Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
1963. november 3, vasárnap 5. oldal f Több tanulmányt, bátrabb témaválasztást! Jövőre szakmunkás lessek A Népművelési Intézet ké-j résére az elmúlt hetekben ősz- szegy űjtötték, majd zsűrizték a megyénkben működő képzőművészeti körök legjobban sikerült anyagát. A beérkezett 100 kép közül mindössze 30 nem ütötte meg az amatőröktől is elvárt színvonalat, 20 pedig annyira kitűnően sikerült, hogy képviselni fogja megyénket a november 7-én a képzőművészeti körök Budapesten megrendezésre kerülő országos kiállításán. Legtöbbet — 7—7 képet — a kiskunfélegyházi Holló Lászlótól és a vaskúti gyermekszakkörtől vettek át. A kiskunfélegyházi művelődési ház körének anyagából 3, a kiskunhalasi Thorma János körből 1, a bajai Rudnay Gyula képzőművészeti körből pedig 2 került be az országos kiállítás anyaga közé. Méltó elismerése ez képzőművészeti köreink eredményes munkásságának, melyet még jobban alátámaszt az országos kiállításra ugyan be nem került, de a zsűri által jónak minősített képek szintje is. Ezekből a képekből a Bács- Kiskun megyei Népművelési Tanácsadó rendezett Kecskeméten, a Hazafias Népfront helyiségében szakmai bemutatót és rövidesen vándorútra indítja a képeket azokba a városokba, községekbe, ahol képzőművészeti kör működik, vagy most alakul. A kecskeméti bemutatót a körvezetők és szakértők megbeszélése követte, ahol alaposan megvitatták a körök eredményeit, fogyatékosságait, a csoportok jelenlegi helyzetét. A kiállított képek világosan tükrözik azt is, ami jó és azt is, ami javításra szorul a körök munkájában. Tehetséges mester szakavatott irányításáról tanúskodnak a Weinträger Adolf festőművész által vezetett vaskúti gyermekszakkör finom színkezelésű, harmóniku- san szerkesztett tájképei. Ugyancsak a vezetők hozzáértő, odaadó munkáját bizonyítják a kiskunfélegyházi, kiskunhalasi, bajai körtagok ügyesen formált, mértéktartó ízléssel festett képei. Sajnos, a kecskemétiek — arra való hivatkozással, hogy állandóan egyik helyiségből a másikba költöztek, s ezáltal nem tudtak dolgozni sem — kimaradtak az országos és a megyei kiállításból is. a mezőgazdasági pályát választom — mondja elgondolkozva a nagykőrösi Nemes Anna. — Szüleim sokáig el sem akarták hinni. — Most mér elhiszik? —- Ügy hiszem, igen — válaszol mosolyogva az apró termetű Anna, és látom rajta, igazán, őszintén boldog, hogy sikerült megvalósítania álmát. A pesti fiú Várnagy Pista a Kecskeméti Katona József Gimnázium politechnikai foglalkozásain ismerkedett meg a szántó-vető emberek munkájával, és úgy megszerette, hogy mint mondja: semmi pénzért sem cserélné el a választott szakmát. Komoly, lassú beszédű fiú Édes Imre. Szülei az izsáki Sárfehér Tsz-ben dolgoznak. Ö az állami gazdaság ösztöndíjasa. Számára természetes, hogy ag- ronómus lesz. Szinte indokolni sem tudja, miért. —- Sohasem gondoltaim arra, hogy más is lehetnék — mondja. Még utánateszi: „Nagyon kell most a szakember a mezőgazdaságban. Apám Is ezt mondogatja gyakran.” A látottak alapján nyugodtan elmondható, hogy egészséges fejlődésnek indult nálunk a képzőművészeti körök élete. Ennek ellenére bőven akad még javítanivaló. Kevés a tanulmány, holott az igazán jó kép nem nélkülözheti a biztos rajztudást. Mozgás tanulmányok, a térbeliség, a fény- és árnyék- jelenség törvényeinek ismerete nélkül — mint egyes képeken világosan felismerhető volt — elnagyolttá, aránytalanná, sőt értelmetlenné válik a kompozíció, melynek egységét pontosan az alapvető ismeretek hiánya bontja meg. De bátrabb, változatosabb lehetne a témaválasztás is. A képek nagy része portrét, tájképet, csendéletet ábrázolt. A mai életből merített témával szinte alig egy-kót tag jelentkezett. Ezen az egyoldalúságon sürgősen változtatni kell. A vitán felmerült a körök kedvezőtlen helyzete is. Sok esetben akadályozza a munkát a helyiséghiány. Vagy például a bajaiak vezetője, Mikii Ferenc áldozatkész munkájáért két éve semmilyen tiszteletdíjban nem részesült. A Népművelési Tanácsadó ígéretet tett, hogy segít megoldani a felmerülő anyagi nehézségeket, csak a körök vezetői írják össze, hogy mire van szükségük és küldjék be a megyei tanács művelődési osztályára. Továbbá tervbe vették egy új kör alakítását Bácsalmáson, Izsákon pedig folyamatban van a gyermekszakkör szervezése. Időszerű, fontos feladat: többet és jobban foglalkozni a képzőművészeti körök tevékenységével, azzal, hogy a mozgalom ne veszítse el eredeti célkitűzéseit Mert a körök akkor váltják csak be valójában a hozzájuk fűzött reményeket, ha öncélú művészkedés helyett a képzőművészet megismeréséhez, a giccs elleni harchoz nyújtanak segédkezet Éppen ezért nem ártana a gyakorlati tevékenységen kívül a tagok nevelésére, tapasztalatcsere - látogatások, tárlatnézések sűrű szervezésére is gondot fordítani, hogy még sokrétűbb ismeretekkel felfegyverzett legyen a művészi szép szeretetét elhintő körtagok egyre szélesedő tábora. — Nekem nehezen hiszik el, hogy falun akarok dolgozni. Mert pesti vagyok, és az édesanyám kozmetikus — veszi át a szót Remete Imre. Várakozóan néz rám. Én vajon elhiszem? De nem enged sok időt a gondolkodásra, máris magyarázni kezdi. — Nyaranként a soroksári tangazdaságban dolgoztam. Láttam, hogy milyen szép, izgalmas munka például a szőlő- telepítés. Ügy érzem, nem vágyódom vissza a nagyvárosba akkor sem, ha majd egy kis faluba kerülök. Pedig tudom, nem lesz könnyű a munka. Különösen az első években. Ne „nagy mellénnyel” — Az iskola végeztével csak nem félnek a kezdéstől? — szegezem nekik a kérdést. — Nem, dehogyis. De az sem jó, ha túl nagy mellénnyel Indul az életnek az ember — válaszol mindannyiuk helyett Imre. — Nekünk még sokat kell tanulnunk a technikum elvégzése után is, mert az elmélet kevés. — Sokan azzal rontják el a dolgot, hogy félvállról kezelik — Itt kell még igazítani — méregeti szakértő szemmel a próbabábúra illesztett blúzt Kanizsai Magdolna, a Kecskeméti Ruházati Ktsz III. éves ipari tanulója. Két éve dolgozik a ktsz 2. sz. fiókjánál és végleg itt szeretne maradni. — Teljesen járatlan voltam még a női szabószakmában, mikor idekerültem — mondja — és nagyon sokat tanultam a két év alatt. Már nem jövök zavarba, ha magamnak kell varrnom valamit, és remélem akkor sem, ha majd itt, a műhelyben önállóan dolgozhatom. Jövőre, ha a vizsga sikerül — szakmunkás leszek, s ez arra kötelez, hogy még jobban megálljam a helyem. , A műhely kollektíváját említi — „nagyon sokat köszönhetek nekik”. Aztán arról beszél, hogy mint KISZ-titkár a nyáron egyhónapos vezető továbbképző tanfolyamon vett részt Hódmezővásárhelyen. — Megtanulta, hogyan kell foglalkozni a fiatalokkal, milyen szervezési, nevelési módszerekkel lehet az alapszervezet életét fellendíteni. Csupa olyan ismerettel gazdagodott, melynek KISZ- titkári minőségben nagy hasznát veszi. azokat az idős mezőgazdasági dolgozókat, akik bár nem végeztek technikumot, de sok évtizedes gyakorlattal rendelkeznek — csatlakozik évfolyam- társa véleményéhez Anna is. — Engedményeket sem szabad azonban tenni — fordítja meg a felvetett témát Várnagy Pista. — A nyáron számtalanszor tapasztaltam, hogy egy-egy szűk látókörű, idősebb dolgozó valahogy így fogja fel a dolgot: mit beszél ez a legényke, ml nem könyvből tanultuk a mesterséget, mégis meg tudjuk termelni a búzát, kukoricát. Látom rajtuk, szívesen időznének a téma mellett. Sajnos, pontot kell tenni a beszélgetés végére, kezdődik a következő óra Időközben elnéptelenedett a kosárlabdapálya környéke. A mérkőzés csapzott üstökű hőse menet közben gombolva be zakóját, néhány társával átsiet az udvaron. — Ha azt a ziccert ki nem hagyod... — hallom még, aztán elnyeli őket az egyik tanterem ajtaja. Békés Dezső — Nálunk van ugyan versenymozgalom, de benevezni csak a szakmunkásoknak lehet. Éppen ezért munkánkat 100 százalékig igyekszünk teljesíteni, bár a felajánlásokból, társadalmi munkából jobban is kivehetnénk a részünket. Igaz, kevesen — 19-en — vagyunk KISZ-tagok. Rövidesein egyesülünk az Építőipari Ktsz alapszervezetével és akkor remélem, hogy sokkal többet tudunk produkálni. Lehetőségünk van bőven, a vállalat párttitkára pedig mindenben támogat bennünket. A beszélgetésbe Kapus József, a 2. sz. fiók vezetője is bekapcsolódik. — A mi részlegünk abban a szerencsés helyzetben van — meséli büszkén —, hogy önmagának neveli a tanulókat. Jelenleg nyolcán dolgoznak itt és egy kivételével valamennyi az én tanítványom volt. Jövőre Magdival együtt még egy ipari tanuló szabadul fel és marad végleg nálunk. Nincs is semmi baj. Nemcsak a munkával, hanem a dolgozók világnézetével sem. Nem panaszkodhatom .; Panaszra a vevőknek sincs oka. A részleg hozott anyagból dolgozik és átlagosán 20 körüli a havi rendelés. De az évek óta rendszeresen itt dolgoztató törzsvendégek száma meghaladja az ezret. A jó, megbízható munka eredményeként sokan és Szívesen varratnak itt. Erre vall a készülő kabátokkal, kosztümökkel megrakott polc tömött sora is... —s —a Kiállítás a spanyol nép életéből A spanyol nép harcának támogatására alakult szolidaritási bizottság november 4—17. között kiállítást rendez az OKISZ Népköztársaság útja 12. szám alatti bemutatótermében. A kiállítás eredeti dokumentumok, fényképek, újságcikkek bemutatásával átfogó képet ad a spanyol nép életéről, a fasiszta diktatúra elleni harcáról és a világszerte kibontakozó szolidaritási mozgalomról. A kiállítást november 4-én, hétfőn délelőtt 11 órakor dr. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára a szolidaritási bizottság tagja nyitja meg, V. Zí. Kanizsai Magdolna munka közben. niatűr Áz első szerep A felejthetetlen Kabos " Gyula első beszélő szerepekor a „Bajai Színház” tagja volt. Egy hazafias tárgyú darabban lépett fel először, mint „magánszínész”, a nagyérdemű közönség elé. A darab cselekménye a szabadságharc idején játszódott, a második felvonás egyenesen a csatatéren. Kabos Gyula egy hős honvéd szerepét kapta a jólelkű direktortól. Szerepe szerint, amikor látja, hogy a csata vesztésre áll, valósággal beleszalad egy osztrák tiszt villogó kardjába, és halálos sebbel a szívében ezt kell mondania: — Hazám, én ezt túlélni nem tudom... Miután ezt elrebegte, végig kellett, hogy vágódjon a színpadon, és rövid, művészi haláltusa után kilehelnie nemes lelkét. i Ment is az első előadáson minden a legnagyobb rendben: Kabos Gyula beleszaladt az ellenséges kardba, megfelelő pátosszal elmondotta élete utolsó szavait, óvatosan leereszkedett a színpad deszkáira és mesterien meghalt. A baj ott kezdődött, hogy mindez a hazafias darab első felvonásában történt, és így Kabos Gyulának, mint halottnak, a felvonás végéig mozdulatlanul kellett feküdnie. Azután következett a fő jelenet, amikor is Kossuth Lajos megjelenik a vesztett csata színhelyén és sírva szemléli meg a hazáért elesett hősöket. Szerepe szerint a halott harcosok teteme fölött nagy beszédet tartott. A beszéd így kezdődött: — Itt állok a vérrel áztatott harcmezőn.,. A színész, aki Kossuth Lajost alakította, pontosan Kabos Gyula teteme fölött állva mondta el a nagy beszédet. Ez nem lett volna hiba. A baj ott kezdődött, hogy az illető színművész híres „köpködős” színész volt, aki beszéd közben, különösen egy ilyen hosszú tiráda alatt, valósággal bepermetezte a színpadot. Czegény, jó Kabos Gyula a hátán feküdt, mint halott, felette pedig a gyászbeszédet tartó színész. Kibírhatatlan szituáció volt. Kabos egy ideig tűrte a permetezést. Gondolta, a kolléga majd csak tovább megy, remélhetőleg mégsem fogja felette elmondani az egész beszédet, hiszen több statisztahalott feküdt még a színpadi csatatéren. Erre azonban Kabos hiába várt. A permetezés és a beszéd csak tovább tartott. A huszadik mondatnál elunta Kabos a dolgot. Nem törődve azzal, hogy kolott, fogta magát és szépen megfordult. Majd hason fekve * színpad deszkáira temette arcát. A közönség a fekvő helyzetét váratlanul megváltoztató halotton harsányan nevetni kezdett. Sikoltoztak az emberek a röhögéstől. C ebben a percben egy életre szólóan eljegyezte magát Kabos Gyula a humorral, a nevettetéssel. Révész Tibor Megjelenik Hemingway utolsó írása A New York-i Charles Scib- ner kiadónál nemsokára megjelenik Hemingway egyik posthu- mus műve. A könyv címe: Egy mozgalmas ünnep, több karcolatot ^ tartalmaz, amelyekben a szerző megrajzolta néhány párizsi barátja, köztük F. Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Gertrude Stein és mások portréját. Hemingway ezen a kötetén dolgozott közvetlenül halála előtt t
