlyozta Hruscsov. A beszámoló szerint 1970-ben a Szovjetunió­ban 3,5—4 millió tonna mű­anyagot és műgyantát fognak előállítani, tehát a jelenlegi mennyiség 6—7-szeresét. Hruscsov a vegyipari gépgyár­tásit a vegyipar gyorsított fej­lesztési programjának egyik kulcskérdéseként méltatta. Az SZKP Központi Bizottságának 1958 májusi plénuma után a vegyipari berendezések gyártá­sa növekedett, megszilárdult a vegyipari gépgyártás tudomá­nyos-kutató és tervező bázisa, több mint kétszeresére nőtt az iparágl>an foglalkoztatott mér­nökök és technikusok s?áma. Hruscsov a tudósok fő fel­adataként jelölte meg a korsze­rű vegyi eljárások gyors ütemű kidolgozását az ipar számára. „Most az a feladat — hangsú­lyozta az előadó —, hogy gyor­sabban profilírozzuk és specia­lizáljuk a vegyipari kutatóin­tézeteket. kiemeljük azokat a vezető tudományos intézménye­ket, amelyek fontos elméleti problémák kidolgozásáért és a vegyipar egyes ágainak techni­kai haladásáért felelősek. Ko­molyan meg kell javítani a tervező, tudományos-kutató munkát.” Nyikita Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunióban megvan­nak azok az anyagi feltéte­lek, hogy a világon a kémiai ismeretek tekintetében az első helyet foglalja el. Az előadó kijelentette: „1964- től 1970-ig az ipar & a mező- gazdaság kemizálását szolgáló intézkedésekből származó össz­jövedelem 57 milliárd rubel lesz. Ugyanebben az időszak­ban a beruházások összege 42 milliárd rubelt tesz ki. Követ­kezésképpen a hét év alatt a vegyipar fejlesztésére kiadott költségek nemcsak megtérülnek, hanem az országnak körülbelül 15 milliárd nyereséget is hoz­nak.” Hruscsov a plénum résztve­vőihez fordulva hangsúlyozta: „A vegyipar fejlesztésének az egész párt, az egész nép ügyé­vé kell válnia.” Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára megállapi- totta, hogy a Szovjetunió min­den eszközzel fejlesztve gazda­sági kapcsolatait és együttmű­ködését a testvéri szocialista országokkal, síkra száll a kapi­talista országokkal fenntartott üzleti kapcsolatok kiszélesítése mellett is. ..Szívesen adunk megrendeléseket a kapitalista országok cégeinek vegyipari üzemek egész komplexumára és más berendezésekre, és megfi­zetünk érte, ahogyan azt a ke­reskedelmi feltételek előírják.” „Súlyos kiábrándulás vár azonban azokra — tette hozzá Hruscsov —, akik busás profi­tot akarnak zsebre vágni ezen az üzleten, kihasználva az ál­lítólag kedvező konjunktúrát, akik arra számítanak, hogy a Szovjetunió rákényszerül bár­milyen egyezményre, mert úgy­mond, nincs más választása. Ismétlem, aki becsületesen akar dolgozni, annak adunk megren- relést, ha hitelt biztosítanak, mivel ez már a gazdasági kap­csolatok normájává vált. Aziok, akik másképpen kalkulálnak, hoppon maradnak.’1 „A szovjet állam most oly erős és hatalmas, hogy csak az hiszi, hogy megzavarhatja terveink végrehajtását, aki elvesztette az eszét — jelen­tette ki Hruscsov. Mi maga­biztosan haladunk előre és minden újabb évvel, min­den újabb gazdasági siker­rel, nagyobb léptekkel gyor­sabban közeledünk a kom­munizmus felé.” „Megalkotjuk a világ legha­talmasabb gazdaságát, fő cé­lunk elérése jegyében. Ez a cél a kommunizmus felépítése, a nép jobb életkörülményeinek megteremtése, a dolgozók alko­tó energiájának kibontakoztatá­sa, minden ember tehetségé­nek és képességének kivirágoz- tatása. Ebben van a kommu­nizmus hatalmas vonzereje a kapitalista országokban élő dolgozók milliói számára.” — Hruscsov rámutatott: a Szovjet­unió és a testvéri szocialista országok kommunistái a szoc?#» lizmus és a kommunizmus épí­A oabonahehozafalről nvilatliozott tlulaíó János kölkíTeskedelms niiiiis*t«*rheh rites Mulató János külkereskedel­mi miniszterhelyettes nyilatko­zott a Magyar Távirati Iroda munkatársának az ez évi gabo- n abe ho za t a I ról. Elmondotta, hogy ez évben — mint ismere­tes — a kedvezőtlen időjárás miatt az előirányzottnál lénye­gesen kevesebb lett a gabona- termés. Ezért a kormánv a szük­séglet kielégítése céljából — a felvásárolt mennyiségen kívül — mintegy nyolcszázezer tonna kenyér- és takarmánvgabona- importját határozta el. A ha­tározat alapján külkereskedelmi vállalataink megvásároltak a szükséges gabonamennyiséget. Az importgabona 55 százalékát Európában, 45 százalékát pedig az USA-ban vásárolták meg vi­lágpiaci áron. a jelenleg kiala­kult fizetési feltételekkel. A ga- bonaszállítmányok túlnyomó ré­sze még ez évben, a lenn mara­dó mennyiség pedíj 1464 feb­ruár végéig beérkezik az or- szá gba. Ken vér gabona-szü ksé ff! etünk ígv teljes mértékben, a takar­mánygabona-ellátás pedig kielé­gítően biztosított. Csapa*összevoná$olc a bofív ai ónbányák kö zefében LA PAZ. (AP, AFP) Mint már jelentettük, a La Paz-tól 250 kilométernyire délre fekvő ónbányák dolgozói tilta­kozásul két szakszervezeti veze­tő (korábbi jelentésekben három név szerepelt) letartóztatása el­len, túszként fogva tartanak négy amerikai, három kanadai és tizenhárom boliviai állampol­gárt. Az előbbiek részint ameri­kai kormánytisztviselők, részint az úgynevezett „békehadtest” tagjai, az utóbbiak bolíviai bá­nyatisztviselők. A fogva tartott amerikaiak telefonösszeköttetés­ben állnak a La Paz-i amerikai nagykövetséggel, és ismételten közölték, hogy a bányászok jól bánnak velük. Az eset nagy port vert fel bo­líviai kormánykörökben, és erő­sen nyugtalanítja a washingtoni Fehér Házat is. Johnson elnök tárgyalt tanácsadóival, közöttük Rusk amerikai külügyminiszter­rel is. A Fehér Ház nyilatko­zata szerint az amerikai elnök a bolíviai amerikai nagyköveten keresztül közölte Estenssoro bo­líviai elnökkel, hogy „minden támogatást megad számára a fogvatartott amerikaiak szaba­don bocsátásának biztosítása ér­dekében”. A nyilatkozat az esz­közöket tekintve részletekbe nem bocsátkozik. A' bolíviai belügvminiszter ki­jelentette. hogy a kormány „nem enged a bánvászok követelésé­nek és az erőszaknak”. Az ón­bányák térségében mintegy ezer rőnyi katonaságot vontak össze, ^összecsapásokra még nem ke­rült sor. de a helyzet rendkívül feszült. Huan Lechin Oquendo alelnök, az ellenzék vezetője, aki Estenssoro elnök ellenfele­ként indulni kíván az 1964-es elnökválasztásokon, a bányá­szok mozgalmának élére állt, és beszédeket mond a bányavidé­keken. Lechin Oquendo egyben vezetője az ónbányászok szak- szervezetének. Repülőszerencsét’enség Amerikában Nyolcvankét halott A hétfőre virradó éjjel súlyos repülőszerencsétlenség történt az Egyesült Államokban. A Pan American légiforgalmi társaság egyik Boeing 707-es típusú su­gárhajtású személyszállító repü­lőgépét a Maryland állambeli Elkton fölött, körülbelül másfél kilométeres magasságban vil­lámcsapás érte, kigyulladt és le­zuhant. A gép a Puerto Rico-i San Jüanból indult el, és Balti­more érintésével, fedélzetén 74 utassal — közöttük két gyer­mekkel — és nyolcfőnyi sze­mélyzettel Philadelphiába tar­tott. A delawarei repülőtér irá­nyítótornya néhány másodperc­cel azelőtt kapta az utolsó rá­dióüzenetet a gép parancsnoká­tól, aki az időt és helyet meg­adva közölte: „Lángolva zuha­nunk.” A katasztrófát senki sem élte túl. Több szemtanú látta a sze­rencsétlenség bekövetkezését. Az egyik elktoni lakos elmon­dotta, hogy hatalmas villámlást látott. Néhány másodperccel ké­sőbb tanúja volt annak, hogy a gép egyik szárnya leválik a törzsről. Az idézett szemtanú még azt is megfigyelte, hogy emberi testek zuhannak ki a lángoló gépből. tésének időszakában „bebizo­nyítják, hogy helyesen tudják alkalmazni a marxizmust—leni- nizmust, annak forradalmiságát, elsősorban a gazdasági építés frontján”. A szónok hangsú­lyozta: „Itt, az anyagi terme­lés területén mérünk döntő csa­pást a régi világra, itt bizo- nyosulhat be megcáfolhatatla- nul a szocializmus fölénye a kapitalizmussal szemben.” „A jelenlegi viszonyok között hazánkban a kommunizmus gazdasági bázisának megterem­téséért, a többi szocialista or­szágban pedig a szocialista gaz­daság megteremtéséért vívott harc — a nemzetközi téren ví­vott osztály harc egyik fő for­mája.’1 Mint Hruscsov rámutatott, „a kommunizmus építésének a Szovjetunióban kivívott sikerei­vel lenini pártunk és az egész szovjet nép nagymértékben hoz­zájárul a szocialista világrend- szer megerősítésének általános forradalmi ügyéhez, ahhoz a harchoz, amelyet minden ország munkásosztálya vív a kizsák­mányolás és az elnyomás el­len, hozzájárul ahhoz a harc­hoz. amelyet a népek vívnak az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, szabadságukért és nemzeti függetlenségükért, a társadalmi haladásért. így já­rulunk mi hozzá a béke, a de­mokrácia és a szocializmus ügyéért folytatott küzdelem­hez.” „A kommunizmus építésében elért eredményeink megmutat­ják a világ dolgozóinak, hogy mire képes a munkásosztály, a dolgozó nép, ha kezébe ragadta a hatalmat” — mondotta Hrus­csov. — „Minél erősebb a Szovjetunió és minden szocia­lista ország gazdasága, annál jobban megmutatkozik a szocia­lista rendszer fölénye, annál nagyobb lesz forradalmasító, lelkesítő hatása a világ dolgo­zóinak agyára s szívére, azok­nak a népeknek a tudatára, amelyek felszabadultak, vagy amelyek harcolnak nemzeti fel- szabadulásukért és az új élet építésének útjára lépnek.” Az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma Hruscsov négy és fél órás előadói beszéde után szünetet rendelt el. A plenáris ülés december 10-én, moszk­vai idő szerint délelőtt tíz óra­kor. folytatja munkáját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom