Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

1963. november 3, vasárnap 5. oldal f Több tanulmányt, bátrabb témaválasztást! Jövőre szakmunkás lessek A Népművelési Intézet ké-j résére az elmúlt hetekben ősz- szegy űjtötték, majd zsűrizték a megyénkben működő képzőmű­vészeti körök legjobban sike­rült anyagát. A beérkezett 100 kép közül mindössze 30 nem ütötte meg az amatőröktől is elvárt színvonalat, 20 pedig annyira kitűnően sikerült, hogy képviselni fogja megyénket a november 7-én a képzőművé­szeti körök Budapesten megren­dezésre kerülő országos kiállí­tásán. Legtöbbet — 7—7 képet — a kiskunfélegyházi Holló László­tól és a vaskúti gyermekszak­körtől vettek át. A kiskunfél­egyházi művelődési ház köré­nek anyagából 3, a kiskunhalasi Thorma János körből 1, a bajai Rudnay Gyula képzőművészeti körből pedig 2 került be az or­szágos kiállítás anyaga közé. Méltó elismerése ez képzőmű­vészeti köreink eredményes munkásságának, melyet még jobban alátámaszt az országos kiállításra ugyan be nem ke­rült, de a zsűri által jónak mi­nősített képek szintje is. Ezekből a képekből a Bács- Kiskun megyei Népművelési Tanácsadó rendezett Kecskemé­ten, a Hazafias Népfront helyi­ségében szakmai bemutatót és rövidesen vándorútra indítja a képeket azokba a városokba, községekbe, ahol képzőművé­szeti kör működik, vagy most alakul. A kecskeméti bemuta­tót a körvezetők és szakértők megbeszélése követte, ahol ala­posan megvitatták a körök ered­ményeit, fogyatékosságait, a csoportok jelenlegi helyzetét. A kiállított képek vilá­gosan tükrözik azt is, ami jó és azt is, ami javításra szorul a körök munkájában. Tehetsé­ges mester szakavatott irányí­tásáról tanúskodnak a Weinträ­ger Adolf festőművész által ve­zetett vaskúti gyermekszakkör finom színkezelésű, harmóniku- san szerkesztett tájképei. Ugyancsak a vezetők hozzáértő, odaadó munkáját bizonyítják a kiskunfélegyházi, kiskunhalasi, bajai körtagok ügyesen formált, mértéktartó ízléssel festett ké­pei. Sajnos, a kecskemétiek — arra való hivatkozással, hogy állandóan egyik helyiségből a másikba költöztek, s ezáltal nem tudtak dolgozni sem — kimaradtak az országos és a megyei kiállításból is. a mezőgazdasági pályát válasz­tom — mondja elgondolkozva a nagykőrösi Nemes Anna. — Szüleim sokáig el sem akarták hinni. — Most mér elhiszik? —- Ügy hiszem, igen — vála­szol mosolyogva az apró ter­metű Anna, és látom rajta, igazán, őszintén boldog, hogy sikerült megvalósítania álmát. A pesti fiú Várnagy Pista a Kecskeméti Katona József Gimnázium poli­technikai foglalkozásain ismer­kedett meg a szántó-vető em­berek munkájával, és úgy megszerette, hogy mint mond­ja: semmi pénzért sem cserél­né el a választott szakmát. Komoly, lassú beszédű fiú Édes Imre. Szülei az izsáki Sár­fehér Tsz-ben dolgoznak. Ö az állami gazdaság ösztöndíjasa. Számára természetes, hogy ag- ronómus lesz. Szinte indokolni sem tudja, miért. —- Sohasem gondoltaim arra, hogy más is lehetnék — mond­ja. Még utánateszi: „Nagyon kell most a szakember a me­zőgazdaságban. Apám Is ezt mondogatja gyakran.” A látottak alapján nyugodtan elmondható, hogy egészséges fejlődésnek indult nálunk a képzőművészeti körök élete. En­nek ellenére bőven akad még javítanivaló. Kevés a tanul­mány, holott az igazán jó kép nem nélkülözheti a biztos rajz­tudást. Mozgás tanulmányok, a térbeliség, a fény- és árnyék- jelenség törvényeinek ismerete nélkül — mint egyes képeken világosan felismerhető volt — elnagyolttá, aránytalanná, sőt értelmetlenné válik a kompo­zíció, melynek egységét ponto­san az alapvető ismeretek hiá­nya bontja meg. De bátrabb, változatosabb le­hetne a témaválasztás is. A ké­pek nagy része portrét, tájképet, csendéletet ábrázolt. A mai élet­ből merített témával szinte alig egy-kót tag jelentkezett. Ezen az egyoldalúságon sürgősen vál­toztatni kell. A vitán felmerült a körök ked­vezőtlen helyzete is. Sok eset­ben akadályozza a munkát a helyiséghiány. Vagy például a bajaiak vezetője, Mikii Ferenc áldozatkész munkájáért két éve semmilyen tiszteletdíjban nem részesült. A Népművelési Ta­nácsadó ígéretet tett, hogy se­gít megoldani a felmerülő anya­gi nehézségeket, csak a körök vezetői írják össze, hogy mire van szükségük és küldjék be a megyei tanács művelődési osz­tályára. Továbbá tervbe vették egy új kör alakítását Bácsalmá­son, Izsákon pedig folyamatban van a gyermekszakkör szerve­zése. Időszerű, fontos feladat: többet és jobban foglalkozni a képzőművészeti körök tevé­kenységével, azzal, hogy a moz­galom ne veszítse el eredeti cél­kitűzéseit Mert a körök akkor váltják csak be valójában a hozzájuk fűzött reményeket, ha öncélú művészkedés helyett a képzőművészet megismeréséhez, a giccs elleni harchoz nyújtanak segédkezet Éppen ezért nem ártana a gyakorlati tevékeny­ségen kívül a tagok nevelésére, tapasztalatcsere - látogatások, tárlatnézések sűrű szervezésére is gondot fordítani, hogy még sokrétűbb ismeretekkel felfegy­verzett legyen a művészi szép szeretetét elhintő körtagok egy­re szélesedő tábora. — Nekem nehezen hiszik el, hogy falun akarok dolgozni. Mert pesti vagyok, és az édes­anyám kozmetikus — veszi át a szót Remete Imre. Várako­zóan néz rám. Én vajon el­hiszem? De nem enged sok időt a gondolkodásra, máris magyarázni kezdi. — Nyaranként a soroksári tangazdaságban dolgoztam. Lát­tam, hogy milyen szép, izgal­mas munka például a szőlő- telepítés. Ügy érzem, nem vá­gyódom vissza a nagyváros­ba akkor sem, ha majd egy kis faluba kerülök. Pedig tudom, nem lesz könnyű a munka. Kü­lönösen az első években. Ne „nagy mellénnyel” — Az iskola végeztével csak nem félnek a kezdéstől? — sze­gezem nekik a kérdést. — Nem, dehogyis. De az sem jó, ha túl nagy mellénnyel In­dul az életnek az ember — válaszol mindannyiuk helyett Imre. — Nekünk még sokat kell tanulnunk a technikum el­végzése után is, mert az el­mélet kevés. — Sokan azzal rontják el a dolgot, hogy félvállról kezelik — Itt kell még igazítani — méregeti szakértő szemmel a próbabábúra illesztett blúzt Ka­nizsai Magdolna, a Kecskeméti Ruházati Ktsz III. éves ipari tanulója. Két éve dolgozik a ktsz 2. sz. fiókjánál és végleg itt szeretne maradni. — Teljesen járatlan voltam még a női szabószakmában, mikor idekerültem — mondja — és nagyon sokat tanultam a két év alatt. Már nem jövök za­varba, ha magamnak kell varr­nom valamit, és remélem akkor sem, ha majd itt, a műhelyben önállóan dolgozhatom. Jövőre, ha a vizsga sikerül — szakmun­kás leszek, s ez arra kötelez, hogy még jobban megálljam a helyem. , A műhely kollektíváját em­líti — „nagyon sokat köszön­hetek nekik”. Aztán arról be­szél, hogy mint KISZ-titkár a nyáron egyhónapos vezető to­vábbképző tanfolyamon vett részt Hódmezővásárhelyen. — Megtanulta, hogyan kell foglal­kozni a fiatalokkal, milyen szer­vezési, nevelési módszerekkel lehet az alapszervezet életét fel­lendíteni. Csupa olyan ismeret­tel gazdagodott, melynek KISZ- titkári minőségben nagy hasz­nát veszi. azokat az idős mezőgazdasági dolgozókat, akik bár nem vé­geztek technikumot, de sok év­tizedes gyakorlattal rendelkez­nek — csatlakozik évfolyam- társa véleményéhez Anna is. — Engedményeket sem sza­bad azonban tenni — fordítja meg a felvetett témát Vár­nagy Pista. — A nyáron szám­talanszor tapasztaltam, hogy egy-egy szűk látókörű, idősebb dolgozó valahogy így fogja fel a dolgot: mit beszél ez a le­gényke, ml nem könyvből ta­nultuk a mesterséget, mégis meg tudjuk termelni a búzát, kukoricát. Látom rajtuk, szívesen időz­nének a téma mellett. Sajnos, pontot kell tenni a beszélgetés végére, kezdődik a következő óra Időközben elnéptelenedett a kosárlabdapálya környéke. A mérkőzés csapzott üstökű hőse menet közben gombolva be zakó­ját, néhány társával átsiet az udvaron. — Ha azt a ziccert ki nem hagyod... — hallom még, az­tán elnyeli őket az egyik tan­terem ajtaja. Békés Dezső — Nálunk van ugyan verseny­mozgalom, de benevezni csak a szakmunkásoknak lehet. Éppen ezért munkánkat 100 százalékig igyekszünk teljesíteni, bár a fel­ajánlásokból, társadalmi mun­kából jobban is kivehetnénk a részünket. Igaz, kevesen — 19-en — vagyunk KISZ-tagok. Rövidesein egyesülünk az Építő­ipari Ktsz alapszervezetével és akkor remélem, hogy sokkal többet tudunk produkálni. Le­hetőségünk van bőven, a válla­lat párttitkára pedig mindenben támogat bennünket. A beszélgetésbe Kapus József, a 2. sz. fiók vezetője is bekap­csolódik. — A mi részlegünk abban a szerencsés helyzetben van — meséli büszkén —, hogy önma­gának neveli a tanulókat. Jelen­leg nyolcán dolgoznak itt és egy kivételével valamennyi az én tanítványom volt. Jövőre Mag­dival együtt még egy ipari ta­nuló szabadul fel és marad vég­leg nálunk. Nincs is semmi baj. Nemcsak a munkával, hanem a dolgozók világnézetével sem. Nem panaszkodhatom .; Panaszra a vevőknek sincs oka. A részleg hozott anyagból dolgozik és átlagosán 20 körüli a havi rendelés. De az évek óta rendszeresen itt dolgoztató törzs­vendégek száma meghaladja az ezret. A jó, megbízható munka eredményeként sokan és Szíve­sen varratnak itt. Erre vall a készülő kabátokkal, kosztümök­kel megrakott polc tömött sora is... —s —a Kiállítás a spanyol nép életéből A spanyol nép harcának tá­mogatására alakult szolidaritási bizottság november 4—17. kö­zött kiállítást rendez az OKISZ Népköztársaság útja 12. szám alatti bemutatótermében. A ki­állítás eredeti dokumentumok, fényképek, újságcikkek bemuta­tásával átfogó képet ad a spa­nyol nép életéről, a fasiszta diktatúra elleni harcáról és a világszerte kibontakozó szolida­ritási mozgalomról. A kiállítást november 4-én, hétfőn délelőtt 11 órakor dr. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára a szolidaritási bizott­ság tagja nyitja meg, V. Zí. Kanizsai Magdolna munka közben. niatűr Áz első szerep A felejthetetlen Kabos " Gyula első beszélő sze­repekor a „Bajai Színház” tag­ja volt. Egy hazafias tárgyú da­rabban lépett fel először, mint „magánszínész”, a nagyérdemű közönség elé. A darab cselek­ménye a szabadságharc idején játszódott, a második felvonás egyenesen a csatatéren. Kabos Gyula egy hős honvéd szerepét kapta a jólelkű direktortól. Szerepe szerint, amikor látja, hogy a csata vesztésre áll, va­lósággal beleszalad egy osztrák tiszt villogó kardjába, és halálos sebbel a szívében ezt kell mon­dania: — Hazám, én ezt túlélni nem tudom... Miután ezt elrebegte, végig kellett, hogy vágódjon a szín­padon, és rövid, művészi halál­tusa után kilehelnie nemes lel­két. i Ment is az első előadáson minden a legnagyobb rendben: Kabos Gyula beleszaladt az el­lenséges kardba, megfelelő pá­tosszal elmondotta élete utolsó szavait, óvatosan leereszkedett a színpad deszkáira és meste­rien meghalt. A baj ott kezdődött, hogy mindez a hazafias darab első felvonásában történt, és így Kabos Gyulának, mint halott­nak, a felvonás végéig mozdu­latlanul kellett feküdnie. Az­után következett a fő jelenet, amikor is Kossuth Lajos meg­jelenik a vesztett csata színhe­lyén és sírva szemléli meg a hazáért elesett hősöket. Szere­pe szerint a halott harcosok teteme fölött nagy beszédet tartott. A beszéd így kezdődött: — Itt állok a vérrel áztatott harcmezőn.,. A színész, aki Kossuth La­jost alakította, pontosan Kabos Gyula teteme fölött állva mond­ta el a nagy beszédet. Ez nem lett volna hiba. A baj ott kez­dődött, hogy az illető színmű­vész híres „köpködős” színész volt, aki beszéd közben, külö­nösen egy ilyen hosszú tiráda alatt, valósággal bepermetezte a színpadot. Czegény, jó Kabos Gyula a hátán feküdt, mint ha­lott, felette pedig a gyászbe­szédet tartó színész. Kibírhatat­lan szituáció volt. Kabos egy ideig tűrte a permetezést. Gon­dolta, a kolléga majd csak to­vább megy, remélhetőleg még­sem fogja felette elmondani az egész beszédet, hiszen több statisztahalott feküdt még a színpadi csatatéren. Erre azon­ban Kabos hiába várt. A per­metezés és a beszéd csak to­vább tartott. A huszadik mondatnál elunta Kabos a dolgot. Nem törődve azzal, hogy kolott, fogta ma­gát és szépen megfordult. Majd hason fekve * színpad deszkáira temette arcát. A közönség a fekvő helyze­tét váratlanul megváltoztató halotton harsányan nevetni kez­dett. Sikoltoztak az emberek a röhögéstől. C ebben a percben egy élet­re szólóan eljegyezte magát Kabos Gyula a humor­ral, a nevettetéssel. Révész Tibor Megjelenik Hemingway utolsó írása A New York-i Charles Scib- ner kiadónál nemsokára megje­lenik Hemingway egyik posthu- mus műve. A könyv címe: Egy mozgalmas ünnep, több karco­latot ^ tartalmaz, amelyekben a szerző megrajzolta néhány pá­rizsi barátja, köztük F. Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Gert­rude Stein és mások portréját. Hemingway ezen a kötetén dol­gozott közvetlenül halála előtt t

Next

/
Oldalképek
Tartalom