Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-20 / 271. szám

1963. november 20, szerda 5. oldal Felöltöznek a tankönyvek Tóta Gyula rajztanár, Török Zsuzsa II. éves, Adám László L éves és Martines Anna III. éves hallgató a fűzőállvány mellett. KALAUZ NÉLKÜL Véletlenül akadtam rá Kiskunhalason a Magyar Nem­zeti Galéria új szerzeményei című kiállításra, amit plakátok hirdetnek az utcán — csak ép­pen azt felejtették feltüntetni, hogy hol keresse az érdeklődő A művelődési házba benyitva örömmel fedeztem fel a képe­ket az egyik terem falán, s amikor az előzékeny gondnok — Tóbiás Lajc» — a villanyt is felkattintotta, sorra nézeget­tem valamennyit. Először a megyében élőket kerestem, s amikor megálltam Weinträger Adolf Téli táj cí­mű képe előtt, a gondnok egy füzetet tett elém. „Nem vagyok műértő, de Vidovszki Béla Nap­sütés és Weinträger Adolf Téli táj című képe tetszett a leg­jobban” — írta benne az egyik látogató. Hamarjában vagy 310 —350 aláírást számoltam meg, a kiállítást eddig megtekintő halasiak névsorát. — Szívesen jönnek — mond­ja Tóbiás Lajos —, november ablakai. Csak a hézimunkate- remből szűrődik barátságos lámpafény. Tóta Gyula rajzta­nár irányításával szorgalmasan dolgoznak a könyvkötő szakkör tagjai. A sok türelmet, kéz­ügyességet követelő munka va­jon megéri-e az időt és fá­radságot? — Hogyne — mondja a fűző­állvány mögül Martines Anna III. éves hallgató. — Kemény táblás kötéssel látjuk el a jegy­zeteket, tankönyvveket, ezáltal tartósak lesznek. A későbbiek­ben pedig könyvtárunk megvi­selt darabjait tudjuk könnyű­szerrel rendbehozni. Adóm László I. éves növen­dék máris vadonatúj ruhába , Jelöltöztetett” tankönyveket mutat. A sűrű forgatástól szét- mállott köteleket szilárd pán­célként védelmező fedőlap öleli körül. Akad-e még rajtuk kívül érdeklődő., aki szabad idejében szívesen sajátítaná el a könyv­kötészet műhelytitkait? — Tavaly 30—40 tagja volt, a szakkörnek — válaszol Tóta Gyula —, az idén is kordiáéiul ennyien jelentkeztek, főleg első évesek. Figyelembe kell venni azt is, hogy a hallgatók rend­kívül elfoglaltak, a miénken kí­vül még ismeretterjesztő, könyv­tári, báb, fotó, színjátszó szak­kör, valamint tudományos diák­kör és irodalmi színpad is mű­ködik. Választék tehát van. És bár a szakkörök témaköre eltér egy­mástól, a lényeg nem változik. Farkasok közt, védtelen Filmszínházaink műsorán szerepel a Bruno Apitz nagy­sikerű regényéből készített, Farkasok közt, védtelen című szélesvásznú NDK-film. A vé­gig izgalmas, lebilincselő tör­ténet a buchenwaldi haláltá­borban játszódik, ahová Ausch- witzból egy fogolyszállítmány érkezik. A szállítmány egyik tagja bőröndjében kisfiút csem­pész a táborba, akit ott el is rejtenek. A kisfiú halálos ve­szélyt jelent a foglyok és az il­legális védelmi bizottság szá­mára. A pártszervezet vezetői­nek választani kell: elküldik a gyereket, vagy vállalják a rej­tegetésével járó kockázatot? Végül is győz az emberség. A felszabadító sereg közeledtének hírére a védelmi bizottság meg­szervezi az ellenállást, ötven­ezer ember tör ki a börtönéből a megmentett kisfiúval együtt, aki mintegy a humánum szim­bóluma. A felemelően szép filmet Frank Beyer rendezte, szereplői között olyan népszerű színé­szekkel találkozhatunk, mint Erwin Geschonneck, Gerry Wolff, Armin Mueller-Stahl és Fred Delmare. földdel való találkozás izgalma is serkentette az útra... Ezt a betegséget mindenki a világon megkapja, ha hosszabb időre elszakadt a hazájától, még akkor is. ha szívét acélkarmok­kal edzette az élet. Ott benn, egészen mélyen, a kemény szív egy icipici kis csücskében meg­mozdul valami: az emlék. A szülői ház. a gyerekkor, a fia­talság emléke. Siposban a szülőföld levegője élt a legjobban: szó szerint a levegő, az oxigén és a nitrogén keveréke. Biztos, hogy ugyanaz az összetétele a levegőnek itt is, mint ott, és mégis, amikor em­lékezik egy-egy álmatlan éjsza­kán, valami mást érez itt, mint otthon érzett. Érzéki csalódás? Mást lehelnek a fák. a virágok itt, mint ott? Nem, a levegő ugyanaz. De az ember gyerek­korában magába szívja az anyja kötényének illatát, a föld lehe­letét, és ezt egy életen át hord­ja érzékszerveiben... Sipos várta ezt a találkozást. Hogy milyen lesz, elképzelni sem tudta. De amikor megmond­ták neki, hogy ő megy, ez ju­tott eszébe, s csak ezért kerülte el szemét az álom, nem a fé­lelem vagy a veszély miatt. Indulnia kell, már az ezredes Is búcsúzkodik tőle. Mit is mon­dott, bogy mégiscsak a hajtó­anyagot szerezze meg? Sipos nem ismert magára: gondolatai úgy szétestek, mint egy ráf nél­küli hordó dongái. Félfüllel még hallotta, hogy óvatosságra és el­szántságra inti őt az ezredes, de már kívül volt az ajtón. Men­nie kellett, várták közvetlen pa­rancsnokai, akik technikailag is felkészítik az útra, hogy aztán erős kíséret mellett, autóval a határig szállítsák. V. Csodálatos a Bükk-hegység. Hatalmas hegyek karéjában, egy mesés kis völgyben emelkedik a lillafüredi Palota-szálló. Mint valami középkori kastély, ame­lyet elrejtettek a világ szeme elől, úgy bújik meg a hegyek védelmében. Csak ha belépünk a Hámori tó völgyébe, akkor tá­rul elénk teljes pompájában ez az üdülő, amelyet még a har­mincas években építettek hazai és külföldi mágnásoknak. Hófe­hér, csipkés homlokzata élesen elüt a háttér sötétzöldjétől, s ez még inkább becsalogatja az erre tévedt idegent... A völgy ezen a forró augusz­tusi délutánon is egészen hűs volt. A meleget elnyelte az óriá­si erdő és a Hámori tó. A buk- szus-bokrokkal szegélyezett ka­vicsos úton egy idősebb, de jő tartású férfi közeledett. Autó­val érkezett, üres kézzel, cso­magok nélkül tartott a szálló­hoz. Felsietett a lépcsőn, s a szálló portásához lépett. A portás nem köszöntötte, csupán valami tisz­telgésféle mozdulatot tett, és kérdéssel fogadta: — Jönnek, igazgató elvtárs? — Igen, Miskolcon vannak, ott ebédelnek. Beszéltem velük, mindegyik MHön szobát akar. Adja ide a szobabeosztást, újra kell rendeznünk az egészet — mondta a portásnak Kovács Fe­renc, a Palota-szálló igazgatója. Ide s tova már kilencedik esz­tendeje igazgatja a lillafüredi Palota-szállót, s nemcsak a ven­dégek, hanem felettesei is elé­gedettek munkájával. Igyekezett mindenkinek a kedvében járni, kielégíteni még a legképtelenebb igényeket is, ezzel elérte, hogy voltak olyan vendégei, akik min­den évben visszatértek Lillafü­redre. A hegyi levegő — bár sokat dolgozott — jót tett neki, s az elmúlt hét-nyolc esztendőben alig öregedett valamit. Aki ko­rábban is ismerte Kovácsot, s tudta korát, meglepődött, ami­kor évek múltán találkozott ve­le. A középkorú férfi megőrizte jó tartását, fürgeségét. Érdekes embernek tartották. Mindenkit készséggel fogadott, szívélyesen elbeszélgetett a vendégeivel. (Folytatjuk^ hetedikétől huszonnegyedikéig lesz nyitva a kiállítás, tehát még van idő a látogatásra. Együtt nézzük tovább a képeket, Diószegi Balázs: Anyám című festményét, Holló László önarcképét. — Tudják, hogy Holló László is megyénkben festő? — kér­dezem. — Nemrég kapott Kos- suth-díjat. Kiskunfélegyházi születésű, a városnak ajándé­kozott több értékes képet a kö­zelmúltban. Ez meg Hincz Gyu­la, a kecskeméti Aranyhomok Szálló előterének fali képét is ő alkotta, meet írt róla hosz- szabban a Népszabadság, abból az alkalomból, hogy az Orszá­gos Grafikai Eiennálén külön termet kapott műveinek kiállír tására. — Itt nem nagyon értik a látogatók — mondja a gond­nok. — Olyan szokatlan ez a kép — mutat a Béke TV. és a Béke III. című grafikákra. Egy röppenő galamb, fu­rulyát tartó kéz, lágy, kusza vonalak — Hincz Gyula mű­vészete, modem képei valóban meglepőek az egyszerű néző számára. Bizony elkelne a magyarázat. — Ez meg Chiovini, a szol­noki művésztelep nagy tehetsé­gű festője, szép ez a Varjak című képe. — A látogatóknak is tet­szett. — Barcsai Jenő ákttanul- mánya. Tudják-e, milyen híres ember? Könyveit kiadták több nyelven. Az emberi test anató­miáját tanulmányozta képző- művészeti szempontból, hézag­pótló művet alkotott, mint pe­dagógus, főiskolai tanár is. Szintén Kossuth-díjas... — Tetszik tudni — fordul hozzám Tóbiás Lajos —, ezeket a feliratokat a kislányom ké­szítette, csak egy jegyzéket kaptunk, de ismertetőt nem. Pedig nagyon elkelne. Mennyi­vel érdekesebb így... A Magyar Nemzeti Galéria igen szép és nemes munkát végez, amikor bátran közszem­lére teszi az értékes képeket, grafikákat, festményeket. Hala­son még az összehasonlítás is — véletlenül — éppen kéznél van, hiszen a Thorma János Múzeum előterében a régi ma­gyar festészet legszebb alkotá­saiból, illetve másolataiból ál­lítottak össze egy kisebb kiál­lítást. Régi és mai festészet —> hézagpótló tanulmány a tanuló ifjúságnak, s a szépet kereső nagyközönségnek egyaránt. S különösen az lehet, ha a kiállítók — elsősorban a szakmai szempontból is erre leginkább hivatott Nemzeti Ga­léria — megfelelő tájékoztató füzettel vagy feliratokkal segí­tik az eligazodást, tájékozódást az ismeretek bővítését. F. TÓTH PÁL 10 000 forintos rejtvénypályáza­tunk IV. fordulójának harmadik rejtvényét közöljük. A megfejtése­ket totós zerüen, 1, x vagy 2-vel kell beírni. A negyedik — egyben az utolsó — forduló szelvényeit összegyűjtve december o-áig, pén­tekig kell szerkesztőségünk címére beküldeni. A borítékra kérjük rá­írni: REJTVÉNYTOTÓ. Akik min­den fordulón — akár néhány szel­vénnyel is — szerepeltek, azok kö­zött sorsoljuk majd ki a főnyere­ményeket Kecskeméten megtartott műsoros est keretében.- amely operája A Pique Dame című szovjet film Puskin regénye és Csajkovszkij alapján készült — főszereplője: Alekszej Batalov Valentyin Zubkov 1 x Oleg Sztrizsenov 2 Tisza-parti község, ahol a földművesszövet­kezet ez évben a legsikerültebb bútor- és lakberendezési kiállítást rendezte? Tiszakécske Üjbög Lakitelek 1 x 2 Melyik épületet ábrázolja az alábbi kép? kalocsai könyvtár bajai tanácsháza 1 x kecskeméti színház 2 TIPP A beküldő neve: •'T* fi» #3» *!« *7* *'é•!*•'•«'a*.-* Pontos címe: TIPP Bekül­dőnél marad I Az intézet növendékei a kelle­mest a hasznossal párosítva töl­tik el a szabad időt. A gyorsan leszálló alkonyai­ban sötéten ásítanak a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom