Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-28 / 278. szám

1963. november 28, csütörtök 5. Oldal ZENE ÉS KÖNYV CSOKONAI ÉS KECSKEMÉT Beethoven zendül a le­mezjátszóból. Betölti a termet, hullámzik a polcokon, szétárad a muzsika a neonfénnyel. A kiskunhalasi könyvesbolt­ban most csak ketten vannak: az üzletvezető és az egyik fia­tal elárusítónő. A többiek a vi­déket járják. — Hogyne, írhat róla, nagyon szorgalmas kislány. A napok­ban vizsgázott — mondja Ben- kovits Antal üzletvezető. A hosszú feketehajú Keszler Ilona — csendes hang, fehér bőr, nagy szemek — annyira véletlenül került a könyvkeres­kedő szakmába, hogy a felvéte­li vizsga előtt egy órával hatá­rozta el csak: jelentkezik ő is. Addig azt se tudta, van-e egy­általán felvétel. Szegeden vé­gezte a zeneművészeti szakis­kolát, de családi körülményei miatt nem tanulhatott tovább. Mondani se kell, nagyon sze­reti a zenét. És nagyon szereti a könyveket. Azelőtt másutt is megpróbált elhelyezkedni, de itt úgylátszik véglegesen kikö­tött. Egy évig jár a MÉSZÖV könyvkereskedő szaktanfolya­mára. Vizsgázott könyvkereske­dő — és immár elégedett em­ber. — Mert eleinte nem volt könnyű lemondani a muzsikus álmokról. Aztán közbejött egy betegség is. Zongoraművész már nem lehettem többé. Talán évek múlva újra nekivágok, tanárnő még lehetek ... Nem is tudom — teszi hozzá —, most nem tudnék megválni a szak­mától. Terméssefesen s az üz­let hanglemez- és zeneműsza­kos előadója. Nemcsak a leme­zeket váltogatja a lemezjátszón, ha hagy rá időt a forgalom, ha­nem hozzá fordulnak tanácsért a vevők, könyvekért a helyi ze­neiskola növendékei, s minden­féle zenei ügyben ő itt az illeté­kes. — Ezen kívül mi a munkája? — Hajaj — szól helyette az üzletvezető — éppen elég van! Itt arra nincs lehetőség, hogy szigorúan elhatároljuk a fela­datokat. Mindenkinek minden­nel kell foglalkozni: eladás, raktári munkák, könyvelés, ad­báztak. amikor már az autó ke­rekei alól rántjuk ki őket... Aztán máskor csak a kijelölt helyen menjen át a túloldalra. Hatszázhatvanhatan haltak meg tavaly, mert megsértették a köz­lekedési szabályokat. Nem sze­retném, ha az idén maga is kö­zéjük kerülne — mondta a ren­dőr teljes komolysággal. Sipos mosolygott magában. Fölényesen, a másiknál többet tudó, beképzelt ember modorá­ban: hatszázhatvan halott... Nevetséges. Londonban két hó­nap alatt van ennyi. Itt meg egy egész ország produkál hat­százhatvan halottat egy évben. Bagatell! Persze, meg is látszik ez a közlekedésben... Ilyen for­galomban ő, a világot járt em­ber behunyt szemmel is képes lenne eligazodni... Azon kapta magát, hogy is­mét elkalandoztak gondolatai. Pedig be kell mennie az antik­váriumba. Máris ott volt az antikvárium kirakata előtt. Belemerült a könyvek böngészésébe, legalább­is ezt láthatták a gyanútlan já­rókelők. Pedig dehogy a köny­veket nézte. A kirakat hátsó üvegén át próbált belesni a boltba. Három vagy négy vá­sárló böngészgetett. Sipos lassan, vissza-visszapil- lantva, mintha csak a kiválasz­tott könyvet tartaná szemmel, belépett az ajtón. A bolt az aj­tón és a kis kirakaton át kapta a világosságot, úgyhogy a kint­ről érkező nem nagyon látha­tott a hosszú helyiség mélyébe. Hátul, a félhomályban néhány mozgó alak létrákon állva ke­resgélt a könyvek között. Még minisztráció, szervezés a járás községeiben. És közreműködünk az író-olvasó találkozók rende­zésében is... Szóval éppen nemcsak benti munka. — Olvas-e sokat? — kérde­zem ismét Keszler Ilonát. — Persze. — Itt, ha nincs vevő? — Ö, erre akkor sincs itt idő. Most már bevallom, ez a kis­lány — míg nem beszéltem ve­le — minden csinossága ellené­re hidegnek, majdnem barát­ságtalannak tűnt. Azon gondol­koztam: milyen eladó lehet? Hanem amint megszólal, elil­lan ez az érzés az emberből. S amit mond, az is rácáfol az első pillantás balítéletére: — Különösen az egyszerű ol­vasókat szeretem. Gyerekeket, falusi néniket. Várják a taná­csot, jó segíteni nekik. Éppen nem igaz, hogy „nekik akármi jó lesz”. Jó ixholát i&Ti, s jó tanu­ló volt. Amint meggyőződhet­tek erről vizsgáztatói is, mielőtt kiadták Keszler Ilonának a szakmunkás-bizonyítványt. — r — ó Amikor iiz példányban kelt el a Dorottya A poéta születésének 190. “ évfordulója alkalmából a Petőfi Népe hasábjain meg­jelent cikkében Jósa Iván cél­zott Csokonai kiskunhalasi kapcsolataira. Szólnunk kell az életmű kecskeméti vonatkozá­sairól is. Első ízben 1794 karácsonyán járt vidékünkön. Erről tudósít Baksay Sándor Téli rege című elbeszélés tervezete: A legáció- ba küldött ifjú irtózatos hóvi­harba került. Találkozott Lisz­tes urammal, Rousseau magyar tanítványával, eszmetársával, ki szőlejében saját készítésű fa­kupából itta saját borát. A következő év húsvétján is — a szomorú emlékű kiskun- halasi legációból hazatérőben — errefelé vette útját. Kecskemé­ten 72 ezüstforintot gyűjtött az alumnus-diákok részére. A debreceni kollégiumból végső soron haladó nézetei miatt eltávolított költő több­ször felkerekedett és messze- messze elbarangolt. Egy ilyen utazása alkalmával találkozott városunkban az akkoriban Fó­Nemzetiségi táncegyüttesek vendégszereplése megyénkben A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége a Mű­velődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályával egyetértésben, a Magyarországi Nemzetiségi Központi Táncegyüttest, valamint a Békés megyei Battonya község vegyes nemzetiségű kultúrcso- portját Bács-Kiskun megye délszlávok által lakott községeiben szerepelteti. ton élő Mátyási Józseffel, a „Semminél több valami” cí­mű verseskötet szerzőjével. Vonzalmukat, „az örökös barát­ság szent kézfogását” költe­ménnyel köszöntötte. B aráti szálak fűzték Szo- mor Mátéhoz is, Kele­men László színtársulatának kecskeméti tagjához. Amikor 1795-ben elhatározta, hogy kizárólag írásainak jöve­delméből tartja fenn magát, fő- rangúakhoz és ismerőseihez for­dult támogatásért. Két levelet hozott a postakocsi Szeles Jó­zsefhez, városunk aljegyzőjéhez is. Valamikor együtt koptatták a kollégium padjait. Az érté­kes, az írók sanyarú helyzetét tükröző dokumentumok, sajnos, elvesztek, tartalmukra csak a válaszokból következtethetünk. Szeles József az 1802. április 26-án keltezett, Pestre címezett levélben közli, hogy száz exemplarokat Debrecenbe to­vábbított, tíz példányokat pedig átvett és eladott. (Nyilván a Tavasz című kötetről van szó.) ost.ani levelébül értem Barátom Uram azon be- tses munkái nak a világ eleibe való jövését; amelyeknek híre a mi tájékunkon is a’ Sajtót régen meg előzte; minden hi- zelkedés nélkül mondhatom, óhajtva várják ezen Darabokat is nálunk, és arrul bizonyossá tehetem a Barátom Uramat, hogy mindenikből 10—10 exemplar könnyen el fog kelnin — írta Szeles az 1802. decem­ber ?l-én szövegezett levelé­ben. A bátorító szavakat ne ér­tékeljük túl. A többesszám egé­szen szűk körre vonatkozott. Az irodalom nem volt közügy: a híreket a cívisvárosban tanuló kiskun gyerekek vitték-hordták. 1805. január másodikán Sze­les József nagybátyja küldött néhány sort a költőnek, és egy kosár aszú szilvát: „sajnálja Barátom Uram változó egészsé­gi állapotát”. Az ajándék már nem segíthetett. A költőt elra­gadta a „melle csontjait irgal­matlanul rugdaló Halál”. Április 16-án már az édes­anyjának címezi Szeles József a levelet. Ebből kitetszik, hogy a Dorottya nem tíz, hanem ti­zenöt példányban érkezett Kecskemétre; tízet adott el; „Sajnálja, többre nem mehe­tett.” „Reméltem, hogy Lilla mvrjcája kelendőbb lészen.-..” /> szinte örömünk, hogy a V* XX. századba vágyódó, a magyar ugarral harcba szál­ló, értő hallgatókra, megbecsü­lésre vágyó, faluról falura há­nyódó költő Kecskeméten, ha kevés olvasóra is, de igaz szí­vű, jó barátokra lelt. . HELTAI NÁNDOR A Magyarországi Nemzetiségi Központi Táncegyüttes, amely nagy népszerűségnek örvend az egész országban, sikeres NDK- ! beli és csehszlovákiai vendégszereplése után november 28-án ! Hercegszántón. 29-én Csikérián, 30-án Garán, december 2-án pe- i dig Vaskúton lép a közönség elé. A battonyai vegyes nemzetiségű (magyar—délszláv—román) kultúrcsoport december 10-én Máté- ! telkén, 11-én Katymáron, 12-én Csávolyon, 13-án Bátyán, 14-én Dusnokon vendégszerepei. Az együttesek fellépései előtt népgyűléseket tartanak, ame­lyeken beszédet mond Ognyenovics Milán, a szövetség főtitkára, valamint a járási pártbizottságok titkárai. A Nemzetiségi Központi Táncegyüttes a hazai magyar, szerb, horvát, német, román, szlovák nemzetiségű lakosság legszebb táncain és dalain kívül több baráti ország népeinek folklór ha­gyományait dolgozta fel és mutatja be az említett községek kö­zönségének. a pulton is tornyokban álltak a könyvek... Egy aranykeretes szemüvegű, beesett arcú eladó lépett hozzá. — Mit tetszik parancsolni? — kérdezte szokatlanul mély han­gon. — Nem is tudom ... Valami jó olvasnivalót szeretnék... — Nincs meg véletlenül a Bélte- ky-ház? — Valamelyik nap még meg­volt. De csak bőrkötésben. Elég drága ... — Fűzve jobb lenne. Nem akarok sokat költeni... — Csak bőrben tudom adni — mondta határozottan az el­adó. — Hát mindegy... Ügy is jó lesz. Sipos mélyen belenézett a férfi szemébe. Ügy fúródott egy­másba a két szempár, mint a horgony az iszapba. Hasított a tekintet az agyvelőig. Mindket­ten a másik gondolatát próbál­ták kikutatni, a gondolatot, amit eltakart a megbeszélt jel­szó. Sipos fényképről és leírásból már ismerte ezt az embert, s tudta, hogy a B. 26-os ügynöke. Az eladó elsietett, köpenye végigsuhogott a pult mögött, de néhány pillanat múlva már vissza is tért. Átadta a könyvet, és kiállította a blokkot. Az ügynök fizetett, és távo­zott. Az utcán ugyanúgy sütött a nap, mint előbb. Sipos pislogott, újra szoktatta szemét az erős fényhez, aztán megindult visz- szafelé, a Keleti pályaudvar irányában, örült. Ezen is túl­van. Nagyszerűen mennek a dolgok. Mégiscsak szép az élet. Milyen jó itthon... Itthon? Persze, itt született. No, de nem szabad morfondírozni. Ügy tett, mintha bámészkodva sé­tálna, pedig minden egyes lépé­sére vigyázott. Néhány száz méterre az an­tikváriumtól lement egy föld alatti mellékhelyiségbe. Kinyit­tatott egy fülkét, aztán magára zárta az ajtót. Gyors mozdula­tokkal egy parányi zsebkést sze­dett elő, nem lehetett hosszabb négy centinél és felhasította a könyv kötését. Lefeszítette a bőrt a fedőlapról és ekkor elő­tűnt egy sárgásbarna karton: a nevére kiállított szakszervezeti beutaló. Gondosan kétrét haj­totta a kartont. Széttépte a könyvet, beledobta a kagylóba és lehúzta. A vécésnéni . egy konyhaszéken ült, és kötött. Si­pos öt forintot adott neki, majd gyorsan távozott... A Nemzeti Színház előtt egy hirtelen fordulattal átsietett a villamosmegálló szigetéhez, és fellépett az éppen beálló 67-es villamosra. Megállt a hátsó pe­ronon, hogy jobban szemügyre vehesse útitársait. De semmi gyanúsat nem észlelt, így aztán elégedetten zsebre vágta kezét, s gondolatban felkészült az uta­zásra. VIII. A miskolci laktanya szokásos hétköznapi életét élte. Az egy­ségek jó része kinn gyakorlato­zott. A többiek őrszolgálatot lát­tak el a légvédelmi elhárító ra­kéta támaszpontján. (Folytatjuk.) 10 000 forintos rejtvénypályáza­tunk IV. fordulójának kilencedik rejtvényét közöljük. A megfejtése­ket totószerűen, 1, x vagy 2-vel kell beírni. A negyedik — egyben az utolsó — forduló szelvényeit összegyűjtve december o-áig, pén­tekig kell szerkesztőségünk címére beküldeni. A borítékra kérjük rá­írni: REJTVÉNYTOTÖ. Akik min­den fordulón — akár néhány szel­vénnyel is — szerepeltek, azok kö­zött sorsoljuk majd ki a főnyere­ményeket Kecskeméten megtartott műsoros est keretében. A Duna-—Tisza közi Mezőgazdasági Kutató Intézet külföldön is ismert fajtája: Fleischmann-bűza Szőlőskertek Királynéja TIPP tipp >> c Mészöly-fcle pa-adicsomhibridek 2 Kossuth-díjas filmrendező, a nagy sikerű „Gyöngyvirágtól lombhullásig” című ter- mészetfilm rendezője, aki megyénkben kezdte a természetfényképezést. Homoki Nagy István Kollényi Ágoston 1 x Herskó János 2 A „Szélvihar” című olasz—jugoszláv ko- produkciós film — melyből egy filmkockát közlünk — a „Kapitány lánya” című orosz regényből készült. Ki írta a regényt? Tolsztoj Puskin Dosztojevszkij íz 2 A beküldő neve: n S'» « n *r» r« *r* *u* Bekül dőnéi marad Pontos elmei „Ezért is sok hálát nyer tőlem Kecskemét. Hogy kinek eddig is tiszteltem érdemét, Mátyási barátom s bátyám Apollóba! Veled ő állított legelőször szóba..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom