Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

fSÄS. dföSiter Bi szombat I Vá Vállvetve, közös célokért Jókora teherszerelvény gör­dül ki a pályaudvarról. Figye­lem az induló mozdony alkat- résziednek ütemes mozgását, az egyre gyorsuló sebességgel ha­ladó, a céljuk felé vontatott vagonokat és a fejemben fur­csa gondolattársítás születik. A távolodó szerelvény szemlé­lése közben a kiskunhalasi já­rási tanács épületének föld­szintjén egymás mellett levő kis irodahelyiségek: a vörös- kereszt, nőtanács és a Haza­fias Népfront járási központ­jai jutnak eszembe. Mi a közös, a másikra em­lékeztető a két élményben? Halason az egymás tőszom­szédságában székelő járási tö­megszervezeti vezetők a nép­fronttá zottság titkárának iro­dádban tárgyaltak. Arról folyt a baráti, jószomszédi eszme­csere, melyik tömegszervezet hogyan, mivel tudja segíteni a maga feladatai mellett a másik törekvéseit. S az emberi „gondolattár” •okféle élményéből, tapaszta­latából máris ezernyi tolul előtérbe, Például a Hazafias Népfront megyei elnökségének nemrégiben tartott értekezle­te, ahol az elkövetkező idő­szak tennivalóit beszélték meg. Nevezetesen: hogyan segíthe­tik a párt politikai, gazdasági, kulturális célkitűzéseit a nép­front aktivistái. Aztán a szám­adatok: az utóbbi hónapok­ban, s különösen a tanácsvá­lasztások idején milyen sok közéleti embert nevelt, adott a népfront, aikiik helyett — például a tanácstagi munká­juk tehermentesítésére —most újabb tettre kész emberek be­vonásával, aktivizálásával egé­szítik ki a helyi népfrontbi­zottságokat. És felvillant az imrehegyi példa, ahol a megyei pártbi­zottság kezdeményezte nagy szőlő-gyümölcstelepítési prog­ram idegenkedésre, sok fenn­tartásra talált. „Telepítsünk? De honnan veszünk munka­erőt a hatalmas táblák meg­műveléséhez, a termés beta­karításához, elszállításához?” — vetették fel aggodalmasan. S ma a Tüske Tszcs tagjai mindegyikének személyes büszkesége az 1962 őszén és 1963 tavaszán telepített, nem- aetiszínű kerítéssel körülvett több mint 200 holdas gyönyö­rű szőlőtábla. Az eredmény mögött nem nehéz felfedezni a helyi népfrontbizottság ak­tivistáinak munkáját, a szép és jó iránt fogékony talajra hullott felvilágosító, meggyőző szavak nyomát. Ma már a tszcs tagjainak aggodalma alábbhagyott, miután ez év­ben három traktort vásárol­tak és újabb munkagépek megvételét tervezik. Gondolatban máris a katy- mári, dunaegyházi, tiszakécs- kei tsz-nőbizottságok példái­nál időzöm, azoknál az asszo­nyoknál, leányoknál, akik a nőtanács termelési és nevelési mozgalmaiban serénykednek, jobb munkaeredményekre, egymást és a környezetet for­máló, nemesítő célkitűzések elérésére törekedve. És a KISZ-szervezetekbe tömörülő fiataloknál, akiket az egész­séges erkölcsi fejlődésben se­gíti, sportolásra, önművelésre, a jobb termelési eredmények­re serkenti az ifjúsági mozga­lom. Csak egy-két példa rá, mennyire hatásos a KISZ cél­ratörése. A Kiss Emőné fia­tal pedagógus vezette bócsai Üj Bocsa Tszcs KlSZ-szerve- zete pár héttel ezelőtt tizen­két új belépő fiatalt avatott, akik a tszcs munkájában való helytállásuk mellett lelkes tagjai az ifjúsági szervezet nemrégiben létrehozott férfi és női röplabdacsapatának. De nem vallanak szégyent a fia­talok a megye előtt álló mos­tani legsürgetőbb feladatok­ban való részvételükkel sem: az ifjú traktorosok több mint hatvan százaléka kettős mű­szakban serénykedik. Milyen sok példát lehetne sorolni még a szerényen, de annál lelkesebben munkálko­dó vöröskeresztes aktivisták­ról, a könyvbaráti mozgalom­ról, a szakszervezeti bizalmi­akról és a más tömegszerve­zetek társadalmi munkásairól. Ott van például a kisszállási gyógyszerész: Prohászka Szil­veszter, aki társadalmi mun­kájául a helyi vöröskeresztes szervezet irányítására vállal­kozott, mintegy kiegészítve ez­zel élethivatását. S tevékeny­ségének van is látszatja. A köréje csoportosuló 166 vörös­keresztes aktivistának nagy része van a kis község tiszta­ságában, egészségügyi felvilá­gosításban elért szép eredmé­nyeiben. És sorolhatnám a vá­rosok, községek fejlődésének ezernyi szép példáját, melyek­ben ki-ki a maga módján, a maga eszközeivel — társadal­mi munkával, népművelési, ismeretterjesztési tevékenység­gel és így tovább — közös ügyet lendített előre. Mert a sokféle tömegszer­vezet önzetlen, lelkes tagjai sokféle területen végzik sajá­tos feladataikat. Munkásságuk eredménye — különösen ami a tudatformálást illeti — a legtöbbször nem mérhető le azonnal kézzelfoghatóan, de hatásában feltétlenül. A „moz­dony” minden egyes alkatré­sze a maga mozgásával, üte­mével egy célt szolgál: az egész szerelvényt — dolgozó népünket segíti az élet egyre jobbá, szebbé tevő törekvései­ben. P. I. János bácsiék háza Augusztus végén történt. Ta­taházán Horváth János bácsi végre elszánta magát, hogy rendbe hozza házikóját. A tata­rozás nagyon ráfért már az épü­letre. Több mint száz éve emel­ték, s a vertfalakat alaposan kikezdte az idő. Évek óta szinte csak az „imádság”, no meg a támasztógerendák tartották benne a lelket. Idős, hetven­ért szerencsétlenségről. A fia­talok szerették, tisztelték az öreget. Nyugdíjazása előtt, ami­kor még dolgozott, számtalan­szor mesélt nekik élményeiről.! Arról, hogy annak idején, mint| mezőgazdasági napszámos, ho­gyan barangolta be majdnem az egész Balkán-félszigetet. Talán Kovács Mihály, az egyik KISZ-ista is erre gondol­■ Az új ház. nyolc éves gazdája harmadik esz­tendeje nyugdíjas tagja a Pe­tőfi Tsz-nek, s azóta készülő­dött a ház javítására... Egyetlen fia, ifjabb Horváth János, aki Budapesten gépko­csivezető, szintén vállalta, hogy — anyagilag és fizikai munká­val — segít az épület megrepa- ráfásában. A közös gazdaság vezetői tudomást szerezve a készülődésről, azonnal szóltak két szövetkezeti kőművesnek: Blazsik Istvánnak és Fekete Mártonnak, hogy menjenek se­gíteni. Hozzá is fogtak a renoválás­hoz. A falakat újabb gerendák­kal támasztották alá, majd az ajtó mellett óvatosan megkezd­ték a fal bontását. Minden ütésnél megremegtek a falak. Por terjengett a leve­gőben. S akkor az ajtó felett hirtelen megcsúszott a bolthaj­tás. Nagy robajjal leomlott, s követte a többi falrész is. A házikó összedőlt. Ott állt az idős házaspár szót­lanul, megrendültén, fejük fö­lött a szabad éggel. Azért nem maradtak hajlék nélkül. Még aznap a rokonok­hoz költöztek, mondván, egye­lőre ott is megférnek. Az összedőlt ház helyén ta­lán még most is romok volná­nak, ha ... A szövetkezet KISZ-istái más­nap este épp taggyűlést tartot­tak. Szombat volt. Többen a vasárnapi szórakozás program­ját forgatták a' fejükben. Néhá- nyuknak azonban már tudomá­sa volt a Horváth bácsiékat Feltűnően nagy a tu­multus a hartai va­sútállomás mögött, öt zetor várakozik pótko­csijaikon a kísérő em­berekkel. akik vagon­ba rakják a cukorré­pát, burgonyát és a többi terményt. Ám, előző este műtrágya is érkezett, azt is el kel­lene szállítaniok. — így megy itt nap nap után — sóhajt No- votnik Mihály, az állo­másfőnök, s a szűk ra­kodótér felé mutat. Az egyetlen mellék- vágányon mindössze tizenhárom vasúti ko­csi fér el, de egyszer­re legfeljebb csak hat­ba lehet rakodni. Eb­ből is négyet az Ercsi Cukorgyár tart fenn. Ez is kevés. A község Nem fémek el... szövetkezeti gazdaságai egyetlen hét alatt 50 vagon répát „hoznak fel”. A négy vasúti va­gon megtöltése viszont a rakodógép alkalma­zásával is négy órát vesz igénybe. De még­ha a gép állandóan itt lenne! „Ingajáratban” van azonban Harta és Kalocsa között. Mit mond Leitheiser Imre, az Üj Élet Tsz — a 3 közös gazdaság egyikének elnöke. — Szerencsére na­gyobb problémánk nem volt eddig, mert az ál­lomásfőnök igen lelki- ismeretes, — gyakran meghosszabbítja a szol­gálati időt. Számos esetben lehetővé teszi a kora reggeli és a ké­ső esti rakodást is. Minden elismerésünk Novotnik Mihályé, an­nál is inkább, mert többletmunkáját anya­gilag nem honorálja a MÁV Szegedi Igazga­tósága. Arról sem gon­doskodtak, hogy — leg­alább az őszi csúcsfor­galom idején — kise­gítő munkaerőt alkal­mazzanak. A megoldást a ra­kodótér lényeges ki­bővítése, vagyis a mel­lékvágány 3—400 mé­terrel történő meg­hosszabbítása jelente­né. Ez kétségkívül nem kis beruházást igényel. minthogy a vasútépítés költsége méterenként ezer forint. De megje­gyezzük, hogy az Ercsi Cukorgyár már évek­kel ezelőtt 30 ezer fo­rintot felajánlott a hosszabbítás elvégzésé­hez. Feltehető, , hogy a MÁV Igazgatósága más, az ügyben érde­kelt szervektől is kap­na hasonló támogatást. A rakodótér bővíté­sének megtörténtéig is kínálkozik megoldás, mégpedig — kisegítő munkaerő alkalmazá­sával, vagy az állomás­főnök munkaidőn túli ténykedésének anyagi dotálásával. Éljenek e lehetőség­gel az illetékesek, hi­szen közös érdekről van szó. H. D. hatott, amikor felszólalásában javasolta: segíthetnének újjá­építeni az idős ember házát. Erre Keresztes Antal rögtön je­lentkezett, hogy ő már más­nap szívesen megy. így történt, hogy a következő napon, vasárnap, tizenöt fiatal hozzáfogott a falak romjainak eltakarításához, majd az alapo­záshoz. Egész nap dolgoztak — minden ellenszolgáltatás nélkül. Ugyancsak ők, a fiatalok, a legközelebbi vasárnap már több mint harmincán elmentek a kö­zös szőlőbe szüretelni. A mun­kájukért járó bért János bácsi- éknak adták, hogy a házuk mi­nél hamarabb felépiilhesen. ... És már állnak a falak. Frissen, téglaalapozással. Van már cseréptető is a házikón, amely ugyan nem nagyobb, mint a korábbi, de nincs szüksége támasztékra. — Még egyszer eljövünk se­gíteni — mondta Selymes Jó­zsef, a KISZ-titkár. — Hiszen van még itt egy-két elsimítani való. A közeli házban Horváth néni boldogan újságolja: — A meszelés még hátra van, aztán a sparhedtet is be kell rakni. De egy hónap múlva már az új házban lakunk ... Nem mondom, a fiunknak nagyon sokat köszönhetünk, die a fia­talok nélkül nem tartanánk itt, ahol most vagyunk. Nagyon emberségesek voltak... Igen, a tataházi fiatalok va­lóban az emberségből vizsgáz­tak. Kitűnőre. Hatvani Dániel 10 000 forintos rejtvénypályázatunk hatodik rejtvényét közöljük. A fel­tett kérdésekre a helyes választ totószerű megfejtéssel: 1, x vagy 2 beírással kell megadni. Az első forduló szelvényeit szerkesztőségünk címére: Kecskemét, Szabadság tér 1/a címre kell október 25-én, pén­tekig leadni vagy beküldeni. A bo­rítékra írjuk rá: REJTVÉNYTOTÓ. A pályázatokat kéthetenként díjaz­zuk, és akik pályázatunk mind a négy fordulóján — akár néhány szelvénnyel is — részt vettek, azok között műsoros est keretében oszt­juk majd ki a főnyereményeket. Biztosítsa a postás kézbesítőnél vagy a lapárusnál előre a lap példányait! Pályázatunkon a Bajai Hírlap, a Félegyházi Közlöny, a Halasi Hírek és a Kalocsa és Vidéke hetilapok olvasói is részt vehetnek. Egy sze­mély több szelvénnyel la pályázhat. Megyénkben költő, akinek versére írta Ko­dály Zoltán a „Psalmus Hungaricus”-át. Mátyási József Kecskeméti Végh Mihály 1 x Petőfi Sándor Miről a leghíresebb világviszonylatban Kecskemét? Barackpálinkájáról Barackjáról 1 x Paradicsomáról 2 Móra Ferenc író, újságíró és régész, az „Aranykoporsó” című történeti regény szer­zője megyénkben született Szülőhelyén a képünkön közölt szobor őrzi emlékét. Kér­désünk: Hol született Móra Ferenc és melyik városban áll ez a szobor? Kecskemét Kiskunhalas Kiskunfélegyháza 1 X 2 '■m ■>••>:•>> A beküldő neve: ... Pontos címe: ................. TI PP TIPP I ► ! <0 I 3 I Bekül­dőnél marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom