Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-05 / 259. szám
1963. november 5, kedd 8. oldal Őszi legeltetés Amíg az időjárás engedi, legeltetik a juhokat a kunszent- miklósi Kiskunsági Tsz-ben. Ezáltal is több marad a télre tárolt takarmányból. Képünkön: a közös gazdaság ezer birkát gondozó juhászának, Hordási Lajosnak a felesége 323 állatot terelget a sziki legelőm A KARMESTER Élénk észjárású, fekete szemű fiatalember. Sötét munkaköpenye hol itt, hol ott tűnik fel a hosszú gépsorok között. Ö a termelés karmestere a Kiskunfélegyházi Kiskunsági Cipőipari Vállalat új üzemében. Művezető. Szavaiból az együttérzés melege érződött, míg megmutogatta a tavaly átadott korszerű épület elfuserált ablakait. Emiatt a szokásosnál többen fáztak meg, a téli hónapokban Fűzfavessző és cirokszakáll Kukorica a csizmaszárban Egyik állami gazdaságunkban „szúrópróbaszerűen” ellenőrizték a vontató kocsiján este hazafelé szállított dolgozókat. Meg volt rá az ok, az alapos gyanú, amit igazolt, hogy ystemes meny- nyiségű kukoricát találtak náluk. Kinek a kenyeres tarisznyájában, cekkerében, olyan is volt, akinek a csizmája szárában, s az arra buggyosra engedett nadrágjában. összesen valamivel több mint hat mázsa kukuri- cát loptak el a munkahelyükről. Egyetlen nap alatt. Huszonötén. Ha tehát a gazdaság mind a négyszáz dolgozója hasonlóképp cselekedett volna, egy vagon kukoricát sirathatna az állami nagyüzem. Egy, azaz egyetlen nap „eredményeként”. S ily módon egy hónap alatt — 30 mázsa átlagot számolva — 600 sertés meghiz- lalására elegendő, száz holdnyi termés vándorolna a kriminológia kelléktárába való „szállítóeszközökön” a jogtalan tárolóhelyekre. Egyetlen gazdaságból. S ha mindegyikben így lopnák a kukoricát, jóformán semmi sem maradna a népgazdaságunk tervszerűségét szolgáló központi készletekben. Szerencsére, a mezőgazdasági dolgozók többsége tiszteletben tartja a köztulajdont, s nyilvánvaló: kellemetlen számukra, amikor a gazdaságok vezetői kényszerű éberségből időnként őket is ellenőriztetik a fentebb jelzett módon. De éppen ők, a becsületes többség veheti elejét ennek. Azzal mégpedig, ha „csizmaszár-szem- léletű” társaiknak megmagyarázzák: amikor a köz vagyonát lopják, végeredményben saját magukat rövidítik meg. A kukoricánál maradva: ha sokallják például a sertéshús árát, vagy kifogásolják a hús esetleges hiányát, gondoljanak arra, hogy az árat ők verték fel, a húst ők tüntették el az eladópultról, akkor, amikor kukoricát loptak. A magyarázatnál is jobb, ha az öntudatos dolgozók a munkakörükben megakadályozzák a lopást. T. 1. Vastag hóbunda alatt pihent a császártöltési határ, amikor utoljára látogatást tettem sz itteni Felszabadulás Tsz irodájában. Az elnök büszkén mutatta az egyik helyiségben szór goskodó seprűkötő brigádot, amelynek tagjai alig néhány hete űzik ezt a mesterséget, de máris nagyon ügyesen. Akkor arról beszélgettünk, okos dolog volt betanítani ezt a néhány embert. Munkát találnak a téli hónapokra, és a seprűk is szép hasznot hóznak majd a közösnek. „Mint a lányok frizurá ja.. Most hűvös köd ül a domboldalon, ázott szőrű lovak mögött kukoricával, cukorrépával rakott kocsik nyikorognak felfelé a község lejtős utcáján. Frick István, a tsz üzemegység-vezetője meglepődve hallja, hogy á betakarítás kellős közepén a seprűkötők után érdeklődöm. — Még nincs időnk ezzel foglalkozni — mondja mosolyogva. — De az idén is nyolc holdon termesztettünk cirkot, és december elején munkába áll a brigád. A téli hónapok alatt tízen dolgoznak majd a fából ácsolt gépek mellett. Másik húsz embernek az anyag előkészítése ad munkát. Ki kell fésülni a cirok borzas szakállát, hogy szép sima legyen, mint a lányok szöszke frizurája a vasárnapi séta előtt. — Ügy látom, a télen nem unatkoznak a szövetkezet asz- szonyai sem — mutatok ki az ablakon. Ide látszik ugyanis a tsz dohánypajtája. A mennyezetig meg van rakva rúdra fűzött dohánylevelekkel. Mindenkinek akad munka. — Bizony, kell vagy hatvan menyecske a kétszáz mázsányi dohánylevél simításához — tájékoztat vendéglátóm. — Szívesen végzik ezt a munkát, mert nem unatkoznak közben. — A férfiak egész télen a kályha mellett ülnek? — Akad munka nekik is — válaszol Frick István. — Idén először kosarat is fonunk a tsz-ben. Egy holdnyi, saját telepítésű fűzfavesszőnk van. Idősebb gazdáink közül sokan értenek a fonáshoz. Jövőre már nem kell vásárolnunk szüretelő és kukoricás kasokat. A fiata- labbja azonban nem szívesen foglalatoskodik négy fal között még télen sem. Őket a fakitermelésnél foglalkoztatjuk. A főkönyvelő számvetése Váradi Sándor, az Üj Barázda Tsz főkönyvelője, tűnődve bólogat, amíg mesélem neki, hogyan gondoskodik a szövetkezeti gazdák téli foglalkoztatásáról a „szomszéd”. A kosárfonásnál tartok, amikor közbeszól: — Füzest lehetne telepíteni nálunk is. Erre a célra van négy-öt holdnyi lapos területünk, amelyen nyáron is magasan áll a víz. De ültethetnénk vesszőt a telepítésből kimaradt homokos parcellákon is. Foglalkoztunk mi már ezzel a gondolattal. Ha jól emlékszem, 1959-ben telepítünk is egy holdnyi vesszőt. De nem gondoztuk, és kipusztult. Mert az első két évben bizony munka van vele. — Ha nem dolgoznák fel, hanem értékesítenék a vesszőt, akkor is kifizetődne a termelése. Jó árat fizetnek érte a klsz-ek — vetem közbe. A főkönyvelő előtt már papír van, s számol. Látom rajta, hogy szinte maga sem akar .hinni a végeredménynek. Még egyszer ellenőrzi a szorzást, és csak aztán mondja: „Vesszőnként 10 filléres árat véve alapul, csaknem 4000 forintot hozna egy hold betelepített homok. Ugyanezen a területen a kukorica csak fele ennyit fizetne.” Biztos vagyok benne, hogy Váradi Sándor főkönyvelőt ez a kis számokkal teleírt papírlapocska nem hagyja nyugodni, és egy-két év múlva már sárgán virítanak a fűzfavesszők az Üj Barázda Tsz földjén is. BEKEß DEZSŐ Ünnep előtt az üzemekben Néhány nappal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója előtt több bajai üzemben jártunk, s láttuk, hogyan készülődnek november 7-e méltó megünneplésére. A vasútállomáson A bajai vasutasok alaposan kivették részüket a csúcsforgalomból. Kőszegi Bertalan, a vasútállomás szb-titkára elmondta, hogy megnövekedett feladataik végrehajtására széles körű munkaverseny bontakozott ki. Öt brigád küzd az állomáson a szocialista címért. Igen jó eredmények születtek, több Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet osztanak ki. Az szb- titkár nem akar ünneprontó lenni, ezért nem árulta el a ju- talmazottak névsorát. A finomposztógyárban Gyártmányaik nagy része exportra készül. Czimmerman János tervosztályvezető elmondotta, hogy háromnegyedévi exporttervüket 100,1 százalékra teljesítették. A negyedik negyedévben már 6 százalékos túltelesítést eredményezett a november 7-e tiszteletére fellendült munkaverseny. A villamosipari gyárban Nagy Károly újítási előadó arról számolt be, hogy a november 7-e tiszteletére kezdeményezett újítási versenyeredménye: 43 újítás. Közülük különösen jelentős Soltész János technológusé, amely az egyik exportgyártmánynál évi 150 ezer forint megtakarítást jelent. Isz- lai József gépbeállító és Müller Mihály esztergályos újítása évi 200 ezer forint megtakarítást eredményez az üzem számára. A fehérneműgyárban Kőtáranként tájékoztat a hangosbemondó a szalagok tervteljesítéséről és a minőségi verseny eredményeiről. A villám- faliújságon a műszakiak naponta közlik a termelés javítására vonatkozó javaslataikat A negyedik negyedéves tervet hétezer téli ing készítésével teljesítették túl. Üj gyártmányuk a „Neva Tulipán” műszálas fiú ing. A megrendelt 17 ezer darabból már hétezret elkészítettek. Tari Sándor állandóan magas volt a táppénzszázalék. Aki rosszul fei- fűtött műhelyekben tölti el a műszakot, tudja, mit jelent ez. Szálkái László tapasztalta ezt: mindig szóvá is tette a panaszokat. De nemcsak azért, mert „hivatalból” — mint munkavédelmisnek — kötelessége. Mikor a téli felkészülés gondjait már elsorolta, tért rá a szakmára. 1950-ben szabadult, 1958 óta a vállalatnál dolgozik. — Eleinte úgy ment a tanulás, hogy... évről évre „lemorzsolódtam” — mesélte enyhe kis öngúnnyal... — Most másodéves . cipőipari technikumi hallgató vagyok. Budapestre járok vizsgázni. Nem kérdik, hogyan tanul az ember; az a fontos, hogy tudjon a vizsgán. Szigorú iskola Ezekhez a gépekhez — mutatott végig a korszerű sorokon — meg kell tanulni a géprajzi ismereteket. Az meg nem megy ané'kül, hogy a fizikát elhanyagolhatná az ember. Mióta a szakmai középiskolát végzem, még jobban megszerettem a cipőipart. Mélyebben ismerem azóta. Látom, milyen érdekes, sokoldalú iparág. S ha az ember hivatást választott, úgy érdemes dolgozni, hogy mindig magasabb szintre törekedjék. Milyen színes, komoly tudomány a bőrkidolgozás... Éppen a kaptafára húzott cipők mellett jártunk, kéznél volt a példa. Szálkái László felvett egy csinos fehér lábbelit, s ujját arra a részre tette, ahol a bőr a talphoz hajlik alá. — Tetszik látni? A hajlásnak azon a vonalán, ahol legjobban feszül a bőr, picike sebhelyek mutatkoztak. Mintha a bőr máris repedezne. — Nem az repedt meg, hanem az úgynevezett barkaré-i teg, a bőr színrétege... Ez a kidolgozás hibája. A bőrgyárban korrigálják a bőrt, azaz lecsiszolják a természetes színrétegét mert nem egyenletes. Az eredeti barkaréteg helyett műanyag filmoldattal vonják be a lecsiszolt részt, abból lesz a bőr új színrétege. A hiba az, hogy mindenféle bőrt korrigálnak, holott nem mindegyiknél volna erre szükség. Túl mélyen is csiszolnak, vastag a rákerülő réteg, «miatt nagyobb a ránco- sodás, a repedés lehetősége ... — Sok reklamációt kap az üzem? — Nem. Évente néhány párat ad vissza a kereskedelem. — Mi a legjobb igazolás a Kiskunsági Cipőipari Vállalat áruinak megbízhatóságára? — A kislányom is a mi cipőnket hordja. —th —n Dankóné „csibéi-ff Szakáll-gyökerű szőlővesszők özönnyi kötege veszi körül őket a borbási faiskola egyik színe alatt. Kezükben esetten a metszőolló, alakul, formálódik a vessző, hogy alkalmas legyen az őszi eltelepítésre. Tizenheten vannak. Lányok és fiatalasszonyok valamennyien. Három évvel ezelőtt Balázs Sándor, a Helvéciái Állami Gazdaság nyárlőrinci üzemegységének akkor még kertészeti technikusa szerződtette őket, vállalva egy-két felettesének rosszalló fejcsóválását is, akik a szőlő- művelésben ellenszenvvel fogadták a női munkaerőt. Álláspontjuk alaptalan voltáról aztán hamarosan meggyőződhettek. Kiderült, hogy a lányok (az egyszerűség kedvéért nevezzük őket így) felveszik a versenyt az „erősebb nem” képviselőivel, még a legnehezebb munkában, a nyitásban, meg a telepítésben is. Tavaly részt vettek a megyei ifjúsági versenyben, éppen úgy mint a gazdaság többi 16 ifjúsági munkacsapata. A vetélkedés eggyé kovácsolta a lányokat. S az eredmény nem is maradt el. Másodikok lettek a gazdaságban. (A szikrai baromfitenyésztők előzték meg őket.) A KISZ megyei bizottsága oklevéllel és 3000 forint pénzjutalommal fejezte ki elismerését. Balázs Sándor — jelenleg már a gazdaság KISZ-titkára — így értékeli munkájukat: — Helytállásukra jellemző, hogy keresetük 20 százalékkal volt több a férfiakénál, akik szintén a szőlőben dolgoztak. A permetezés kivételével minden tennivalót ők láttak el az általuk vállalt 35 holdas területen. — Az idei 40 holdas telepítésük pedig 98 százalékos eredé- sű — teszi hozzá Törköly Andor üzemegység-vezető. — Vagyis a lehető legjobb. Különösen Dankónéról, a munkacsapat vezetőjéről beszél nagy megelégedéssel. — Vetekszik az agronómusokkal — mondja róla. — És nagyszerűen szervez. A lányok úgy hallgatnak rá, hogy én ráffl sejpa jobban Hiába, ért a nyelvükön. „Csibéim”, így szólítja őket. Mi várható az idén? Sajnos, ebben az évben vállalásuk teljesítésébe többször is beleszólt a jég, meg éréskor az esőzés, így holdanként 30 mázsát szüreteltek, bár az idén is kitett magáért a kis csapat. A szál- vesszős metszésre például minden zökkenő nélkül áttértek, s a tőkék pótlását is kitűnően elvégezték. Nem rajtuk múlott a kiesés. Bodry Sándor, az üzemegység agronómusa ezt mondja róluk: Ha még két ilyen csapat lenne, a fejem sem fájna. Mert őket szinte nem is kell ellenőrizni. Mindent úgy csinálnak, ahogy megmondjuk, megmutatjuk. Ügy? Jobban! HAXVAŰH DÁNIEL
