Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-12 / 264. szám
W63. november 12, kedd 5. oldal ^JHária fókád nagy Huszka Jenő, ez a brilliáns humorú, érzelmes muzsikájú, s a világ előtt is jólismert magyar operettkomponista, kinek utolsó darabját, a Szabadság, szerelem című nagyoperettet 1955-ben játszotta a magyar színpad — első, bár jelentéktelen és elfeledett művét még 1899-ben nyújtotta be Budapesten előadásra. Huszka Szegedről indult el és mint operettkomponista több mint fél évszázadon át csillogtatta nagyszerű tehetségét Első bemutatói a bécsi polgári operett fénykorára esnek, de az egy Kálmán Imre kivételével alkotói aktivitás tekintetében túlélte nagy kortársait: Lehárt, Szirmai Albertet, Ábrahám Pált. Amikor 1942-ben a fasiszták oldalán harcoló Magyarországon díszes szereposztásban színre vitték a Mária főhadnagyot, már régen a dzsessz-operett volt az egyeduralkodó, bár egyes nyugati filmeken a romantikus nagyoperett egy-egy képviselője is megmegjelent a vásznon. Huszka kiváló tehetsége és alkalmazkodó képessége életben tudta tartani az általa képviselt zenei nyelvet, amikor már új stílus kopogtatott az operettszínházak ajtaján. A Mária főhadnagyban kristálytiszta dallamok egész seregét vonultatta fel, humora — mely múzsájának legerősebb oldala volt mindvégig — most is töretlen. Behízelgő lírája, magyaros üdesége ma is nagy siker. A librettót alaposan megváltoztatta az átdolgozás. Nem is lehetett volna érintetlenül hagyni, hißzan alapmondanivalója világosan reakciós volt, s bár ha történelmi alakokat vonultat is fel a színpadon (Kossuth mellett Görgeyt is), a szövegíró jóvoltából minden dialógus, minden beállítás híven tükrözte az 1848-as szabadságharc értékelésének azt a receptjét, melyet a Horthy-korszak kultúrpolitikája sugall! Az átdolgozás a legszembetűnőbb hibákat ügyesen kikorrigálta, de — megmondjuk őszintén — érdemes lett volna ezen az operetten még további csiszolásokat végezni. — A muzsika, annak tiszta és üde színei, a magyaros dalok színes csokra, s az andalító keringők lejtése nemcsak könnyűzenei hangversenyek, de a színpadi felújítás számára is értéket jelentenek. A mese egyébként mai szemmel valóban már csak mese. Annyiban történelmi, amennyiben tényleg volt egy 48-as szabadságharc és élt egy Lebstück Mária, aki osztrák neveltetése ellenére is csatlakozott Kossuthoz. Ennyiben tehát „hiteles” a mese, s ez elég volt már 1942-ben ahhoz, hogy kitűnő reklámanyagot szolgáltasson az akkori sajtó számára. A mű leggyengébb pontja, hogy bár a reformkor nemességét híven ábrázoló szereplői is vannak, ízlésesen állítja színpadra Kossuthot is, teljesen hiányzik belőle a nép ábrázolása, a történet helyi színei nem lépnek túl a szokványos operettsablon határain. A Mária főhadnagyot tehát — bár nem hallgatjuk el gyengéit sem — szívesen fogadjuk színpadunkon a zengő és üde muzsika hullámain el- andalogva. A kecskeméti előadás, melyet Udvaros Béla tapintatos érzékenységgel, lelkesen és jó ritmust diktálva rendezett, igazán szépnek, a megúj- hódott operettánsulat bemutatkozásának ünnepélyességéhez méltónak mondható. Udvaros Béla igyekezett lecsiszolni a mű gyengéit, előtérbe állítani az igazi, tőről metszett, köny- nyed operetthumort, az érzelmes, romantikus hangokat Zilahy Hédi Mária főhadnagy szeretjében, ha alapjaiban jól is vázolta fel a bátorszívű, fiatal lány portréját, nem tudott töretlenül végighaladni a maga alkotta karakter vonalán. Voltak jelenetek, amikor jóval könnyedebbnek, a szituáció komolyságához méretezve hangsúlytalanabbnak fogta fel Mária alakját. (Ebben a tekintetben nem voltak minden hiba nélkül valók katonaruhás jelenetei.) Szerencsére mind az első, mind pedig a harmadik felvonásban kifogástalan, érzelemdús alakítást nyújtott, s ez kárpótol bennünket a második felvonásban észlelt hibákért. Gyólay Viktória kitűnően felépített alakítást nyújtott. Minden jelenete frissen, hangulatosan pergett a színpadon, igazi operetthangulatot árasztott. Káló Mária, akit ugyancsak Antónia szerepében ismertünk meg a kecskeméti színpadon, Antónia alakjának líraibb megformálására törekedett. Valamivel több temperamentum egyes jelenetekben emelte volna alakításának színvonalát, kulturált, szép énekhangja azonban nagyszerűen érvényesült. Jancsó Bálintot Tóth László, színházunk rokonszenves új tagja alakította — némi elfogódottsággal —, bár reményekre jogosító tehetséggel. Draskóczy Ádámot énekesgárdánk új erőssége, Kenéz Ernő vitte színpadra. Nagy jeleneteiben igényes, gondos zenei előadásban szólaltatta meg Huszka Jenő szép melódiáit, bár beszédkultúrája egy kissé elmarad a zenei megformálás értékeitől. A rendezés elsősorban a friss és üde humorra építette fel az előadást, lehetőséget nyújtva arra, hogy Baracsi Ferenc az elmúlt év prózai szerepei után az operett színpadon is megajándékozzon bennünket egy színészileg igen igényes, eredeti hangulatú alakítással. Az ő kissé mélabús, bájosan ügyetlen bécsi kispolgára igazi remekmű. Több annál, mint amit a szövegíró ezzel a szereppel mondani akar. Nagy szerencse, hogy éppen Baracsi alakítása hitelesíti elsősorban az operettet és helyezi olyan régiókba, ahol nem kell nagy figyelmet fordítanunk a mese ellentmondásaira, gyengeségeire, s megértjük, hogy nem a történelem mezején, hanem az operettszínpad deszkáin állanak szereplőink. Dévényi Cecília mindenben egyenrangú partnere Baracsinak. El tudja feledtetni azt, hogy talán a legtöbb hibát Panni alakjának megformálásánál követte el mind a szövegíró, mind az átdolgozó. Az operetthangsúlyokat rajtuk kívül a strázsamestert alakító Gyulay Antal vette át legtisztábban. Harsány derültséget kelt minden szava a színpadon amellett, hogy ízléssel válogatja össze színészi eszközeit, és sohasem játssza túl jeleneteit. Perényi László Kossuth-alakításáról külön is szólnunk kell. Nagy tapintattal, mérséklettel, helyes stlílusérzékkel vitte színpadra történelmünknek ezt a ragyogó alakját. Senki nem gondolt arra rövid jelenetei közben, hogy tulajdonképpen igen jelentéktelen okot adott csak szerepeltetésére a librettó szerzője. Udvaros Béla egyébként igen helyesen járt el, amikor Perényi szájába Kossuth valódi szavait adta. A népes szereplőgárdából elismeréssel említjük meg Szi- lágyi Lajos, Szalma Sándor, Mezei Lajosa Kölgyesi György nevét. Borcsa István díszletei igen szépek, bár a budai Sándor palota kissé dísztelenebb a kelleténél. Borcsa díszleteinek főerősségei az ízléses, szép, látványos hátterek. Talán a legérdekesebb közöttük a bécsi utcát és a budai várat ábrázoló. Márton Alndár káprázatosnál! szép magyar ruhákat tervezett. Gyólay Viktória, Káló Mária kosztümjei, a tánckar jelmezei, de a férfi ruhák is magas színvonalúak, ötletesek. Kemy Kálmán lendületesen vezényli a zenekart. Csáky Lajos rú vezényszóra, a halálos döféseket. Csak a vezényszavak pattogtak, egyébként minden hangtalanul történt a vásznon. Pontos, fegyelmezett gyakorlatokat mutattak be. Ezt a filmet néhány héttel a vetítés előtt készítették a hírszerző iskola parancsnokai számára, hogy a legpontosabban rögzítsék a növendékek felkészültségét. De még a legkritikusabb szem sem találhatott volna kifogásolni valót a halált osztó mozdulatokon, oly tökéletes beidegződéssel mozogtak a fiatalemberek. Nem csoda, hiszen évek óta gyakorolták, régóta készültek a bevetésre. S bár egyikük arcán sem látszott a várakozás izgalma, amelyet az emberek többsége nem tud palástolni, ha veszélyes helyzetekre készül, egyik-másik növendéken azért észre lehetett venni a kínzó fáradtságot, az évek óta tartó hajsza nyomait. Egy olyan „tudomány” elsajátításáért küzdöttek. amelyet sokféle meggondolásból lehet hasznosítani: pénzért, hazaszeretetből, becsvágyból vagy egyszerű kényszerből. Aligha volt kétséges a nézőtéren helyet foglaló magas rangú tisztek előtt, hogy ezek a fiatalemberek miért csinálják oly halálos pontossággal mindazt, amit megparancsolnak nekik. A hírszerző központ parancsnokai olyan természetes közvetlenséggel, mondhatni egyszerűséggel tárgyaltak halálról, gyilkosságról, robbantásról, mintha éppenséggel ebéd után a következő golfparti esélyeiről csevegtek volna. Brondell ezredes, ez a szokatlanul magas termetű, lágy arcú. szürke szemű, szikár férfi elővette noteszét, s jegyez- getett. Számokat, helyzeteket rögzítő szavakat írt fel, a filmet kritizálta. De nem sok kifogásolni valója akadhatott, mert hagyta, hogy tovább pergessék. Ám amikor egy külön álló, izmos, fürdőnadrágos fiatalember döfött az egyik kitömött bá- búra, Brondell ezredes halkan felkiáltott: — Megállni! A kép abban a pillanatban megmerevedett, s a vásznon csak az izmos fiatalembert lehetett látni, amint japán tőrével alulról hasítja fel a bábu hasát. Ez a fiatalember feltűnt az előző gyakorlatoknál is. s Brondell ezredes nem véletlenül é'Kttatta meg éppen nála a filmet. — ö az, ugye? — szólt oda Garkinsnak, mikor kigyulladt a nézőtéren a villany. — Igen, ő az. Negyedik éve hallgatónk. Sipos Tibor 32 éves, 1948-ban jött ki. Tájékozódtunk otthoni körülményeiről. Anyja két éve meghalt, apját nem ismerte. Törvénytelen gyerek. Kilenc éve nem levelez Magyar- országon senkivel... Igen valószínűtlen, hogy bárki is felismerje ... — Orrplasztika? — szakította félbe az ezredes Garkins kapitányt, aki készséggel folytatta volna a felvilágosítást Sipos Tiborról. — Természetesen. Akárcsak a többinél. Egyébként előhozathatom az 1948-as fényképét. Már valamennyi növendék képét ösz- szehasonlítottam ... Megnyugtatom, ezredes úr, lehetetlen, hogy felismerjék bármelyiket is. Sipost sem. Ezt a nevet egyébként öt éve használja, mióta hozzánk került. — Tehát biztos, hogy nincsenek odahaza rokonai? — Távoliak feltehetően vannak. Egyetlen lánytestvére volt, az is kijött 1950-ban, és férjhez ment Kanadában. (Folytatjuk.) Tízezer munkásművész Néhány napja pár soros tudósítás jelent meg a lapokban. Arról szólt, hogy a múzeumi hónap után, november 7—21 között rendezik meg a képzőművészeti körök hatodik országos kiállítását. Az írás arról is beszámolt, hogy az országban jelenleg mintegy 350 gyári, üzemi képzőművészeti kör működik, amelyekben a napi munka után — hivatásos művészek és kiváló szakemberek vezetésével, több mint tízezren tevékenykednek. Tízezer munkásművész ... Álljunk meg e számadatnál — csak egy rövid visszapillantás erejéig: Gyárainkban és üzemeinkben ma több mint tízezer kétkezi munkásnak futja nemcsak a tehetségéből, hanem szabad idejéből, anyagi körülményeiből, s az egyéb feltételekből is arra, hogy a festészettel, szobrászattal foglalkozzék. És nem is akármilyen színvonalon. Az említett kiállítás rendező bizottsága a közelmúltban fejezte be a beküldött 1200 alkotás zsűrizését, amelyek között számos akad, ami vetekszik a hivatásos művészek alkotásainak színvonalával. Munkásművészet — a szó igazi értelmében — művészi színvonalon . •. Volt-e erre példa valamikor? Soha nem volt. A napi 10 és 12 órai munka után örült a munkás, ha otthon volt vacsora, ha akadt tűzrevaló, ha nem fenyegetett kilakoltatással a háziúr. Művészi alkotásra kinek futhatta volna lelkierejéből, körülményeiből? Mindösz- sze néhányra tehető a szám, ahol a tehetség, ha még oly mellőzötten is, de utat tört a kiteljesedéshez, és százan és ezren voltak, akik elkallódtak, elvesztek a mindennapi élet nyomorúságában. Akadtak, akik próbálkoztak, de segítség, avatott útmutatás nélkül a vásári giccsnél többre — tehát művészi szintre — nem juthattak. Napjainkban az állította nehéz helyzet elé a neves művészekből álló zsűrit, hogy az 1200 magas művészi színvonalat képviselő alkotás közül melyik 300 grafikát, festményt és szobrot javasolják az országos kiállításon való részvételre. És az ilyen gondokkal már nap nap után találkozhatunk. A. L. Közéleti események Hétfőn hazaérkezett a Szovjetunióból a szaktanács küldöttsége, amely Brutyó Jánosnak, a SZOT főtitkárának vezetésével résztvett a szovjet szakszervezetek kongresszusán. * Az 1963. évi magyar—kínai kulturális munkaterv alapján hétfőn háromtagú műszaki felsőoktatási küldöttség érkezett a Kínai Népköztársaságból hazánkba, háromhetes tanulmányútra. Az 1963. évi magyar—jugoszláv kulturális munkaterv alapján hétfőn magyar közoktatásügyi szakemberek utaztak a Jugoszláv Szocialista Köztársaságba, ahol két hétig a szakoktatás kérdéseit tanulmányozzák. Tízezer forintos rejtvénypályázatunk III. fordulójának hetedik rejtvényét közöljük. A megfejtéseket totószerű 1, x vagy 1 beírással kell megadni. A harmadik forduló megfejtéseit összegyűjtve november 22-én, péntekig kell szerkesztőségünk elmére beküldeni. A borítékra Írjuk rá: REJTV ENYTOTO. A pályázatokat kéthetenként díjazzuk. Akik minden fordulón — akár néhány szelvénnyel Is — szerepeltek, azok között sorsoljuk majd ki a főnyereményeket műsoros est keretében. Biztosítsa előre a lap példányait! Ha a lottónál 5-ös találat nines, akkor az ötösre eső nyereményösszeg hányas talála- tosok nyereményalapját növeli! Négyesek Hármasok Kettesek 1 x * E Megyénk déli határszélén — Baján kívül — a mohácsi csata idején melyik községben állott váreröditmény! Ennek a községnek ma 4gao lakosa van. Csikéria 1 Katymár x Madaras 2 Közöljük Gina Lollobrigida vetélytársának, Brigitte Bardot-nak fényképét. Kérdésünk: melyik filmben játszott! Én és a tábornok Babette háborúba megy 1 x Az írnok és az írógép i TIPP 1 TIPP 3. Forduló 7. Ellenőrző szelvény BekülA beküldő neve: h et ts n n *s rt n n <s c* C« O * « döné] marad. Pontos elme: • • November 2-i, szombati számunkban közöltük rejtvényversenyünk első fordulójának megfejtéseit. Több olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a kérdésekre ne csupán a feleletet közöljük, hanem a megfejtést jelentő számokat is. Most közöljük a totószerű megfej léseket, hogy olvasóink a náluk maradt ellenőrző szelvényeken a pontos pontszámúkat megállapíthassák. 1: 2 — 1 — 2 2: x — x — 1 3: 2 — 1 — x 4: x — 2 — x 5: 2 — x — 1 6: x ■— x — 2 7í x — x — 2 8: 2 — x — x 9: i — 2 — x 10: 2 — x — x 11: 2 — 2 — 2 12: 2 — x — 2
