Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-06 / 260. szám
1963. november 6. szerda S. oldd Tolón mégsem álszemérem és nem is értetlenség... Tisztaság — Ragyog a tisztaságtól a Kun- Iszentmiklósi Általános Gimnázium folyosója. A hivatalsegédek önként vállalták, hogy fél egészség telező. Es a középiskola levelező tagozatára járó 170 dolgozó be is tartja a szabályokat. A szép, kellemes környezetben Karajkó János „Álszemérem vagy értetlenség?” című cikkében a Párbeszéd című magyar film bajai visszhangjáról írt. Mint „legmerevebb ellenző” úgy látom, sok minden nincsen rendjén ezzel a filmmel. Baján sem, ha „megdöbbentő értetlenségről árulkodott a pedagógusok egy részének viselkedése”, ha „némelyikük már a vetítés közben tüntetőleg kivonult a nézőtérről”, ha a filmet „szocialista mezbe öltöztetett pornográf tá- kolmány”-nak tartják s ha az „ellenzők között jó néhány vezető pedagógust láthattunk”. A film különben másutt is, „országszerte vihart kavart”. Nem kívánok a filmkritikus szerepében tetszelegni, olyan szempontból nézem csak: helyénvaló volt-e, hogy a filmre az ifjúságot elvittük. Meggyőződtem, hogy a nevelők többsége ezt helytelenítette. Talán — az ifjúság egy részének véleménye mellett — ezeknek a nevelőknek a véleményét is figyelembe kellene venni. Névtelenül íratott röpdolgoza- tokból tudom, hogy ifjúságunk döntő többsége elutasította a filmből tükröződő erkölcsi felfogást. Az iskolában eseményeket kívánunk adni. getlenül is helyes értékelést adtunk és adunk az ifjúságnak a Rákosi-korszakról és 56-ról. Ha a film közvetlen erkölcsi vonatkozásait el is ítéljük. A nevelők személyes élményei a Rákosi-korszakról és 56-ról hitelesebbek és tapasztalatból faka- dóak; s ha felelünk a felvetett kérdésekre, a választ az élő tapasztalat és élmény sugallja, nem pedig a gyenge film. ‘ Karajkó János „megdöbbent” a pedagógusok értetlenségén. Egyes — még nem érett — fiatalok véleményét szembeállítja és előnyben részesíti az idősebb nevelők majdnem egyöntetű véleményével. Ez veszélyes út. — amelyről éppen a közelmúltban egyszer már — de úgy látszik, nem végérvényesen — levonhattuk a keserű tanulságokat. Hogy az ifjúságnak milyen film való, azt talán mégis elsősorban a nevelők döntsék el és nem a fiatalok. Erről még vitatkozni sem lehet! Nem mentünk el szó nélkül a film tőlünk idegen erkölcsi felfogása mellett és a jövőben sem statisztálunk szótlanul hasonló filmekhez. Schwalm Pál Fényesre törli a kövezetei a gimnázium hivatalsegéde. Az Osztályból kilépő tanuló lábán pedig ott az elmaradhatatlan papucs. Szerkesztőségünk nem minden fenntartás nélkül, de vitára számítva közölte két héttel ezelőtt Karajkó János cikkét. S tesszük ezt ugyanúgy most Schwalm Pál válaszával is. Számítunk a további véleményekre. Az országos vita a Párbeszéd körül ugyan már lezajlott, a mi utólagos vitánk azonban mégsem hiábavaló, mert egy amott nem említett kérdés körül forog (s ez nem kevésbé fontos, mint a művészeti, valamint a politikai vonatkozások): Hogyan foglaljon állást a nevelő; tanulságosnak, hasznosnak ítéli-e ezt a filmet az ifjúság számára? Illetve: minden jó szándék ellenére nem tolakszik-e előtérbe a kevésbé hozzáértő és tapasztalatlan közönség szemében a Párbeszéd mellékes, némiképp töltőanyag-eleme, a cselekmény esítő szerepet játszó szerelemmotívum? Mert ha így van, akkor a film csakugyan — politikai értelemben véve is — a felnőtt közönségnek ajánlható csupán. minden második szünet utáni órában feltörlik a kövezetei. A rendre, tisztaságra nemcsak ők ügyelnek, hanem a tanulók is. Kitakarítják a tantermeket és az iskolában a cipőjükre húzott papucsban közlekednek. Eleinte szokatlannak tűnt számukra ez az újítás, de megértették, hogy *a tisztaság fél egészség”, meg aztán a nyáron felújított, kí- vül-belül rendbe hozott épületre nekik is vigyázni kell. A papucs használata egyébként a felnőtteknek szintén köszívesebben, nagyobb kedvvel tanulnak. A megnövekedett érdeklődésre vall, hogy míg a korábbi években 40—45 hallgatója akadt a levelező tagozatnak, az idén már két első osztályt kellett indítani. Az általános gimnázium 460 és a dolgozók középiskolájának 170 növendéke megbecsüli, óvja az iskolát. Már alig várják, hogy az év végére elkészüljön az új épület, mert akkor még kényelmesebb, zavartalanabb lesz az oktatás. Barna Judit erkölcse nem lehet követendő példa ifjúságunk számára. Az a vád ifjúságunk egy része ellen, hogy hiányzik belőle az erkölcsi érzék; ez a film nem járult hozzá, hogy az ifjúságban ilyen érzék kifejlődjék, vagy megerősödjék. Nem vagyunk sem álszentek, sem értetlenek. Tudjuk, hogy ilyen konfliktusok gyakoriak az életben, de nem ezek a tipikusak. Mi nevelők igenis merünk nyíltan és őszintén beszélni — álszemérem nélkül — mindenről, de tiszteletben tartjuk az életkori sajátosságok helyes elvét. Elegendő utalni a biológiára és az osztályfőnöki órákra. Nem téveszt meg bennünket, hogy két ember sorsát egy gyengén megfestett történelmi korszak köntösébe öltöztette az író, cézzelfogható állásfoglalás nél- tül. A Rákosi-korszak ábrázolása igen vérszegény, az apró kockák sejtetése Sxínhúsi notess Po ézis meg foghatatlan a 15 és 16 évesek számára, de sok felnőtt számára is. így nem a történelmi keret, hanem a két főszereplő élete — és annak éppen nem követendő erkölcse — ragadta meg a felnőttek egy részét, és — sajnos — a fiatalságot is. A cikkíró kérdezi, hogyan lehetséges, hogy a pedagógusok rosszindulattal nem vették észre a film lényegét. Véleménynyilvánításhoz — nézetem szerint — nem kell okvetlen rosszindulat. Egy film megbírálásánál sem. Ellenkezőleg: a pedagógiai hivatástudatból és az ifjúság féltéséből fakadó törődés és jóindulat vezette a felszólalókat az ankéten. Egy film lényegét és mondanivalóját az írónak és a rendezőnek kell kidomborítania. Nem valószínű, hogy csak a pedagógus az oka, ha a film tulajdonképpeni „igazi mondanivalóját” nem látta meg. Furcsa, ha ezt csak az ifjúság látta meg. A cikkíró második kérdése és aggálya: Hogyan foglalhatnak állást a Párbeszéd által felvetett politikai kérdésben „azok a nevelők, akik nem látták a filmet, vagy akik nem láttak benne mást, csak a szabad szerelem propagálását; hogyan fognak válaszolni tanítványaik kérdésére?” Szeretném megnyugtatni, hogy mi pedagógusok a filmtől fügErről folyik nálunk a vita, s ez éppen nem lebecsülendő szempont, érdemes foglalkozni vele. Tízezer forintos rejtvény pályázatunk ül. fordulójának harmadik rejtvényét közöljük. A megfejtéseket totószerű 1, x vagy 2 beírással kell megadni. A harmadik forduló megfejtéseit összegyűjtve november 22-én, péntekig kell szerkesztőségünk címére beküldeni. A borítékra írjuk rá: RE J t V EN Y TOTÖ. A pályázatokat kéthetenként díjazzuk. Akik minden fordulón — akár néhány szelvénnyel is — szerepeltek, azok között sorsoljuk majd Id a főnyereményeket műsoros est keretében. Biztosítsa előre a lap példányait! L Hol van megyénkben a legtöbb szakszövetkezet? A kiskőrösi a kecskeméti 1 x a diunavecsei járásban TIPP TIPP 2 Megyénk melyik községében segédtanítós- kodott Táncsics Mihály, akinek ott-tartóz- ko cl ás at a községben emléktábla örökíti meg? Fülöpszáíláson 1 Kiskőrös ön x Izsákon 2 Alábbi képünk a ..............vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalatról készült. Kérdésünk: Megyénk melyik városa a központja a fűszerpaprika előállításának? Kecskemét Baja Kalocsa 1X3 A beküldő neve: Beküldőnél marad. Pontos címe: és emberi — értelmében. Költői világot teremtenek szavukkal, gesztusaikkal, mesevilágot és mégis valódit —, ahol a hűségnek meg kell küzdenie o rosszal, a gáncsoló akarattal, c helyes útról eltántorító csalárdsággal, ravaszsággal és a téveszmék hordozóival. S közben nem feledkeznek meg a közönségről, rá-rákacsintanak cinkosan, bohókásan —, ha elszomorodik, tréfálkozva felderítik, s ha belemerül a kacajba — hirtelen elgondolkoztatják. Ahogy azt a költö — anno: 1830 — „elrendelte”. P oázis ez a Vörösmarty * mű a javából — méltó darabja — olykor elfelejtett, majd újra felfedezett — szellemi kincseinknek. Könyvben: költemény a Zalán futása, Cserhalom, Széplak és A két szomszédvár mellett ' — a színpadon: felfedezés. Mennyi új színt, fordulatot és hangsúlyt ad a színészi játék a megelevenedő szónak, gondolatnak! Lehet, hogy nem mindig „kasszasiker”, de sok ezer néző — a bérletesek nagy tábora és az ifjúsági előadások önfeledt közönsége — számára felüdülés, műveltséggyarapitás, s maradandó élmény, az évad többi darabjának kiegészítője, méltó elindítója. r\icséret és elismerés tehát a nemes törekvésnek, a ió munkának. Emberi életünk tosem avuló kedves romantikáidra, s nem utolsó sorban a cinizmustól is óvó, bizakodásra i erkentö költői alkotásra lelünk ismét — a Csongor és Tünde előadásán. F, Tóth Fái N em mai történet, mégis örök. Mert örök a szépség, a fiatalság és a szerelem... Csongor és Tünde históriája a színpadon... Mese és valóság. Tündérek és őrdögfiak, vándorok — a kalmár, a fejedelem és a tudós —, Mirigy a boszorkány, az Ég — megszemélyesítve —, s Ledér •— ahogy a képzeletben él e név viselője. S a költött alakok mellett a két, valóságra intő ellenpólus, humor és vaskos talpraesettség, a közönséget a mű légiességétől elvonó — ahogy a modern daraboknál mondani szokás „elidegenítő” — figura: Ilma és Balga... Merész vállalkozás, de méltó B Katona Józsefről elnevezett színházhoz, amely immárem hagyományként egy-egy jeles magyar drámával, klasszikussal indítja el az évadot, vállalva ennek netáni „kockázatát” is. ISözönségsiker? Nem min- *' dig jár együtt a szándékkal. De Vörösmarty költői játéka — ő drámai költeménynek nevezi — megtalálja az utat a közönség — különösen a színházzal most ismerkedő és nem „ínyenc”, kuriózumokat kereső és még inkább az ifjú közönség — szívéhez, ízléséhez. Hogy mire „képesek” a színészek a játék hiteles megele- venítése, a mű hűséges színpadi visszaadása kedvéért! Megtanulták — szépen és nagy ambícióval — a zenei élménynek is beillő, bár a mai beszédritmikánkhoz szokott nyelvünknek nemegyszer nehezen ejthető hatalmas szöveget. S játszanak, a szó igazi — néha gyermeki, máskor csupán tiszta
