Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
1, péntek S. oldal Jól jártak Solttól északra, a Duna kanyarulatának szögletében, nem egészen háromezer holdon gazdálkodik a dunaegyházi Haladás Tsz. Meglehetősen változatosak művelési ágazatai, hiszen területének több mint a kétharmada szántó, a többi rét, legelő, szőlő, gyümölcsös, erdő és nádas. A jól termő szántóföldek hat kilométer hosszan tapadnak a Kis-Duna-ághoz. Ez a lehetőség jó alkalmat teremt az öntözésre. Éltek is vele a közös gazdaságban, az idén 162 hold növényzetére juttattak mesterséges csapadékot a folyamból, 60 holdon pedig a csőku- takból. Erre a célra három saját, nagy teljesítményű szivaty- tyút tartanak üzemben. Gazdagabb a termés... Papp Lajos, a szövetkezet fiatal mezőgazdásza felsorolja, hogy az idén a cukorrépára, a lucernára, a madárcsucsorra, a zöldpaprikára, a káposztára, valamint a fő- és másodvetésű zöldborsóra juttattak mesterséges esőt. — Elsőnek a madárcsucsort említeném — magyarázza. — Ezt a manapság még kevés helyen termesztett gyógynövényt az idén 35 holdon termesztettük, s az egész területet öntöztük. Az öntözés gazdaságosságára pontos számításokat végeztünk. A nyáron négyszer, egyenként 30 milliméteres mesterséges esőt kapott a csucsor, s öntözésének holdanként! költsége 950 forint volt. Egy-egy hold termése után viszont a bruttó bevétel 15 ezer forintra rúgott. Érdemes öntözni A madárcsucsor termesztése egyébként sok munkát igényel, különösen a palántanevelés. Hajtásainak szedése azonban gépesíthető. A Tiszántúlon példuál a Mählader alkalmazása jól bevált. Ezt a gépet jövőre Dunaegyházán is alkalmazzák, annál is inkább, mert 150 holdon szándékoznak termeszteni ezt a növényt. Igen tanulságos a cukorrépa öntözése is. Negyven holdon termesztették, s ebből 35 holdat öntöztek. Az utóbbi területen 208 mázsa lett az átlagtermés — az öntözés nélküli öt holdon viszont csak 70 mázsa. Végeredményben 80 vagonnal adtak át a cukorgyárnak, a tervezett 36 vagonnal szemben. Lucernából átlagosan 31 mázsás szénatermést értek el holdanként, de jelentős mennyiséget zölden feletettek. Újabb szakmunkások Mindezekből leszűrhető a tanulság: az öntözés nagymértékben kifizetődik. Ez az igazság a termelőszövetkezetek vezetői előtt sem ismeretlen. Éppen ezért szándékoznak jövőre a meglevők mellé egy új, percenként 3600 literes teljesítményű öntözőgépre szert tenni. Ezzel a Dunából 270 hold öntözése válik lehetővé, bár a folyam mentén még így sem kap minden terület öntözővizet. A mesterséges esőztetéshez nem elegendők csak a gépeli. — hozzáértő emberekre is szükség van. E tekintetben a szövetkezet nem áll rosszul. Eddig a tiszántúli Kenderesen három gépkezelőt, valamint Solton és Fülöpszálláson nyolc öntöző szakmunkást képeztek ki a tsz gazdái közül. Jövőre még újabb három szakmunkásra lesz szükség. Az esőztetésben foglalkoztatott gazdák az idén munkaegység szerinti jövedelemben részesültek, jövőre azonban órabért kapnak. H—l Másfél órával korábban... Hat brigád versenyez a szocialista címért a hartai Béke Termelőszövetkezetben. A nemes küzdelem — növénytermesztésben, állattenyésztésben és az erőgépekkel dolgozó — résztvevőinek a teljesítményét majd november 7-én értékelik, annyit azonban máris meg lehet állapítani, hogy a munkák minőségének javulásában és ütemének fokozásában jelentős szerepet játszik ez a verseny. A gépesített szállítást végző brigád tagjai például vállalták, hogy a betakarítás és a szállítás időszakában minden reggel másfél órával korábban kezdik a munkát, mint egyébként. Erre különben szükség is van, mert a kapások elszállítandó' termésének a mennyiségéhez mérten nem rendelkezik elegendő szállítóeszközzel a termelőszövetkezet. A szállítókhoz hasonló szorgalommal álltak helyt a kenyérgabona vetői, Kaschtádter Márton, Róth Péter, a két erőgépvezető, Sebők Károly és Katona Márton vetőgépkezelő is. Kora hajnaltól késő estig dolgoztak a gabonaföldön, s de- rekas munkájuk eredményeként a határidő, október 25-e előtt egy héttel, a tsz eredeti tervében szereplő 700 helyett 750 holdon végezték el a vetést. T. I. fl szabadegyetem első előadása Szerdán tartották meg Kecs keméten a TIT keretében- szervezett szabadegyetem első előadását a vállalatvezetők részére. A szocialista országok gazdasági együttműködése és a gyártmányszakosítás címmel dr. Garam Józef, a Figyelő főszerkesztője tartotta a szabadegyetemi sorozat megnyitóját. Az előadáson több mint ötven vállalati igazgató, főkönyvelő és más vezető beosztású közgazdász vett részt. Az előadási élénk vita követte, melynek során a hallgatók számos kérdést intéztek az előadóhoz. Törpe vízmű épül Tataházán Mint megyénk számos helyén, Tataházán is hozzáfogtak a régi gond felszámolásához — víz- művesítik a községet. S a nagy munkát társadalmi segítségével lelkesen támogatja a lakosság az árkok ásását magára vál- lalta. A törpevízmű építését a Kiskunhalasi Vízmű Vállala' vitelezi ki. Jelenleg a 10 kilométer hosszúra tervezett háló zat csővezetékét fektetik. Képünkön Fehér István brigádja éppen ezen fáradozik. Munká juk nyomán naponta körűibe lül 300 méteren kerül az árok ba a közeljövőben már egészséges ivóvizet szállító cső. Aki Ordason, Géderlakon vagy éppen Kalocsán kismotorján látja robogni őt, egyszerű, szerény külsejéről ítélve nyugodtan feltételezheti, hogy valamely tsz könyvelője igyekszik a dolgára. Ha pedig bent, a gé- derlaki tanácsházán akad vele össze az ember, és történetesen a község művelődési helyzetéről tudakozódik, tájékozott felvilágosításai nyomán bátran gondolhatja, hogy pedagógussal, vagy éppen művelődési otthon igazgatóval van dolga. Jómagam —, ha előzőleg Sza- lay János, a helyi tanács vb titkára be nem mutatja — beszélgetésünk alapján talán többféle foglalkozással is „felruházom”, csak éppen az nem jutott volna eszembe: orvos is lehet, aki eny- nyire otthonosan mozog községe életének sokféle problémájában. Pedig dr. Bagi Erzsébet orvos. Méghozzá egyszerre két községé is: Géderlakon és Ordason végzi szolgálatát — mint azt több emberrel folytatott beszélgetésből utólag lemérhettem — közmegelégedésre. 't 3$O maga is érzi ezit. hiszen a két község lakosságával való kapcsolatáról így vall: — Ma már jól megértjük egymást. Egy évvel ezelőtt, amikor idekerültem, éreztem: többeket meglepett, hogy nő lett a községük orvosa, talán azért is tettek „férfiasán” próbára. Eleinte bizony nemegyszer előfordult, hogy éjfélkor és éjfélután is kopogtattak ilyenféle panaszokkal: „A nagymama nem tud aludni, "mert nagyon köhög ... tessék már kijönni és adni neki valami orvosságot..Pedig a nagymama nappal is köhögött, és attól még vígan foglalatoskodott a ház körül... Azóta községeiben a legtöbb ember személyes ismerőse és ok nélkül egyre ritkábban hívják. Ehhez feltétlenül sok köze van a személyes baráti beszélgetésnek, megelőző munkájának. Tavaly — bár rendkívül sok idejét lekötötte — cseppet sem neheztelt érte, hogy a nyári hónapokban mintegy négyszázan keresték meg hasmenésre panaszkodva. A vérhas gyanújától tartottak. — Szeretem, hogy az itteni emberek nagyon igényesek — mondja. Hogy mit jelent a megelőzés, abból is szépen lemérhető: az idén mindössze húszán keresték meg hasonló panasszal. A megelőző tevékenysége — azonban nemcsak a személyes beszélgetésekre korlátozódik. Dr. Bagi Erzsébet, mint az egészség- ügyi állandó bizottság elnöke is minden alkalmat kihasznál e célból. Nem beszélve, arról, hogy az ismeretterjesztés nyújtotta lehetőségek sem maradnak kiaknázatlanul. Jóleső tapasztalataként emlegeti a géderlakiak érdeklődését. A TIT-előadások nagyon népesek, s még a rosz- szul előkészítettre is összeverbuválódik egészen rövid idő •’latt százötven-kétszáz ember. Érdeklődéssé! hallgatom megfontolt, közvetlen szavait Hiszen figyelemre méltó, amit mond a géderlaki kisbabák ápoltságáról, jól tápláltságáról, a lakosok tisztaságáról. Csak akkor lepődöm meg kissé, amikor hirtelen a vb titkárához fordul: — Szalay elvtárs, ellenben az ordasi útra hasznos lenne valakinek kimenni. Tudja, ahhoz az asszonykához, aki a férjével együtt végezte el az általános iskola hetedik-nyolcad'k osztályát. Ügy örültem, hogy a techKontraszt Mint a részeg teve, úgy imbolyog, zötyög az autóbusz. Az utasok arca furcsán megereszkedett Ki-ki átadja magát a himbálózás kiszámíthatatlan hullámainak. Majdnem zsúfolt a kocsi. Egy embernek azonban tágas mozgásteret engednek a hátsó peronon. A kivételezett középkorú férfi, deresedé halántékkal. Vízszínű szeme meredt, mint a halé. Kissé meggörbülve, érdekes mutatványokat végez, hogy viszonylag függőlegesen maradhasson. Hol a legközelebbi ülés alumíniumkarját ragadja meg, hol egy merevítő oszlopot. Közben nagyokat evez Kapatos, kis híján része- geeske Rém elegánsan esdekel, mikor néha fejen talál valakit csapoló kezével. örül, ha akad, aki reagál rá, mert akkor kimagyarázkodhat. — Pardon, bocsánat, édesaranyos kartársam. Tetszik tudni, hasra estem. Bent a városban... Pont egy pocsolya kö- zepibe ... Meg tetszik engem érteni, ugye? Most épp egy fiatalember jön a csőbe, mert azt találta mondani, hogy „Nem tesz semmit, bátyám”. — Na. ugye, öcsikém — hálálkodik megköny- nyebbülve a pityókos. — Megérti, ugye, mennyire fáj ez nekem idebent?... Áz alacsony, pedánsan öltözött fiú észrevette a veszélyt. Igyekszik mindent elengedni a füle mellett. Folytatja beszélgetését egy csinos kislánnyal. «— Azért örülök, hogy mint kezdőt kicsit vidékre osztottak be. Minden kulturális kérdéssel törődnöm kell, hiszen rendszeres jelentést adok a megyére. Színes, érdekes, mozgalmas élet. Szervezem a rendezvényeket. De a színvonalra sokat adok. Legutóbb egy különleges műfajjal kísérletező fővárosi színészcsoportot hívtam le ... Nemcsak a játékuk volt nagyon új, izgalmas. A „kulisz- szák mögött” emberismeretem is gyarapodott. Különös volt: az ember mindig úgy olvas az újságokban, folyóiratokban a nagy színészekről, hogy — mindenük a művészet. Semmi más nem létezik számukra, csak a művészet. Milyen cirkuszt csinált X. neves művész 40 forintért! A többi megelégedett II. osztályú vasúti jegy térítéssel. Neki első osztályút kellett fizetnem. Hiába érveltem, hogy milyen szűkösen vagyunk ilyen költségekkel, s hogy abból a negyven forintból egy kis ismeretterjesztő előadás honoráriumát is ki tudná fizetni a kultúrotthon... A kislány nagy kék szeme magafeledten csodálkozik a fiúra. Nem szól, nem kérdez, csak hallgatja odaadóan. A spicces valaki megint a fiatalember egyensúlyát veszélyezteti. Ö aztán félbeszakítja. — Pardon, bocsánat... Hasra estem... Kimondhatatlanul fáj a lelkemnek, hogy nem kaptam szilvát a kislányomnak... Megütöttem a térdem... Hfff — szívja a fogát, s emelgeti a lábait. — Csuppa, csuppa víz vagyok elöl, tetszik látni? Most már válasz nélkül hagyják. A fekete, kulturos fiú úgy mesél tovább a terveiről, mintha semmi nem történt volna az előbb. — Szeretnék létrehozni egy olyan „Ifjúsági Fórum”-félét. Kiszámi- tottam, havi ezer forint elég lenne hozzá. Ügy képzelem, hogy oda meghívnánk neves embereket. Politikusokat, újítókat, mérnököket, művészeket, pedagógusokat, háziasszonyokat, akik a legkötetlenebb formában beszélgetnének el a fiatalokkal. A lelkesen tervezgető két ifjú közé megint bebillen az elkenődött atyafi. — Én egy olyan ember vagyok, kezicsókolom, akinek tud fájni idebent... TÓTH ISTVÁN nikumba is együtt iratkoztak be. s most hallom: valaki megszólta az asszonyt, hogy nem illő már hozzá az iskolába járás és a népviseleti ruha levetése miatt is molesztálják a maradiak. A vb-titkár jegyez. Feltétlenül elmennek a házaspárhoz. S a mi beszélgetésünk hogy, hogy nem, a községi orvos anyag: helyzetére terelődik. Dr. Bat Erzsébet orvos asszony két kis gyermek édesanyja. A csalód fenntartás, nevelés gondjai egyr dűl az ő vállára nehezednek. Érthető, hogy havi keresetéin' ’ beosztással kell gazdálkodnia S jólesik, ahogyan elmarasztalja azokat a kollegáit, akik nem idegenkednek a „mellékes” elfogadásától. — Én presztízskérdést esinr lók ebből, hiszen már az új or vosgeneráció tagja vagyok, munkás édesapámhoz való hf ségem is erre kötelez. Mert jut eszembe mindig... PERNY IRÉN t AZ ORVOS ASSZONY
