Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

'1963. november tt, péntek 5. oldat Kínai zongoraművész Kecskeméten „A MŰSOR persze mindig megváltozik” — szokta mondo­gatni közönségünk egy-egy hangverseny után, érthetően rosszalló hangsúllyal. Valóban többször előfordult az utóbbi időben, hogy a meghirdetett külföldi művész valamilyen ok­ból lemondta fellépését. Nos, éppen ellenkező előjelű meg­lepetés érte a kecskeméti hang­versenylátogatókat, amikor az idei második nagyzenekari hangverseny előtt néhány nap­pal a plakátokról értesültek a hétfői vendégművész: Li Ming- csiang szerepléséről. (Meg kell jegyeznünk, hogy az eredetileg hirdetett Perényi Miklós fellé­pésére egy hét múlva, 25-én ugyancsak sor kerül.) Az elmúlt években több tá­vol-keleti művész fordult meg hazánkban és benyomásaink ró­luk majdnem kivétel nélkül igen kedvezőek voltak. (Gondoljunk csak a máris világnagyságnak számító Tsuyoshi Tsutsumi ja­pán gordonkaművész sikerére az idei nemzetközi zenei verse­nyen Budapesten!) Hogyan tud­ják ezek az egészen más kultú­rában gyökerező fiatal művé­szek olyan tökéletesen magu­kévá, személyes nyelvükké ten­ni a számukra eredetileg idegen európai zenét? — a kérdés szinte magától adódik. A nyil­ván sokrétű okok között elsők között említhetjük éppen azt, hogy reprodukáló fantáziájukat nem kötik gúzsba azok a kon­vencióvá merevült előadói ha­gyományok, melyeket a mi fia­taljaink készen kapnak a meg­előző generációk sorától. Így a művekkel való kapcsolatuk köz­vetlenebb, szinte azt mondhat­juk: bensőségesebb, felfogásuk intuitívebb, muzsikálásuk fiata­losabb. EZT A FIATALOS muzsikáló kedvet éreztük kínai-vendégünk: Li Ming-csiang játékában is. Ha Beethoven-értelmezése nem is felelt meg egészen a nálunk kialakult elképzeléseknek, de egyénisége meggyőző erővel fo­gadtatta el veíünk azt a más­fajta értelmezést. E rokonszen­ves fiatalembernek már külső megjelenéséből is hiányzott mindenféle robusztus erő, játé­ka is — ennek megfelelően — végsőkig kidolgozott finomságá­val és nem erejével hatott. Beethoven férfias pátoszú C- moll zongoraversenyének in­kább benső líráját, mintsem szenvedélyességét tárta elénk. Ezért éltük át az est legszebb perceit éppen a lassú tétel hall­gatása közben. Li Ming-csiang zongorázásának erényei közül kettőt kell kiemelnük még: tö­kéletes technikai biztonságát és szép billentésű, éneklő tó­nusát, mely még az ez alka­lommal kiváltképpen méltatlan eszköznek bizonyult zongorán is tökéletesen érvényesült, A Debreceni MÁV Filharmo­nikusok zenekarát nagy sikerű itáliai vendégszereplése óta most hallottuk első ízben váro­sunkban. Az együttes örvende­tes fejlődésről tett tanúságot, teltebben, egységesebben szólt, de ugyanakkor az egyes szóla­mok játékában még mindig akadt egyenetlenség és pontat­lanság. Vezetőjük, Rubányi Vil­mos, rendkívül biztos kezű kar­nagy, ütései zenekar és közön­ség számára egyaránt világosak, egyértelműek. A zeneileg nem sok problémát jelentő nyitó szám: Csajkovszkij „Olasz cap- riccio”-jának felszínes érzelmes- sége után a zenekar és a kar­nagy egyaránt a zongoraver­seny kíséretében talált igazán magára, itt világlott ki Rubá­nyi operakamagyi rutinjából merített kitűnő alkalmazkodó­készsége a szólistához, ugyan­akkor azonban a művel kapcso­latos saját zenei mondanivalója is érvényesült. Ezért a zenekar sem csupán kísért, hanem a leg­jobb értelemben „versengett”, koncertált a zongorával. A BEETHOVEN-MÜ nagy si­kere után kissé aggodalommal vártuk a műsor második részé­ben elhangzó negyedik (és egyéb­ként legnépszerűbb Brahms- szimfóniát. Szinte szükségszerű­nek látszott a hangulat esése, közönségünk is nehezebben rea­gál Brahms súlyosabb veretű, rezignáltan hősies lírájára, mint Beethoven ismerősebb világára. Nos, a zárószámban is hallot­tunk sok szépen megoldott rész­letet, egészében véve azonban csak a harmadik tétel vaskos játékossága érvényesült mara­déktalanul a nagyszabású mű mondán ivaló j ából. A műsort Gál György Sándor ismertette, nagy tárgyi tudással, a tőle megszokott közvetlen hangon. Körber Tivadar nyugalma. Ide hallatszott a Szin- va-patak csobogása. A békességben nyugvó vidék lakói nem is sejtették, hogy mi­lyen gyorsan pergő, különös ese­ményeknek lesz rövidesen szín­hely« a csodálatos Palota-szálló. VI. A Duna-parti gáton olyan sö­tét volt, hogy az ember a legki­sebb vakondtúrásban Is köny- nyen orra bukhatott. Egész nyá­ron alig esett az eső, de most felhők tornyosultak a sötét ég­bolton. Eltakarták a holdat, s így még ez a gyenge éjszakai lámpás sem nyújtott segítséget a tájékozódáshoz. Két Pobeda éles fénycsóvája hasította szét az éjszaka sötét falát. Látszott, hogy igencsak igyekeznek valahová. A gát te­tején robogtak, s bár úgy hup­pantak le a mélyedésekbe, mint a hullámvasút a Vidám Park­ban, mégsem csökkentették a sebességet. Az első kocsiban Pálos őr­nagy, Liszkai főhadnagy és még két nyomozó ült. A második vi­szont tömve volt emberekkel, lehettek vagy nyolcán. Pálos hátradőlt az ülésen. Ba­jusza alatt cigaretta parázslóit. Karját a nyitott ablakra támasz­totta. A sofőr mereven figyelte a keskeny utat. Egy rossz, figyel­metlen mozdulat, s könnyen be- lMteznak a vízbe. Akármeny­nyire meleg volt is az éjszaka, ezekben a percekben egyikük­nek sem volt kedve megfürdeni, különösen nem így, felöltözve. Valamennyien el voltak foglal­va gondolataikkal. Pálos sokért nem adta volna, ha túlvannak ezen az éjszakán. Űjabb mün’- cheni rádiójelzést fogtak, ami­ből ki tudták sakkozni az indu­lás időpontját. Igen, sakkozni. Mert olyan ez az ügy, mint va­lami bonyolult sakkjátszma. Az­zal a különbséggel, hogy itt em­berek életére megy a játék. A túloldalról támadnak, ezen az oldalon védekeznek ... Pálos még mindig azon töprengett, hogy milyen úton jöhet az ügy­nök. Csupán feltételezésekre voltak utalva. A legvalószínűbb­nek mégis az látszott, amit ez a fiatal Istvánfi százados eszelt ki: a víz alatti érkezés. Erre ké­szültek fel legjobban. Pálos em­bereinek egy része már reggel kiment a gátőrházhoz, amelyben egy nagyon rendes család lakik. Készségesen segítettek. Még ar­ra is hajlandók voltak, hogy a két gyereket elvigyék a faluba egyik ismerősükhöz, és így most már semmi sem zavarta az elő­készületeket. Különösen vigyáz­ni kellett, hogy mindabból, ami az éjszaka folyamán a kis gát­őrházban történik, egy szikrányi se szivárogjon ki. Mert sohasem lehet tudni, milyen úton-mó- don jut el az ügynökhálózathoz, hogy a rendőrség valamire ké­MEMENTÓ Fiatal házaspár, meg jóma­gam, hárman jelentjük most a kiskunfélegyházi börtönmúaeum őrének „közönségét”. Félelmetes gyűjtemény tölti be az egykori cellákból átalakított puritán ter­meket. Deres, hóhérpallos, a szék, melyen Martinovits Ignácnak fejét vették, betyárok fokosai, meglékelt fekete pandúrkalap, nyelvtépő, szemkiégető vasak, karmos fogók, melyekkel a nő­ket kínozták, ütőszerszámok ... Néhány eszköz abból a kollek­cióból, melyet itt hordott össze az... Hogy is ... tényleg... md is rakta ezeket ilyen okos rendbe? Az emberi kegyelet? Ez képte­lenség! A megbocsátó emléke­zés? Ez a fogalmazás is fals. Hát akkor md késztette az em­bert arra, hogy múzeumokban hagyja az utókorra kínzószer­számait? A tanulékony, éber ér­telem figyelmeztet ebben a kü­lönös állandó kiállításban? „LÓ6d. ilven kegyetlenek voltak eleink!” Vagy: „Milyen jó, hogy nem élünk már abban a komor világban.” ... Míg szemünk irtózattal ugrál egyik eszközről a másik­ra. kísérőnk józan szakszerűség­gel fűzött megjegyzéseire figye­lünk. — Ennek az ütése mélv. ve- lőthasító fájdalmat okozott. Az már a bőrt is felhasította. Ez pedig kék foltokat hagyott, mi­után az izmokat megbénította... Ezt a kereket küllőiénél fogva ejtege+te a hóhér a delikvensre; fokozatosan törte össze a csont­jait ... Azon a metszeten élve­boncolás látható. Tépik az elítélt be’eít. belső szerveit... Különös élőlény az ember Bi­zonyára minden civilizált or­Mőszcslci agyefem épül Győrött Győrött műszaki egyetemet építenek, ahol 4800 hallgató ta­nulhat majd nappali tagozaton. Az új felsőoktatási intézmény költségei meghaladják áz egy- milliárd forintot. Az építkezés ütemezésénél a diákotthonok és az egyszerűbb szerkezetű tanulmányi épületek kapnak helyet az első lépcső­ben, mert csak így tudják biz­tosítani a megnyitást 1968-ra. Az egyetem működésének meg­kezdése után építik majd a la­boratóriumokat. műhelycsarno­kokat, az igényesebb központi épületeket. szülődtk ezen a partszakaszon. A reflektorok fénycsövét ában feltűnt a gát tetején álló őrház. Fehér falai élesen verték vissza a fényt, de mintha minden ki­halt volna a környéken. Pálos azonban tudta, hogy annál moz­galmasabb az élet odabenn a házban. Eloltották a reflektorokat, és kiugráltak az autókból. Az őr­nagy leparancsolta embereit a gátról, ő maga pedig besietett Liszkaival az épületbe. Alig fért be az ajtón, annyian voltak a konyhában. Majd a szobában is sötétség fogadta Pálost, csak egy radar­készülék skálamutatója és er­nyője vibrált. A gátőr és felesége ott ült az asztalnál. Csendben figyelték, mit csinálnak a tisztek. Pálos öngyújtója gyenge fényénél — megkereste a házigazdát, aztán az asszonyt, és üdvözölte. Elné­zésüket kérte az alkalmatlanko­dásért. — Elraboljuk az éjszakájukat, bár egészen nyugodtan lefekhet- nek. Igyekszünk nagyon csend­ben maradni... Sajnos, nem ta­láltunk ennél alkalmasabb he­lyet ... — Ugyan már! Dolgozzanak csak. Megvagyunk mi itt — mondta az asszony. — Az öt­venhatos árvíz idején egymás után három éjszakát is ébren töltői tünk. (Folytatjuk.) szágban vannak hasonló műve­lődésügyi intézmények. Azokban tudósok, szakértők, kutatók a gondolkodó ember precizitásá­val, lelkiismeretességével cédu­láinak, lajstromoznak, mutatóz­nak, míg végül is hajszálponto­san megbízható ismertetőket Ír­nak a kínzóeszközök mellé fel- használásuk módjáról, korukról, anyagukról, migyebükről. — Alig találta fel az ember a botot, — halljuk kalauzunk rezignált hangját — máris ra­finált formájú, a fájdalmak kü­lönböző fokozataira módosított szerszámokat fabrikált belőle. Alig emelkedett repülővel a ma­gasba, nyomban kitanulmányoz­ta, hogyan lehet szőnyegbombá­zásra, atombombavetésre hasz­nálni ... Mikor lesznek már a kínzószerszámok igazán múzeu­mi relikviák? Igaz is, — mikor? ... A múzeumi szemlélődés napján láttam a „Farkasok közt védtelen” c. filmet. Megborzad­tam a lágerpokol szörnyűségei­től, és szinte kiáltani szerettem volna, amikor a fasiszta hóhé­rok gyűrűjében, a kínzókamrá­ban láttam az áldozatokat. A szennyes falon — még formára is egyezően, a börtönmúzeum­ban tapasztalt „tudománvos” sorrendben lógtak az ott látott kínzóeszközök... Csak persze — „korszerű” kivitelben ... A film arra is megtanított, hogy az emberiség farkasaival szemben a jóakarat, szeretet, humanitás csak akkor válik győzelmes erővé, ha okos, kö­vetkezetes összefogással, harc­cal párosul. Tóth István 10 000 forintos rejtvénypályáza- tuiik IV. fordulójának ötödik rejtvényét közöljük. A megfejtése­ket totószerűen, 1, x vagy 2-vel keli beírni. A negyedik — egyben az utolsó — forduló szelvényeit összegyűjtve december v>-áig, pén­tekig kell szerkesztőségünk elméié Az illetékes válaszol Teles Ede emlékkiállítás a Nemzeti Galériában című cik­künkre a Kecskeméti, illetve a Bajai Városi Tanács művelő­désügyi osztályától az alábbi vá­laszt kaptuk: Javaslatuknak megfelelően m jövő év elején Kecskeméten is bemutatjuk a Teles Ede emlék- kiállítást, ha a Magyar Nemzeti Galéria az anyagot rendelkezé­sünkre tudja bocsájtani. Újvári Lajos osztályvezető * A múlt évi Múzeumi Hónap alatt Baján került megrende­zésre a Teles Ede emlékkiállí­tás, amelyen Teles András elő­adást is tartott. A Magyar Nem­zeti Galériában most rendezet; kiállítás törzsanyaga is a bajai hagyatéki anyagból került ki; 52 szoborból 24 a bajai múzeu­mé. A többi a Galéria és ma­gánosok tulajdona. Megjegyzen­dő azonban, hogy ezek egy ré­sze is megvan a bajai múzeum­nak másodpéldányban. Annak ellenére, hogy Pesten Teles Ede kiállítás nyílt, a ba­jai múzeumban most is látható a Teles Ede emlékkiállítás, ha pillanatnyilag megcsonkítva is. Amennyiben pedig Kecskemét igényli és lehetőség van rá, a bajai múzeum készséggel nyújt segítséget egy ilyen kiállítás m egrendezéséhez. Hantos Ferenc osztályvezető beküldeni. A borítékra kérjük rá­írni: REJT V ÉN YTOTÖ. Akik min­den fordulón — akár néhány szel­vénnyel is — szerepeltek, azok kö­zött sorsoljuk majd ki a főnyere­ményeket Kecskeméten megtartott műsoros est keretében. A megyeszékhely század eleji híres polgár- mestere, akinek nevéhez fűződik a Rákóczi út megnyitása és a Művésztelep megalapí­tása? Zimay László 1 Kada Elek x Homyik János 2 Hány fok megyénkben az évi séklet? 10 x középhőmér­19 2 Ki ez a népszerű szovjet filmazínésznő? Jelena Bisztrickaja Alla Larionova 1 x Irina Szkobszceva 8 £ \ beküldő nevet Pontos címe: _ C* drit r* r» *ra sTo «7» *7» rnt «r« •;« o • • .1 ••• *"• o o «'. *> .. . . Bekül­dőnél marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom