Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-04 / 283. szám
SMS. december 4, merd» 3. oldal A „második József" Hétszáz nő új szakmát tanul Legutóbb Jánoshalmán járva megkérdeztem valakit, aki a község termelőszövetkezeteinek tevékenységét jól ismeri, melyik közös gazdaságban a legszembetűnőbb a fejlődés. Ismerősöm gondolkozott kicsit, majd azt javasolta: keressem fel az Üj Élet Tsz-t, amelynek gazdálkodásában nem egészen egy év alatt rohamos előrehaladás tapasztalható. ... Belépve az irodába magas, szikár, viharkabátos férfi fogad. Éppen most fejezte be napi megbeszélését Fenyvesi József elnökkel. Egyébként ő a közös gazdaságban a rangsort tekintve a „második József”: Laki József agronómus. Sűrű borosta fedi az állát: hét vége felé járunk. — Bizony, jóformán hetenként egyszer jut időm a borotválkozásra. Hajnaltól késő éjszakáig lótás- futás, motorozás az életem; így talán megbocsátható ez a „toaletthiba” — mentegetőzik mosolyogva: Ez év márciusában került ebbe a termelőszövetkezetbe ag- ronómusként. Meglehetősen zilált állapotok fogadták itt. Ellentét az „előd” és a vezetőség többi tagja között, ami érthetően a munka ütemére és a közhangulatra is kihatott. A gazdálkodás ebek harmincadján volt: az új agronómus ide érkezésének napján még nem keltek ki az őszi vetések: a kukoricaszár a földeken állt, az előző évi kaszálású lucerna ösz- szegereblyézve ugyancsak a szabad ég alatt hevert. Laki József haladéktalanul hozzáfogott a rendcsináláshoz, először is a tavaszi szántás-vetés megszervezéséhez. Hogy az eltelt nyolc hónap mit hozott, erre nézve említsünk meg néhány gazdasági eredményt. Az idei lucernát már négyszer kaszálták, sőt a tavasszal felülvetett lucernát is kétszer. Szénájuk bekazlazva, bőségesen van. Augusztus 26-ra teljesen elvégezték a silózást — tavaly ugyanebben az időpontban még el se kezdték. Az agronómus a már meglevő 600-on felül még négyszáz köbméter takarmányrépát és kukoricaszárat silóztat. — Mikor ide kerültem — emlékezik a nem is olyan távoli múltra, amelynek szerencséjükre már csak a rossz emléke él — sem erő-, sem munkagépe nem volt a tsz-nek. Most két UTOS-on és egy Szuper Zetoron kívül el vagyunk látva ekékkel, vetőgépekkel, pótkocsival; tárcsák, hengerek sorakoznak a gépszínben. Nemsokára megérjük azt is, hogy a gépállomás csak aratni jön hozzánk! Mán munkába állásának első napján az elnökkel együtt pontosan megszabták a feladatokat. Azóta is naponta beszámolnak egymásnak a gazdálkodást érintő minden mozzanatról, még a legapróbbakról is. Ha kell, részt vesz a fizikai munkában is. Négy órakor kel, s rá egy órára már eligazítást tart a brigádvezetőknek, akik minden útbaigazítást írásban is kézhez kapnak. Ezeket a reggeli megbeszéléseket igen célravezetőnek tartja. így nyomban alkalmazkodni tudnak az időjárás esetleges változásaihoz, s feladataikat már ennek megfelelően állapítják meg. A „kezdet kezdetén” egy ünnepnapon igen fanyalogtak a tsz-gazdák a munkától. — Emberek, értsék, meg, a szénát be kell hordani. Nem holnap, hanem most. Majd aztán lehet ünnepelni. ' Kelletlenül bár, de minden fogatos, kazalos a helyén volt a munkakezdéskor, s estig ötven hold termését rakták kazalba és kötözték le. Aznap éj- pel olyan eső zúdult a földekre, hogy még két nap múlva sem dolgozhattak. Ha Laki nem áil a sarkára, minden takarmány tönkremegy. ... Szorosabbra húzza magán a homokszínű köpenyt. A csípős, éjjeli fagyot ígérő délutánba harsányan robban bele motorkerékpárjának zaja. Kék füstfelhő úszik a nyomában. Mennie kell, még mielőtt az est leszállna, ellenőrzi a mélyszántást, a kukoricaszár behor- dását. Nyughatatlan ember. S éppen nyughatatlanságáért becsülik őt az Űj Élet Tsz-ben és szerte Jánoshalmán. JÖBA TIBOR A Kunszentmiklósd József Attila Kultúrotthon termében gyékényhalmazok és rafiakötegek között lányok, fiatalasszonyok ülnek. Halász Ferencnének, a Háziipari Szövetkezet elnökasz- szonyának irányításával rafia- és gyékényfonó átképzés tanfolyamot végeznek. Megkérdezzük, mi adta ezt az életrevaló ötletet a Háziipari Szövetkezet vezetőségének. — Már majdnem bajba jutottunk a beütemezett negyedik negyedévi tervünkkel — mondja az elnökasszony, miközben az egyik fiatalasszonynak a négyesfonás fortélyait mutatja —. ugyanis a kereskedelem a korábban lekötött 40 ezer gyékénypapucsnak csak a felét tudta átvenni. Feltétlenül új formák, új profilok után kellett néznünk, ha azt akarjuk, hogy éves tervünket teljesítsük. Érintkezésbe léptünk hát a hazai göngyöleg- és likőráru gyárak vezetőivel, és sikerült is a forgalomból kivont likőrös és uni- cumos üvegeknek színes anyaggal való bevonására szerződést kötni, amelyeket, mint népművészeti dísztárgyakat értékesít majd a kereskedelem. A beszélgetésbe bekapcsolódik Kampós Erzsébet fiatal iparművész is. Boldogan újságolja, hogy az egyik budapesti ipar- művészeti szaküzlet kétezer rafiából készült dísztárgyra kötött szerződést a szövetkezettel. Az átadással nem lesz semmi baj, mert az átképző tanfolyam résztvevőivel egyetemben még határidő előtt sikerül elkészíteni valamennyit. Liptai István műszaki vezető arról tájékoztat bennünket, hogy a jelenlegi tanfolyamot csupán kezdeti lépésnek szánták, s egyelőre a kunszentmik- lósi és dömsödi szövetkezeti dolgozók átképzése folyik. Tekintettel azonban a nem várt nagy Több a konzerv A konzervipar exportra mintegy 25 százalékkal, a belkereskedelemnek pedig 15 százalékkal több zöldség- és gyümölcs- félét ad, mint az elmúlt esztendőben. Két-háromfajta nemes gyümölcs kivételével az ellátás az újig megfelelőnek mutatkozik, hiszen például borsóból, lecsóból, babból 100—200 vagonoe tartalékkal is rendelkezik az ipar. Exportra mintegy 14 000— 15 000 vagon „nyári konzerv” készült. A hazai háziasszonyok részére körülbelül 350 vagon befőttet és lekvárt „tett el” a konzervipar. Főzelékfélékből mintegy 300 vagonnal, savanyúságból pedig csaknem 500 vagonnal kap többet a belkereskedelem a tavalyinál. PONTOS-E? A Bajai Fémipari Vállalat kiváló munkájával rövid idő alatt tekintélyes kooperációs partnerévé vált a fővárosi Kismotor- és Gépgyárnak. Műszakiak, szakmunkások féltékenyen őrködnek az üzem hírnevén: csak kifogástalan munkadarabokat adnak ki kezükből. A meós tulajdonképpen még csak megduplázza ezt az igyekezetei Figyeljük meg Balatoni László meós arcát, amint a mérőasztalon a tengelykapcsoló csapok méreteit ellenőrzi; csupa összpontosítás. Szeme a készülék mutatóján, száján már a bizonyosság köny- nyebbsége. A méret pontos. Párbeszéd az üzemről Modok Balázs elvtárssal, a Kiskunhalasi Vas- tömegcikkipari Vállalat igazgatójával egy héttel azelőtt beszélgettünk először. Fűtötték már az irodákat, de az övében rég kialudt a tűz. Hideg volt, mire a vállalati kocsin hazaért körútjáról. — Ne haragudjon, hogy ilyen barátságtalan a fogadtatás — mentegetőzött. — Én mondtam, ne fűtsenek, mert sokáig odaleszek. Nem ülhetek az irodában, mikor tudom, hogy munkásainkra mindjárt itt a tél, és még sehol sincs a fürdő, öltöző. Megyek, taposom az útját, hogy végre elkészüljön az új létesítmény. Eddig ugyanis a berendezések nem érkeztek, azért állt minden ... A futó beszélgetésnek erre a néhány mondatára gondolok mindenekelőtt, amikor most — hét nap múltán — Sípos János elvtárstól, a járási-városi párttitkártól érdeklődöm, mi az ő véleménye a vállalatról? — á*gyon se lehetne őket verni — így jellemzi mindjárt első szavaival az üzemet Sipos János. — Bent a város közepén, egy kis „kóce- rájban” kezdték. Aztán kikerültek a vasúton túlra. Az új telephelyen már a szociális létesítmények is elkészültek, mikor át kellett adni hegüket. Átszervezték őket, részleget vettek el belőlük, másikat csaptak hozzájuk, kezdhettek új telep építéséhez. A tervet ennek ellenére rendszeresen teljesítették. Idei célkitűzéseiket is túl akarják szárnyalod 10 — Más üzemeket is költöztettek, megbontották az összeszokott kollektívát, s ennek bizony legtöbbször átmeneti letörés, alig szűnő panaszkodás lett a következménye. Itt miért nem így van? Sípos elvtárs rágyújt, közben magyarázni kezd. — Hűséges a munkásgárda. A vezetőkkel szót értve, közösen kísérletezték ki a legösztön- zőbb bérezési módszert, a csoportos elszámolást. A munkások nem nézik el, hogy valaki mások rovására, lógással jusson meg nem érdemelt keresethez. A vezető műszakiak öt-hat év alatt gyökeret eresztettek a városban. Nem azzal kezdték — s ezt sokszor emlegetjük az elvtársakkal —, hogy csak ilyen lakás, olyan iroda, meg amolyan fizetés esetón vagyok hajlandó tárgyalni az itt maradásról. „Dolgozni akartak...” A főmérnök már a szüleit is ide költöztette. A műszakiak munkája nem merül ki abban, hogy év elején átveszik a megyei tanács adta programot, és gondoskodnak annak valóra váltásáról. „Terven kívül” legalább annyit tesznek üzemükért, mint amennyi a hivatalos feladatuk. Többször felkeresik a pártbizottságot, tanácsot, felajánlják segítségüket egyéb városi tervezésekhez is. Mod ok Balázs elvtársnak, az igazgatónak, egyszer — csak úgy beszélgetés közben — megpendítettem: „Nem tartasz attól, hogy a helyedre pályáznak? Hiszen ők... mégis... szóval diplomás szakember is van közöttük.” Azt válaszolta, hogj nemcsak az ő esze nem jár ilyesmin, de fordítva sem merül fel. Náluk hivatásuknak élnek a műszakiak. Mint mondani szokták — kifuthatják magukat. Sipos János elhallgat pár pillanatra. Tűnődve pöccintgeti cigarettáját a hamutartó felett, aztán elgondolkozva jegyzi meg. — Modok elvtárs vasmunkás volt. Pár éve leérettségizett, azóta szakvonalon is befejezett valami magasabb stúdiumot ... Ö maga említette annak idején, hogy ha egy vezető nem fejleszti következetesen tudását, előbb-utóbb fe-1 szíiltség támad közte és a vezetettek között. Az elmaradott vezető nem érti meg munkatársai törekvését, így nem is képes támogatni őket. Egy üzem élete, munkája vezetőinek arcát ir tükrözi. TÓTH ISTVÁN érdeklődésre, már a télen mintegy 700 olyan lányt és asszonyt kívánnak átképezni, akik jelenleg is a környező községek kisebb szövetkezeteiben dolgoznak. — Szövetkezetünk eddigi profiljai között többnyire félkész gyékényszövetek gyártása szerepelt — mondja a műszaki vezető —, de a tervek szerint az ízléses és elsősorban is művészi kivitelű áruk sorozatgyártásával kívánjuk bővíteni. Távlati tervünk, hogy a már több mint 10 éve működő szövetkezetünket tájjellegű gyékény- és rafiafeldolgozó központtá fejlesszük. Megtudjuk még, hogy a jövő év első negyedének tervében máris 20 ezer különböző üvegféleség bekötésére szerződtek a kereskedelemmel. Űj mintájú, s egyszerűbb vonalú gyékénypapucsok gyártásával is kísérleteznek. Ezeket — ha beválnak — külföldön igyekeznek majd értékesíteni. Tervbe vették egy iparművészeti mintabolt létesítését is a községben. Kovács Sándor Nincsen rózsa derot nélkül Látogatóba indultam kedves ismerősömhöz, és útközben betértem a kecskeméti Boldogulás Tsz virágboltjába, hogy — amint az egy jól nevelt férfiúhoz illik — virágot vegyek az asszonykának. — Ez gyönyörű, ezt ajánlom — mosolygott rám kedvesen az eladónő és én hálásan megköszöntem szívességét, amellyel megkönnyítette számomra a választást. Kevés zöld, jókora selyempapír és — enyhén szólva — meghökkentő számla. De üsse kő — gondoltam — elvégre ilyenkor november végén már nem minden bokorban terem rózsa. Különösen ilyen üde, harmatos szirmú Ms bimbó, mint az enyém. Ismerősöm őszinte örömmel fogadta a virágot. Legszebb vázájába tette és a szépen terített asztal közepére állította, mondván: itt a jó melegen kibomlik és ő imádja, amikor egy ilyen kis bimbó pompás virággá feslik a szeme előtt. Dagadó kebellel nyugtáztam az elismerést, annál is inkább, mert a többi férfi vendéget a sárga irigység emésztette rózsám sikerét látván. Bekanalaztuk a halászlét, jóféle homoM rizlinggel le is öblítettük a torkunkon lángoló paprikát, amikor csodálkozva megszólalt a háziasszony: érdekes, még mindig nem nyílik. — Ez tényleg érdekes, pedig a hő hatására a drótnak is tágulni kellene, amivel össze van fércelve. — mondta farkasmosollyal egyik derék férfitársam, és hogy megadja a kegyelemdöfést, még körbe is mutatta a virágot. Nem is láttam, hogy ez drótos — hebegtem mentegetőzve, mint akit rajtakaptak valami bűntényen. — Ne törődjön vele, azért így sem csúnya — vigasztalt a háziasszony, de láttam rajta, hogy alapos csalódást okozott számára a rózsa. A jó ízlés ellen való, ha valaki dróttal kényszeríti a bimbót arra, hogy bimbó maradjon, amig a gyanútlan vevő meg nem vásárolja. A toldozó-foldozó virágboltosok mentségéül csak azt tudom ♦'elhozni, hogy a drótot tel- iesen ingyen adják. A potom 16 forinttal ugyanis csupán maga a rózsa, a mellé illés? j tett egy szál zöldség és - I dvempapír van meof’-'1' B. I ____________________________I
