Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-28 / 302. szám

I Beszélgetés a megyei gyámügyi előadóval A gyors beavatkozásokhoz, operatív munkához szokott me­gyei gyámügyi előadó az ünnep napjaiban sem tudott „kikap­csolni”. Eszébe jutott a kétéves Sz. Zolikát örökbefogadó, addig gyermektelen szülők boldogsá­ga, s szinte maga előtt látta a kis karjait feléjük nyújtó, kék­szemű csöppséget. De mit csi­nált a három ünnepnapon az elárvult I. Laci, milyen benyo­másokat tett V. Ildikóra az édesanyjától elváltán élő édes­apánál tett látogatás? És így to­vább ... Teljesült álmok és a megol­dásra váró gondok váltogatták I egymást dr Bánó Magda gon­dolataiban. — Most is emlékszem — mondta —, tavaly ilyenkor a 16 Niéri nem fizetnek? A Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat házkezelőségi igazgató­ságának kezelésében levő házak eves A. Mária, Z. Piroska és H. Karcsi sorsán töprengtem, ho­gyan segíthetnénk. Piroska, akit nem tűrt a mostoha anyja és üldözött a tulajdon apja, azóta intézetbe került. — Szinte magam előtt látom például a foktői gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság sűrűn telegépelt, hárbmoldalas jegy­zőkönyvét — mondja Bánó Mag­da. — Az a lényege, hogy ax a'biz ott súg' nem javasolja a házasságkötési engedély meg­adását a 16 éves folyamodó kis­lánynak. Legalábbis addig, amíg az ifjú vőlegény le nem szokik az italozásról. — Elképzelhető, mennyit töprengtek az albizott­ság tagjai, mielőtt ilyen döntés­re jutottak — a kis asszonyje­lölt érdekében! Kecskeméten pedig? Ha kell soron kívül is egy-kettőre összeül, intézkedik a Komlós László pedagógus-ta­nácstag vezette albizottság. Leg­utóbb szinte percek alatt intéz­kedett hat kisgyermek állami gondozásba vételéről, akiket az eléggé el nem ítélhető anyjuk más férfi kedvéért elhagyott... Az albizottságok helytállásának, eredményes munkájának példáit tucatszámra sorolhatnám. S amikor munkakörével kap­csolatos vágyairól kérdeztük a megyei tanács vb gyámügyi elő­adóját, gyors és tömör volt a válasza: — Egyik álmom azt elérni, hogy egyetlen ember se legyen közömbös a gyermekek sorsa iránt. A többi pedig ebből kö­vetkezik. A különváltan élő szülők kezében ne legyen „lab­da”, visszavágó eszköz a kis­korú, akinek láthatása körül bi­zony nemegyszer szomorú, a gyerekre nézve káros hatású ci- vakodások, acsarkodások, viták alakulnak a szülők között. És végül még egy: nagy szükség lenne megyénkben egy új álla­mi intézményre, amely ilyen, vagy olyan okból szülők nélkül maradó túlkoros — 14 éven fe­lüli — gyermekeknek nyújthat­na otthont. PERNY IRÉN Egyetlen ember se legyen közömbös a gyermekek sorsa Iránt lakóinak novemberi lakbére 348 933 forint, amiből 335 ezer 764 forintot fizettek be. A la­kók 33159 forinttal még min­dig adósak. Furcsa és elgondol­koztató ez a körülmény, külö­nösen, ha figyelembe vesszük a lakáshiányt, az erre várók ez­reit, akik szíves-örömest kifizet­nék lakbért, csak kapnának la­kást. Köztudott, hogy hazánk azok közé az országok közé tartozik, ahoj viszonylag legalacsonyab­bak a lakbérek. Hisz nem rit­kák az olyan fejlett kapitalista államok, ahol a fizetés 30—60 százalékát emészti fel egy tő­bérleti lakás díja. Egyesek természetesnek ve­szik. hogy általában egyhónapos lakbérhátralékuk van, sőt, a no- tórikus késlekedők még „zakla­tásnak” is tartják, ha megjele­nik náluk a törvényesen meg­állapított lakbérért a házkeze- lőség alkalmazottja... Ügy véljük, eredményes lenne a hanyag lakbérfizetőket —, ha kell adminisztratív eszközökkel is — rábírni állampolgári köte­lességük időbeni teljesítésére, a hosszadalmas felszólítások, „agi- tálások” helyett... — bgy — Harmincnyoc tv-készülék — Halló, GELKA . ..? Olvastam az újságban, hogy az ünnepek alatt is javítanak tv-készüléket. — Ml a panasz? — Állandóan csíkok futnak a kép­ernyőn, nem tudjuk kiküszöbölni a zavart. Nagyon számítottunk pe­dig arra, hogy a tv ünnepi műsora szórakoztatja majd a családot. — Nem olyan nagy hiba, majd a helyszínen kijavítjuk! Szabad a címet? Kecskeméten a GELKA Arany János utcai szervizének telefonja sokszor megcsendült a háromnapos ünnep alatt. Palotás Ferenctől, az üzem vezetőjétől megkérdeztük, hány készüléket javítottak ki. — Harmincnyolc tv-készülék gaz­dája kért segítséget tőlünk. Ezek közül huszonhármat a helyszínen, tizenötöt pedig, amelynek komo­lyabb hibája volt — itt a műhely­ben javítottunk ki. Mind a három napon át itt lát­tuk Palotás elvtársat, nem volt ez hosszú ünnepi műszak? — Nemcsak én voltam itt. Sár­közi Tibor, az AKÖV gépkocsive­zetője is nagy áldozatot hozott. A mi gépkocsivezetőnk ugyanis sza­badságon van, s helyette „ugrott be”. Nagy Erzsébet tanuló egy többgyermekes családanya helyett vállalta a karácsonyi műszakot. Két műszerészbrigádunk közül egyik idebenn, a másik pedig a helyszí­nen javította a hibás készülékeket. Azért dolgoztak az ünnepek alatt, hogy mások szórakozhassanak. Kö­szönjük nekik. í= Np =5 Elsős gimnazista és kitűnő ta­nuló. A hasonló sorsú Mária — akivel nevelőapja viselkedett gáládul — is megnyugodott az­óta. A pályaválasztási tanács­adáson az egészségügyi pályát javasolták számára, s most in­tézetben van. ápolónőnek ké­szül. így lehetne sorolni sok­sok gyermek, fiatalkorú esetét, amelyeknél egyénenként külön- külön kellett tervezni, dönteni, a legjobbnak kínálkozó megol­dásra törekedni, hogy ifjú éle­tük szomorú zökkenőin túlse­gítsük őket. S noha a megoldott problé­mák helyébe szinte naponta újabbak kerülnek a gyámügyi hatóság elé, dr. Bánó Magda mégis elégedetten beszélt a te­vékenységi körével kapcsolatos eredményekről. A bácsalmási, kunfehértói, ha­jósi gyermekotthonok a tavalyi­hoz képest száznégy gyermek­kel többet tudnak befogadni. A csecsemőotthonokban a tavalyi­nál 70-el több a hely. De talán ennél is jelentősebb az az eredmény, amely a taná­csi testületek, gyermek- és ifjú­ságvédelmi albizottságok lelki- ismeretes és felelősségteljes te­vékenységében tükröződik. Külön említésre méltóak az albizottságok nagyon rendszeres és hatékony összejövetelei, ahol időről időre gondosan számba veszik a gyermek- és ifjúságvé­delem helyzetét, a jelentkező problémákat. Határozataik nyo­mán megyeszerte száz és száz aktivista — nőtanács, vöröske­reszt. a KISZ tagjai, a pedagó­gusok, pártfogók — fáradoznak azok végrehajtásáért. Igen gyak­ran foglalkoznak az albizottsá­gok egyedi problémákkal. Ha szükséges, javaslatot tesznek a gyermek, vagy a fiatalkorú ál­lami gondozásba vételére, ha elégségesnek látszik, beszélnek a szülőkkel, vagy éppen a fia­talkorúval. Törekvésük: mindig a legcélravezetőbb módon szol­gálni a gyermek érdekeit. AZ ÓRIÁSDARU Messzire emelkedik a táj fölé az óriásdaru. Kilenc emeletes házak építéséhez kezdenek itt rövidesen, de most még hó borítja a kecskeméti új lakótefep, a Leninváros környékét.---„ Két felvonás között HALK suhanással csapódnak össze a hatalmas bársony füg­gönyök a Kecskeméti Katona József Színházban, s a következő percben szinte észrevétlenül te­lik meg fénnyel a nézőtér, a pá­holyok és fönt a „kakasülő” is. Egy percig mindenki némán, mozdulatlanul ül, még a látottak hatása alatt figyel a színpad felé, ahol már a vasfüggöny ereszkedik le határozott méltó­sággal. Aztán megkezdődik az áramlás a büfé felé. Néhányan maradunk bent s a kényelmes bársonyszékekben halkan be­szélgetünk. Az előttünk levő sorban csizmás, bajszos paraszt emberek, hátravetett fejjel me­resztik szemüket a mennyeze­ten látható díszek, a harsonás „nőszemélyek” felé. — Derék jányok, mi? — for­dul a kis öreg társához, aki szemüvegét fogva csodálja a gipszidomokat. — Megjárja! Ilyen kéne vagy húsz majd nyáron a tengeribe. — Vagy a faluba azzal a har­sonával. Abba bele fújna ötkor, mindenki meghallaná — böl- cselkedik a kis ember, aki szin­te gyermeki termetével, vagy hetven évről árulkodik. Csak nagy, bütykös kezei vallanak a rengeteg munkáról, az elnyűtt kapanyelekről. — Nem azért mondom azt, mintha lusta lenne a lakosság — folytatja —, sőt, igen serény emberek laknak ná­lunk, de tudja, ha este tízig tart a munka, akkor hajnali ötkor még nagy vonzóereje ran az ágynak. Es megindul a beszélgetés a dologról, a termésről, a nyug­díjról. — Most mentem nyugdíjba elsején — mondja némi büsz­keséggel a hangjában a szem­üveges, bozontos, ősz hajú em­ber. — A csoport aztán üdülni küldött. Tegnapelőtt jöttem ha­za. Ma meg már itt vagyok a színházban. A fiam azt mondta, hogy jöjjön édesapám, még úgysem volt színházban... és el­hozott. Ö az, aki itt ül mellet­tem. — Nem rossz itt — helyesel a szomszéd. — Tudja, szeretem az ilyen előadást. Itt nem kell izgulni, mert csak komédiáznak, hát nem igaz? i i 1 í 1 i 1 1 Egy szem cukorka A VONATFÜLKET, melynek az egyik ablak melletti ülésén egy honvédszázados bóbiskolt, Nagykörösön pillanatok alatt megtöltötték a kecskeméti mun­kahelyre igyekvők. A fülke ad­digi csendjét a tél friss levegő­jét magukkal hozó utasok cse­vegése váltotta fel. S miközben az egyik kucsmás fiatalember, hogy, hogynem, Kennedy volt amerikai elnök meggyilkolásá­nak különös nyomozati részle­teit vitatta a mellette ülő vihar* Itabátos társával, egy ugyancsak beszédes természetű fiatalasz- szonyka gyógykeverék cukorká­val kínálta végig a naponta együtt utazó társait. S a legter­mészetesebb közvetlenséggel a katonatisztet is. — Köszönöm szépen... nagyon kedves... — szabadkozott előbb az egyenruhás férfiú, s miután az ismételt unszolásra mégis el­fogadta, így kapcsolódott az át­járók beszélgetésébe: — Ne haragudjanak... érde­kes gondolatokat ébresztett az iménti kínálat, az egy szem cu­korka.... Jóleső, ahogy nálunk tisztelik, megbecsülik egymást az emberek. Hiszen mi tulaj­donképpen nem is vagyunk ide­genek egymásnak... A KÖRÖSIEK eszmecseréje félbeszakadt. A figyelem közép­pontjába a honvédtiszt került, aki gördülékeny, élvezetes for­mában szőtte a gondolatokat to­vább. Szinte észrevétlen fordu­lattal máris a kucsmás és vi­harkabátos férfi témájába kap­csolódva boncolgatta az elnök­gyilkosság történetének furcsa részleteit. Aztán meglepő tájé­kozottságot árult el egyes nagy- kapitalista körök, köztük a Rockefeller-család vagyonáról és hatásáról az amerikai poli­tikai életre, majd a nyugati po­litika különböző törekvéseiről. Ütitársai feszült érdeklődés­sel hallgatták szavait. S ami­kor a reggeli szerelvény a kecs­keméti pályaudvarra gördült, szinte" nehezen tfúcsúztak új ismerősüktől a fülke utasai. S NEKEM az jutott eszembe: mire képes egy szem cukorka. Milyen közel hozta egymáshoz ezeket az embereket. _________ (P—y.) PE TŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecsk -mét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 28-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: 'Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál ás kézbesítőknél. Előfizetési díj I hónapra 12 forint. Bács-Kisken megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 085. — Az unokám is színész a kar lenni. Most ötéves, de úgy tán­col, énekel, hogy csuda. KÖZBEN megtelnek a székek, s a villanyok is lassan erőtlen fénnyel váltják fel a harsány világítást. A vasfüggöny — mintha csak élne — húzódni kezd felfelé, aztán szétlibben a vörösbársony függöny. A lila fényű színpadon színészek haj­ladoznak, de itt az előttünk levő sorban még odafordul a kis öreg a szomszédjához: — Mennyit ér maguknál az egység? — súgja titokzatosan. — Harmincat terveztünk — teszi óriás tenyerét a szájához amaz —, reméljük, hogy meg is lesz. A MENNYEZETEN csak kör­vonalai látszanak a trombitákat tartó Aranyozott figuráknak. GÁL SÁNDOR rvti-'t *épt '«W. ‘épe ti B3*ij£»pe ■c’atiő^v^éps - otő* /U xeoe 7« ter **£ ^ - ­■«épe i wg'pe‘ iréTTGrx -épt tető-

Next

/
Oldalképek
Tartalom