Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

a. oldal 1963. december 23. hétfő M Ne a háborús készülődésben versenyezzünk Az angolok és a párbeszéd Óvatos derűlátás Brüsszelben »» A SZOVJET fegyveres erők fejlődésének távla­taival foglalkozik Csuj- kov marsall az Izvesz­tyija hasábjain. A marsall hangsúlyozza: A je­lenlegi viszonyok között döntő szerepet játsza­nak • a tratégiai rakéta-alakulatok. Elmon­dotta, hogy mind mennyiség, mind minőség tekintetében nem maradnak el a szovjet nuk­leáris és rakétafegyverek a hasonló külföldiek mögött, sőt felül is múlják őket. Kiemelte a marsall a páncélos erők sokoldalúságát és haté­kony voltát Nem tudják őket feltartóztatni a kémiai és radioaktív anyagokkal erősen szeny- nyezett övezetek sem. E mérlegelésekkel egy időben a Krasznaja Zvjezda Grecskó marsall fejtegetéseit közli, melyben a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek parancsnoka, az SZKP decemberi plénumának, a Legfelsőbb Ta­nács legutóbbi ülésszakának eredményeivel fog­lalkozik. Grecskó kommentálja atz ülésszak ha­tározatát, amely szerint 600 millió rubellel csök­kenti a Szovjetunió had:’;iadásait és megálla­pítja: A népek úgy értékelik ezt a döntést, mint a szovjet kormány további lépését a nemzetközi feszültség enyhítésében. A népek ismét meggyő­ződhetnek róla, hogy a Szovjetunió nem a fegy­verkezési hajsza, hanem a hadikiadások csök­kentése útján halad és a nyugati hatalmakkal nem a háborús készülődésben, hanem a béke út­ján kíván versenyezni. Egészen más álláspont jutott kifejezésre a NATO párizsi tanácsülésén — folytatódik a cikk. A Nyugat egyes katonai vezetői olyan beszédeket tartottak Párizsban, melyekből kiviláglik, hogy nem a béke, hanem a háborús készülődés a legfőbb gondjuk és to­vábbra is katonai fölényhez akarnak jutni, a Szovjetunióval szemben. Ez az álláspont külö­nösen McNamara beszédében jutott kifejezésre. Grecskó az effajta kardcsörtetésre válaszolva, el­mondotta, hogy a Szovjetunióban ma is, a jövő­ben is bőségesen rendelkezésre áll minden, ami­re szükség van bármilyen agresszor megzabolá- zásához. A JELEK szerint az angolok tértek először magukhoz abból a kábulatból, amely a nyugati EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Más: Egy túlerőben levő né­met egység bekerít egy parti­záncsoportot, akikre valószínű biztos halál vár. hiszen parti­zánnak nincs kegyelem. — De azért ők engedjék csak szabadon a foglyaikat! Hogy elárulhassák őket — nem számítva a már addig is megszolgált, büntetésü­ket. De ami még valószínűbb: az egész előkapart vád szemensze- dett hazugság, koholt rágalom, része a szánalmas nyugatnémet rehabilitációs cirkusznak. Eltekintve attól, hogy a szd- vetséges hatalmak elvették a háború utáni Németországtól azt a jogot, hogy bármiféle bün­tető, vagy más eljárást indítson szövetséges hatalmak állampol­gárai ellen a fasizmussal szem­ben vívott harcokban elkövetett bármilyen akcióikért — ez a vád annyira torz, annyira pi­masz. hogy vitatkozni nen. is le­het fölötte, csak felháborodni. Európa hóhérai panaszkodnak: Bántottak bennünket is, vissza­lőttek. Hát hol a határ? A szemte­lenség méretei megdöbbentik az embert. M. L. tikusai fel akarják használni az alkalmat arra. hogy megragadják a kezdeményező szerepét. Azl akarják: az angol diplomácia legyen az, amely Nyugat felől újra mozgásba lendíti a „párbe­széd”, a magas szintű tárgyalások gépezetét. E törekvés első terméke, hogy Géniben már köz­vetlenül az év elején számítani lehet Butler éí Gromiko találkozójára. Az angol kormányt vá­lasztási meggondolások vezetik. A vereség előtl álló angol konzervatívok helyzetük megerősödé­sét jóformán csakis a „párbeszéd” érdekében ki­fejtett fokozott aktivitásuktól várhatják. Ügy látszik Washington ebbe beleegyezett és Bonn is egyetért vele — persze, csak bizonyos feltételek­kel. Ezek között az első, hogy az angol külügy­miniszter csak „puhatolózó” jellegűnek tekint­heti találkozását Gromikóval. A nyugatnémel szociáldemokrata párt február közepén választje meg az új elnökét és biztosra veszik, hogy « Willy Brandt lesz. Brandt ismert külpolitika koncepciói nem sokat ígérnek. Az egymagába! sem mutat az enyhülés felé, hogy az elnökség mellett a nyugat-berlini főpolgármesterséget i: meg akarja tartani, márpedig ez nemzetközi jo gi szempontból bonyodalmakat okozhat, hiszel Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK-hoz. AZ EGK -miniszteri tanácsa továbbfolytatt: maratoni tanácskozásait, az immár két het< megoldásra váró problémákról. A hangulat vá­ratlanul megenyhült. Olyan hírek járnak, hogy valamivel közelebb került egymáshoz mezőgaz­dasági és ipari kérdésekben a Irancia és a nyu­gatnémet delegáció. A bizakodó kijelentések el­lenére azonban brüsszeli politikai megfigyelői szerint további nehézségek várhatók, hiszen i hollandok a tejárakról különvéleményt terjesz­tettek elő. A hétfő reggel meginduló újabb tár­gyalások azonban döntőiek ígérkeznek, mivel a nyugatnémet delegáció vezetője kijelentette, hogy minél előbb szeretne megegyezéshez jutni Brüsszelben. Fogadás Havannában HAVANNA (TASZSZ) Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke Fidel Castro miniszterelnök meghívá­sára Kubában tartózkodik. Tisz­teletére a Kubai—Spanyol Ba­ráti Társaság nagyszabású fo­gadást rendezett. A fogadáson mondott lelkes hangú beszédében Ibárruri el­mondta, hogy a Szovjetunióból érkezett Kubába, abból az or­szágból, amely 1917-ben meg­nyitotta az emberiség számára Vádirat a bolgár kémügyben Amint november 9-én jelen­tettük, Szófiában letartóztatták Ivan-Aszen Georgiev volt bol­gár diplomatát. A Bolgár Nép- köztársaság főügyésze most nyil­vánosságra hozta a vádiratot, amelyet a december 26-án kez­dődő tárgyaláson terjesztenek elő. A vádirat szerint Georgiev 1956 novemberétől ez év szep­temberéig fontos gazdasági, po­litikai és katonai adatokat szolgáltatott ki az Egyesült Ál­lamok felderítő szerveinek. Az adatok elsősorban a bolgár ENSZ-képviselet és a külügy­minisztérium tevékenységére vonatkoztak. Bulgária állandó ENSZ-képviseletének tanácsosa­ként Georgiev az ország érde­keivel ellentétes tevékenységet fejtett ki, amikor pedig a füg­gőben levő pénzügyi kérdések­ről az Egyesült Államokkal fo­lyó tárgyalásokon a bolgár kül­döttséget vezette, ugyancsak olyan bizalmas értesüléseket to­vábbított, amelyekkel kárt oko­zott hazája érdekeinek. A házkutatáskor lakásán tit­kos Íráshoz szükséges vegytin­tát és előhívót, jelkulcsot, kü­lönleges amerikai rádióvevőt, miniatűr magnetofont, nyak­kendőtűbe épített mikrofonokat találtak. az utat a szocializmushoz. „En­nek az országnak a politikájá­ban — tette hozzá — ékesen megnyilvánul a rokonszenv a kubai forradalom iránt, ez az ország állandóan védelmezi Ku­bának a független és szuverén államiságra irányuló jogát.” Csou En-laj Algírban Ben Bella algériai államfő szombaton este vacsorán látta vendégül a hazájában hivata­los látogatáson tartózkodó Csou En-Laj kínai miniszterelnököt A vacsorát nagyszabású fogadás követte. (Reuter) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács ülést tar­tott. A pénzügyminiszter előter­jesztése alapján megtárgyalta •az 1964. évi költségvetést, s úgy határozott, hogy az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé ter­jeszti. Az egészségügyi miniszter je­lentést tett az élelmezés-egész­ségügy helyzetéről. A Minisz­tertanács a jelentést tudomásul vette. A kormány megvitatta és el­fogadta a Közpionti Népi Ellen­őrzési Bizottság 1964. első félévi munkatervét. A Minisztertanács a külügy­miniszter előterjesztésére hoz­zájárult a magyar—kínai tudo­mányos és műszaki együttmű­ködésről szóló egyezmény ha­tályának öt évre történő meg­hosszabbításához. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. Mindenfelől — mindenről BUKAREST. A munkácsi transzformátor­állomáson a napokban befeje­ződött a romániai Maroeludas és a csehszlovákiai Lemesany között korábban már megvaló­sított távvezeték összekapcso­lása a 220 kilovoltos nyugat­ukrajnai hálózattal. így a jövőben Románia ener­getikai rendszere már össze- kapcsoltan működik Csehszlo­vákia, Lengyelország, Magyar- ország, a Német Demokratikus Köztársaság és Ukrajna ener­getikai rendszerével. (MTI) « NEW YORK Jacqueline Kennedy sajtótit­kárnője — New York-i jelenté­sek szerint — figyelmeztetett arra, hogy az elhunyt elnök öz­vegye nem írt cikket férjéről. Ugyanis több nyugati lapban My husband, John (Férjem, John) cimen cikk jelent meg, amelynek szerzőjéül Kennedy asszonyt tüntették fel. A sajtó- titkárnő kijelentette, hogy ezek a cikkek hamisítványok. • ROMA. Az olasz Societá Montecatini és a Royal Dutch Shell an­gol—holland kőolajtársaság megállapodást írt alá, amely­nek értelmében a Montecatini átadja ferrarad és brindisi pet- roleumvegyészeti üzemét a Shell társaságnak. A szóban forgó üzemek Eu­rópa legjelentősebb vegyészeti gyárai közé tartoznak. A meg­állapodással a Shell megszerez­te az olasz vegyipar egyik kulcspozícióját és közvetve be­folyást gyakorol a textil-, az építő- és a vegyiparra, vala­mint a mezőgazdaságra stb. * DALLAS. Két neves ideggyógyász szom­baton megkezdte az Oswald meggyilkolásában vétkes Jack Ruby elmeállapotának kivizsgá­lását. Az orvosi vizsgálat Ruby védőinek kérésére történt, akik még a tárgyalás előtt szeretnék a vádlottat be nem számít-ha- tónak nyilváníttatni. (Reuter) nagypolitikát a Kennedy elnök meggyilkolása utáni hetekben jellemez­te. A szigetország noli­Egy nyugatnémet ügyvéd fel­jelentette a bonni hatóságok­nál Kocsa Popovics jugoszláv külügyminisztert. Azt állítja, hogy Kocsa Popovics a háború alatt mint katonai parancsnok utasítást adott a partizánok ál­tal fogságba ejtett német kato­nák kegyetlen kivégzésére. Rövid kis hír volt ez a hét külpolitikai eseményei között, az ember mégis megakad, sót fenn­akad rajta. Szóval egy kegyet­len jugoszláv partizánparancs­nok békés náci katonákat vé­geztetett ki a háború alatt — az általuk megszállt és letarolt Jugoszláviában. Tessék csak elképzelni! Nem kell hozzá különös fantázia: egy partizáncsoport foglyokat ejt egy jugoszláv faluban. Foglyo­kat, akiknek feltehetően első dolguk volt ott kivégezni egy sereg kommunistagyanús hely­beli lakost, aztán meggyalázták a nőket, elhajtották az állatál­lományt, vagy felgyújtották a falut — a szabadalmazott né­met recept szerint. Amikor pe­dig valahogyan a partizánok ke­zére kerültek, feltartották a ke­züket és természetesen a hadi­I jog értelmében kíméletet vár­tak. Ez már aztán sok December 24-én ün­nepük Líbiában az or­szág függetlenségének kikiáltását. Líbia, Olaszország veit gyar­mat. Az ENSZ hatá­rozata alapján 12 évvel ezelőtt e napon nyer­te el szuverénitásáí, mint első állam a má­sodik világháború után Afrikában. Létre­jötte óta egészen e« év közepéig szövetségi királyság volt, mely Trip o Utáni a, Cirenaica és Fezzan tagállamo­kat államszövetség formájában egyesítet­te. Az ország jelenleg is monarchia, ahol a parlamentáris forma ellenére minden hata­lom az uralkodó ke­zén összpontosul. A közelmúltban egy királyi rendelet a há­rom tagállam formá­lis autonómiáját is megszüntette, és Lí­biát közigazgatásilag 10 teljesen közpon­tilag irányított — tar­tományra osztotta fel. A királyi hatalom­nak ilyen közvetett úton történő megszi­lárdulását, Líbia gaz­dasági életében az utóbbi három évben bekövetkezett jelentős változás tette lehetővé. az í 751» ouu negyzetKüometer nagyságú, de csupán 1,2 milüó la­kosú Líbiai Királyság, amelynek területét kilenctized részben siva­tag borítja, politikai függetlensé­gének elnyerése óta Észak-Afriká­nak politikai és gazdasági tekin­tetben egyik legelmaradottabb or­szága volt. Gazdasági élete és en­nek következtében politikai állás- foglalása is szinete teljes egészében a Líbiá területén kiépített és je­lenleg is működő amerikai (Whee- Jus Field), és brit (Tobruk és Beng­hazi körzetében) katonai bázisokért cserébe kapott „segélyektől” füg­gött. E segélyeg összege 1951—19S3 között az USA részéről kb. 150, Nágy-Britannia részéről pedig mint­egy 100 millió dollárt tett ki. E se­gélyek ellenére Líbia kereskedelmi mérlege az évek folyamán állan­dóan negatív volt. A hiány az 1980-as költségvetési évben elérte a 160 millió dollárt. Az év végére azonban jelentősen megváltozott az ország gazdasági képe, az elmúlt években feltárt ás­ványkincs, a kőolaj kitermelésének rohamos emelkedése következtében. Jelenleg mintegy 90, főleg ameri­kai, brit, holland, olasz és nyugat­német olajkitermelő vállalat mű­ködik Líbiában. A termelés 1961- ben indult meg a Sidra (Szirtisz) -öböltől délre fekvő területeken, s körülbelül egymillió tonna volt. E mennyiség 1962-ben közel megtíz­szereződött, elérte a 9,7 millió ton­nát. A tervek szerint 1963-ban az előző évi mennyiség dupláját, ke­reken 18 millió tonna kőolajat szál­lítanak ki a rövid idő alatt kiépí­tett kőolajvezetékek segítségével Port Brega és Es-Sider újonnan létesült kő olaj kik ötökből, főleg a kapitalista Európa országaiba. A kőolaj-kitermelésből eredő ha­szon egy része a királyi kormá­nyé, s így erősíti a líbiai monar­chia gazdasági-politikai helyzetét. Ennek egyik jele az eddigi szö­vetségi státus felszámolása és egy erősen központosított államvezetés létrehozása volt. Cirenaikában >— ahonnan a király származik —■ a tengerpart közelében fekvő, kelle­mes éghajlatú Akdar hegységben pedig Beida településnél (50 mil­lió dolláros költséggel) egy új fővá­ros felépítése kezdődött meg. Ez- ideig ugyanis Líbiának két fővárosa volt: Tripoli és Benghazi«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom