Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-23 / 274. szám

CMS. wwembw ZS, seomf»* 3. oldal Majdnem ötezer kérelem tíz hónap alatt - Ami elcsúfítja a városképet - A fejlődés gondjai A postás naponta több száz panaszos, kérelmező, bíráló és köszönő levelet kézbesít a Kecskeméti Városi Tanács V. B. illetékes osztályainak. A közel­múltban az egyik tanácsi veze­tővel a lakosság bejelentései­nek kivizsgálásáról beszélget­tem. — Az építési és közlekedési osztályhoz januártól a múlt hó­nap végéig 4941 kérelem érke­zett különböző ügyekben — mondta. — Megállapítottuk, hogy az osztályon egy előadó­ra évente 1400 kérelem kivizs­gálása jut, amely közel 500 helyszíni szemlét igényei. Milyen ügyekben fordulnak a kecskemétiek a tanácshoz? Az irattárban hatalmas polcokon szinte felmérhetetlen mennyi­ségű aktacsomag sorakozik. Egy-egy vitás bejelentés hatá­rozati javaslatai, szakértői vé­lemények, felsőbb szervi uta­sítások tekintélyes köteggé vas- kosítják a kezdetben egy-egy papírlapra íródott levelet. Tornyot épített — engedély nélkül Az ügyirat a 24 402-es iktató­számot viseli. S a borítólapok között a birtokbavételtől az építési engedélyig, a tűzoltó­sági szakvéleménytől a ház terv­rajzáig minden megtalálható. Z. Szabó István, Alsószéktó, II. utcai lakos az elmúlt év december 20-án kapta meg tel­kére a két szoba, összkomfor­tos lakás építési engedélyét. A tulajdonos építkezés közben — az illetékes osztály hozzájáru­lása nélkül — módosította a tervet. Februárra elkészült az új ház. A tanács szakemberei felülvizsgálták az építkezést, de a tetőn, a tervrajztól elté­rően, egy torony csúcsosodott. Mint a jegyzőkönyvben írták, az érvényben levő jogszabályok tiltják az engedélyezett építési tervtől való eltérést. Ebben az esetben is kötelezték a tulajdo­nost a toronykiképzés azonnali lebontására. Csupán példaként említettük Z. Szabóék esetét. De számta­lan új és régi építésű házon találhatunk — a belterületen is — különböző álromantikus, giccses tomyocskákat, amelyek megnehezítik az egyöntetű vá­roskép kialakítását. Csirkeügy első fokon Ez év májusában Zoboki László Talfája köz 7013, hely­rajzi szám alatti lakos kérte a városi tanácstól panasza ki­vizsgálását. „Szomszédaim — Kordás Ist­ván és Bihal Mátyás Vacsihegy 101 szám alatti lakosok — ba­romfiállománya szabadon kóbo­rol a környező telkeken. Kor- dásék telekterülete nincs kerí­A kecskeméti tanács vb postájából tűssel elzárva, így a csirkék az én veteményes kertemben is kárt okoznak. Többször kértem szomszédaimat, hogy a két porta között kerítéssel vonják meg a határvonalat” — írja levelében: Az építési osztály kivizsgálta a kérelmet. Határozatban kö­telezte Kordásókat egy 53 mé­ter hosszú kerítés elkészítésé­re. A határidő — június 30 — elmulasztása esetén ezer forint bírságot kell fizetniük. A július 30-án érkezett íjabb levélben Zoboki László arról értesíti az illetékeseket, hogy a szomszédok még mindig nem készítették el a kerítést. — Érvényben van olyan ren­delet, hogy a telektulajdonosok kötelezhetők az ingatlanuk be­kerítésére, de a tanácsnak fi­gyelembe kell venni a tulajdo­nosok anyagi lehetőségeit is — mondja Gyöngyösi Imre, az építési és közlekedési osztály vezetője. — A „csirkeügyben” hozott határozatot ismételten felülvizsgáljuk. Vegyes árudát kér a Hunyadiváros November 11-i dátummal a Hunyadi város lakóinak kérését hozta a posta a kereskedelmi osztályra. Júliusban a KISZ I. számú lakásépítő közösség If­júság úti és Szilágyi Erzsébet utcai házaiba negyven család költözött. Befejezés előtt van a Hunyadi város OTP sorházainak építése is, melyben 52 család ta­lál otthonra. Ezenkívül az utóbbi években igen sok ma­gánház épült a környéken. „Az új település áruellátá­sát az aluljárón túli vegyesbolt végzi, ami naponta 7 órától fél 1 óráig és fél 5-től este 6 óráig tart nyitva. A megnöve­kedett lélekszámú városrész forgalmát ez a kis üzlet nem tudja megfelelően ellátni. Az itt lakók, főképp a dolgozó család­anyák kérése, hogy létesítsenek a Hunyadivárosban egy korsze­rű, a település forgalmához il­lő élelmiszer- és vegyesboltot” — írja a település lakói ne­vében Boros Józsefné, a Magyar; Nemzeti Bank 606-os számúi fiókjának dolgozója. — A lakosság kérése alapján javasoltuk a boltot üzemeltető' Bács-Kiskun megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat veze­tőinek a nyitvatartási idő mó­dosítását — tájékoztat Mócza Imre, a kereskedelmi osztály vezetője. — A városfejlesztési tervben ugyan a közeljövőben nem szerepel ezen a területen áruház létesítése, de a fokozott lakásépítkezés indokolttá teszi az itt lakók kérését. Bár az élelmiszerbolt ezután reggel fél 7-től 18 óráig tart nyitva, még­is szükséges, hogy a tanács egy vegyesáruház építésének a le­hetőségével foglalkozzék. Három — úgy gondoljuk — közérdekű panaszt emeltünk ki az ügyiratok tömegéből. Mit kémek a lakosok többek között a tanácstól? Panaszaik, bejelen­téseik gyors orvoslását. S a ta­nács? Csupán annyit, hogy a kisebb ügyekben először a kör­zeti tanácstaghoz forduljanak. A tanácstagok pedig lássák el útbaigazítással választóikat. Ez ugyanis sok esetben meggyor­síthatja a kérelmek, panaszok elintézését. KOVÁCSI MIKLÓS Oktalan nyomozás Nemrég levél érkezett a megyei tanács végrehajtó bi­zottságához, amely arról tájé­koztatott, hogy a Tiszakécs- kei Permetezőgépgyárban né­hány szabálytalanság történt. Egy bizottság kiment a hely­színre kivizsgálni az ügyet, és többeket meghallgatott az esetek tisztázására. Lett is er­re nagy kavarodás az üzem­ben. Megkezdődött a találgatás, vajon mi lehet pontosan a feljelentésben, s a nyomozás is annak megállapítására —, hogy ki írta a levelet. Bár a feljelentés szövegét nem ol­vashatták el a meghallgatott személyek, azt azonban látták, hogy az nem kézzel, hanem géppel van írva, s néhányuk- nak sikerült a betűtípust is jól megjegyezni. Nosza, új Sherlock Holmesek születtek, és mesterdetektívhez méltó fá­radhatatlan lelkesedéssel ki­nyomozták. hogy a vállalat­nak melyik írógépén írták meg a megyei tanács vb-nek a levelet. Ám nyitott kérdés maradt a feljelentő személye. Azóta a gyárban mindenki gyanús, aki él. Velőkig ható pilLantár sokkal méregetik egymást, a legjobb barátságban volt kol­legák is. Mindenki a másik­ban véli felfedezni a feljelen­tés megíróját. A kedélyes mo­soly lehervadt az arcokról, bizalmatlanság légköre járja át a helyiségeket a portától a műhelyekig. Véleményünk szerint helye­sebb lenne, ha a Permetező­gépgyár kollektívája nem erre az ügyre fecsérelné energiáját. Ha azt a lelkesedést, amely- lyel a feljelentés írójának ki­derítésén fáradoznak, a ter­melésre fordítanák, az sokkal eredményesebb lenne szá­mukra. Tegyék félre a bizal­matlanságot is. Amennyiben alaptalan vádakat tartalma­zott a megyei tanácshoz kül­dött levél, az úgyis tisztázód­ni fog. Ha pedig valóban tör­tént szabálytalanság, akkor csak az érte felelős személyt vonják kérdőre. A nyomozga- tás és bizalmatlankodás csak a gyár kollektívájának mun­káját gátolja, már pedig most inká>- b összefogásra van szük­ség, hiszen van mit pótolniok, hogy teljesíthesse az üzem éves termelési tervét. N. O. A vízügyi építő vállalat dol­gozói most adták át Balatonali- gán az ország legnagyobb esőz- teitő öntözőtelepének első szaka­szát és a nemzetközi viszonylat­ban is érdekes újdonságot jelen­tő vízkivételi művét. A 700 hol­das öntözött területet a követ­kező években több mint három­ezer holdra bővítik, tehát rend­kívül sok vízről kellett gondos­kodni. Ez a nagy terület annyi vizet használ fel majd naponta, mint amennyit a közepes halas­tavak tárolnak. Ezért a vízügyi ntadfák az ország legnagyobb esőztetö öntözötelepének vízkivételi müvét A szakszervezeti bizottság tit­kára a társadalmi bírósági jegy­zőkönyvet rendezgeti. Egyik-má­siknál megjegyzést tesz. — Ez itt egyik fiatal munká­sunk írásbeli figyelmeztetése. A fiatalember az öttonnás villás- targoncát vezeti. Egy alkalom­mal vigyázatlanul haladt át a bejáraton, a targonca gémje be­leakadt az "egyik kapuszámyba, s azt elhúzta. Kijavításán két ember 4—4 óra hosszat dolgozott. Ezért került ügye... Be sem fejezi az elvtárs,_ mi­kor szőke fiatalember lép" ko­pogtatás után az irodába. Gé­pelt papírlapot tart a kezében. — Éppen magáról van szó, — fogadja őt a titkár. Egyetért a társadalmi bíróság döntésével Igazságosnak tartja az írásbeli figyelmeztetést? ... Tessék, fog­laljon helyet. Panasszal él A munkás leül, kezét térdére támasztva tartja a szétnyitott iratot. Meglibbenti. — Nem értek vele egyet, tit­kár elvtárs. — Az írásbeli figyelmeztetés­sel sem? — Nem. Mert nemcsak én va­gyok a hibás. A KRESZ előírja, hogy olyan alacsonyan nem le­het felfüggeszteni, vagy rögzíte­ni tárgyat, mint amennyire az a rész volt, amibe beleakad­tam ... Éppen egy kábeldobot vittem a targoncával. Pont elég gondot okozott, hogy a földmun­kálatok miatt egyenetlen és szű­kös úton elvezessem. Arra vi­gyáztam elsősorban, meg ne bil­lenjen a teher, mert ha valaki­re rádől. szerencsétlenség törté­nik. — És arra nem kellett figyel­nie. hogy bele ne akadjon a ka­purészbe? — Annyi időm nem volt ép­pen, mert a nagyobb veszélyt tartottam szem előtt, hogy cen­tire megállapítsam, át tudok-e haladni a kapun a gém ütközé­se nélkül.. . Nem nyugszom be­le az elbírálásába. — Ha így látja az elvtárs, él­jen panasszal. írja meg kifogá­sait, és ide címezze, a szakszer­vezeti bizottsághoz. Az szb majd dönt, felülvizisgálja-e az eljá­rást, és új tárgyalást javasol-e? A fiatalember elgondolkodva hajtja össze az Iratot. — Jó, — mondja határozatla­nul. Tehát ide adjam be? Aztán elköszön. (0 tervező iroda mérnökeinek új­szerű elgondolásai alapján nem a p>arton készített kutakból, ha­nem gazdagabb forrásból, köz­vetlenül a Balatonból vezetik el a vizet. ínycsiklandó illatok szállnak minden hetipiaci napon a kun- szentmiklósi fmsz árusítóhelye felől, itt főzi a kolbászt, süti a lángost Kábái Imréné szakács­nő. A forgalom azt mutatja, so­kan nem tudnak ellentállni az étvágygerjesztő „csábításnak” — van úgy, hogy harminc kiló kol­bászt, s közel száz lángost ki­mér vevőinek. Zárkózottság és hivatástudat A fészernek használt nagy hodály egyik sarkában már felépültek a köz­falak. Ajtó és tető azonban még nem került rájuk, így a félig kész helyiség eléggé huzatos. Belül azonban már a lakályosság kezdeti nyomai láthatók. Csipkés terítő a polcon, rajta rádió, a viaszosvászonnal borított asztalon új­ságok: Petőfi Népe, Szabad Föld, Ma­gyar Mezőgazdaság. Monda Balázs sertésgondozó pihenője ez a kiskunhalasi Vörös Október Tsz központi majorságában. A „házigazda” most éppen ebédel, a rádióból dzsessz lüktet. A beszélgetés nehezen indul, a sertésgondozó — a közös gazdaságban már szinte legendás — zárkózottságá­nak ércfalát áttörni korántsem könnyű. Aztán, amikor a vödörbe helyezett ha­talmas krizantémcsokrot megpillan­tom, rögtön eszembe jut az elnök, dr. Tüske László figyelmeztetése: .Csak a virágjait dicsérje, nyomban megered a nyelve.” A virágok egyébként valóban dicsé­retre méltóak. Nemcsak a bentiek, de odakünn is, a sertésólak közötti ágyá- sokban. Pedig a hűvös novemberi szél már ugyancsak megtépázta őket. — Nekem ez a szórakozásom — mondja.' — Virágokat ültetek, gyönyör­ködöm bennük. Nőtlen ember vagyok, kérem. Időm azért így sincs sok, eléggé leköt a sertések gondozása. Ebben igazat adok neki. Hiszen a hosszan elterpeszkedő ólakban jelenleg is 550 sertés található. Anyakocák, sül­dők, malacok. Meg száz hízó az átadás előtt. Az idén már 350-et értékesítettek. S az állatokkal járó tennivalót mind­össze másodmagával látja el. Egy java­korabeli asszony, Unoka Sándorné se­gít neki. Kettőjükre hárul a közös ser­tésállomány minden gondja, baja. Ám, hogy ezt a terhet jól elbírják, arról az eredmények tanúskodnak. A szemmel látható eredményes: a hízók. Egyformán gömbölyödő, fekete hájren­geteg valamennyi. Március elején szü­letett malacok, s átlagsúlyuk 117 kiló, Érdeklődöm: minek köszönhető a re­kordhízásnak is beillő súlygyarapodás? — A malactápnak — feleli Monda Balázs. — Csak ezt etetjük. Meg a Ti- kofuránt, amit a táphoz keverünk. Ez a baromfibetegségek megelőzésére szol­gáló szer. De az állatorvosunk, dr. Horváth László azt ajánlotta, hogy nem árt etetni a sertésekkel sem. Igaza volt. Az elhullás jóval alatta van az 5 szá­zaléknak, s emésztési megbetegedés azóta soha nem fordult elő. Így az álla­tok fejlődése zavartalan, nem hátrál­tatják különböző bántalmak. Persze, a kiváló eredményekben leg­alább ekkora része van annak is, hogy a sertésgondozó rendkívül ügyel a pon­tosságra, az etetés időpontjának, a ta­karmány mennyiségének betartására. Ezt a fegyelmet megszokta már, több mint tíz éve ő a sertéstelep „minden­tudó” gondozója. Mert Monda Balázstól nem idegen a művelődés vágya sem. A Magyar Me­zőgazdaság minden egyes számát végig­olvassa, a sertéstenyésztéssel foglalkozó cikkeket pedig többször is. A lap mel­lékleteként megjelenő Tájékoztatót még az irodisták is tőle szokták elkérni. És a jövedelem? Tavaly 32 ezer fo­rint volt, a közösből meg a háztáji gazdaságából. Az utóbbit is jól kihasz­nálja, az idén például több mint hét­ezer tojást adott át a felvásárlóknak. Az év első három negyedében munka­egységeinek a száma meghaladta a hét­százat. Nyilvánvaló tehát, hogy az idén is megtalálja számítását. A zárkózottság, mint általában, nála is az önérzettel jár együtt. S meg kell mondanunk, hogy e magatartása révén nem kis tekintélyre tett szert gazda­társai körében. Mint a tavasszal meg­történt eset is bizonyítja, amikor a vá­rosi tanács egyik vezető beosztású sze­mélye hízóigénnyel kereste fel, anélkül, hogy előzőleg beszélt volna a közös gazdaság vezetőivel. Monda Balázs el­utasító válasza után az illető a saját beosztására hivatkozott, mire a sertés­gondozó kijelentette: „ön a tanácsnál, én pedig itt vagyok vezető, a telepen.” A hivatástudat az emberség fokmé­rője ÍS; Hatvani Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom