Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-23 / 300. szám
Feledékeny emberek Az információs „mellékfoglalkozása* Becsületes megtaláló A talált tárgyak megőrzőjének titkai A minap egyik délutánon bőrkabátos, kucsmás férfi rohant izgatottan a kecskeméti vasútállomás információs irodájának ablakához. Alig bírt már lélegezni, amikor kérdezte: — Tessék mondani, nem hozták be a fényképezőgépemet? Itt hagytam a szegedi gyorson! —■ Egyelőre nem — válaszolta az ügyeletes felvilágosító —, de telefonálunk azonnal Kiskunfélegyházára és Szegedre, s ha a vonatról nem vitte el valamelyik utas, biztos, hogy meglesz ..; A férfinak nem volt szerencséje. Fényképezőgépe elveszett, ám a feledékenységének drága „tandíja” mások számára is tanulságos lehet. A fenti epizódot Országh József né információs mesélte el kinek a vonatindulások, érkezések, csatlakozások megadásán kívül a talált tárgyak feletti őrködés is feladata. — Ez az én „mellékfoglalkozásom” — mondta mosolyogva. — Tessék csak megnézni ezt a füzetet! Ebbe jegyezzük be a talált tárgyak adatait. Amit nem őriznek meg Sok mindenről árukodik e füzet. Például arról, hogy az időjárás változásakor a legfeledékenyebbek az utasok. Amikor beköszönt az ősz. felkerülnek a ballonok, leginkább ezeket hagyják el. ősszel van az esernyő, esőkabát, aktatáska „évadja” is. A megőrzőbe használt rádió, vattakabát, ing, kendő, zokni, zsebkendő, szappan, szerelmeslevél, gyerekjáték, cipő, s még sok minden kerül. Az egyik viseltes aktatáskának a tartalma egy használt töltőtoll, és egy kisujjnyi hosz- szúságú ceruza volt... Mi lett a csomag sorsa ? — Sokan leugranak egy fröccs- re, amíg a vonat áll, s egyszerűen lemaradnak. Ilyenkor azután bizonytalanná válik az útipoggyász sorsa. Szép számmal akad becsületes utas, aki vagy a kalauznak, vagy a megőrzőnek átadja a talált tárgyakat. Legutóbb például egy csé- pai néni hozott be aktatáskában hurkát, szőlőt, szalonnát, és egy bokafixes zoknit... — Mi lett a csomag sorsa? — Gazdájának szerencséje volt, mert azonnal jelentkezett, így nem került kazánba a húsféle. Élelmiszert ugyanis nem őrzünk meg. A minap is két- kiló szalonnát dobtunk a kazánba ... Teli a vasszele rény Karácsonyfát látok az iroda ban, az elhagyott holmikat rejtő szekrény tetején. ^9 Önkéntes segítőtársuk AZOKRÓL a társadalmi munkásokról kívánok szólni, akik mindig készen állnak arra. hogy önfeláldozó munkájukkal a család, a társadalom, az egyén és a közös vagyonát megvédjék az elemi károktól, a tűz pusztító erejétől. Az önkéntes tűzoltók mindig készek arra, hogy életüket veszélyeztetve szembeszálljanak a pusztító erővel, az értékek megmentése érdekében. Ezek az önfeláldozó emberek segítenek a. bajba jutottakon olyan esetekben is, amikor árvíz, belvíz, vagy egyéb elemi csapások jelentkeznek. Az elmúlt évben közel százötven esetben indultak harcba a tűz pusztító erejével szemben. Tevékenyen közreműködtek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, megerősítésében, a közös vagyon védelmében. Helytálltak a munkapad mellett és ha a szükség úgy kívánta, védték a megtermelt értékeket, mentették a dolgozó emberek vagyonát. Az önkéntes tűzoltóság tevékenységét dicséri az is. hogy közös összefogással építenek maguknak szertárakat, őrszobákat, részt vesznek a tanácsok végrehajtó bizottságai által kezdeményezett — községfejlesztési munkákban. Az 1962. évi társadalmi munkájuk értéke több mint egymillió forint volt, s ez évben sem lesz kevesebb. E társadalmi munkások ki- sebb-nagyobb csoportja megyénk valamennyi községében megtalálható. Vezetőségük irányításával alapos politikai, szakmai oktatáson vesznek részt, hogy feladatukat eredményesen tudják teljesíteni. Évenként színvonalas versenyeken mérik össze tudásukat, MkészöKsé®*kert. Az elmúlt versenyek során kiváló eredményeket tanúsítottak Csátalja, Rém, Kiskőrös, Apostag, Kunbaracs, Alpár, Homokmégy és még számos község önkéntes tűzoltói. Az eredmények az önkéntes tűzoltók jó felkészültségét és a vezetőségek munkáját is dicsérik. A JELENLEGI vezetőségek megbízatása lejár. Munkájukat értékelve megállapítható, hogy jó eredményekről adhatnak számot a tagság előtt. Az új vezetőségre — melyek megválasztása most van folyamatban megyeszerte — olyan feladat hárul, amelynek célja az önkéntes tűzoltómozgalom további erősítése, kiszélesítése a lakosság körében. Szükséges, hogy a termelőmunkában is mindenütt példamutatóan ott álljanak a tűz elleni védekezés társadalmi aktívái. Meg kell szilárdítani a kiképzési fegyelmet, mert eredményes társadalmi tűzvédelmet csak jól képzett önkéntes tűzoltómozgalom tud felmutatni. Az új vezetőség megválasztása alkalmával egyúttal nagy figyelmet kell fordítani a téli kiképzés megtartására, lakóházak tűzrendé- szeti felülvizsgálatára és a tagtoborzás feladatainak megvalósítására. A MEGYE 3730 önkéntes tűzoltója mintegy 500 vezetőségi tagot választ. Az a cél, hogy szervezeti életük alapja a jövőben mozgalmas és széles körű társadalmi összefogás legyen. Ennek a társadalmi összefogásnak az eredménye megmutatkozik majd a tűzveszély még eredményesebb elhárításában. SZOKOLI GYULA, a megyei tanács igazgatási wotáisránek vezetője — Ezt ki hagyta el? — Senki. Ez az enyém, gye- rekeimnek vettem — válaszolta Országimé. — Ez az ő ajándékuk. Viszont a többi „ajándék” itt van a szekrényben. Gazdáik egyelőre ismeretlenek. Tessék csak ide nézni! Látható a szekrényben: fogkefe, cipőpaszta, törülköző, igazolványok, pénztárcák, fehérneműk, lábbelik, szatyrok, cipő- tisztító felszerelés. Nem nagy értékű, de mégis csak fontos holmik. A becsületes utasok, kalauzok révén kerültek ide. S itt talán jobb helyen vannak, mint gazdáiknál, akik megfeledkeznek róluk ... Bubor Gyula Szolídabban! Ismerősöm éppen felbontotta a hatvanfilléres bélyeggel ellátott kis fehér borítékot, melyet az érkezésem előtt távozó postástól vett át. Kihúzta belőle a kártyát és csalódott ábrázaltal nekem nyújtotta: — Azt hittem, karácsonyi üdvözlet, és tessék: „Emléklap”. Elismervény az üldözött spanyol hazafiakkal való szolidaritásom jeléül befizetett tizenöt forintról... Aztán a kezében szorongatott kis boríték bélyegén akadt meg a tekintete. — Bélyeg, boríték, díszes emléklapocska ... Hány száz. meg ezer ilyet küldhették szét az országba, ahelyett hogy az erre költött pénzzel is növelték volna az igazán nemes célra ösz- szegyűlt forintokat. Nyugtázása a szerény adakozásomnak? Szerintem az ilyesmit szolídabban kellene csinálni. Mert jómagam például beértem a gyűjtőívvel, amelyet pár hónappal aláírtam. Igazat adtam ismerősömnek. (P — y) Három dátum A tanyák közel vannak egymáshoz. A zúzmarás szőlövesz- szek, gyümölcsfaágak közül itt is, ott is kifehérlenek a falak. Ez a Kurjantó nevű határrész, vagy illessük korszerűbb elnevezéssel: a fülöpszállási Szőíös- Jcert Tsz területe egyáltalán nem hat néptelennek, most télen sem. Hullámzó dűlőútak a szőlős- parcellák között. Emberien nyugalmas vidék. A tanyák közel vannak egymáshoz. Járdi Gyula, a Szőlőskert Tsz ötvenhárom éves brigádvezetője is egy alig fél kilométernyi havas fehérségben kirajzolódó tanyára mutat háza kapujában: — Ott születtem — mondja. — Egész életem ehhez a tájhoz köt. Itt teltek el eddigi évei, itt teltek el karácsonyai. Emlékezetének filmszalngján előpereg a múlt... 1943, 1953 és a jelen: 1B63. És felvillannak a karácsonyok ... 1» I» Jegesen szikrázott a tél. Járdi Gyula föld nélküli napszámosember akkor már itt lakott. Csupán az ötszáz négyszögöl telket mondhatta magáénak, ami a tanyához tartozott. Szőlő is termett rajta. Szegény karácsony volt az akkori... Egy-egy heti napszám 10—12 pengőt hozott a konyhára. Ebből bizony szűkösen tengődött, hiszen ott volt az asszony és a két kislány: Ilonka és Kati is. Egyik hét, a másik hatéves. Még csak szerényebb ajándékra se nagyon lehetett gondolni. Igénytelen kis karácsonyfa szerénykedett az ünnepek alatt. A remény gyertyái csak halványan pislogtak rajta. De még erre a gyér pislákolásra is nagy szükség volt! Hiszen akkor harminchárom éves volt, s mindennap várta, mikor érkezik a behívó. Esténként, fején a rádió fülhallgatójával figyelte a nagyvilág zavaros, kusza híreit. A rádiót az egyik közeli nyugdíjas tanítónőtől kapta, akinek a szőlőjét művelte. Ezt a karácsonyt odahaza töltötte, nem úgy, mint a rákövetkezőt. 19Ő3 A tél nem ígérkezett Uúl keménynek. Tavasziasan langyos volt a karácsony. A három gyerek — az ifjabb Járdi Gyula is hétéves volt már ekkor — szép karácsonyfát kapott. Rajta csokoládé, alatta mindenféle ajándék: játék, ruhanemű, cipő. A fiilkagylós rádió rég a padlásra került, a kis néprádió bömbölt helyette. Teleppel persze, minthogy villany nincs a tanyavilágban. Az öttagú család tisztes, szorgos-szerényen éldegélt. Hét és fél hold földet kaptak negyvenöt tavaszán. Volt is rajta termés, de a beadás sok mindent elvitt. A legszükségesebbre azonban tellett. A többi között hízóra is, éppúgy, mint már a korábbi hat év bármelyikében. Igaz, nehéz év volt az ötven- hármas, minthogy tavasszal elfagyott a szőlő. De Járdiék azért csak összerakták az egy hold szőlő árát. A vásárlás után sok fejtörés következett, mivel a családfőt a közeli Balázspusztán gazdálkodó tsz gazdái gyakran hívták, hogy álljon közéjük. 1903 Repülőgéppel derítették fel a zajlást a Dunán Bajáról három jégtörő indult el u gemenci és a fajsxi jég támaszok megbontására A Duna középső és alsó szakaszán erősödött a zaj lás. Ezért a jég levonulásának megfigyelésére vasárnap délben felszállt a Ferihegyi repülőtérről az Országos Vízügyi Főigazgatóság repülőgépe. Esztergomtól a jugoszláv határig derítették fel a zajlást az árvédelmi szakemberek. A Duna Budapest feletti szakaszán nem láttak jelentős jeget, mindössze a folyó víztükrének 25—10 százalékát takarja jégtábla és nincs akadálya a levonulásnak sem. Du- naföldvár és a déli országhatár között azonban rendkívül erős a zajlás. A szorosan egymáshoz zárkózott jégtáblák csaknem teljesen elborítják a víz tetejét. A felderítéssel megállapították, hogy Fajsznál és a Sió torkolatának közelében, Gemencnél a parthoz fagyott jég mélyen benyúlik a mederbe és visszatartja, fékezi á zajlást. A levonulás útját pedig állandóan szűkítik a parti jégtámaszokban megakadó jégtáblák. Ezért még a repülőgép rádióján haladéktalanul parancsot küldtek három bajai jégtörőhajónak, hogy azonnal induljanak a megjelölt helyekre és távolítsák el a zajlás levonulásának veszélyes akadályait. — Tegyük vissza az ágyba... Padlás, szőnyeges a szoba. Bármely városi lakással felveszi a versenyt. A kikövezett konyhában halványkék modern konyhabútor, a szekrény tetején a hangszóróvá „redukált” néprádióval. Bent a szobában világ- vevő készülék. Drót köti össze a jelent a múlttal. Panaszkodik a házigazda, hogy már a szomszédos Kis-Izsák is kapott villanyt, csak hozzájuk nem akar elérni a jótékony áram. Pedig milyen jó lenne, rögtön venne az asszonynak porszívót, meg mosógépet. És televíziót is! Ráadásul nem kellene vakoskodni esténként. Két évvel ezelőtt vett motor- kerékpárt. De a hidegben menynyivel jobb lenne a személykocsi! S ez jelenleg már nem mint vágyálom jut eszébe ... A mostani karácsonyt a lányoknál töltik, akik évek óta férjnél vannak. Három unoka is van. Addig nem utaznak, amíg haza nem jön Kiskőrösről a Gyula fiúk, aki ott negyedikes gimnazista és majd a Kér- tészeti és Szőlészeti Főiskolán szeretne továbbtanulni. Tehát boldog karácsony jutott osztályrészül Járdiéknak, a kurjantói tanyavilágban. A beteljesedett remény lángocskái lobbannak fel a karácsonyfán, amely nem marad el az idén sem. Odakünn mint csillagszórók szikráznak a zúzmarás fák, s mint a poharak jókedvűen csendülnek össze a gallyak. Hatvani Dániel PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecsk-mét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti s Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési ül l hónapra 12 forint. Bács-Kisk -n megyei Nyomda V Kecskemét - Telefon' 11-85. Indes: 25 065.