Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-31 / 305. szám

2. oldal 1963. december 31, kedd Nemiét köti NYILATKOZAT ilt gaulle qt/i Erhard: — Minden igyekezetünkkel a Közös Piac „mellett” foglaltunk állást! Gerő Sándor rajza JOHNSON A JÓSNÁL Pax: Vigyázzon! Jól válogassa meg a partnereit... Erdei Sándor rajza ANGLIAI HÁZIBULIN — Köszönöm angyalom! Maga nélkül sose lettem volna mi­niszterelnök! Endrődi István rajza NEHÉZ EMLÉKEK — Sztrájkok, OAS. Adenauer, Erhard, Algéria... melyik is volt kedvemre való ebben az évben?... Szegő Gizi rajza Hruscsov nyilatkozata Szovjet-algériai közös közlemény Ciprusi helyzetkép Erhard hazautazott N. SZ. HRUSCSOV hétfőn nyilatkozatot adott Henry Shapiró- nak, az UPI amerikai EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN zösségi ügyek minisztere a Nicosiában újonnan alakult „összekötő bi­zottság” négyórás ülé­hírügynökség moszkvai tudósító­jának. A szovjet miniszterelnök egyebek között kijelentette: — Azt akarjuk, hogy az új évben békés együttműködés, jó szomszédság és barátság alakul­jon ki az Egyesült Államok és a Szovjetunió népei között. Ez fontos a mi országainknak, de más népeknek is. Ha a mi két országunk és a többi állam egyesíti erőfeszítéseit a béke ér­dekében, akkor a beköszöntő 1964-es év döntő fordulatot hozhat a javulás irányába az egész nemzetközi helyzetben. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet nép a békés építés nagy­szabású terveivel lép az új esz­tendőbe. Hisszük, hogy az ame­rikai nép sem akar háborút — jelentette ki, majd hozzáfűzte: megelégedéssel fogadtuk John­son elnök megnyilatkozásait, amelyekben kifejezésre juttatta, hogy a külpolitikában folytatni kívánja a nemzetközi kérdések békés rendezésének, a szovjet— amerikai viszony megjavításá­nak, a hidegháború megszünte­tésének irányvonalát. Mi is emellett vagyunk. Az óévben kelt enyhülési remények okot adnak egy olyan jóslatra, hogy az új esztendő e tekintetben az elmúlt évnél is jobb lehet. Hruscsov felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekben ésszerű megegyezést lehetne elérni. Ezek között említette a fegyveres erők csökkentését, a hadi kiadások megnyirbálását, a NATO és a Varsói Szerződés államainak megnemtámadási szerződését, a nukleáris fegyverek terjedésé­nek megakadályozásáról szóló egyezményt, az atomfegyver­mentes övezetek megteremtését. Hasznos intézkedés lenne a kül­földön tartózkodó csapatok lét­számának csökkentése. Mint mondotta, minden ország szá­mára nagy győzelem lenne, ha az összes csapatokat kivonnák idegen földről. Befejezésül Hruscsov a szov­jet nép és a maga nevében bé­két és boldog életet kívánt az új év alkalmából az Egyesült Államok népének. MOSZKVÁBAN és Algírban egyidejűleg nyilvánosságra hoz­ták a szovjet fővárosban alá­írt szovjet—algériai közös köz­lemény szövegét. A közlemény bevezetőben ismerteti, hogy az algériai párt- és kormánykül­döttség Hadzs Ben Állának, az FLN Politikai Bizottsága tagjá­nak, a nemzetgyűlés elnökének vezetésével tíz napot töltött a Szovjetunióban. A szovjet és az algériai kül­döttség eredményes tárgyalásai alapján egyezményt írtak alá a Szovjetunió és Algéria gazdasá­gi és műszaki együttműködésé­ről. A szovjet kormány az algé­riai fél óhajának megfelelően közreműködik az algériai gaz­daságfejlesztési tervek megva­lósításában, gazdasági és mű­szaki segítséget nyújt a mező- gazdaság és az ipar fejlesztésé­hez, algériai szakemberek ki­képzéséhez. A tárgyalófelek megelégedés­sel állapítják meg, hogy mind­két részről fennáll a baráti együttműködés bővítésének óha­ja és lehetősége. Mindkét fél változatlanul a béke, a békés együttműködés politikáját foly­tatja; e céloknak és az algériai nép nemzeti érdekeinek szolgá­latában áll az algériai kormány semlegességi és el nem kötele­zettségi politikája. AZ ELMÜLT NAPOK véres összetűzésekben megnyilvánult feszültsége után vasárnap nyu­galom uralkodott a szigeten. Ez azonban csak látszólagos, mert a parázsló tűz bármikor fellán­golhat. December 21-e óta első ízben vasárnap merészkedtek ki az emberek Nicosiában az ut­cákra. A görög városrészben több százan vettek részt a ha­lálos áldozatok temetésén. Dél­ben kisebb lövöldözés zaja hal­latszott a fővárosban. Duncan Sandys, a nemzetkö­sén ismertette „békéltetési ja­vaslatait. A javaslat értelmé­ben január közepére Londonba értekezletet hívnának: egybe a ciprusi alkotmány reform kér­désében. Mint ismeretes, a ter­vezett alkotmánymódosítást * ciprusi törökök vezetői ellenez­ték, s részben ez vezetett a ka­rácsony előtt a feszültség ki­robban tásához. ERHARD kancellár és John­son elnök vasárnap újabb meg­beszélést tartott és hétfőn haza­indult Bonnba. Erhard és Johnson tárgyalá­sairól közös közleményt adtak ki, amely a többi között hang­súlyozza, hogy gondoskodni fog­nak az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság eddigi politikájának folytonos­ságáról. Ötéves a „reménység szigete64 Ha egykor majd a történészek megkísérlik, hogy meghatározzák: mikor szólt a harang először a latin-amerikai földrészen a régi rend számára, minden bizonnyal azt mondják majd: 1959. január elsején, amikor Fidel Castro a győztes kubai forradalom élén be­vonult Havannába. Öt esztendeje ennek a napnak. S már akkor, a bevonulás pilla­natában világos volt a kubai for­radalom egyik, azóta is érvényes és meghatározó erejű jellemvo­nása: a lakosság elsöprő többsé­gének feltétlen és önfeláldozó ki­állása a forradalom ügye mellett. Ez a támogatás nem 1959. január elsején született — hanem az azt megelőző esztendőkben. Hiszen ama bizonyos július 26-án, amely­ről a kubai forradalmi mozgalom nevét is nyerte — alig néhány tucat forradalmár rohamozta meg a Bat ista-pribékek hírhedt felleg­várát, a Moncada-lak tanyát. S amikor a sikertelen kísérlet után egy kicsiny halászháló fedélzetén a forradalmárok megkísérelték a visszatérést Kuba földjére, a ha­talom határőrsége kereszttűzzel fogadta őket. Nem több, mint egy tucat ember vonult a Sierra íVlaestra erdeibe, hogy megkezdje a forradalmi munka szervezését. S az igazi, mélyenszántó társadal­mi és politikai átalakulás jó né­hány lényeges pontjában már ek­kor megkezdődött. Ez a forradalom — mint Gue­vara, Castro egyik bizalmasa és fegyvertársa megjegyezte — „a sárkány szájában * zajlott le. Hi­szen Kuba kevesebb mint 200 kilo­méternyire van az Egyesült Álla­mok paltjaitól, s a régi függés emlékeképpen még a szigeten magán is van amerikai katonai támaszpont. A tömegek feltétlen támogatása volt a bázisa annak, hogy ilyen rendkívül kedvezőtlen stratégiai és gazdasági körülmé­nyek között is vissza tudták verni az amerikai politikai és katonai gépezet minden támadását. Természetesen az, hogy a ku­bai forradalom a „sárkány szá­jában” is diadalmasan ünnepel­heti ötéves születésnapját — nem­csak egymagában a belső erővi­szonyok, a tömegek feltétlen tá­mogatásának terméke. Ettől elvá­laszthatatlanul közrejátszott ebben a külső erőviszonyok, a nemzet­közi helyzet alakulása is. Még­pedig kettős formában. Az egyik: a szocialista országok és mindenekelőtt a Szovjetunió tá­mogatása. A szocialista világ ereje előbb az amerikai gazdasági Wo- I kád következményeinek begyógyl- í fásával, majd a tavalyelőtti nagy „kubai krízis” idején a washing- | toni katonai körök kalandorvá- gyainak visszaverésével bebizonyí­totta: a szocialista tábor gazda­sági és katonai ereje meg tud óvni minden forradalmat, amely a nép olyan szilárd és önfeláldo­zó támogatására építhet, mint a kubai. A másik külső tényező, amely a kubai forradalom örömteli ! ötödik születésnapját lehetővé 'ette: Latin-Amerika tömegeinek i támogatása. Az utóbbi érvekben Washington sok latin-amerikai or­szág kormányát kényszerltette formai állásfoglalásra a forradal­mi Kuba ellen. Bármily nagy pe­csétet is ütöttek azonban ezekre a hivatalos okmányokra, a döntő mégis csak az, hogy Kuba öt esz­tendeje a forradalom valóságos világítótornya, a reménység szi­gete Latin-Amerikában. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Szűr-Szabó József rajza BLOKÁD KUBA ELLEN Castro: Hát nem megmondtam, hogy zárlatos7!... Füiöp György rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom