Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

Világ proletárjai, egyesüljétek! hefófí háté A MA&YAR. SZOCIALISTA MVWKÄSPÄR.T BÄCS“KiSKV/IM MEGYEI LAPJA XVIII. ÉV FOLT AM, 281. SZÄM Ara 60 fillér 1963. DEO. 1, VASÁRNAP Újjáválasztják a népfrontbizotfsápokat Készülődés az országos kongresszusra Tanyai emberek a közéletben A Hazafias Népfront megyei titkárának nyilatkozata A Hazafias Népfront Országos Tanácsának pénteki ülésén Kállai Gyula, az országos ta­nács elnöke többek között a mozgalom helyzetét, sikereit és egyben feladatait is részletesen elemezte. A tanácskozásról meg­jelent híradásokat olvasva ma­gától értetődően kerül előtérbe a kérdés: hol tart, s milyen célok megvalósítására törekszik az elkövetkező téli hónapokban a mi megyénk népfrontmoz­galma? Erről beszélgettünk a megyei népfrontbizottság titkárával, Farkas József elvtárssal, aki lapunk számára a következő nyilatkozatot adta: — Mint ismeretes, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pén­teki ülésén határozatot hozott a népfront III. kongresszusának tavaszra történő összehívására. A kongresszust a népfrontbi­zottságok újjáválasztása előzi meg, amelyre már elkészítettük terveinket. Az újjá választást elsősorban politikai munkának tekintjük, melyben elsődleges szerepet szá­nunk az emberekkel való be­szélgetésnek, a napi feladatok­ról, a világ eseményeiről való tájékoztatásnak, hiszen az újjá- választások során tízezrekkel tanácskozhatjuk meg minden­napi gondjainkat, s tízezrek se­gíthetik véleményükkel, javas­lataikkal a megyénkben folyó további alkotó munkát. A vá­lasztások lebonyolítása mellett célunk, hogy a népfrontbizott­ságok az elkövetkező időben ugyanolyan hatékonyan segítsék a párt- és államhatalmi szervek által kitűzött tervek megvaló­sulását, mint eddig Néhány célkitűzésünk erre vonatkozóan: A tél folyamán népfrontbi­zottságaink fontos feladatának tekintjük az egységes művelő­dési tervek megvalósításában való közreműködést, s fokozott mértékben segíteni kívánjuk a szakemberkérdés megoldását, többek között a téli tanfolya­mok szervezésével is. — Szélesítjük a honismereti mozgalmat, erre máris megtör­téntek az előkészületek a ka­locsai és kiskunhalasi járásban. Részt veszünk az olvasómozga­lom és a kömyvbarát-mozgalom szélesítésében. Csatlakozva az országos tanács „Szaktudással a többtermelésért” nevet viselő bizottságok kezdeményezéséhez, az idei télen szeretnénk elérni, hogy minden termelőszövetke­zeti gazdaságunk kialakítsa szakkönyvtárát, továbbá meg akarjuk nyerni a szövetkezeti vezetőket a községi könyvtárak könyvállományának gyarapítá­sához. —■ Az egységes paraszti osz­tály kialakítása, a szövetkezetek eredményes munkájának segíté­se érdekében folytatjuk a kö­zös gazdaságok ellenőrző-, szo­ciális-, fegyelmi bizottsági el­nökeinek, tagjainak tájékozta­tását, továbbképzését. A város- és községfejlesztési munkák se­gítése szintén fontos szerepet játszik terveinkben. A társa­dalmi munka szervezésén túl most különösen előtérbe kerül a jövő évi tervek megvalósítá­sára való felkészülés — termé­szetesen karöltve a helyi taná­csokkal. Ez több helyen —mint például Kiskunhalason és Baján — a távlati városi, községren­dezési tervek részletes ismer­tetésével és megvitatásával vette kezdetét az idei őszön. A ta­nácstagok munkájának segíté­sére — közösen a tanácsokkal — a kecskeméti, kiskunfélegy­házi és kiskőrösi járásban ta­pasztalatcseréket szervezünk. — A megye lakosságának még most is több mint harminc százaléka él a tanyavilágban. Meg ne ázzon a tőzeg Kényes munkaterület a tőzegbánya. Ha esőtől ázott a telep, napokig nem lehet dolgozni rajta, annyi vizet szív magába a laza lápföld. A gyűjtőgépek által összehordott tőzeget ezért halmoz­zák fel gyorsan kazalba. így csak a legfelső rétege ázik meg. Ké­pünk a keceli tőzegtelepen készült. A szovjet gyártmányú hatal­mas kazlazógép óránként 500 köbméter tőzeget gyűjt fel. Keze­lője Váczi József. (Pásztor Zoltán felvétele.) Kulturális igényeik kielégítése, és ugyanakkor a közéletbe való bekapcsolásuk fontos feladat. Ezért az elkövetkező hónapok­ban hatékonyabban kívánjuk segíteni tanyai népfront cso­portjaink munkáját, s ahol szük­ségesnek látszik^ a meglevőek mellett újabb csoportokat is létrehozunk. — Főbb terveink ezekben fog­lalhatók össze s ehhez jön még a napi politikai feladatok egész serege, többek között a nemzet­közi és belpolitikai helyzetről való rendszeres tájékoztatás, ami nem egyedül e mozgalom feladata, de a különösen a ta­nyai területeken főként a nép­frontbizottságokra vár. Egyéb tevékenységünkben a legtelje­sebben együtt kívánunk működ­ni a pártszervezetekkel és a tö­megszervezetekkel, mert az ő segítségük nélkül nem tudnánk megoldani feladatainkat — fe­jezte be nyilatkozatát Farkas József elvtárs. E. É. KI FALUSI? (M. L.) Ehhez a szóhoz, hogy falusi tanító, falusi or­vos — valamikor kétféle je­lentés tapadt. Az egyik va­lamiféle kultúrmisszionáriust látott a falun élő értelmisé­giben, s nem is alaptalanul, hiszen az elmaradottsággal, nyomorral, babonákkal vívott szakadatlan és szinte hiába­való küzdelemben a megszál­lottak kitartására és munka­bírására volt szükség. A másik értelemben — szintén nem alap nélkül — a falusi orvos, a falusi ta­nító maga is az elmaradott­ság, a közömbösség, a kénye­lemszeretet díszpéldánya volt, a gyomrát: szerető, kertjét, szőlőjét babusgató nyárspol­gár. A városi közfelfogásban még mindig megmaradt ebből a jelentésámyalatból valami. Pedig ma már nyugodt szív­vel állíthatjuk, hogy teljesen jogtalanul. A tanító, tanár falun is a középiskolára ké­szíti fel a rábízottakat, épp­úgy mint városi kollégái, nem elégedhet és nem is elég­szik meg azzal, hogy a gye­rekek a „padot koptassák”, s legfeljebb a legjobbak majd elmennek a gimnáziumba. Az orvos tudománya legújabb eredményeit veti harcba be­tegei gyógyításában. A mező­gazdász nem intéző, hajcsár többé, hanem a közös gaz­daságok gyarapodásának értő parancsnoka. A jogász pedig nem a paraszt féken tartója, elnyomója, hanem igazságot osztó, a társadalom érdekeit védő képviselője a néphata­lomnak, akár az igazságszol­gáltatásban dolgozik, akár a tanácsapparátusban. Ha mégis vannak olyanok, akik nem felelnek meg az új követelményeknek, s inkább hasonlítanak a régi falusi ér­telmiségiek többségére, az csak olyan közöttük, mint a gyárbán a rossz munkás, a hivatalban a lusta beosztott, vagy a munkakerülő paraszt. — Nem jellemző, nem álta­lános. Az egyik járási székhelyen megtartott értelmiségi anké- ton mondta nemrégiben egy fiatal ügyész: nem az tesz valakit falusivá, hogy falun él, hanem az, ha falusi mó­don gondolkozik. Mindjárt példával is szolgált. Egy vá­rosi középiskolai magyar sza­kos tanárt említett, aki szinte dicsekedve vallotta be neki, hogy mióta kikerült az egye­temről nem olvassa az Élet és Irodalmat, se a többi iro­dalmi folyóiratot. Hiába él városban — mondta a fiatal ügyész —, városiasabb-e, lé­pést tart-e jobban szakmá­jának fejlődésével, ismeri-e behatóbban az élő irodalmat, mint falun élő kollégái? Ter­mészetesen nem. Egy másik példa: Ma már aligha akad valamirevaló falusi orvos, aki nem olvassa a szakirodalmat, s nem érdeklődik az orvostu­domány újabb és újabb ered­ményei iránt. De legutóbb arról panaszkodott valaki a szerkesztőségünkben, hogy egy idősebb városi orvos úgy adta neki a penicillint, mint egykor a hashajtót: egyszeri alkalommal, egyetlen injek­cióval akarta elfújni a tüdő- gyulladást. Nyilvánvalóan ez az orvos messze lemaradt az orvostudomány mai fejlettsé­gétől. Az ankét résztvevőinek leg­többje arról beszélt, hogy a falusi értelmiség mint sze­retne még többet olvasni, tá­jékozódni, s hogy mennyire kevés az idő a sok munka mellett a továbbképzésre, a szakmabeli tudás gyarapítá­sára és az általános művelt­ség fejlesztésére. Ezek bizony éppen nem falusi gondok. Ugyanilyen gondjai vannak ma a városi értelmiségnek, s hazánk lakossága többségé­nek, hiszen gyors ütemben, igen hamar szeretnénk pó­tolni sok évtizedes mulasz­tást. Gépátcsoportosítással gyorsítják a mélyszántási munkák ütemét Ssámoa tea-ben befejezték as Sasi telepítéat Szerte az országban ezekben a hetekben elsősorban két idő­szerű feladat elvégzésén szor­goskodik a mezőgazdaság mun­kaerőinek zöme: a mélyszántás, valamint a szőlő- és gyümölcs­telepítés mielőbbi befejezésén. Ami a tavasziak alá történő őszi mélyforgatást illeti, me­gyénkben a tervezett 195 ezer holdnak csaknem a kilenctized részén végeztek a mai napig ez­zel a munkával. Több mint másfél ezer erő­gép dübörög a földeken, ami ..v:*JlísJÉá biztosítékul szolgál arra néz­ve, hogy december első felé­ben megbirkóznak e hatal­mas feladattal. Csupán a kiskunhalasi járás­ban 140 gép dolgozik a mély­szántásnál. Napi teljesítményük hétszáz-nyolcszáz hold, s vasár­napig a 26 200-ból 20 ezer hol­don végeztek a mélyforgatással. Itt, de a megye többi járásában is a gépek átcsoportosításával igyekeznek gyorsítani a mély- forgatás ütemét. A kalocsai já­rásba például 40, a kiskőrösi já­rásba 15 erőgépet irányítottak; a gépállomások erőgépein kívül pedig a Bajai, a Hosszúhegyi és a Bácsalmási Állami Gazdaság is mintegy 40 géppel sietett a ba­jai járás tsz-einek segítségére. Annál is, inkább szükség van erre, hiszen éppen ez utóbbi já­rásban a legtöbb még a meg- szántatlan terület. Velük szem­ben viszont a dunavecsei és a kecskeméti járás közös gazda­ságai már közel állnak a befe­jezéshez, sőt három városban — Baján, Kiskunhalason és Kis­kunfélegyházán — már végeztek is a munkával, illetve Kiskun­félegyháza város közös gazdasá­gai hétezer holdas mélyszántási tervüket ennek az egytized ré­szével túl is teljesítették. Egyébként is jó eredmények­ről számolhatunk be a kiskun­félegyházi járásból, ahol a terv szerinti 18 és fél ezer holdból már csak valamivel több mint félszáz hold talaj forgatása van hátra. Ami megyénkben a szőlő- és gyümölcsöstelepítési munkákat illeti, a nyolc és fél ezer holdas együttes tervnek kis híján a fe­lét teljesítették eddig a telepí­tő gazdaságok. A szőlővesszőket 2700, a gyümölcsfacsemetéket pedig 1430 holdon tették a föld­be. Hétről hétre mintegy ezer hold szőlő és fele annyi gyü­mölcsös eltelepítésével jut­nak közelebb a vállalt fel­adat egészéhez. A kiskunhalasi járásban több termelőszövetkezet — így a mélykúti Alkotmány 102, a zsa- nai Haladás 50, a borotai Piros Alma 30 holdon — befejezte már a szőlővesszők földbe téte­lét. A balotaszállási tsz-közi vál­lalkozásban 325 holdon tervez­nek szőlőtelepítést, s ebből már 190 hold készen áll. A járásban néhol még foly­nak a betakarítás és szállítás munkái, a rövidesen felszaba­duló gépek segítségével azonban már a jövő hó első napjai­ban befejezik a telepítések zömét. A kiskunfélegyházi járás ter­melőszövetkezetei a tervezett másfél ezer holdas szőlő- és gyü­mölcstelepítésnek a kétharmad­részét végezték el. Már befejez­ték a szőlőtelepítést a kunszál­lási Alkotmány, a jászszentlász- lói Aranyhomok és Virágzó, va­lamint a petőfiszállási Dózsa Tsz, a termelőszövetkezeti cso­portok közül pedig a kiskun- majsai Napsugár, a kömpöci Kossuth és a szanki Virágzó gazdái. — Csólyospáloson a köz­ség tszcs-i 120, a jászszentlászlói Üj Barázda Tsz pedig 31 hold ’ őszibarackos létesítésével járult hozzá a gyümölcsös telepítések sikeréhez. J. T,

Next

/
Oldalképek
Tartalom