Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

Feledékeny emberek Az információs „mellékfoglalkozása* Becsületes megtaláló A talált tárgyak megőrzőjének titkai A minap egyik délutánon bőrkabátos, kucsmás férfi ro­hant izgatottan a kecskeméti vasútállomás információs iro­dájának ablakához. Alig bírt már lélegezni, amikor kérdezte: — Tessék mondani, nem hoz­ták be a fényképezőgépemet? Itt hagytam a szegedi gyorson! —■ Egyelőre nem — válaszol­ta az ügyeletes felvilágosító —, de telefonálunk azonnal Kis­kunfélegyházára és Szegedre, s ha a vonatról nem vitte el valamelyik utas, biztos, hogy meglesz ..; A férfinak nem volt szeren­cséje. Fényképezőgépe elveszett, ám a feledékenységének drága „tandíja” mások számára is ta­nulságos lehet. A fenti epizódot Országh Jó­zsef né információs mesélte el kinek a vonatindulások, érke­zések, csatlakozások megadásán kívül a talált tárgyak feletti őrködés is feladata. — Ez az én „mellékfoglalko­zásom” — mondta mosolyogva. — Tessék csak megnézni ezt a füzetet! Ebbe jegyezzük be a talált tárgyak adatait. Amit nem őriznek meg Sok mindenről árukodik e fü­zet. Például arról, hogy az idő­járás változásakor a legfeledé­kenyebbek az utasok. Amikor beköszönt az ősz. felkerülnek a ballonok, leginkább ezeket hagy­ják el. ősszel van az esernyő, eső­kabát, aktatáska „évadja” is. A megőrzőbe használt rádió, vattakabát, ing, kendő, zokni, zsebkendő, szappan, szerelmes­levél, gyerekjáték, cipő, s még sok minden kerül. Az egyik viseltes aktatáská­nak a tartalma egy használt töltőtoll, és egy kisujjnyi hosz- szúságú ceruza volt... Mi lett a csomag sorsa ? — Sokan leugranak egy fröccs- re, amíg a vonat áll, s egysze­rűen lemaradnak. Ilyenkor az­után bizonytalanná válik az útipoggyász sorsa. Szép szám­mal akad becsületes utas, aki vagy a kalauznak, vagy a meg­őrzőnek átadja a talált tárgya­kat. Legutóbb például egy csé- pai néni hozott be aktatáskában hurkát, szőlőt, szalonnát, és egy bokafixes zoknit... — Mi lett a csomag sorsa? — Gazdájának szerencséje volt, mert azonnal jelentkezett, így nem került kazánba a hús­féle. Élelmiszert ugyanis nem őrzünk meg. A minap is két- kiló szalonnát dobtunk a ka­zánba ... Teli a vasszele rény Karácsonyfát látok az iroda ban, az elhagyott holmikat rejtő szekrény tetején. ^9 Önkéntes segítőtársuk AZOKRÓL a társadalmi mun­kásokról kívánok szólni, akik mindig készen állnak arra. hogy önfeláldozó munkájukkal a család, a társadalom, az egyén és a közös vagyonát megvédjék az elemi károktól, a tűz pusz­tító erejétől. Az önkéntes tűzoltók mindig készek arra, hogy életüket ve­szélyeztetve szembeszálljanak a pusztító erővel, az értékek megmentése érdekében. Ezek az önfeláldozó emberek segítenek a. bajba jutottakon olyan ese­tekben is, amikor árvíz, belvíz, vagy egyéb elemi csapások je­lentkeznek. Az elmúlt évben közel százötven esetben indul­tak harcba a tűz pusztító ere­jével szemben. Tevékenyen köz­reműködtek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, meg­erősítésében, a közös vagyon védelmében. Helytálltak a mun­kapad mellett és ha a szükség úgy kívánta, védték a megter­melt értékeket, mentették a dol­gozó emberek vagyonát. Az önkéntes tűzoltóság tevé­kenységét dicséri az is. hogy közös összefogással építenek ma­guknak szertárakat, őrszobákat, részt vesznek a tanácsok vég­rehajtó bizottságai által kezde­ményezett — községfejlesztési munkákban. Az 1962. évi tár­sadalmi munkájuk értéke több mint egymillió forint volt, s ez évben sem lesz kevesebb. E társadalmi munkások ki- sebb-nagyobb csoportja me­gyénk valamennyi községében megtalálható. Vezetőségük irá­nyításával alapos politikai, szak­mai oktatáson vesznek részt, hogy feladatukat eredményesen tudják teljesíteni. Évenként színvonalas versenyeken mérik össze tudásukat, MkészöKsé®*­kert. Az elmúlt versenyek során kiváló eredményeket tanúsítot­tak Csátalja, Rém, Kiskőrös, Apostag, Kunbaracs, Alpár, Ho­mokmégy és még számos köz­ség önkéntes tűzoltói. Az ered­mények az önkéntes tűzoltók jó felkészültségét és a vezetőségek munkáját is dicsérik. A JELENLEGI vezetőségek megbízatása lejár. Munkájukat értékelve megállapítható, hogy jó eredményekről adhatnak szá­mot a tagság előtt. Az új vezetőségre — melyek megválasztása most van folya­matban megyeszerte — olyan feladat hárul, amelynek célja az önkéntes tűzoltómozgalom to­vábbi erősítése, kiszélesítése a lakosság körében. Szükséges, hogy a termelőmunkában is mindenütt példamutatóan ott álljanak a tűz elleni védekezés társadalmi aktívái. Meg kell szilárdítani a kiképzési fegyel­met, mert eredményes társadal­mi tűzvédelmet csak jól kép­zett önkéntes tűzoltómozgalom tud felmutatni. Az új vezető­ség megválasztása alkalmával egyúttal nagy figyelmet kell fordítani a téli kiképzés meg­tartására, lakóházak tűzrendé- szeti felülvizsgálatára és a tag­toborzás feladatainak megvaló­sítására. A MEGYE 3730 önkéntes tűz­oltója mintegy 500 vezetőségi tagot választ. Az a cél, hogy szervezeti életük alapja a jövő­ben mozgalmas és széles körű társadalmi összefogás legyen. Ennek a társadalmi összefogás­nak az eredménye megmutat­kozik majd a tűzveszély még eredményesebb elhárításában. SZOKOLI GYULA, a megyei tanács igazgatási wotáisránek vezetője — Ezt ki hagyta el? — Senki. Ez az enyém, gye- rekeimnek vettem — válaszolta Országimé. — Ez az ő ajándé­kuk. Viszont a többi „ajándék” itt van a szekrényben. Gazdáik egyelőre ismeretlenek. Tessék csak ide nézni! Látható a szekrényben: fog­kefe, cipőpaszta, törülköző, iga­zolványok, pénztárcák, fehérne­műk, lábbelik, szatyrok, cipő- tisztító felszerelés. Nem nagy értékű, de mégis csak fontos holmik. A becsületes utasok, kalauzok révén kerültek ide. S itt talán jobb helyen van­nak, mint gazdáiknál, akik meg­feledkeznek róluk ... Bubor Gyula Szolídabban! Ismerősöm éppen felbontotta a hatvanfilléres bélyeggel ellá­tott kis fehér borítékot, melyet az érkezésem előtt távozó pos­tástól vett át. Kihúzta belőle a kártyát és csalódott ábrázaltal nekem nyújtotta: — Azt hittem, karácsonyi üd­vözlet, és tessék: „Emléklap”. Elismervény az üldözött spa­nyol hazafiakkal való szolidari­tásom jeléül befizetett tizenöt forintról... Aztán a kezében szorongatott kis boríték bélyegén akadt meg a tekintete. — Bélyeg, boríték, díszes em­léklapocska ... Hány száz. meg ezer ilyet küldhették szét az or­szágba, ahelyett hogy az erre költött pénzzel is növelték vol­na az igazán nemes célra ösz- szegyűlt forintokat. Nyugtázása a szerény adakozásomnak? Sze­rintem az ilyesmit szolídabban kellene csinálni. Mert jómagam például beértem a gyűjtőívvel, amelyet pár hónappal aláírtam. Igazat adtam ismerősömnek. (P — y) Három dátum A tanyák közel vannak egy­máshoz. A zúzmarás szőlövesz- szek, gyümölcsfaágak közül itt is, ott is kifehérlenek a falak. Ez a Kurjantó nevű határrész, vagy illessük korszerűbb elne­vezéssel: a fülöpszállási Szőíös- Jcert Tsz területe egyáltalán nem hat néptelennek, most té­len sem. Hullámzó dűlőútak a szőlős- parcellák között. Emberien nyu­galmas vidék. A tanyák közel vannak egymáshoz. Járdi Gyu­la, a Szőlőskert Tsz ötvenhá­rom éves brigádvezetője is egy alig fél kilométernyi havas fe­hérségben kirajzolódó tanyára mutat háza kapujában: — Ott születtem — mondja. — Egész életem ehhez a tájhoz köt. Itt teltek el eddigi évei, itt teltek el karácsonyai. Emléke­zetének filmszalngján előpereg a múlt... 1943, 1953 és a jelen: 1B63. És felvillannak a karácso­nyok ... 1» I» Jegesen szikrázott a tél. Járdi Gyula föld nélküli napszámos­ember akkor már itt lakott. Csupán az ötszáz négyszögöl telket mondhatta magáénak, ami a tanyához tartozott. Szőlő is termett rajta. Szegény karácsony volt az akkori... Egy-egy heti nap­szám 10—12 pengőt hozott a konyhára. Ebből bizony szűkö­sen tengődött, hiszen ott volt az asszony és a két kislány: Ilonka és Kati is. Egyik hét, a másik hatéves. Még csak sze­rényebb ajándékra se nagyon lehetett gondolni. Igénytelen kis karácsonyfa szerénykedett az ünnepek alatt. A remény gyertyái csak halványan pis­logtak rajta. De még erre a gyér pisláko­lásra is nagy szükség volt! Hi­szen akkor harminchárom éves volt, s mindennap várta, mikor érkezik a behívó. Esténként, fe­jén a rádió fülhallgatójával fi­gyelte a nagyvilág zavaros, ku­sza híreit. A rádiót az egyik közeli nyugdíjas tanítónőtől kapta, akinek a szőlőjét mű­velte. Ezt a karácsonyt odahaza töl­tötte, nem úgy, mint a rákö­vetkezőt. 19Ő3 A tél nem ígérkezett Uúl ke­ménynek. Tavasziasan langyos volt a karácsony. A három gye­rek — az ifjabb Járdi Gyula is hétéves volt már ekkor — szép karácsonyfát kapott. Rajta cso­koládé, alatta mindenféle aján­dék: játék, ruhanemű, cipő. A fiilkagylós rádió rég a pad­lásra került, a kis néprádió bömbölt helyette. Teleppel per­sze, minthogy villany nincs a tanyavilágban. Az öttagú család tisztes, szor­gos-szerényen éldegélt. Hét és fél hold földet kaptak negyven­öt tavaszán. Volt is rajta ter­més, de a beadás sok mindent elvitt. A legszükségesebbre azonban tellett. A többi között hízóra is, éppúgy, mint már a korábbi hat év bármelyikében. Igaz, nehéz év volt az ötven- hármas, minthogy tavasszal el­fagyott a szőlő. De Járdiék azért csak összerakták az egy hold szőlő árát. A vásárlás után sok fejtörés következett, mivel a családfőt a közeli Balázspusztán gazdálkodó tsz gazdái gyakran hívták, hogy álljon közéjük. 1903 Repülőgéppel derítették fel a zajlást a Dunán Bajáról három jégtörő indult el u gemenci és a fajsxi jég támaszok megbontására A Duna középső és alsó sza­kaszán erősödött a zaj lás. Ezért a jég levonulásának megfigye­lésére vasárnap délben felszállt a Ferihegyi repülőtérről az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság repülőgépe. Esztergomtól a ju­goszláv határig derítették fel a zajlást az árvédelmi szakem­berek. A Duna Budapest fe­letti szakaszán nem láttak je­lentős jeget, mindössze a folyó víztükrének 25—10 százalékát takarja jégtábla és nincs aka­dálya a levonulásnak sem. Du- naföldvár és a déli országha­tár között azonban rendkívül erős a zajlás. A szorosan egy­máshoz zárkózott jégtáblák csaknem teljesen elborítják a víz tetejét. A felderítéssel meg­állapították, hogy Fajsznál és a Sió torkolatának közelében, Gemencnél a parthoz fagyott jég mélyen benyúlik a mederbe és visszatartja, fékezi á zajlást. A levonulás útját pedig állan­dóan szűkítik a parti jégtáma­szokban megakadó jégtáblák. Ezért még a repülőgép rádió­ján haladéktalanul parancsot küldtek három bajai jégtörő­hajónak, hogy azonnal indul­janak a megjelölt helyekre és távolítsák el a zajlás levonu­lásának veszélyes akadályait. — Tegyük vissza az ágyba... Padlás, szőnyeges a szoba. Bármely városi lakással felveszi a versenyt. A kikövezett kony­hában halványkék modern kony­habútor, a szekrény tetején a hangszóróvá „redukált” néprá­dióval. Bent a szobában világ- vevő készülék. Drót köti össze a jelent a múlttal. Panaszkodik a házigazda, hogy már a szomszédos Kis-Izsák is kapott villanyt, csak hozzájuk nem akar elérni a jótékony áram. Pedig milyen jó lenne, rögtön venne az asszonynak porszívót, meg mosógépet. És televíziót is! Ráadásul nem kel­lene vakoskodni esténként. Két évvel ezelőtt vett motor- kerékpárt. De a hidegben meny­nyivel jobb lenne a személyko­csi! S ez jelenleg már nem mint vágyálom jut eszébe ... A mostani karácsonyt a lá­nyoknál töltik, akik évek óta férjnél vannak. Három unoka is van. Addig nem utaznak, amíg haza nem jön Kiskőrös­ről a Gyula fiúk, aki ott negye­dikes gimnazista és majd a Kér- tészeti és Szőlészeti Főiskolán szeretne továbbtanulni. Tehát boldog karácsony ju­tott osztályrészül Járdiéknak, a kurjantói tanyavilágban. A be­teljesedett remény lángocskái lobbannak fel a karácsonyfán, amely nem marad el az idén sem. Odakünn mint csillagszó­rók szikráznak a zúzmarás fák, s mint a poharak jóked­vűen csendülnek össze a gallyak. Hatvani Dániel PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecsk-mét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti s Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési ül l hónapra 12 forint. Bács-Kisk -n megyei Nyomda V Kecskemét - Telefon' 11-85. Indes: 25 065.

Next

/
Oldalképek
Tartalom