Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-28 / 302. szám
1963. december 28, szombat S. oldal Negyvenezer forint jutalom A Férfi Fehérnemű gyár bajai ÖTLET Már csaknem közhelyként hangzik, ha arról beszélünk, hogy megyénk az ország egyik legnagyobb szőlős- és gyümölcsöskertje. Nem csodálható tehát, ha az ügyes kezű szerelők, mechanikusok, barkácsoló ezermesterek képzeletében megszülető, s csakhamar meg is valósuló újítási ötletek, ésszerűsítések nagyobbik hányada az ültetvények védelmével kapcsolatos, vagy azok telepítését igyekszik megkönnyíteni. így a novemberben Kiskunhalason megrendezett újítási kiállításon szereplő ötvenkét téma közül is 32 volt ilyen természetű. Mint például Sípos Mihálynak, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság gépszerelőjének lóvontatású szőlőporozó gépe. A gép egy 125 köbcentis Csonka-motorból, egy ventillátorból és egy poradagoló tartályból áll. A tartályba öntött porozó anyag a motor által hajtott ventillátor segítségével egy csőbe jut, amelyből ugyancsak négy, két ágra osztott cső szórja ki. Amellett, hogy a nehézkes és lassú háti porozást kiküszöböli, a Si- pos-féle „masina” nyolc ember munkáját helyettesíti. S a leleményes esöelágaztató megoldással nyolc sorra lehet vele egy időben kiszórni a védekezőszert. Egy 10 órás műszakban négy hold növényvédelmének elvégzésére alkalmas: ezt bizonyítják az elmúlt két esztendő tapasztalatai. Mint említettük, a halasi újítási kiállításon szép sikerrel mutatkozott be Sipos Mihály elfogadott újítása. A gépszerelő- • szerkesztő a hulladékanyagokból összeállított porozógépen még néhány módosítást akar végezni, s így az jóval tökéletesebb formában töltheti majd be hivatását. Az illetékesek feladata most már annak megállapítása: vajon nem lenne-e érdemes nagyobb mértékben foglalkozni ennek a — „szűkebb hazájában” már jól bevált — mezőgazda- sági gépnek a gyártásával. J. T. üzemének profilja egész éven át élég gyakran változott. Ezenkívül anyagellátási nehézségekkel is küzdött, így jelentős adóssággal zárta az első fél évet. A tervteljesítés érdekében a vállalatvezetőség, a pártszervezet, valamint a szakszervezeti bizottság 16 pontból álló közös intézkedési tervet készített. Ebben jelentős szerepet kapott a munkaverseny, • melynek eredményeként a lemaradás túlnyomó részét törlesztették ez ideig a gyár dolgozói. „Farkasszemet néz” egymással a két százférőhelyes szarvasmarha-istálló. Vastag hó üli meg a tetőket. Hó van középütt is. a két istálló között, ahol a nyáron virágágyások díszelegtek. A hartai Béke Tsz központi majorságában kezdődik a délután*■ „műszak”. Jönnek a takarmányosok, az állatgondozók, a fejőgulyások. Széles nyomot taposnak a szárítóállványokkal körülbástyázott lucernakazlak mellett. A kis magtár belül elárulja, hogy az igények már rég túlnőttek rajta. Egymásra halmozott, táptakarmánnyal, abrakkal telt zsákok, alig tud tőlük mozogni Dombos Vince magtáros is, aki a ma délutáni és a holnap reggeli abrakot méri itt ki. — Itt mindössze 60—80 mázsát tárolhatunk egyszerre — mutat körbe. — A dunavecsei keverőüzemből hetente többször is kell •hozni tápot. Erre külön szállítóeszközt kell beállítani. — Tekintse meg a hízó bikáinkat — invitál Magyar István állattenyésztő agronómus. Huszonhét bikát hizlalnak. Még csak IS hónaposak, de súlyuk már megközelíti az öt mázsát. Az ügyeletes gondozó: Bakos Kálmán. Minden negyedik nap kerül rá a sor, tekintve, hogy az istállóban négyen vannak gondozók. Nem könnyű dolog ügyeletesnek lenni. Lassan telik az idő, s napjában több kilométert tesz meg az ember, anélkül hogy közben ügyelne rá. A délutáni „műszak” három órától fél hatig tart. Az állatállomány körüli tennivalókat huszonkét gondozó, hat ta- karmányos, öt éjjeliőr és egy trágyaszarvas-kezelő látja el. A legutóbbi kiértékelés szerint a szalagok közötti versenyben a Klingl, Csehok, Pálné és Mezeiné által vezetett szalagok érték el a legkiemelkedőbb mennyiségi és minőségi eredményeket. Ezért e szalagok dolgozói személyenként 200 forint pénzjutalomban részesültek. Összesen 40 ezer forint jutalmat osztottak. A fehérneműgyár szorgalmas lányai, asszonyai az év hátralevő részében azon fáradoznak, hogy százszázalékos tervteljesítéssel búcsúzzanak az 1963-as esztendőtől. T. S. Magyar Istvántól afelől érdeklődöm, hogy az állattenyésztésben dolgozók mennyire érdekeltek a hozamok növekedésében. — A súlygyarapodás után prémiumot kapnak — i tájékoztat. — Külön cél- és minőségi prémiumot az első osztályú, illetve az exportra leadott hízó marhák után. Ez tehát közvetlen érdekeltséget jelent, valamint az is, hogy a fejögulyásoV^ a tej után literenként 30 fillért kapnak, de a premizálásnál figyelembe veszik a borjak súly- gyarapodását. is. A fejőgulyások brigádja az elmúlt évben elnyerte a szocialista címet. Vállalásukat teljesítették, a többi között a tehenenként! 3100 literes átlaghozamot. Az idei átlag előrelátható- Iga meghaladja a 3300 litert. A tbc-vel fertőzött állomány kicserélése még a tél folyamán befejeződik. Hosszú sínpár fut végig a tehénistálló közepén. A vége valahol a szabadban vész el. A gondozók azonban talicskával hordják kifelé a trágyát. Nincs talán csilléjük? — kérdezem az állattenyésztő agronómustól. — Dehogy nincs — feleli ■—, csak hát az elvtárs is láthatja, az istálló végen a szabad kilátást a szalmatetős nyári istálló zárja le. Ez akadályozza a „vasúti” forgalmat... A majorság; túlsó részén már hordják a rengeteg építőanyagot. Jövőre nagy építkezések kezdődnek itt, újabb százférőhelyes, minden eddiginél korszerűbb istállókat létesítenek. ff. D. Délutáni „műszak” a majorságban Az egyik kecskeméti üzemben mesélte valaki a következő históriát: ' — Múltkoréban Pesten voltunk Bandi barátommal. Fejtágítón. Ahogy az már lenni szokott, hosszúra nyúlt a beszámoló, alig láttunk az éhségtől, mire eljutottunk a legközelebbi vendéglőig. Két perc alatt lenyeltük a tízforintos menüt — szegény ember vízzel főz —, aztán egymásra néztünk barátommal, és korgó gyomorral állapítottuk meg, hogy éhesebbek vagyunk, mint amikor idejöttünk. — Te, tudod mit? Együnk palacsintát — csillant fel cimborám szeme és mi tagadás, a jófajta túrós palacsinta gondolatára az én számban is összefutott a nyál. Túl hangosan lelkesedhettünk, mert máris odalépett asztalunkhoz egy fürge pincér és piegkérdézte; — Hány palancsintát parancsolnak az urak? — Hát, én részemről vagy hatot — vágta ki Bandi. „Vagyok olyan legény, mint te” — jelszóval én is hatot kértem. A pincér szemmel láthatóan meghökkent a rendelést hallva és még a túlsó asztaltól is visszia-visszasandítva, alaposan végigmustrált bennünket. — Figyeled, öregem? — vágott oldalba Bandi. — Ez úgy néz ránk, mintha még sohasem látott volna olyan embert, aki megeszik egy ültében hat palacsintát. Pedig én tizet, tizenkettőt is bevágok, ha a mama süt. — Kákabélű pestiekhez van ez szokva, azért csodálkozik — mondtam én, és ebben meg is egyeztünk. Hanem aztán, mikor megjelent a pincér két kezén egy-egy hatalmas bádogtálcát egyensúlyozva, mindent megértettünk. Adagban számolták a rendelést és minden adagnak három palacsinta felelt meg. Tizennyolc túrós koponyánként. Még mindig végigfut a hátamon a hideg, ha rágondolok. Mert becsülettel megettük az utolsó darabig. Amikor Bandi a tizediket nyelte, kimeredt szemmel már az egész konyhaszemélyzet ott leselkedett az ajtóban. Én tizenkettőnél abbahagytam volna, mert úgy éreztem, hogy a lábam szárában is palacsinta van, de barátom bokán rúgott az asztal alatt és felém sziszegte: — Edd meg, ha belehalsz is, mert különben szégyenben maradunk. Másfél órás kemény munkával legyűrtük az utolsót is, és amikor félholtan elnyújtóztunk a széken, odalépett asztalunkhoz a mi pincérünk kezén — uramisten — egy újabb tálca, rajta egy, kettő, három .:. hat adag palacsintával. — Tisztelt uraim, a szakácsnő nagyon boldog, hogy így ízlett a palacsintája. Ezt a néhány darabot ajándékba küldi és jó étvágyat kíván hozzá. — Igazán kedves — hörögte Bandi. — De mi tizennyolc palacsintához hozzá sem fogunk, harminchat vagy semmi, ez az elvünk. Ezzel fizettünk és büszkén dagadó hassal elhagytuk diadalunk színhelyét. Békés Dezső Palacsinta Mi kerül a történelembe 1963-ból? Életünk tempója meggyorsult, egy év alatt évtizedet fejlődünk, ma már nem kell évtizedek távlata ahhoz, hogy történelmi mérleget állítsunk fel. Lezárjuk az évet, s azonnal történelemmé lesz a közvetlen múlt. Egy évre visszatekintve rögtön meg lehet állapítani, mi volt történelmi dátum, mérföldkő, fordulópont életünkben az elmúlt esztendőben. 1963 végére értünk. Tekintsünk végig belpolitikai eseményein, mérjük fel, mi kerül be ebből az esztendőből a történelembe, a történelemkönyvekbe. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa határozatainak végrehajtását kezdtük meg 1963 újévkor. Ez a kongresszus mondta ki, hogy befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, kezdetét veszi a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ehhez a munkához fogtunk hozzá az elmúló év elején. Januárban már választásokra készültünk. Megkezdődtek a jelölő gyűlések az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokra. A választás nálunk két részből áll. Az első rész a kiválasztás, a második a megválasztás. Száz- és százezer ember vett részt a jelölő gyűléseken, ahol a képviselők és tanácstagok kiválasztása folyt. Ezeken a gyűléseken az előző négyéves munka értékelése is sorra került, és rengeteg javaslat hangzott el a képviselők és tanácstagok jövőbeli munkájára, helyi és országos közérdekű feladatok megvalósítására. Ezeken a gyűléseken már szinte kialakult az új országgyűlés és a tanácsok munkaprogramja is. Február 24-én folyt le a választás, eredménye a legteljesebb bizalom volt a párt politikája iránt, összeült az új parlament, s már az első ülésszakon új tárgyalási stílus, tanácskozási mód alakult ki. Az év második országgyűlési ülésszakán, mint ismeretes, hetven felszólalás hangzott el, beszámolók, hozzászólások, javaslatok, interpellációk, és az interpellációkra adott miniszteri válaszok. Őszinte, nyílt vitában az ország valamennyi időszerű kérdése felvetődött az ország nagy nyilvánossága előtt az országgyűlés ülésén. A központi probléma természetesen az ötéves terv harmadik esztendejének végrehajtása, a terv teljesítése. Egészséges népgazdaságunk úrrá lett a tél okozta nehézségeken, az ipar túlnyomó- részt behozta az év folyamán a lemaradást, egész évi kenyerünket részben importtal biztosítottuk, s minden vonatkozásban megállapítottuk, hogy az ötéves terv végrehajtása jó ütemben halad, teljesítése általában biztosítva van, sőt, egyes vonatkozásokban már a harmadik évben az egész ötévi tervet túl is teljesítettük. Életünk javult, életszínvonalunk emelkedett ebben az esztendőben. Ehhez nem is kellenek statisztikai adatok, ezt valamennyien tudjuk, érezzük, tapasztaljuk. A nemzeti egység ebben az esztendőben szélesedett, szilárdult, társadalmunk életének ez a legdöntőbb, legjellegzetesebb vonása. A Hazafias Népfront, amely ennek a nemzeti egységnek megtestesülése, harmadik kongresszusára készül, és egész munkásságával építi a szocialista nemzeti egységet, amelyről a párt VIII. kongresszusa azt állapította meg, hogy „vezetőereje a munkás- osztály, annak forradalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt, az egész magyar " 1 '»■' nép elismert vezetője. Társadalmunk valamennyi dolgozó osztályának és rétegének szocialista összefogása a Hazafias Népfrontmozgalom alapja. A Hazafias Népfrontmozgalom segítségével, a párt vezetésével a nemzet összes alkotó erőit mozgósítjuk a szocializmus felépítésére.” Egyre több az olyan kérdés, amelyben tökéletes egész népünk egyetértése. Ezek közé tartozik a békéért való harc. Leszerelési hónapot tartottunk a Béke-világtanács határozata értelmében 1963 tavaszán. A Béke-világtanács felhívása a it mondta ki, hogfr „1963 tavasza legyen a béke történelmi fordulópontja. Egy tavaszi világraszóló békehad- jár£t megindításával a meglevő békeerőket egységes nagy erővé kell változtatni”, hangzott el a felhívás. S augusztusban a béke leghatalmasabb ereje, a Szovjetunió elérte, hogy aláírták a moszkvai részleges atomcsendegyez- ményt, a hidegháború első fegyverszüneti megállapodását. Augusztus 5-e, az aláírás napja már világtörténelmi dátum. Néhány nap alatt valóságos világnépszavazás zajlott le. A magyar nép a legelsők között adta le egyetértő szavazatát, s törvénybe iktatta a második béketörvényt. A béke, a világbéke, a fegyver nélküli világ gyönyörű perspektívája legragyogóbb varázsa a szocializmusnak. A magyar nép teljes egységben sorakozott fel a béke táborában, ezt bizonyította az év folyamán megtartott országos békekongresszus, s utána a magyar nép egységes lelkesedéssel üdvözölte a moszkvai atomcsend egyezményt. Modern filmek, művészi fényképek módszefe az, hogy bizonyos eseményeket nem közvetlenül fényképeznek le, hanem a nézők, a szemtanúk arcának tükrében. Az események hatását fényképezik, az emberek örömét, lelkesedését vagy éppen gyűlöletét, felháborodását, haragját a tükröző szemekben. így lehet a világ nagy történéseivel, a nemzetközi eseményekkel is foglalkozni, azokról pontosan, részletesen, hitelesen beszámolni a magyar belpolitikai élet elmúlt esztendőinek tükrében. A magyar nép belső életében történt és megfigyelt reagálásokból pontosan kirajzolódik a nemzetközi események iránya, jelentősége is. Népünk életében hatalmas előrelépést jelent oktatási reformunk megvalósulása. Ehhez kapcsolódnak más jelentős kulturális eredményeink is, amelyek 1963-ban bontakoztak ki. Nem a legutolsó ezek között a sajtó fejlődése, a közönség növekvő igényeit teljesítve 1964-től megnő a lapok oldalterjedelme és új lapok is indulnak. Történelmi esztendő volt-e hát 1963? Igen —, de melyik év nem volt történelmi jelentőségű az elmúlt évtizedekben, a világot átalakító társadalmi változások idején. 1963-nak azonban a közelmúlt társain túl is van korszakos jelentősége. Most ötven éve, 1913-ban volt az első világháború előtt az utolsó békekarácsony. Azután 1914-től 1964 küszöbéig a világháborúk és a hidegháború félévszázados korszaka következett. A hidegháború első fegyverszüneti szerződése, a moszkvai részleges atom- csendegyezmény kétségtelenül az 1963-as évnek legnagyobb eseménye. Reménységünk van rá, hogy 1963-mal ez a félszázados háborús korszak lezárul. MIHÁLYFI ERNŐ
