Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-30 / 280. szám

1963. november 30, szombat 3. oldal „Csicseri borsó, bab, lencse... * > A címben leírt módon kezdő­dik az a népdal, amelyet „in­dulóul” választhatnának a lász- lófalví Alkotmány Tsz vezetői. Mert Dugár Sándor elnök zse­bében mindig található néhány apró sárga csicseri babszem. Ügy hordja magával ezeket, mint a bennszülöttek a kaba­lát. Ha pedig a csicseri bab termesztésének az előnyeiről be­szél, gyakran használ ilyen szavakat: rendkívül jelentős, kitűnő növény stb. * Rajongása először mosolyra készteti a látogatót, de ha asztalhoz ülve meghallgatja ér­veit, kénytelen elismerni, hogy ezekben a kis igénytelen kül­sejű magvakban valóban nagy lehetőség rejlik. Állattenyésztés homokon — Összesen 1068 ember meg­élhetését kell biztosítani a ter­melőszövetkezet hatezer hold­jának. Ha valaki összeveti a terület nagyságát a létszám­mal, úgy találja, hogy ez nem is lehet nehéz. De ennek a hatezer holdnak a nagy része posza homok, ami, ha „rábíz­nánk”, csak bogáncsot teremne — kezdi a beszélgetést Dugár Sándor. — Nálunk tehát különös je­lentősége van a talajerőpótlás­nak. Ehhez viszont a műtrá­gyán kívül jelentős mennyiségű szerves anyagra van szüksé­günk. Éppen ezért az állatte­nyésztés fejlesztése termelőszö­vetkezetünk számára létkérdés. És itt bezárul a kői’, mert az állatoknak enni kell, de a fe­hérjékben gazdag takarmány- növények rendkívül alacsony termést hoznak ezen a sovány homokon. — A szükség kényszerítette tehát a termelőszövetkezetet arra, hogy megtalálják az adott­ságaiknak megfelelő takarmány- növényt — vetem közbe. — Ügy is van — bólint ven­déglátóm, s mutatóujját felkiál­tójelként magasra emelve hoz­záteszi: — Meg is találtuk a csicseri, vagy más néven homoki bab­ban. Néhány adattal igazolom ezt. Keményítő értéke az ár­páéval azonos, fehérjetartalma 14,3 százalék, míg a közepes minőségű búzakorpáé csak 10. A homokon 10—12 mázsa ter­mést ad holdanként, kitűnően tűri az aszályt és nem utolsó­sorban jelentős a talajjavító hatása is, mivel — a többi pil­langós növényhez hasonlóan — a gyökerén nitrogéngyűjtő bak­tériumok tanyáznak. — Ugye, máris más szemmel SZEZONCIKK A hagyományos tűzhelyek télen, nyáron „üzemelnek”, mégis, ha kályhacsőről esik szó, a tél jut inkább eszünkbe. Ez az az év­szak, amely rászorít bennünket, hogy alaposan felkészüljünk a hideg fogadására. Ilyenkor újítjuk kályhacsöveinket, tehát a téli hónapokban igazán slágercikk az egyenes és görbe cső. A Bajai Vas- és Fémipari Ktsz az általánosan használt fekete csöveken kívül, fehér, barna, zöld színűre zománcozott kályhacsöveket is gyárt — negyedévenként 25—30 ezret. Képünkön Nikotin Mátyás égetőt látjuk, amint a kemence forró szájától biztonságos távol­ságban készülődik az alapégetésre berakott csövek kiemelésére. néz a mi csicserinkre? — kérdi az elnök, és elégedett mosoly- lyal nyugtázza az elismerést. Néhány másodpercig dédelgeti, gurgatja markában az aranyló szemeket, aztán megszólal is­mét: Találkozás egy régi „ismerőssel“ — Mirányi Árpád barátom­mal, a Városföldi Állami Gaz­daság agronómusával 1953-ban elhatároztuk, hogy elszaporít­juk a csicserit az állami gaz­daságokban. Össze is gyűjtöt­tünk vagy 15—20 mázsányi ve­tőmagot, de sajnos, alapvető hibát vétettünk. Túl jó földbe tettük. A csicserinék azonban „diétás gyomra” van, csak a sovány homokot szereti. Ezért is van hagyománya termeszté­sének itt, a szélfútta buckák között. — A termelőszövetkezetben mióta foglalkoznak a termeszté­sével? — Mióta ide kerültem. Az pedig 1962-ben volt. A tanyák között bolyongtam egy napon, és amikor betoppantam a K. Tóth portára, a háziasszony ép­pen egy szakajtónyi csicserit tisztított. Hozzáláthatnak... — Megörültem a régi „isme­rősnek”, és össze is szedtünk a gazdáktól vagy 20 kilogram­mot vetőmagnak. Aztán kiosz­tottuk a háztáji földeken való termesztésre, és egy kiló csi­cseri terméséért háromszor annyi árpát ígértünk. Ennek köszönhetjük, hogy ma már van vagy 25—26 mázsányi ba­bunk és hozzáláthatunk a nagy­üzemi termesztéséhez. A futó- csieserit silókukoricával kever­ve, „guggonülő” fajtáját pedig sűrű sorokban, a gépi aratás­ra is alkalmasnak vetjük — mondja végezetül a szövetkezet elnöke. BÉKÉS DEZSŐ 11 víztorony és a bizalom Vízvezeték épül Lajosmizse községben, hét és fél millió forint költséggel. Az elhatá­rozás annak idején a lakosság egyöntetű támogatásával ta­lálkozott. s minden család 1400 forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel. Nem kis vállalás ez, tekintve, hogy ösz- szesen 30 kilométer hosszú árok kiásásáról van szó. Az árkot már a legtöbb ut­cában kiásták, folyik a csövek lefektetése is — víz azonban nem lesz az idén. Holott a tervek szerint az ÉM 31-es Építőipari Vállalatának már július 1-én megkezdenie, s de­cember 31-ig befejeznie kel­lett volna a 200 köbméteres víztoronyépítését. A vállalat azonban július 12-ig kifogást emelt az építés­re történt kijelölése ellen, s arra várt, hogy azt majd mó­dosítja az Építésügyi Minisz­térium. De ott jóváhagyták a kijelölést, s kötelezték a vál­lalatot, hogy — mint generál kivitelező — küldje meg a szerződést. Csupán egyes rész­munkákat adtak át más vál­lalatoknak. De amíg az ügy eddig elju­tott, hosszú hónapok teltek el. s a víztorony építéséhez csak most történik a felvonulás. Mint ahogy sejtem lehet, az idén már csupán egy része ké­szül el, s az építkezés jócskán áthúzódik a jövő tavaszra. A lakosságnak természete­sen sejtelme sincs az ügy ku­lisszák mögötti labirintusairól, s csak azt látja, hogy nem ha­lad a munka, és már-már ed­digi hozzájárulását is veszen­dőnek látja. Az elkeseredés szülte kifakadásokat elsősor­ban a község vezetőinek kell „lenyelniük”, holott ők min­dent megtettek az ügy előbb­re mozdítása végett. Bizony, olcsó játék ez a la­kosság bizalmával és lelkese­désével. Pedig kár, mert a ké­sőbbiek során, egy mostani­hoz hasonló akció megszerve­zésénél talán a bizalom visz- szaszerzésével is számolni kell. És ez sohasem könnyű fel­adat. H — 1 Hagy család nagy háza... Eredményesen működnek a kecskeméti lakásszövetkezetek A ROHAMOS fejlődés — amelynek sodrásában Kecske­mét is benne van — nemcsak azt követeli meg, hogy több la­kást építsünk kevesebb idő alatt és gazdaságosabban, hanem azt is, hogy ezeket a lakásokat olyan emberek kapják, akik karban­tartják a házakat, gondoskod­nak az épületek rendeltetésszerű használatáról. Dr. Kálló János elvtársat, a Kecskeméti Városi Tanács igazgatási osztályának vezetőjét kerestük fel és a la­kásszövetkezetekről beszélget­tünk vele. — Az első lakásszövetkeze­tünk még 1961-ben alakult meg a Csilléry telepen 38 taggal. Az első társulást hamarosan kö­vette a második és ma már öt Ültetvényeik egy harmada: csemegeszőlő A bajai Micsurin Termelőszö­vetkezet gazdái a tervidőszak végéig 219 holdon szándékoznak szőlőt telepíteni. Az utóbbi két év során már 62 holdon tették földbe a vesszőket. Ezt a most folyó telepítési idényben újabb 100, a jövő ősszel pedig 57 hold ültetvény létesítése követi. Az eddigi új ültetvényeknek a felén, a még hátralevő terü­leten pedig teljes egészében 240x60 centiméter sor- és tőtá­volságban kerülnek földbe a vesszők. Meglehetősen egyedülálló a megyében a szövetkezet gazdái­nak az a törekvése, hogy a ren­delkezésükre álló területnek csaknem az egyharmadát — 60 holdat — csemegeszőlővel tele­pítik be. Jelenleg a még hátralevő másfél száz holdon folynak a te­reprendezés munkái. Nem kis feladat ez, hiszen a terület meg­lehetősen egyenetlen, buckás, s a talajjavító vállalat hét gépének 233 ezer köbméter földet kell megmozgatnia. A gépi munkák befejeztével a tsz-gazdák nyomban elvégzik a talajerőpótlást. Még a forga­tást megelőzően 300 mázsa szer­ves- és 6 mázsa vegyes mű­trágya jut a terület minden holdjára. A gyufásdoboz A Skoda falta a kilo­métereket a fagyos or­szágút betonján. Az igazgató, a sofőr meg én — a kocsival egy- gyé válva élveztük a száguldást. Hosszú hallgatás után megszólalt a tröszt­igazgató. — Megírhatnának né­ha ilyen apróságokat is... Miközben beszélt, zse­béből egy közönséges gyufaskatulyát vett elő. Ügy tartotta, forgatta három ujja közt, mint valami különleges ék­szert. — Ez az én emlékez­tetőm — nyújtotta elém, s közelebbről tényleg ceruzaírást fedeztem fel a dobozon. — Még mi­nisztériumi értekezleten is érveltem vele amel­lett, hogy a trösztigaz­gató is töltsön minél több időt az emberek között, ne restellj e be­vallani, ha valamit nem tud. Sokat tanulhat a munkásoktól, akik nap mint nap gyakorlatban valósítják meg a szebb­nél szebb terveket... És még egy nagyon fontos szempont: ha a vezető szavát adja valamire, tűzön-vízen át teljesítse. Hadd meséljem el en­nek a skatulyának a történetét. Mikor átvet­tem a tröszt vezetését, bemutatkozó látogatást tettem a gyáregységek­nél. lakásszövetkezet működik a me­gye székhelyén. Ebből három a Leninvárosban. Igen jól dol­goznak ezek a kis kollektívák, ami természetes is, hiszen sa­ját otthonukról, lakásukról van szó. Feladataikat jól és szak­szerűen látják el a kis közösség élén működő bizottságok. A részletek törlesztéséről, a vil­lany, víz és egyéb díjak rend­szeres fizetésének megszervezé­séről is csak pozitív értelemben nyilatkozhatunk; — Miben látja az igazgatási osztály a lakásszövetkezetek eredményes munkájának kul­csát? — TALÁN azzal válaszolhat­nék erre a kérdésre — mondja az igazgatási osztály vezetője —, hogy a megalakuláskor olyan embereket válogattunk ki a la­kókkal együtt, akiknek nem je­lent különösebb nehézséget egy kevés adminisztratív munka. Ez egymagában természetesen nem elég, hiszen kell hozzá a lakás- szövetkezet minden egyes tag­jának az aktivitása és segítő készsége, ami a jelek szerint meg is van. Nem lenne azon­ban teljes a kép, ha nem mon­danánk el azokat a kisebb ne­hézségeket, amelyek időnként előfordulnak. Elsősorban a víz és villanyenergia körül van probléma egy-két lakásszövet­kezetnél. A hármas számúnál például jelentősen túllépték a megszokott 1 vízfogyasztás mennyiségét. A többletet ter­mészetesen ki kell fizetni. Ez egy kis zúgolódást eredménye­zett. A bizottság most normát állapított meg s mivel a fo­gyasztást csak házanként lehet mérni, amelyik házban túllépik, annak á lakói fizetik a költsé­geket. — A következő évben milyen fejlődés várható, alakulnak-e a városban újabb lakásszövetke­zetek és azok hol jönnek létre? — JÖVÖRE újabb két lakás- szövetkezet alakul ugyancsak a Leninvárosban Kecskeméten. Hogy hány taggal, azt még nem tudnánk megmondani, mert a házakat most építik. Egy érde­kes újításról számolhatunk azonban be, amit a jövő évben szeretnénk megvalósítani. Elha­tároztuk ugyanis, hogy az ed­digi számszerű megjelölésen túl a lakásszövetkezeteket Kecske­mét olyan nevesebb embereiről neveznénk el, akik tevékenysé­gükkel elősegítették, hogy je­lentős fejlődést érjen el a vá­ros. Gondolunk itt elsősorban Kada Elekre, Homyik Jánosra Lestár Péterre, de említhetnénk másokat is — fejezte be tájé­koztatóját dr. Kálló János, az igazgatási osztály vezetője v v . G. S. boz tetejére jegyezte fel. A gyűlés után egy órával, takarításkor, a földön találtuk meg az eldobott skatulyát... Ez volt az.” __Megérkeztem úti­célomhoz, elbúcsúztam az igazgatómtól és a gépkocsivezetőtől. A trösztvezető még kidug­ta karját az autó abla­kán, megrázta a dobozt, s utánam kiáltotta: — Viszem. Beszámo­lok, hogy mindent telje­sítettem, amit elődöm megígért. Aztán egy gépelt pa­pírlapot lebegtetett. — De itt az írás arról is, mire tettek ők ígé­retet. Ezt is sorra vesz- szük ' — azt is... Tót* István se tudtam konkrét meg­oldást találni, hiszen nem ismertem még a helyi viszonyokat. Ezt be is ismertem a mun­kások előtt, és kértem, segítsenek ők. Nagy vi­ta támadt. Végül is egy munkás ötletével sike­rült megvalósítani a jó vízellátást. Szóval, e vitát köve­tően jött az asztalomhoz egy asszony és átadta ezt a gyufaskatulyát. „Igazgató elvtárs — szónokolt fennhangon, hogy mindenki odafi­gyeljen —, láttam, min­dent felírt. De aztán úgy ne járjunk magá­val is, mint az elődjé­vel. Egyszer annak is elmondtuk néhány gon­dunkat, s mert nem volt nála papír, a gyufásdo­Az ó -i üzemben csak úgy ömlött a panasz a dolgozókból. Jegyeztem, jegyeztem, majd a kör­möm szakadt belé. Ha egy elkezdte, tízen csat­lakoztak hozzá zúgolód­va. Látszott, hogy rég­óta leszorított szelepet vetett szét a feszültség. Építőanyag-ipari vál­lalat vagyunk, sok víz kell a termeléshez, de a higiéniához is. A sok panasz közül ez csúcso­sodott ki legjobban: miért nem gondosko­dunk a vízellátásról? Forró volt a hangulat. Sugdosok a vezetőkkel, kérdem, mi a helyzet? Legyintenek. Eldarálják, hogy régi ügy, senki nem tud semmit tenni. Mérges lettem. Ez nem elintézés... De én

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom