Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

^CSKErtSV*' Világ proletárjai, egyesüljetek! XVUI. ÉVF. 269. SZ. Ara 60 fillér 1963. NOV. 17, VASÁRNAP Mielőtt lehull a hó... Örülünk a hosszú ősznek, a derűs, verőfényes időjárásnak, vasutas-értekezleteken azon­ban már egyre több szó esik a téli forgalomra való felké­szülésről. A köd. ólmos eső, a hófúvások kemény ellenfelei a vasút dolgozóinak. Télen a nap minden órájában akadá­lyokkal találkoznak, amelyek elhárítása a rendes napi mun­ka mellett komoly feladato­kat jelent. A behavazott, felfagyott vál­tók és vágánykeresztezések sok fennakadást okoztak a forgalomban az elmúlt télen is. S meg kell mondanunk, voltak szolgálati helyek, ahol sem a vezetők, sem a dolgo­zók nem készültek fel meg­felelően a tél fogadására, s ebből adódóan több forgalmi akadály keletkezett a Szegedi Vasútigazgatóság területén. A legfontosabb ezért most a vas­út dolgozóinak időben törté­nő felkészítése a zord időjá­rásra, s a munka helyes meg­szervezése. Gondoskodni kell az emberekről, s a szabadban dolgozók részére megfelelő védőital és ruha álljon ren­delkezésre, s mindent köves­sünk el. hogy a követelmé­nyeknek megfelelően biztosít­va legyen a személyszállító vonatok menetközbeni fűtése. A Szegedi MÁV Igazgatóság központi szo’gálata intézkedé­si tervet dolgozott lei, amely több olyan feladat elvégzésé­re hívja fel a figyelmet, ami a tél által okozott akadályok megelőzését hivatott elősegí­teni. A vasútnál is — mint mindenütt — a vezetők fele­lősek a dolgozók testi épsé­géért. Ezért különös gondot fordítsunk a dolgozók oktatá­sára, mert csak így kerülhe­tők el a veszélyes időben a balesetek, s biztosítható a za­vartalan forgalom. Bármilyen kemény is lesz a tél, a személyforgalmat- és a szállítást tervszerűen kell le­bonyolítani. A szegedi igazga­tóságnak a tervhez viszonyít­va jelenleg már csak 0,6 szá­zalék a lemaradása, ami meny- nyiségben 20 ezer tonnát je­lent. A népgazdaság számára azonban rendkívül fontos, hogy az év hátralevő hónap­jaiban még újabb 245 ezer tonna áru elszállítását vállal­juk. Vontató és szállítóeszközök nem állnak korlátlanul ren­delkezésünkre, sőt mondhat­juk, kevés van belőlük. Vas­útvonalainkon a forgalom irányítása percnyi pontosság­gal kell. hogy történjen. Ép­pen ezért a megnövekedett feladatok végrehajtásáért még jobb mozdony- és vagonki­használásra, pontosabb forga­lomirányításra, s mindenkeléit a fuvarozó és fuvaroztató köz­vetlenebb kapcsolatára lesz szükség. Mindehhez jön a tél. amelyre fel kell készülni. Csak így lehetséges az állomásokat, megállóhelyeket, az utasok ál­tal használt területeket, a sze­mély és szolgálati kocsik lépy esőit idejében megtisztítani a hófúvásoktól, hótól és jégtől, s a síkos helyeket homokkal felhinteni. A zord időjárásra való fel­készülés, a szolgálati helyek ezzel kapcsolatban készített ütemterve, ezeknek a dolgo­zókkal való ismertetése és vég­rehajtása előfeltételei annak, hogy minél zavartalanabbal! bonyolíthassuk le a téli for­’ SZILÁDI SÁNDOR A kecskeméti Béke Tsz irodájában nagy munkában van az „adminisztratív gárda”. Oskolás Jánosné, Szántosi Jánosné, Nagy Ida és Vida Marika a zárszámadásra készül: rögzítik az esztendő gazdálkodási eredményeit, s a földjáradék jóváírásán fáradoznak. Nincsenek elhelyezkedési gondok a megyében Munkaerőhiánnyal az építő- és az élelmiszeripar Sokszor halljuk vállalatveze­tőktől, hogy nincs élég munka­erő üzemükben, ugyanakkor többször megfordulnak szer­kesztőségünkben is olyanok, akik munkát keresnek. Megkér­tük Tóth Imrét, a megyei ta­nács vb munkaügyi osztályának vezetőjét, tájékoztasson bennün­ket megyénk munkaerőgazdál­kodási helyzetéről. — Egész megyénkre vonatko­zóan egyértelmű választ adni szinte lehetetlen — válaszolta beszélgetésünk elején Tóth elv­társ — olyan sokrétű, szerte­ágazó problémák jellemzik mun­kaerőhelyzetünket. Megállapít­hatjuk azonban — hiszen ezt a gyakorlati élet igazolja — hogy 1963-ban nálunk is végérvé­nyesen felszámolódtak az elhelyezkedési nehézségek. Ma már az a gond, hogy a vál­lalatok férflmunkaerő-igényét — különösen szakmunkás vonatko­zásban — nem tudjuk kielégí­teni. Többek között más megyék, s a főváros üzemei részére tör­ténő munkaerő-toborzási ter­veinket sok esetben meg sem kíséreljük teljesíteni, mert eleve kilátástalan. Természetesen a mi megyénk lakossága szem­pontjából ez örvendetes tény, hiszen egyre inkább itt, lakóhe­lyén találja meg a családfenn­tartó a munkaalkalmat, s nem kell hétközben kettős háztartás­ról gondoskodnia. A népgazda­ság szempontjából viszont hát­rányos, mert több nagy jelentőségű üzem munkaerőhiánnyal küzd. A női munkaerők elhelyezé­sében is eljutottunk arra a pontra, hogy — különösen äz élelmiszeripari üzemek — ter­melési szezonjában elhelyezésük nem jelent nehézséget. Ügyany- nyira, hogy most, november hó­napban sem tudunk elég mun­kaerőt biztosítani egyes üze­meknek, többel^ között a barom­fifeldolgozó vállalatoknak. Mindebből arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy nincs már elég férfi és női munkaerő megyénk­ben. Említettem azonban, hogy erre nem lehet egyértelmű vá­laszt adni. Júniusban felmérést végeztünk, amelyből kitűnt, hogy megyénk termelőszövetkeze­teiben hat és fél ezer olyan tsz-tag van, aki a mezőgaz­daság csúcsmunka idején nem dolgozott. Ezekre a munkaerőkre különösen a mezőgazdaság gépesítésének fokozásával mindenképpen számíthat az ipar. Néhány tsz-ben a betakarítatlan kukoricaszár A MEGYE közel 200 ezer ■ a Összefogás Társadalmi munkában fedik be negyven hold új telepítésű szőlőjüket az orgoványi Petőfi Tszcs gazdái. Féltő gonddal ké­szítik elő a téli „pihenőre” az ültetvényeket, hiszen azok jó beállottsága biztató ígéret a jö­vőre nézve. A csoport apraja- nagyja ott sürgölődik a táblán, a lovakat vezetve, vagy az eke szarvát tartva. Mire e kép meg­jelenik, szakszerűen betakart szőlővesszők bújnak meg a tol- vajosi bakhátak alatt. Biz tosak lehetünk benne, hogy az időben végzett gondos mun­ka sokszorosan megtérül a ter­melőszövetkezeti csoport gazdái­nak. holdas mélyszántási tervéből eddig mintegy 110 ezer holdon végezték el a talajelőkészítést a közös gazdaságok. Pedig az el­múlt hetekben az időjárás ked­vezett a munkának. A lemaradás okát kutatva a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, illetve a gépállomások megyei igazgatósága megálla­pította, hogy számos termelő- szövetkezetben a betakarítatlan kukoricaszár akadályozta az erőgépek munkáját. Még az el­múlt héten is a répaszállítás, a kukoricahordás kötötte le a közös gazdaságok gépi erejének tekintélyes részét. „MI BIZONY nem dicseked­hetünk’' — ezzel kezdte tájé­koztatóját a Kiskőrösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályá­nak munkatársa. És nem is alaptalanul. Különösen a tszcs-k és szakszövetkezetek frontján mutatkozik lemaradás. A keceli szakszövetkezetek például 3000 holdas mélyszántási tervükből mindössze 200 holdat teljesítet­tek eddig. Hasonló a helyzet Solton, Akasztón és Bócsán is. akadályozza a munkát A bajai járásban az előirány­zott terület 54—55 százalékán végezték el eddig a mélyszántást. TERVTELJ ESITÉSÜNK 50 százalékos mindössze, mert kevés a szántótraktor — pa­naszolták a kalocsai járásiak. A Kalocsai Gépállomás nyolc D—4—K-s erőgépéből három áll, mert nem kapnak pótalkat­részt. Még rosszabb a helyzet a Dusnoki Gépállomáson, itt hét hasonló típusú traktor közül öt vesztegel a gépszínben. A mélyszántásban mutatkozó le­maradás természetesen nem magyarázható a nyolc gép lei- esésével. A félegyházi járásban a kun­szállási Üj Világ Tsz a „favo­rit”. Mindössze 10 hold hiány­zik mélyszántási tervének tel­jesítéséhez. A jászszentlászlói Űj Barázda Tsz azonban eddig 150 holdon végezte el a talaj- előkészítést, 550 holdas tervével szemben. VÁLTOZATLANUL tartja el­ső helyét a kecskeméti járás 92 százalékos tervteljesítéssel. Ha az idő kedvez, a járás ter­melőszövetkezetei a hét végén pontot tesznek a mélyszántás végére. A szép eredmény első­sorban annak köszönhető, hogy a közös gazdaságok már a ve­tési munkákkal párhuzamosán betakarították a kukorica jó ré­szét és az erőgépek megfelelő ütemben dolgozhatták. Különösen égető problémaként jelentkezett az idén megyénk építőiparának munkaerőigényé­nek ellátása. Olyannyira hogy nőket is kénytelenek voltunk könnyebb segédmunkára alkal­mazni. Az építőiparnak még így sincs elég munkása. Ma már el lehet mondani, hogy megyénkben nem a mun­kaerő keresi a munkahelyet, hanem a munkahely a munka­erőt. Mindez egyben azt is ered­ményezte, hogy nagymértékben megnőtt a vállalatoktól való ön­kényes, vagy hozzájárulásos ki­lépések száma, mert a dolgozók válogathatnak a munkahelyek között. Egyébként jellemző er­re az is, például, hogy szeptem­berben 2014 fő jelentkezett mun­kára, s ebből 1736 főt helyez­tünk el. 278-an nem fogadták el a felkínált munkahelyet. Egyébként ha mindannyian el­fogadják, akkor is 1063 munka­erőigény maradt volna kielégí­tetlen. Az egyre növekvő munkaerő­keresletet csak úgy tudjuk ki­elégíteni, ha még pontosabb fel­mérést és körzetenként munka­erőmérleget készítünk me­gyénkben. Megoldásnak látszik pél­dául, ha a nőknek is meg­felelő munkahelyekről fo­kozatosan átcsoportosítjuk a férfiakat. Ezenkívül nagy munkaerő-tarta­lékot jelentenek azok a nők, akik gyermekeik miatt nem tud­nak munkát vállalni, de ha elég bölcsődét és napközit létesíte­nek a vállalatok és tanácsok, szívesen elmennének dolgozni — fejezte be tájékoztatóját Tóth elvtárs. n. a Gyorsítsuk meg az őszi mélyszántást

Next

/
Oldalképek
Tartalom