Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-26 / 276. szám
IMS. nn»rember it, MM 1 szállításra készen... Befejezték az őszi mélyszántást „Lopott” kerékpár A kecskeméti járási rendőr- kapitányság egyik szobájába izgatott fiatalember állított be. — Dolgozó ember vagyok, kevés az időm — kezdte, majd így folytatta. — Panaszt teszek ismeretlen tettes ellen, aki tegnap este 8 és 9 óra között a Kis- beretvás elől ellopta a kerékpáromat. Panaszát annak rendje és módja szerint írásban rögzítették, ám az ügyeletes rendőrtisztnek mosoly bujkált az ajka körül. A megkárosított ember dol- gavégzetten fordult vojna ki a szobából, amikor a rendőrtiszt szava megállította. — Nem akarom munkájából elvett értékes perceket meghosszabbítani. de egy szívességre kérem ... Tekintse meg bűnjelkamránkat. A fiatalember ajkbiggyesztés- sel válaszolt, s elindult a rendőrtiszt után. A bűnjelkamrában a fiatalember körülnézett, s a legelői álló kerékpárhoz kapott. — Ez az enyém!... Hogy került ez ide?! — Elmondom — válaszolt a rendőrtiszt. — Tegnap este ön úgy leittasodott, hogy elfelejtette, hová tette a kerékpárját. Anélkül ment haza, s lám, ma reggelre már tolvajt kiált! Lám csak, önnel fél órát foglalkoztunk, haszontalanul. A jövőben jobban vigyázzon értékeire, s ne terhelje a rendőrséget feleslegesen. Felháborodott polgártársunk köszönetfélét mormolva, szégyenében a kerékpárral kisom- fordált — a bűnjelkamrából. G. G. Szép jövedelmet hozott a kecskeméti Törekvés Tsz tagságának a másodvetésű muhar. Hatvan holdról 500 mázsa magot takarítottak be és a termésért mintegy 170 ezer forintot fizet a Magtermeltető Vállalat. A tsz raktárában már szállításra készen sorakozik a kövér hasú zsákok regimentje és a mag utolját most tisztítja Sándor Irén, Bábiczki István, Gyarmati Imre és R. Tóth István. (Pásztor Zoltán felvétele.) Miként annak idején közöltük, a szabadszállási Lenin és a Zöld Mező Tsz versenyre hívta a dunavecsei járás közös gazdaságait az őszi mélyszántás november 25-ig történő elvégzésére. Egyiküknek, a Lenin Tsz- nek a gazdái máris „állták szavukat”, s hat nappal az önmaguk meghatározta határidő előtt pontot tettek a talajművelés végére. Megkérdeztük Locskai Károlyt, a szövetkezet pártszervezetének titkárát: Mi tette lehetővé e példás munkasikert? •— Elsősorban a kukorica törésének és a szár letakarításá- nak a megszervezése — mondotta. — Nappal a kukoricát törték, éjjel a szárat takarították be szövetkezetünk gazdái, másnap reggel pedig a behor- dásra került sor. Fogatosaink erre az időszakra meghatározott bért — napi 70 forintot — kaptak. Következetesen ellenőriztük a szállítási fordulókat, s a „kiesésekért” levontuk a bér bizonyos hányadát a mulasztóktól. A Kiskőrösi Gépállomás Sz— 100-as erőgépe naponta harminc — összesen 250 — holdon végezte el a 40 centiméteres mélyítő szántást, két saját UTOS- unk pedig 180 holdon forgatta, illetve lazította az altalajt, ösz- szesen 45 centiméter mélységben. — A szántások mélységét egyébként a talaj minősége szabta meg: a szikesebb területeken például nem került sor forgatásra. Szervestrágyázással — holdanként 180 mázsa istállótrágya kiszórásával — 160 holdon póKilenc tized százalék Zúg-morajlik a gépsor a nagyteremben. Felfüggesztett sínpályán állandóan mozgásban van a szalag, amelyről láncokon keretek lógnak. Két fürge kezű nő: Gyöngyösi Mihályné és Ágoston Mária egymásután kapkodják ki a ketrecekből a gyöngy esi rkéket és lábuknál fogva aggatják a keretekre. A Kecskeméti Barnevál „Március 15” szocialista brigádjában másodpercnyi pontossággal végzi mindenki feladatát. Néhány pillanat, és a gyöngyösök már levágva haladnak keresztül egy kamrán, amelyben forró víasu- garak lazítják fel rajtuk a tollazatot, s mire a szalag végén Gö- möri Menyhértnéhez, a minőségi ellenőrhöz kerülnek, mér egy pihe sincs rajtuk. A nagy zúgásban csak rövid tőmondatokban beszélgethetünk. Megtudjuk, hogy Gömöriné már tizenhárom éves kora óta itt dolgozik az üzemben. A férje és a lánya is a Barnevál dolgozója. — S nem is akármilyen munkaerők — teszi hozzá Ponyeczky István, az üzemrész vezetője — az asszony és a férfi kiváló dolgozó, a lány pedig beiratkozott az élelmiszeripari technikumba. A brigád a tervét mindig 100 százalék felett teljesíti. Az október egy kissé gyengébben sikerült, s csak pontosan 100 százalékot értek el. A selejt 0,1 százalék volt. — A megengedett pedig iparági szinten 1 százalék, s éppen ez az, ami nagyon fontos — kapcsolódik a beszélgetésbe Forgács György, a vállalat termelési osztályának vezetője. — Régebben nagyon sok gondunk volt a csirkeféldolgozó részleggel. Sem a mennyiségi, sem a minőségi tervet nem tudtuk teljesíteni, mert baj volt a munkaszellemmel. Másfél évvel ezelőtt — hála Király Margitnak, a szakszervezeti bizottsági titkár jó szervezésének — megalakultak a szocialista címért küzdő brigádok. Beosztásommal jár, hogy ezt a gazdasági eredmények szemüvegén át nézzem. Idei eléggé feszített termelési tervünket nem tudjuk teljes egészében teljesíteni, mert közben két megye mezőgazdasági üzemeit lekapcsolták tőlünk, s a megmaradt tsz-eink és állami gazdaságok nem szállítanak elég baromfit. Ennek ellenére vállalatunk éves pénzügyi terve teljesítve lesz, s ezt a szocialista brigádoknak — elsősorban a Március 15 kopasztó brigádnak és a hűtőháziaknak — köszönhetjük. Nagy jelentőségű ugyanis az 1 Egyik versenyvállalási jelentésben, a többi konkrét, kézzelfogható és mérhető felajánlás között ilyen is szerepelt: „Biztosítjuk a verseny nyilvánosságát.” Hát.... biz’ ilyen versenypont láttán kicsit megvakarja fejét az ember. Mennyire nem gondoljuk végig időnként — nemhogy a szavak —, de a mondatok valódi jelentését sem. Mer mi van ilyen vállalás mögött, hogy „Biztosítjuk a verseny nyilvánosságát” ? Bizonyára az is, hogy abban az üzemben eddig nem volt nyilvá- noseága a vetélkedésSzószaporítás nek; másképp aligha lett volna belőle ver- senyfela j ánlás. Viszont, ha nyilvánossága nem volt, ugyan, milyen lehetett ott a munkaverseny? Már most kimondhatjuk: mondvacsinált. Vegyük például a sportot. Tudok-e futni, ugrani, úszni, súlyt dobni, — versenyben — anélkül, hogy ne látnám az ellenfelemet, vagy eredményeit, ne tudnám, lefőzött-e, vagy sem? Nincs ez másképp a termelőmunkában sem. Hiába gépelik egy. üzem, brigád, vagy munkacsapat ragyogóan összeszedett versenyvállalását tündöklő miniszterpapírra, ha ezzel be is fejeződött minden. Az üzem, vagy munkacsapat dolgozói tudomásul vették, hogy „megmérkőznek” X gyárral, vagy Y munkacsapattal —, és elkezdik a termelést. De ha — mondjuk — a féléves terv teljesítésére kötött versenyszerződéssel a vetélkedés nyilvánosságát elinté- zettnek veszik, s azontúl hat hónap folyamán nincs tájékoztatás arról, ki mennyire haladt, hol tart a partner —, akkor a verseny meg is halt. Egyszerű, dialektikusán összetartozó részei az igazságnak: verseny és annak nyilvánossága. Mert ha egyik nincs, a másik sem létezhet. Külön vállalást tenni a verseny nyilvánosságára — értelmetlen szószaporítás. A verseny — nyilvánosság nélkül olyan, mintha száj nélkül akarnánk fennhangon beszélni, szem nélkül nézni a betűket, vagy fej nélkül gondolkodni... Tóth István százalék és a 0,1 minőségi százalék közötti különbség, s az, hogy a brigád exportminőségű munkát ad ki a kezéből. Mindemellett nem hallgathatok a szocialista brigád mennyiségi eredményeiről sem. Míg 1962 első fél évében óránként az egy- egy brigádtagra eső termelés 22,5, addig 1963. első fél évében már 44,2 csirke kopasztása volt. Ez 196 százalékos eredmény, s már iparágunk színvonalának megfelelő termelési szám. — Mondjuk még azt is el, milyen hősi erőfeszítéseket tesz a Március 15. brigád a tervteljesítés érdekében — szól közbe Király Margit SZB-titkár. — Ismeretes, hogy évek óta főijük gyárunk rekonstrukciója, s emiatt sűrűn át kell helyeznünk a kopasztó üzem berendezéseit egyik épületből a másikba. Ez mindig zökkenőkkel jár, hiszen a síneket, szalagokat, kamrákat le kell szedni és az új helyen felszerelni, s ilyenkor a gépinek szinte újra be kell járódni. A szocialista brigád — ha lehet egyáltalán fokozni a jelzőt — ilyen alkalmakkor még lelkiismeretesebben dolgozik. Az áthelyezés utáni zökkenőket áthidalják, s ugyanolyan mennyiségű és minőségű munkát adnak ki a kezükből, mint átköltözés előtt. Miközben a brigád eredményeiről beszélgettünk, jó pár rakomány pucolt gyöngyöscsirkét szállítottak az üzemből a hűtőházba. A 35 tagú kollektíva ugyancsak szorgalmasan dolgozott. Nem hiába kapott közülük november 7-én Polgár Klára Kiváló dolgozó jelvényt, Ball Mihályné, Gyöngyösi Mihályné, Barkó László Kiváló dolgozó oklevelet, heten pedig pénzjutalmat. Ugyanakkor tíz bri- gádtagot (a Bameválbae még idényjellegű a munka) állandó dolgozóvá léptettek elő. Kínt mát* Sötétedik, de még zúgnak a gépek, amikor búcsút veszünk a brigádtól. Sok sikert j az éves tervek teljesítéséhez. Nagy Ottó teájuk a talajerőt. Műtrágya pedig a most mélyen szántott valamennyi területre jutott, mégpedig holdanként 180 kilogramm mennyiségben. Általában kétharmadrészben szuperfoszfátot, egyharmadrészben egyéb műtrágyát juttattunk a talajba, ahol azonban a gyökérzet megkívánta, a pétisót nagyobb mennyiségben adagoltuk. Az említett módszer alkalmazásával, a háztáji földekkel együtt összesen 900 hold szántóterületen végeztük el az őszi mélyszántást. 25 vagon csokoládé az ünnepekre Az idei Télapóra, karácsonyra és szilveszterre az előző évnél is több édességet rendelt a kereskedelem az édesipari gyáraktól, jól lehet a múlt évi termelés — a csokoládéárak leszállításának eredményeként — rekordnak számított. A tervet túlteljesítve a tavalyinál öt vagonnal több, összesen 25 vagon- nyi különböző méretű üreges csokoládé Télapó-figurát és más alkalmi édességet készítettek. A megemelt rendelés utolsó tételét hétfőn adták »át a kereskedelemnek. A bumeráng visszaüt Nemrégiben a félegyházi városi tanács mezőgazdasági osztályán jártunk. Beszélgetésünk során az osztály egyik munkatársa megemlítette, hogy gondot okoz a város termelőszövetkezeteinek a jövő évi hiz- lalási terv teljesítése, mert az az állatforgalmi vállalat nem tudja kielégíteni a közös gazdaságok süldőigényét. Hozzátette még azt is, hogy hasonló a helyzet az egész járásban Röviddel később Vaszkó József, a járási tanács felvásárlási csoport vezetője is megerősítette a városiak panaszát Elmondta, hogy mintegy négyezer süldőt igényeltek a járás termelőszövetkezetei és termelőszövetkezeti csoportjai az állatforgalmi vállalattól. A vállalat azonban nem tud eleget tenni a megrendelésnek, tekintve, hogy a meglevő süldőkre az állami hizlaldák tartanak igényt. A hizlalási terv teljesítésének fedezetéül jelenleg csak a gazdaságok saját koca- és süldőállománya szolgál. Ez pedig nem lesz elegendő, mert a kocaállomány az elmúlt évhez viszonyítva 20 százalékkal csökkent a járásban. Kérdésünkre — hogy vajon mi okozta a meglepően nagyarányú csökkenést — Vaszkó József közölte, hogy 1962-ben alacsonyak voltak a felvásárlási árak, ezért egyes termelőszövetkezetek úgy vélték, nem érdemes tenyésztéssel foglalkozni. Hízóként értékesítették a kocákat. Néhány „okos” termelőszövetkezeti vezető tehát így gondolkozik: magas szabadpiaci áron értékesítjük az állatállományt, a hizlaláshoz majd ad süldőt az állam olcsón. Ha aztán az állatforgalmi vállalat nem tud adni — mint jelenleg is —, akkor bizonytalanná válik a tervteljesítés. Szolgáljon tanulságul ez az év a félegyházi járás közös gazdaságainak. Ne csak az le bégjén szemük előtt, hogyan lehet szert tenni pillanatnyi haszonra, mert a tenyészállatok hízóként való értékesítése a következő években ügyié bumerángként üt vissza. És sajnos, ez az ütés nemcsak a felelőtlenül gazdálkodó termelőszövetkezeteket éri, hanem egész népgazdaságunkat. Békés Dezső
