Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-30 / 304. szám
1963- december 30. hétfő 3. oldal TÉLEN IS A HATÁRBAN ponta több órát tölt a határArca kipirult a hidegtől. Csizmájáról topogva veri le a havat, amint belép az irodába Petrányi László, az izsáki Sárfehér Tsz növénytermesztési brigádvezetője. Kezét dörzsöl- geti, láthatóan örül a jó melegnek. Odakünn a határban, bizony hó alá feküdtek a szántóföldek, s a fák ágaira is csipkét lehelt a tél. Mi dolga lehet hát ilyenkor egy növénytermesztési brigádvezetőnek? Hiszen a parasztember régente is a kuckó közelében, mint a költő írja: a barátságos meleg szobában „vészelte át” a telet. De most nem egészen így van. Legalábbis ez derül ki Petrányi László csodálkozásából, amit az említett kérdés kivált belőle. — Reggel fél hétre mindig bejövök az irodába — mondja. — De leginkább hatra. Ha azt vesszük, hogy a nap ilyenkor még nem kelt fel, ez az időpont korainak tűnhet. Igen, a reggeli eligazítás villanyfénynél szokott megtörténni. Mikorra kiér a lóistállóhoz, a Miért mostohák? Több évi sikeres működés után ez év nyarán bezárta „kapuját” Baján megyénk legrégibb és legaktívabb népfrontköre, a szentjánosi. Az egytan- termes iskolát, amelyben még egy pedagóguslakás és a kör otthonosan berendezett helyisége volt, városfejlesztési célok érdekében gyógypedagógiai oktatásra vették igénybe. A népfrontkor sorsa már akkor, nyáron aggasztóvá kezdett válni. Ezért a városi népfrontbizottság titkárával együtt felkerestük Farkas Lászlói, a városi tanács vb elnökét, aki önkritikusan megvallotta, hogy az iskola átszervezésekor a körről megfeledkeztek. Azért a beszélgetés végén biztató ígérettel búcsúztunk. Kiderült ugyanis, hogy a szentjánosi településen van egy „ottfelejtett” felvonulási épiilei, amit a vágóhíd néhány munkása használ átmeneti szállásnak. Az épület nem luxuskivitelű, de méreteiben meghaladja az ott lakó munkások szükségletét. Különben is számukra ennél egészségesebb helyet kellene keresni. A népfrontkor kétszáz tagja viszont szíves örömest vállalná, hogy saját erőből, társadalmi munkával rendbe hozza nemcsak az épületet, de környékét is* Ez kivitelezhetőnek látszott és ebben maradtunk a nyári megbeszélés alkalmával. Amikor a közelmúltban ismét Baján jártam, meglepett, hogy a nyári tervből, ígéretből nem valósult meg semmi. A népfrontkört kiköltöztették az iskolaépületből. berendezését egy-egy tag lakásán zsúfolták össze, s az egyik tag szoba-konyhás, földes kis lakásába került a televízió is. mely korábban esténként 150—200 ember szórakozását szolgálta. Ma már szó sem lehet erről, hiszen bármilyen vendégszerető is a házigazda, egy-egy este legfeljebb csak nyolc-tíz tv-nézőt tud fogadni kis lakásában... Éveken át a népfrontkor volt e városrész kulturális központja. A hasznos szórakozás mellett számos szakmai, politikai, ismeretterjesztő előadás hangzott itt el, s mivel nem egy munkásember az italbolt pultját hagyta ott a kör otthonosabb, több és nemesebb szórakozást nyújtó légköréért — a családi béke egyengetőjének szerepét is sokszor betöltötte. Az italbolt maradt, a kör megszűnt létezni. Mindez több kilométerre a városközponttól. Vajon mivel érdemelték ki e mostoha bánásmódot a szentjánosi városrész lakói, a népfrontkor kétszáz tag majorságba, éppen megvirrad. Már ott várja a huszonöt fogatos, akik az ő brigádjához tartoznak. A fogatok mindennap „üzemben” vannak. A brigádvezető eligazítása alapján határozzák meg: ki hova megy. A trágyahordás egész télen át tart. Takarmányhordásra is naponként szükség van. De a vasútállomásra is majd mindennap érkezik valami. Sokszor a legváratlanabb időpontban. És onnan el kell szállítani a küldeményt mihamarabb, különben fekbért kell fizetni. Legutóbb például 216 ezer szőlőkaró érkezett. Több mint 20 vagon volt a szállítmány. Minden percet ki kellett használni, hogy elhordják. Épp a leghidegebb napokban. Petrányi László úgy jellemzi a fogatosokat, hogy jól összehangolt gárdát alkotnak. Ezért is képesek a feladatok elvégzésére. Olyan ember, aki nem állja meg a helyét, nincs közöttük. Volt, de a többiek kiközösítették soraikból. Egy évvel ezelőtt jellemző eset fordult elő e2fcel kapcsolatban: az egyik fogatos éjszakánként a bognárműhely elől rendszeresen „kisajátította” a ládákat. De csak addig, amíg az éjjeliőr el nem fogta. A többi fogatos egybehangzóan kérte, hogy tolvaj társukat helyezzék el közülük... A brigádvezető fél szemmel a telefon felé figyel. A készülék alattomosan hallgat, de bármelyik pillanatban csöröghet. Ha a vasút jelentkezik, akkor nyomban elő kell keríteni a fogato- sok egy részét. Szerencsére mindig tudja, ki, merre dolgozik. Most például hat szánkó nádat hord a kolontói határrészről. A vontatók és a tehergépkocsik pedig Szabadszállásról szállítják a trágyát. Még Kunszentmikló- son is vásároltak talajjavító anyagot. Ilyenkor legfeljebb csak kerékpárral lehet közlekedni a határban, ha a fogatosok keresésére indul. Vagy gyalogosan, ha nincsenek messze. Szempont még az is, hogy a fogatokat elsősorban onnan hozza el. ahol kevésbé sürgős a munka. Ám a brigádvezető munkája nem csupán ennyiből áll. Naban télen is, együtt az emberekkel, s ha szükséges, ellenőrzi a munkájukat is. Nem hanyagolhatja el az őszi vetések állapotának időnkénti megvizsgálását sem. Nemrégiben a gabonafutrinka ellen kellett a porozást elvégezni. Sikerült elejét venniök a nagyobb kárnak. — Igaz, a munka korántsem olyan sokirányú, mint nyáron — állapítja meg. — De ami van, az nehezebb. A hideg miatt. Elsősorban nem nekem, hanem a fogatosoknak, akik egész nap a szabad levegőn vannak. Meg a gépkocsi- és vontatóvezetőknek, akiknek csúszós úton kell vezetniük a járművet. Jut idő azért pihenésre is. Nem sok. Petrányi László a szabad idejét olvasgatással tölti. Különösen a szakkönyveket kedveli. Ezeket Kiss Imre főmezőgazdásztól szokta elkérni. Homoki gazdálkodás, műtrágyázás — ezek érdeklik leginkább. Ezért is jár el rendszeresen már két év óta a tsz-akadémia előadásaira is. ... Csöndesen, alig hallhatóan beszél a brigádvezető. Az az érzésem, hogy ennél hangosabb akkor sem szokott lenni, ha történetesen a fogatosoik munkáját ellenőrzi. Megrakott szánok suhannak el az ablak előtt. HATVANI DÁNIEL Az afrikai nők lapja A dakari kioszkokban megjelent az Afrikai nő című új szenegáli folyóirat első száma. A havonta megjelenő újság elsősorban azt mutatja be, hogyan járulnak hozzá az afrikai nők kontinensük építéséhez. Az első számban megjelent Sékou-Tou- ré, guineai elnök cikke, az afrikai nők életéről. A folyóirat ezenkívül politikai, történelmi, és egyéb anyagokat tartalmaz. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának könyvelési osztályán az év végi zárlat hajrája folyik. A munkát igen megkönnyítik és gyorsítják az új, NDK-ban készült könyvelőgépek. Óránként 150—200 tételt tudnak velük könyvelni, tehát annyit, amennyit kézi könyveEz a képünk Rigó Sándomé főpénztárost mutatja be. A mellette magasodó szimpatikus pénzemelet nem egy szerencsés lottónyertesé, ez csak „bagatell” nyersanyaga mindenléssel egy napig lehet elvégezni. Pontos, megbízható az „Optima- tic”, amely gyűjtő megyei könyvelésre, folyószámlázásra, illetményszámfejtésre egyaránt programozható. Felvételünkön Ónodi Györgynél és Horváth Juditot látjuk a könyvelőgépek mellett. napi munkájának. Rigó Sándomé hosszú idő óta pontos, gyors munkájával vívta ki munkatársai, vezetői elismerését. (Pásztor Zoltán felvételei.) 9z utolsó értekezlet Megyénk legjobb napilapjának, a Petőfi Népének munkatársai egész éven át hazafias lelkesedéssel hallgatták végig az alsó, középső, valamint felső szintű értekezleteket. Ha csak vázlatos felmérést végzünk, akkor is meg kell ezért hajtanunk az elismerés vándorzászlaját. Mert gondoljunk csak bele: Bécs-Kiskun megyének 5 városa és 108 községe van. Ezek mindegyikében szervezetek, hivatalok, intézmények, üzemek, termelőszövetkezetek, vállalatok; azokban tagság, gárda, vezetőség, bizottság, csoport, azoknak megint szak, akció, operatív, fakultatív, produktív, improduktív, egyszerű és bővített, szimpla és összetett, jelölt és választott, fölé- és alárendelt bizottságai. Mindezeknek pedig hetenként, havonta értekezletei — napirendi pontokkal, s azoknak megfelelően határozó és tanácskozó jogú meghívottakkal. Petőfi Népének hős munkatársai mindezeket nemcsak meghallgatták, hanem annak ellenére semmi szembetűnő változás nem ment végbe rajtuk. „Vessünk!” — írták kilométerszámra a vezércikkeket a parasztságnak. „Nevessünk!”— üzenték a Katona József Színház vígjátékait elemző kritikák útján a dolgozóknak. Ezeket a felhívásokat megint értekezleten vitatták meg, és néha félreértették a polgárok. Egyes téesz- gazdák nevettek, mikor vetni kellett volna; más kultúrmunkások pedig vetettek, hogy legyen min nevetni. Az év utolsó napján könnybelábadt szemmel járták végig munkatársaink a I meghitt szerveket, hogy hírt adjanak ■ 1963 utolsó értekezleteiről. Isten ments! — mondták —, hogy Bács megye büszke társadalma újév tisztességére itt álljon egy falat beszámoló nélkül. Alantabb kivonatok következnek a legfontosabb értekezletekről. — Örömmel állapíthatjuk meg, kartársak — hirdette fennen az Ingatlankezelő- ség szónoka —, hogy az elmúlt évben sikerült a legszükségesebb lyukakat bedugnunk. — Ezertíz fővel gyarapodott szimpatizánsaink száma — tárta elő a Temetkezési Egylet rétora —, így elmondhatjuk, hogy van mit aprítanunk a tejbe. — Jó munkánk elismeréseképpen — emelte fel hangját a Víz- és Csatornacső Művek főelőadója — a nemzetközi konfliktusok elkerülése végett, az ENSZ külügyi bizottsága kecskeméti vállalatunk kezelésébe adta január 1-gyel kezdődőleg a Szuezi-csatornát. Hát nem „Nasszerű” ez, kartársak?! — Itt ez a gép — húzott elő a zsebéből egy szerkezetet a Lampart Szervezet Alkalmasságvizsgáló diszpécsere — jövőre ez ad diagnózist a vezető beosztásra jelentkezőről. Ha a delikvens nem alkalmas, az elektronikus gépecskéből kiugrik egy kaptafa. Ennél maradunk. — Mindent a dolgozók kényelméért! — tartotta fel jobb karját a Kereskedelmi Főkombinát osztályvezetője. — 1964-ben ügykezelésben jártas, villanyhegesztéshez is értő, jó keresztényeket veszünk fel másodállásba. Feladatuk lesz a vállalathoz érkező új görbe botok próbasétáltatása. Csak kipróbált botokat minden igaz magyar kezébe! — Minőségi változás lesz joggyakorlatunkban — jelentette be higgadtan az Abszolút Igazságosztó Műintézet technológusa, Mindenkinek megadjuk a lehető* séget a társadalomba való visszatérésre. A kötél általi halálra ítélteket is bizonyos próbaidőre — felfüggesztjük. A Százezermester kátéesz főmérnöke érdekes konstrukciót terjesztett az utolsó értekezlet elé. — Ez a legújabb prototípus! — hangsúlyozta. A Petőfi Népe Szerkesztő Bizottsága korlátlan mennyiségben rendelt belőle. „Füle botja” a gép neve, s azok a szervek kapják ajándékképpen, melyek dinnye gyanánt hallgatnak egy-egy bírálat után. Mint látják, ezt tetszés szerint lehet mozgatni. — Közelebb kell férkőznünk a dolgozókhoz! — hangoztatta a Kéményseprő Kutató Intézet intendánsa. — Kéményseprőink a jövőben hetenként és kerületenként tanácsadó fogadóórákat tartanak a lakosságnak — a lottózás fortélyainak elsajátítására. Ugyanott nagy választékban árusítunk kotróseprűszálakat. — Az átkos úri világban a jóisten ujját ragadták meg a szerencsés dolgozók — elemezte az Állattenyésztési Iroda kiküldötté — ma már malacfarka is jutna nekik. De nem jut, szaktársak! Mert kevés a háztáji disznó. — 1964-ben kulturált körülmények között rámolunk — mutatott rá a ZÜM- ZÜM Tröszt aligazgatója. — Az öntődében minden munkás kis zsebtükröt kap amelyben rendszeresen ellenőrizhet’ mennyire kormos a képe. Csak menne! nálunk előre a dolgok. — Kollegák — tárta szét karját a Petőfi Népe utolsó értekezletének előadója —, sajnos, kézirattorlódás miatt ez évi legutolsó értekezletünket 1964. január 1-én kell megtartanunk. Másodikén nem lehet — az munkanap. (*) Mit tud a könyvelőgép? a Ev végi zárlat a bankban
