Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-09 / 262. szám
1963. november 9, szombat 8. oldal Az emberért Legkelendőbb az alma... — Kérek öt kiló almát. — Jonatánt, starkingot, húsvéti rozmaringot? Ez, vagy az ehhez hasonló párbeszéd naponta sokszor ismétlődik Kunbaján, a Béke Csillaga Tsz zöldség- és gyümölcsboltjában. Müller Gizi elárusító már a harmadik évemért itt a közös gazdaság terményeit. Hogy vásárlókban nem szűkölködik a bolt, azt bizonyítja az évi 150 ezer forint bevétel is. Most a legkelendőbb cikkféleségek között az álma, a sárgarépa, a káposzta és a burgonya szerepel. A bolt bőven el van látva jó minőségű áruval, s így szívesen vásárolnak benne a község lakói, mint a képünkön látható Vass Ferenc és a felesége is. Ünnepélyesen megnyitották a szovjet filmnapokat A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság csütörtökön délután 5 órai kezdettel Kecskeméten, a Városi moziban ünnepi díszelőadás keretében nyitotta meg a november 7— 13-ig megrendezésre kerülő — szovjet filmnapokat. A díszelőadáson ünnepi beszédet mondott Tóth László, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke. Jevgenyij Jevtusenko: Mindenkiben van érdekes vonás — című versét Perényi László, a Katona József Színház művésze adta elő. Ezután levetítették „Az üresjárat” című új. szovjet filmet. A szovjet filmnapok alkalmával a Városi mozi november 13-ig műsorára tűzte a Kollégák és a Papát vásároltam — című nagy sikerű szovjet filmeket. A szerény kis családi költségvetés egyensúlya, mérlege is gondos számvetést, előrelátást kíván, mennyire így van ez a nagyobb „egység”, üzem, termelőszövetkezet, egy-egy község, város — vagy még inkább a megye költségvetésével. A jövő esztendő költségvetési és községfejlesztési tervjavaslata szerepelt a napokban a megyei tanácsülés napirendjén. Bővebben is írt már róla a sajtó, s még lesz alkalom részleteiben is megismerni a megye életét átfogó számokat, adatokat. Most csupán arról a mozzanatról szeretnénk említést tenni, amit nem adhatott vissza a hivatalos beszámoló, hiszen a tárgyilagos hangvétel „műfaji” adottsága volt, s holmi „lírai” kitérőn elcsodálkoztak volna az olvasók. Pedig az újságíró — szíve szerint — nemegyszer átlépné a sajtóműfaj adta korlátokat, amikor úgy érzi, hogy valami többről van szó, mint számokról, tényekről és adatokról. Érezte ezt a tanácsülés referense is, mert bevezetőjében a kívülálló számára idegenül ható számokat emlegette, amelyek mögött az embert kell keresnünk, akiért minden tevékenység folyik — s ilyen megvilágításban a „száraz” adatok is megelevenednek, közüggyé válnak, általános érdeklődésre tartanak számot. S befejezésül e jelszót hangoztatta: Mindent az emberért, az ember szolgálatában! Túl vagyunk már azon az időszakon, amikor jelszavakkal igyekeztünk takargatni fogyatékosságainkat, s a jelszavak úgy elborítottak bennünket, hogy alig láttuk tőle igazi tartalmukat, lényegüket. Most e jelszó csak szerény záradéka volt egy gondosan felépített, a tények nyelvén agitáló, önmagáért beszélő munkának — a jövő évi költségvetésnek. S mivel ezek a tények — mindenféle jelszó nélkül is — valóban azt summázták, hogy a megye lakóinak élete a ránk következő esztendőben ismét nem kis léptekkel halad előre, logikusnak és szükségszerűnek éreztük az emberi momentumokra való utalást. Idézzünk, ne idézzünk ezekből a számokból? Ügy véljük, felesleges. Inkább elmondjuk, hogy egy-egy beszámoló leírt szövegét hogyan árnyalja, gazdagítja tovább az élő beszéd. Az elhangzott szó ugyan egyezik a papíron levővel, mégis másként hangzik az előadó szájából. Még az ilyen „száraz” szövegnél is, mint a költségvetés. A hangsúlyt ugyanis nem adhatja vissza semmiféle jelentés, sem az újságban megjelent tudósítás. Pedig ez sem mellékes tényező. Ebben a beszámolóban különös hangsúlyt kapott a költségvetési és községfejlesztési tervjavaslatok előkészítésének kollektivitása, az a körülmény, hogy — minden eddiginél jobban — bevonták ebbe a munkába az állandó bizottságokat. „Az állandó bizottságok hasznos észrevételei, bírálatai mind a zárszámadás, mind a költség- vetési tervjavaslat összeállításánál új körülményre, a szakmai elfogultságtól mentes szempontokra irányították rá a figyelmet.” Nagy segítséget jelentett ez az aránytalanságok kiküszöbölése szempontjából is, s bizonyos mértékig javítottak — ha nem is szüntették meg teljesen — az egyes költségvetési ágazatok viszonyszámain, az országostól való elmaradás helyzetén. A nagyarányú javulás ellenére is még mindig a legkirívóbb a szociális és egészségügyi ágazat részaránya, melyen a jövőben feltétlenül javítani kell. További részletező elemzésre, a laza tervezés miatti keretlekötések felszámolására, fokozott takarékosságra, a népgazdaság erőforrásainak és teherbíró képességének mérlegelésére van szükség — hangzott a figyelmeztető intelem. Anélkül hogy oktalan büsz- kélkedésbe esnénk, jólesett hallani a lakosság részéről megnyilvánuló segítőkészség, a tanácsok és a választópolgárok kapcsolatának fokmérőjeként emlegetett társadalmi munka elmúlt évi eredményét: az egy lakosra jutó 36,40 forint átlagot, amellyel országosan az elsők között állunk. (Reméljük, ez évben is elérjük ezt a szintet — s nemcsak „átlagban” — néhol túlteljesítve, máshol viszont mélyen alatta maradva —, hanem valóban minden község, város és járás viszonylatában.) Igen erős hangsúlyt kaptak a beszámolónak azok a részei is, amelyek az elmúlt év fogyatékosságaira, tanulságaira hívták fel a figyelmet. A felületes ellenőrzések, a jogszabályokat sértő jelenségek még fellelhetők a tanácsi munkában — s ezek leküzdése nem csupán gazdasági, hanem politikai, erkölcsi, a tömegkapcsolattal ösz- szefüggő kérdés is, megítélésük is így esik latba, mint szocialista társadalmunk elengedhetetlen követelménye. Lelkesítő és elgondolkoztató részletekben tehát bővelkedett az említett tanácsülés, s ha ezek mind nem is kaphattak helyet a megjelent tudósításban — jövő évi munkánk fontos momentumaiként bizonyára még sokszor visszatérünk rájuk az alkotó munka hétköznapi tetteinek megírásakor. F. TÓTH PÁL Nemrég tartotta taggyűlését a Kalo- csavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat üzemi pártszervezete. Napirenden az időszerű termelési feladatok és a tanulás szerepeltek. Idős és fiatal kommunisták együtt hallgatták Székely Gyula és S zvétek János elvtárs beszámolóit. Elgondolkodtam az elmúlt tíz év eseményein. Ez idő alatt is egymástól elválaszthatatlan feltétele volt a fejlődésnek — termelés és tanulás. A mai gyár elődje néhány épületből és köves malomból álló kisüzem volt. Több mint egy évtizede holtszezon idején nagyon kevesen dolgoztak. Ma már szinte nem is szólhatunk holtTanulunk szezonról, mert a termelés folyamatos az év minden szakában. Űj épületek nőttek ki a földből, új gépek érkeztek. A régi köves paprikamalmot a legmodernebb hengerszékes malom váltotta fel. Most már nem az ember fizikai ereje a döntő, hanem a szaktudás, amit továbbképzés nélkül aligha lehet elérni. Idők folyamán a paprika mellett új profilként jelentkezett a konzerv gyártás. Ez továbbhaladást követelt mind a szakmai, mind a pártvezetőktől, az irányítóktól éppúgy, mint az egyszerűbb beosztású dolgozóktól. Ügy hiszem, szakemberben nem lesz hiány ezután sem. A konzervrészlegen s a TMK üzemben több mint félszáz fiatal sajátítja el szervezett szakoktatásban a konzervipari ismereteket. Az idősebb dolgozók ugyancsak tanulnak, tudják, hogy a technika gyors fejlődése ezt megköveteli. Munka után ezért ül sok munkásunk az iskolapadban, odahaza pedig folytatja a tanulást, még akkor is, ha emiatt nem egy szórakozási lehetőségtől, kellemes kikapcsolódásról le kell mondania. Ma 324 dolgozó tanul a gyárból általános, közép- vagy főiskolán, egyetemen, szakmai tanfolyamokon. Ludas István A testvérvárosban Egy feljegyzés után kutatok asztalfiókomban, de sehogy sem bukkanok rá. Helyette nagy formátumú, négyoldalas újság kerül a kezembe. A címe: Szov- jetszkij Krím. Pillanat alatt feledem, mit is kerestem eddig. Felnyitom az újságot, s a harmadik oldalán — ki tudja hányadszor — szemügyre veszem az ott közölt fényképet. Turista csoportunk fogadtatását ábrázolja, a szim- feropoli repülőtéren. Aztán újra megpróbálkozom az érkezésünkről szóló kis tudósítás fordításával, amelynek címe: örülünk önöknek, testvéreink!”... Ismét a képet nézem, sorra veszem az arcokat, s hatalmukba kerítenek a Szovjetunióban töltött nyári egy hét élményei. Mintegy harmincán indultunk, többnyire kecskemétiek, munkások, pedagógusok, tsz-parasztok, orvosok. Szim- feropol testvérvárosunk — s ez külön jelentőséget adott látogatásunknak. Utunk első állomása Ukrajna gyönyörű fővárosa, Kijev volt, ahol bár igen zsúfolt programmal, de látnivalóban, élményekben nagyon gazdag napot töltöttünk. A nagyarányú építkezés, a pompás új metró, a történelmi és kultúrtörténeti becsű épületek, emlékművek mellett számomra a legemlékezetesebb a város tisztasága volt. Ez igen! Szemetet, eldobott cigarettavéget még véletlenül sem lehetett látni sehol. Az útakat hajnalban felmosták, az útszéli fákat — melyek körül a föld fel van lazítva — locsolták. A szovjet emberek? Kedvesek, szívélyesek, közvetlenek. Hadd említsek csak egy apróságot- autóbusszal indultunk a kijevi repülőtérre, hogy toyább folytassuk utunkat. Már elhelyezkedtünk a buszban, amikor a szálloda egyik alkalmazottja lélekszakadva utánunk szaladt, mert valaki a szobában felejtette a szappanját. S mivel hirtelen nem jelentkezett a tulajdonos, az illető elvtárs a csomagtartóra helyezte azzal, hogy majd ráismer a gazdája..; Aztán a csodálatos repülőutazás a TU—104-es gépen! Egy óra múlva Simferopol ban voltunk. Amint szál- lunk ki a gépből, nyomban feltűnt valamennyiünknek egy ott várakozó, mintegy tíz főnyi csoport. S az volt csak a nagy meglepetés, amikor kiderült, hogy Revkin elvtárssal, a városi pártbizottság1 első titkárával az élen bennünket, az egyszerű turistákat — tehát nem hivatalos küldötteket — vártak Szimferopol város és tömegszervezeteinek vezetőd. S bár éreztük, hogy. ez a nagy megtiszteltetés egész Kecskemétnek, a magyarországi testvérvárosnak szól, mégis rendkívül meghatódtunk. Megérkezésünk percétől kezdve Revkin elvtárs, a városi szovjet elnöke, titkára és a városnak még néhány képviselője mint vendéglátó gazdák egészen visszautazásunkig velünk maradtak. Kíséretükkel tekintettük meg Szimferopol modern, teljesen automatizált tejüzemét, amelyben lenyűgöző volt a ragyogó tisztaság. Amennyiben tapasztalatszerzés lett volna útunk célja, úgy talán a pionírok meseparkjáról adnék számat a legrészletesebben. A hatalmas parkban rengeteg a látnivaló. A fák között ember nagyságú szobrok, szoborcsoportok elevenítik fel az orosz népmesék alakjait Amott jókora gyümölcsöskert, gyönyörű virágágyak, amelyek mind a szim- feropoli gyerekek keze munkáját dicsérik. Mert ez a park az iskolások gyakorló, a munkát megszerettető kertje, nagyszerűen felszerelt játszótere, s még külön csillagvizsgálója is van. Kedves szovjet barátaink utolérhetetlen vendégszeretetének köszönhetjük, hogy lehetőségünk nyílott egy teljes napot Jaltában tölteni. Gyönyörű vidék, csodálatos a Krim-hegy&ég, a ciprusokkal, pálmákkal díszített tengerpart, ahol évente sok-sok ezer szovjet ember piheni ki a munka fáradalmait; A Szimferopolt Jaltával összekötő, körülbelül 80 kilométeres utat a Krim- hegységen keresztül azért építették, hogy elősegítsék a szimferopoliak hét végi, tengerparti pihenését. A gépkocsik mellett trolibusszal bonyolítják le a forgalmat, mindössze 40 kopejkáért (kb. hat forint). És a hatalmas szőlőtelepítések! Útközben hol jobbra, hol balra irányították a figyelmünket: „Ez is új telepítés, az is, amaiz is!” Lámesak, még ebben is rokonok vagyunk!.;. Emlékezetesen szép hét volt. Bárcsak minél több hazánkfia eljuthatna oda! Gazdagabban térne vissza, A Szovjetszkij Krím harmadik oldalán levő képre pillantok. Csupa ismerős arc; A mi turista csoportunk tagjai és kedves, nyíltszívű vendéglátóink. Revkin elvtárs mosolyog a képen. S miközben összehajtva és gondosan a helyére rakom az újságot, szinte megelevenedik előttem alakja... De tulajdonképpen miért is húztam ki az íróasztalom fiókját?:.; Mttekács Gábor
