Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-15 / 293. szám
1963. december 15, vasárnap S. oldal Minden jegy elkel Tizenöt előadásra adott ki bérletet az idén a kiskunmaj- sai új művelődési ház vezetősége. A bérletek ára 120 és 135 forint volt. összesen 290 kelt el. Mindez önmagában is szép eredmény volna. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a bérletesek nem részletenként, az előadások előtti napokban fizetnek, hanem egyszerre, egész évre előre kellett kifizetni a jegyek árát. De még ennél is több fogyott volna el — csakhogy a művelődési ház vezetősége többet nem adott ki, Pedig a színházterem befogadóképessége 450 személy. Amikor Molnár Pál igazgatótól megkérdeztük, hogy miért nem adtak ki több bérletet, így felelt: Az előre befizetett összeg biztosítja, hogy egyetlen előadásra se fizessünk rá. Ha azonban minden helyet eladnánk előre, akkor egyrészt a bérletesek némelyike járna rosszul, amikor váratlan akadályoztatása miatt nem tud eljönni, másrészt a bérlet nélkül maradtak számára teljesen elveszne a színház lehetősége. így azonban — (jól tessék figyelni, figyelemre méltó szempont): — voltaképpen minden előadás előtt egy kicsit lázban tartjuk az embereket, hogy ki jut jegyhez. Akárcsak Pesten, ahol szintén nehéz jegyet kapni egy- egy jó előadásra. íme: falusi kulturális gondok 1963-ban... M. L. KODÁLY ZOLTÁN 81 EVES „Kodály Zoltán azok közé a valóban modern zeneszerzők közé tartozik, akik fejlesztik a művészetet és a népi források közötti elszakíthatatlan kapcsolat elveit, és példát, kivezető utat mutatnak az új nyugati zene bonyolult labirintusaiba tévedteknelc. Kodály Zoltán kiváló művészete szellemében és jellegében magyar, jelentőségében nemzetközi.” Ezekkel a szavakkal köszöntötte Martinov szovjet zenetudós a Szovjetszkaja Kultúra lapjain Kodály Zoltánt, aki ezekben a hetekben a Szovjetunióban tartózkodik. Tavaly 80. születésnapját az egész világon megünnepelték. Szülővárosának, Kecskemétnek városi tanácsánál számtalan levél tanúskodik arról a nemzetközi elismerésről, amely hazánk e nagy fiát övezi. Frank Merrick angol zeneszerző írta: „Kodály elmesélte nekem — még 30 évvel ezelőtt —, hogy mindig magyár szöveget használ vokális műveiben, bár német szöveggel. a kiadók sokkal nagyobb eredményt tudnának elérni. Ez, a művészeti elveket a pénzbeli nyereség elé helyező magatartás, mélységes együttérzést és csodálatot váltott ki belőlem.” Világhírű tanítványa, Gertler Endre hegedűművész így írt: „Csodálom Kodály művészetét, mely összeforrott a néppel, a nép leikéből fakad és a nép lelkében csendül vissza.” Hazája fiainak szellemi felemelése — ez a szándék, gondolat ösztönzi, ez fűzi eggyé életművének látszólag sokfelé vezető szálait. A népdalgyűjtő körutak, a zenepedagógiai munkák, kórus és hangszeres művei, előadásai, s fáradozásai nyelv- művelésünk érdekében: mindmind ezt a központi eszmét szolgálják. Helytelenül cselekednénk, ün- neprontók lennénk, ha most, 81. születésnapján „csak” azt írnánk le újból, hogy századunk Főnyeremény a színpadon Vidám, zenés műsoros esttel zárul a Petőfi Népe „Rejtvénytotó” pályázata hétfőn este 7 órakor, a Kecskeméti Katona József Színházban. A pályázaton résztvevők számára ezen az estén sorsolják ki az értékes nyereményeket. A közönség szórakoztatásáról színes műsorral gondoskodtak a rendezők. A műsorban fellépnek: Dévényi Cecília, Gyólai Viktória, Káló Mária. Móricz Ildikó, Malobiczky Borbála, Bárdy György, Ha- berland Károly, Kenéz Ernő, Major Pál, Pathó István, Perényl László és Tóth László, a Katona József Színház művészei. Játszik a Ritmus-tánczenekar, zongorán kisér: Kerny Kálmán, konferál: Baracsi Ferenc. A sport kedvelőinek pedig bizonyára örömet okoz majd a cselgáncs és női talajtorna-bemutató. meghatározó, nagy egyéniségei közül való. Ideje már, hogy tanításaiból még többet hasznosítsunk a gyakorlatban. Az ünnepi alkalom fényénél ez idén Kodály nyelvművelő' tevékenységéből következő lehetőségekre, feladatokra szeretnénk a figyelmet felhívni. Nevezetes az 1937-ben, a volt Eötvös kollégisták összejövetelén anyanyelvűnk védelmében elmondott felszólalása. Klebels- bergék, majd Hóman a magyar kultúrfölényről áradoztak akkoriban, szerte az országban ma- gyarkodtak, divatba hozták a Bocskai ruhát és a fasizmus egyre nyíltabban, szemtelenebből jelentkezett. Ekkor kérdezte meg: „Hányán ismerik igazán a magyar szókincs gazdagságát, s tudnak élni beszédükben. írásukban nyelvünk gazdag kifejezései, firom árnyalási lehetőségeivel? Bizony még a legjobbak, a nyelvi szempontból legműveltebbek is állandó tanulásra, a magyar nyelv múltjának, jelenének minél alaposabb megismerésére, a jó példák, legjobb íróink nyelvének állandó tanulmányozására szorulnak...^ 1955-ben megyénk akkori irodalmi folyóiratát, a Kiskunságot is megtisztelte írásával, amelyben a magyartalan, haszontalanul használt szavakkal, a nyelvrontó idegenségekkel foglalkozott. A felszabadulás után hosszú ideig irányította a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő bizottságának munkáját. Holnap Kodály Zoltánnak, a nagy művésznek és a nagy tudósnak születésnapját egyszerre ünnepeljük. • Nem üdvözölhetjük ezen a napon szülővárosában, s születésnapját is szerényebben ünnepeljük mint tavaly. Az ünnepi alkalomból azonban igyekeztünk az ő tanításait követni. Ezért rendezte meg a Kecskeméti Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya a Szép magyar beszéd kiejtési versenyt. Az ifjúság és a fiatal magyar szakos tanárok örömmel áldoztak Kodály Zoltán géniuszának azzal, hogy nagy számban részt vesznek ezen a versenyen. A házii vetélkedők után ma délután a leánykollégiumban rendezik meg a városi elődöntőt. A legjobbak pedig a Kodály emlékünnepségen, hétfőn este az óvónőképző intézetben lépnek a bíráló bizottság és a közönség elé. Itt Kecskeméten, éppen 25 esztendővel ezelőtt mondta Kodály Zoltán: „A mai ünnep jelentőségét abban látom, hogy nem maradt ünnep. A dalt a hétköznapok kincsévé kell tenni.” Most azon vagyunk, hogy a hétköznapok kincsévé tegyük életművének másik nagy tanítását, a szép magyar beszédet. Arra törekszünk, hogy tanuljanak meg minél többen szépen, tisztán beszélni és írni. Bármilyen tetszetősek a fentebb ismertetett kezdeményezések, elégedettek csak akkor lehetünk, ha nyelvünk tisztaságának védelme az egész társadalom ügye lesz. Ha az előadók, szónokok, értekezletvezetők, újságírók — általában a közélet emberei — az eddiginél még többet foglalkoznak önmaguk ilyen irányú nevelésével. Ha megfogadjuk Kodály Zoltán tanításait, s magunk is pontosabban gondolkodó emberekké válunk. Heltai Nándor gé bárgyú kis társasjátékkal voltak elfoglalva ... — Milyen ember a bátyja? Meg akarok ismerkedni az egész családjával — folytatta halkan Sipos. És ezúttal az őszinte kíváncsiság is hajtotta, nemcsak az akció sikere. Valahogy egyre közelebb érezte a magához a lányt. — Nagyon rendes fiú ... Mondom, hogy ne kérdezzen ilyesmiket. Hozzánk nem lehet benősülni — nevetett , fel Éva. — Olyan nagyon ellenére lenne, ha megkérném a kezét? — Ne tessék viccelni ... A kislány szívével nem szabad játszani. — Nem játszom. Halálosan komolyan gondolom ... — Két nap után. ugye? — Miért, maga még nem hallott ilyesmiről? Én hiszek abban. hogy meglátni és megszeretni. Amikor tegnap megláttam, azon kaptam magam, hogy vonzódok magához ... — Vonzódom... — javította ki huncut mosollyal a lány. — Ügy is jó .. A legszívesebben sétálnék egyet magéval. Semmi kedvem sincs ezt a füstös levegőt szűrni, erről a buta játékról nem is beszélve,.. — Nem ne menjünk .. . Úgyis annyira figyelnek már bennünket ... — Ki? — Hét a többiek. — Az üdülők? Éva maga túlságosan sokat ad mások véleményére. Nem élhetünk úgy, hogy folyton azzal törődjünk, mit mondanak mások. Az ember gondolkodó lény. döntsön tehát, mégpedig úgy, ahogy jónak látja. A társadalom csak kerékkötője lehet az egyéniség kibontakozásának, s ha időnként egyetértéssel találkozunk is, mások a legtöbbször nem tudják megérteni elhatározásainkat. Hiszen mindenki más és más egyéniség, s hogy tudna közös gondolatra, ítéletre jutni embertársa dolgában, amikor folyton befolyásolja a maga lelkivilága? — Ej, de egy szuszra mondta. Maga kis individualista, hát ezt meg hol tanulta? — Sokat gondolkodtam én ezeken a dolgokon, sok mindent összeolvastam már életemben. De nem vagyok individualista. Azt viszont vallom, hogy a szocializmusban az egyéniség óriási szerepet kap, fölé nő a közösségnek, ha úgy tetszik, elnyomja időnként — kapkodott Sipos, mert észrevette, hogy önkéntelenül elszólta magát. — Olyan témára tévedt, ahol ki kellett buggyania neveléséből fakadó világszemléletének. Hiába, az ember bármennyire is tudatos lény, önmaga árnyékát soha át nem lépheti, világnézete itt vagy ott, de kibújik belőle. Az ügynök zavartan babrálta körmét, de annyira ezért nem volt ügyetlen, hogy fel ne találja magát. — Nézze, majd rendezünk ilyen vitákat, s hol maga fogja védeni az egyik álláspontot, hol fordítva. Jó? Éva hel.yeslőleg bólintott. Ekkor valarm átcikázott Sipos agyán. Itt ül mellettük ez a zenetanár. Valahogy megfeledkezett róla. Esetleg hallhatta minden szavát. Szerencsétlen dolog. Jobban kell vigyáznia. Lehet, hogy ez az öregedő, kissé különc tanárember nem sok vizet zavar: de mégis, nem bizhatja magát ilyen véletlenekre... A többiek Kovács javaslatára barkochba játékba kezdtek. Kovács csendet parancsolt, s teljes figyelmet kért. Siposék is kénytelenek voltak odahallgatni. — Egy történetet fogok elmondani önöknek, amolyan egyperces detektívregényt Izgalmas, érdemes figyelemmel kísérni ... Ismerik ugye a játék- szabályokat? Elmondom a történetet. aztán sorban kérdéseket intézhetnek hozzám, én pedig igennel vagy nemmel válaszolok. Aki végül is kitalálja az én kérdésemet, egy dobostortát nyer ... Nos tehát... Egy villa kertjében holtan találják a villa tulajdonosát. A rendőrség kiszáll a helyszínre, s a detek- tív-főfelügyelő megnézi a holttestet. Az áldozat hason fekszik, bal keze maga alá gyűrve, jobb keze a feje mellett, egy pisztolyt szorongat, amelyből egy töltény hiányzik. A golyó a villatulajdonos bal halántékán fúródott be. s hátul hagyta el a koponyát. Az egyik detektív konstatálja, hogy öngyilkosság történt. A detektív-főfeiíigyelő azonban közelebb hajol, még egyszer megnézi a holttestet, majd közli társaival, hogy szó sincs öngyilkosságról: gyilkosság történt... Kérdésem tehát az, miből tudta megállapítani a detektívfelügyelő, hogy csakugyan gyilkosság törtépt? Tessék, rajta .. Nagy izgés-mozgás támadt a teremben. Mindenki izgatottan tárgyalni kezdett a szomszédjával. Sipos is úgy tett. mintha nagy fejtörést okozna neki a dolog. Éva pedig egészen tűzbe jött a dobostorta miatt. — Csendet kérek... Ne beszéljék meg egymással, így nem ér semmit az egész. Kezdjük a kérdéseket talán ön — mutatott Kovács egy középkorú asz- szonyra. ■— Hiányzott valami a lakásból? — kérdezte a mellette ülő. Kovács széttárta karját, aztán azt válaszolta, hogy ez lér nyégtél en .,. Peregtek a kérdések. — Egy lövés volt? — Igen. — A detektív-főfelügyelő korábban is ismerte a halottat? — Nem. — A halotté volt a pisztoly? — Igen — És mégsem öngyilkosság? — Nem. — Hagyott hátra búcsúlevelet? — Nem. — Semmije sem hiányzott? — Nem. — Milyen ujjlenyomatokat találtak a pisztolyon? — Mondtam, hogy a holttesthez még senki sem nyúlt, tehát ujjlenyomatot sem vettek a fegyverről. — Más sérülés nem volt a halotton? (Folytatjuk.) Az akt K‘ A kecskeméti Wesselényi “ utcában emléktábla jelöli az egyszerű házat, melyben született, megyei könyvtárunk előtt kitűnő szoborportréja mutatja erőteljes fejét, kissé idegesen érzékeny arcvonásait. Fényes Adolf, az alföldi nép és táj egyik igazán nagy festője, az én emlékemben is „megörökölt’’ személye szerint is, hiszen egykor remekbe készült birkapaprikást vacsoráztunk együtt, nagyon jelentékeny vendéglátónál: Tornyai Jánosnál, a másik nagyszerű alföldi piktornál, Hódmezővásárhelyen• Becsülték, szerették egymást. Tornyai kétszer is járt nála Szolnokon a művésztelepen — s egyszer aztán ő is ellátogatott Vásárhelyre „öreg” Jankóhoz, (akkor mindketten 44—45 évesek voltak). Én vagy két évtizeddel fiatalabb voltam Tornyai bizalmasa, ott lehettem tehát a vacsorán, nagyobb bohém társaságban, melynek tagjai közül rajtam kívül már csak a Kossuth-dijas néprajztudós Kiss Lajos él. Ügy történt, hogy Tornyai egy nyárra kölcsön kapott Zs. A. kisgazda barátjától egy jókora gabonagórét, azt kivontatták a városszéli birkalegelőre, Tornyai és az ő Márija (gazdasszonya, modellje) berendezték takarosán, csinosan lakószobának és műteremnek, a középső gerendára petróleum lámpát függesztettek, de annak az ernyője igen kedves különlegesség volt: dróthálón egy pompás sárga báli selyemszoknya. A nagy szobrászművész Fadrusz János özvegye, az iparművész Deréky Anna asszony ajándékozta ezt Tornyainak, baráti emlékeztetőül elhunyt férjére is. int csepergett a nyári eső, bent vacsorázott, majd kvaterkázott a társaság Fad- ruszné szoknyája alatt. Rudnay Gyula, akinek akoliban festőiskolája volt Vásárhelyen, váltig heccelte a mellette ülő Fényes Adolfot: — Te Dolfi, mit tekintgetsz folyvást a lámpára, a szoknya alá? Mit fantáziálsz... Rudnay füle már akkor is „rostos” volt, azaz süketkés. Fényes Adolf jó hangosan felelt: — Hát hogyne fantáziálnék? Szép idomokat takart az a rokolya! Meghallotta ezt Tornyai Marikája — s mindjárt oda is szólt a társaságnak, csöndes pi- ronkodással: — Ugyancsak ért ám az idomokhoz a Fényós úr! — A fantázia mindent meglát — mosolygott rá a művész. — Például a maga idomait is. — Vagy inkább csak a se- lyömszokny ásókét! — szeleske- dett vissza a kis gazdasszony, de már a tűzhely felé lebbent, leszűrni a levet a csuszatésztáról ... Vacsora után azonban a Vendégművész kérésére fehér kótényes tarka ruhájában modellt állt, s Fényes Adolf a maga szép tiszta kontúros modorával hamar megfestett róla egy friss, kedves hatású művészt aktot, körülbelül abban a pózban, amelyben Tornyai .Menyecske a műteremben” című Mári-képe látható a Szépművészeti Múzeumban. — Na most megnézheti galambom — invitálta Fényes a Vászon elé Márikát. Az ügyes mozgású modell persze meleg kíváncsisággal odalendült —, de akkor egyszerre kitört belőle a zajos mel- tatlankodás: — Hogy a fene ötté vóna mög az ecsettyit' Hát hol lesbe tött ez mög eng'cm... j^A egemlítendő, hogy Tor- nyai nem szokta ruha nélkül festeni, ez a Fényes akt pedig — csakugyan akt volt... Simonka György
