Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

Dr. Kocher Lászlónak, a NEB megyei elnökének tájékoz­tatása szerint 1964 első felében 11 országos és megyei jellegű témavizsgálatot végez megyénk­ben a Népi Ellenőrzési Bizott­ság. — A vizsgálatok kiterjednek r mezőgazdaság, az ipar, a ke­reskedelem, a közlekedés tevé­kenységére egyaránt — mon­dotta Kocher László. — Elő­ször „a népgazdaság szállítási igényeinek és a különböző köz­lekedési ágazatok fejlesztésének összhangja, valamint a rendel­kezésre álló szállítóeszközök ki­használásának alakulása” című témakört említem. Arra va­gyunk kíváncsiak, hogy népgaz­dasági szinten milyen tényezők akadályozzák a gazdaságos áru- szállítást. Foglalkozunk továbbá a tsz-ek tulajdonában levő erő- és munkagépek javításának, karbantartásának helyzetével, s a gépállomások gépjavítási fel­200 000 km... Az utolsó küldemény — egy Romániából érkezett levél — kézbesítésekor becsöngetett lakásom aj­taján. Göndör hajában és dús bajuszában ezernyi ezüst szál csillogott, olaj- barna arcán a szokott mosolygás, s szájából egy­szerűen peregtek a sza­vak, amellyel búcsúzott tőlem, a „Cíiptől”. Min­den nap találkoztam vele, éveken keresztül. Újságot, levelet hozott, vagy na­gyon várt küldeményt kéz­besített. A nevét nem tudtam én sem, akárcsak 35 évig az a sok cím, akik velem együtt már akkor is egyszerűen pos­tás bácsinak hívták. S ő, Rácz Pál, a sok év rek- kenő hőségében, vagy zi- mankós hidegében, egy­formán hordta nagy bőr­táskájában a leveleket, s szinte kívülről megtanul­ta a neveket. Együtt örült, vagy éppen bánkódott egy-egy levél kikézbesíté­sekor a címzettel; Ennek a becsületes, pontos, udvarias ember­nek más is hozzá tartozik az életrajzához. Cigány- gyerek volt, s mint annyi társa, ő is a hegedűt vá­lasztotta hivatásul. 1928- ban már vezetőprímás volt a kecskeméti Royal kávéházban. S akkor le­mondott a bohém élet­ről a biztos kenyérért. Postás lett, kézbesítő. So­sem volt kerékpárja, min­dig gyalog rótta a kilo­métereket a város utcáin. Tanúja volt a pusztulás­nak, s annak is, amikor a város kivetkőzött a régi cívis gúnyából. Akarat­erejének, a munkában való hitének köszönhette, hogy megbecsült ember volt, s maradt társai, va­lamennyiünk előtt. Most nyugalomba vo­nult Rácz Pali bácsi. S mikor lakásom ajtajában a kézfogás után elindult a lépcsőházban, koppanó léptét még sokáig hallot­tam. Kiszámítottam az­tán, hogy 35 év alatt 200 ezer kilométert gyalo­golt S ő, aki nem volt sokáig távol városától, éppen ötször kerülhette volna meg a földtekét. G. G. Részleges tanácstagválasztás a megyében Ma délelőtt rendkívüli ta­nácstagválasztást tartanak me­gyénkben. A választók 37 me­gyei, járási, városi és községi tanácstagra adják le szavazatu­kat. Két megyei tanácstagot, a bajai, kalocsai, kiskunfélegyházi és kiskőrösi járásban összesen Öt járási tanácstagot, Kiskun­félegyházán két városi tanács­tagot, Bácsalmás, Csávoly, Dá- vod, Katymár, Nagybaracska, Sükösd, Szeretnie, Bátya, Duna- pataj, Foktő, Csengőd, Imre- hegy, Kaskantyú, Páhi, Solt- szentimre, Tabdi és Tázlár köz­ségekben pedig összesen hu­szonnyolc községi tanácstagot választanak; Karácsonyvárás A karácsonykor meghitt, szép szokást, a gyermekek, hozzátar­tozók, jó barátok megajándéko­zását ezekben a nanokban a vá­sárlási láz előzi meg. Árutól és vásárlóktól tömöttek az üzle­tek — bármelyikbe tekint is be az ember. Szó, ami szó, gondos­kodunk az ,.év végi hajráról” a kereskedelem áldozatos dolgozói számára! A vásárlókörútra indult anyu­kákat, apukákat a kiskunfélegy­házi Állami Áruházban, éppen úgy mint bármelyik játékot kí­náló más üzletben is, hamar „cserbenhagyja” a csemetéje. Egy-kettőre ott terem a játékok polcai előtt, és gyönyörködik. S a kis buksi fejekben de sokszor megfordul a gondolat: vajon eb­ből a sok mindenből mit talá­lunk majd a fenyőfa alatt? ... A Sági néni a helyén marad Könnyen ráakadtam Sági Fe- rencnére, a kecskeméti Volker- telepen. A buszmegállónál ön­kéntes kalauzom akadt, egy kis­iskolás lányka személyében. Sá­gi nénit ugyanis mindenki jól ismeri ezen a környéken, „Egészségügyi állomás” — ol­vastam a zománcozott vöröske­resztes kis táblán a ház kapu­ján, s a felirat felett ott fény­lett a vöröskereszt... Törékeny, fehér hajú néni fo­gadott a behavazott kert mö­gött, a hátsó udvarban. Tüzelőt készített elő fiával az esti me­legedéshez. Ám szívesen félbe­szakította a munkát, mikor megtudta, hogy a számára leg­kedvesebb témáról kívánok ve­le elbeszélgetni. ölven évvel ezelőtt... Alig 17 éves gyereklány volt még. amikor Budapesten ápoló­nőképző tanfolyamra jelentke­zett. Sajnos, hamarosan munká­ja akadt — kitört a világhábo­4 tárgyalóteremből! A méreg Tizenegy évi együttélés után megromlott a viszony két em­ber között, akik a Kiskunhalas melletti Füzespusztán laknak. Lovas Mátyás féltékenykedett élettársára, s ebből fakadt a gyanúsítgatás, s később a go­rombáskodás, ami végképpen megrontotta közöttük a viszonyt. Együttélésről már nem lehetett szó. Az asszony — Katus Vil­ma — elhatározta, hogy ott­hagyja a féltékeny férjet, mert az az utóbbi időben már fenye­getőzött. Attól félt, hogy valami olyasmit tesz a hatvanéves em­ber, amit jobb előre elkerülni. A múlt év januárjában egy na­pon el is költözött a közös ta­nyából. A magány először könyörgés­re késztette Lovas Mátyást, szép leveleket írt az asszonynak: Jöjjön vissza minden megvál­tozik. Katus Vilma azonban er­re nem volt hajlandó, mert új élettársával nagyon jól megér­tették egymást, s nem akarta felcserélni a biztost a bizony­talannal. A kilátástalan könyör­gés ismét felszínre hozta a dur­vaságot, ami a férfiban lakott. Pereskedni kezdtek és Lovas dühét csak fokozta, hogy min­den pert az asszony nyert meg. Ekkor végleges elhatározás szü­letett meg az agyában. Három hónappal ezelőtt, egy- decis üvegben kevertet vásárolt, aminek a felét kiitta, a másik feléhez öpáih tömény aikoün­oldatot öntött: meg akarta mér­gezni volt élettársát és Lakos Imrét, akihez az asszony költö­zött. Cselhez folyamodva csap­dát állított. A tanya közeléből, amelyben Katus Vilmáék lak­nak kis csomagot helyezett el az útra — benne a mérgezett keverttel. S valóban úgy is tör­tént, ahogy kigondolta. Néhány nap múlva az asszony megta­lálta a csomagot és örömmel vitte haza élettársának, akinek bár gyanús volt az ital, mégis volt annyi bátorsága, hogy be­lekóstoljon. Szerencséje azon­ban, hogy nem nyelte le a kor­tyot. Ahogy később a szakértő megállapította a halálos adag­nak tizenötszöröse volt az üveg­ben — a keverékben. Lakos Im­re azonban még így is elájult. Kórházba szállították, ahol gyo­mormosást kapott és hazaen­gedték. A közelben, ahová Lovas a csomagot letette, több gyerme­kes család lakik. Csak a vélet­lennek köszönhető, hogy nem ők találták meg a mérgezett italt. Az úton azonban mások is jártak, s erre tekintettel kü­lönösen veszélyesnek tekinten­dő a hatvanéves Lovas cselek­ménye, amiért a kecskeméti megyei bíróság ötévi szabad­ságvesztésre ítélte az elszánt embert. Az ítélet nem jogerős, mert az elítélt enyhítésért fel­lebbezett. G. S, rú. Pesten, Nagyváradon, Mo­hácson, később Komáromban, Kecskeméten mentette a hábo­rú sebesültjeit a spanyoljár­ványtól, hastífusztól, segített az orvosoknak az operációknál, fertőtlenítette a sebesült, leron­gyolódott katonákat, élelmet, ruhát szerzett részükre. Soha nem azt nézte, milyen nemze­tiségű a sebesült, hanem azt, hogy hol tud. hol kell segíteni. Szülésznő a pusztán Később, tizennyolc évig dol­gozott Ilonka néni szülésznő­ként a Voelker-telepen. Ezt a munkát 1933-ban kezd­tem —, emlékszik. — Akkori­ban errefelé, a Voelker, a Ka­tona-, a Miklovits-telep, az Ür- rét helyén valóságos pusztaság volt... Tizenkét évvel ezelőtt nyug­díjba ment, de mint vöröske­resztes, hivatásához azóta is hű maradt. Ezért tekintik őt a voel- ker-telepiek — diploma nélkül is — a környék „doktor nénijé­nek”. A könnyebb balesetekkel, sérülésekkel leginkább őt ke­resik fel először a kisgyerekek, a fiatalok és a felnőttek is. Nem hiába .., Sági néni most 67 éves. Ké­szül a „stafétabot” átadására. Számíthatnak rá — Gulyásné, az egyik igen rendes, lelkes aktivista lesz nemsokára a Vöröskereszt-szer­vezet titkára nálunk — magya­Autóbuszok menetrendje az ünnepek alatt A budapesti MÁVAUT érte­sítése szerint a jelenleg Buda­pest—Kecskemét között közle­kedő három autóbuszpár mellé december 22—23—24. és 29—30. napokon az utazók számának megfelelően három-négy kisegí- tőjáratot állítanak be. A megyeszékhely környéki autóbuszhálózatot 14 busszal sű­rítik, az ünnepeken. A Kecske­métről Kerekegyházára, Balló- szögre, Hetényegyházára, Hel­véciára induló — a menetrend­ben feltüntetett — járatok mel­lé még egy autóbuszt bocsáta­nak az utazóközönség rendelke­zésére. Hasonlóképpen bonyolít­ják le a karácsonyi forgalmat a Kecskemét—Baja és a Kecs­kemét—Dunaújváros közötti gyorsjáratok útvonalán is. Kecskeméten a helyi autó- buszjáratok útvonalán 23-án üzemkezdéstöl üzemzárásig ti­zenhét kocsi közlekedik majd. rázza. — Ez azonban nem je­lenti, hogy visszavonulok. El­lenkezőleg! Ezután is szervezem a véradókat, a vöröskeresztes tagokat, ha kell, összeszedem a tagdíjat, kölcsönzőm a könyve­ket, folyóiratokat az egészség- ügyi állomás könyvtárából. Mert könyvtárunk is van! S persze, ha elsősegélynyújtásra lesz szüksége bárkinek, bármikor, én most és később is itt le­szek ... B. Gy. Kibernetikus kapitány A „Laboratorija” Diesel-hajó hajtóműveinek munkáját több százkilométeres úton kiberneti­kus berendezés irányította. Ezt a technikai kísérletet a Dnyeper folyón hajtották végre. A különleges berendezés ál­landó tájékoztatást adott a hajófenék alatti mélységről, a számító-megoldó berendezés pe­dig meghatározta az optimális sebességet és a végrehajtó me­chanizmus segítségével növelte vagy csökkentette a hajtómű fordulatszámát, „Szegény Chopin” hajtincse Versaillesben nemrég 9 ezer frankért cserélt gazdát egy ár­verésen Chopin egy hajtincse. A hajtincs egy kartonlapra van ráerősítve, a lapon George Sand írásával angol nyelven ez olvasható: „Szegény Chopin, 1849.” Az érdekes Chopin-ereklyét a majorca-szigeti Chopin-ház igaz­gatósága vásárolta meg. A vi­lághírű lengyel zeneszerző sze­relmével, George Sanddal egy darabig ebben a házban élt. Az utolsó ősemberek Kitudódott, hogy Brazília egyik isten háta mögötti vidé­kén, a Mato Grossóban él egy indián törzs, amely még a fej­lődés ősközösségi fokán áll. — Ezek az indiánok néhány csa­ládból álló csoportokban élnek, pálmalevelekkel fedett tágas kunyhókban laknak, és főleg gyökerekkel táplálkoznak. A gyermekeket már korán megta­nítják halat fogni és íjjal lőni. A rendkívül nehéz életviszo­nyok következtében a törzs ki­pusztulóban van. A Mato Gros- són jelenleg mindössze ötszázan élnek, holott a század elején még kétezren voltak,, készültségével is. E vizsgalat eredményeként meg kell talál­ni azokat a módszereket, me­lyek biztosítják a tsz-ekben a leggazdaságosabb javítási, illet­ve javíttatási lehetőségeket. — A Népi Ellenőrzési Bizott­ság — folytatta a NEB megyei elnöke — választ keres arra a kérdésre is: milyen okai van­nak a tsz-ék közös és háztáji sertésállománya csökkenésének. A munkaerő-gazdálkodás prob­lematikájánál azt kutatjuk majd, mUtént lehetne a rendelkezésre álló szakmunkáslétszámot olyan munkakörökben foglalkoztatni, amely leginkább megfelel fel- készültségének. — A kereskedelem munkájá­val kapjcsolatban szintén több terv szerepjel a NEB jövő évi munkatervében. A kiskereske­delemben a vállalati ellenőrzés hatékonyságát vizsgálják meg a népi ellenőrök. B. Gy. Mit vizsgál jövőre a népi ellenőrzés? A HEB megyei elnökének tájékoztatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom