Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-11 / 238. szám

1963. október 11, péntek 5. «Ida! KPVDSZ kulturális napok Október 12-től 21-ig KPVDSZ kulturális napok kezdődnek Bács-Kiskun megyében. Ezeken a napokon a megyei festők al­kotásaiból és a legjobb képző- művészeti könyvkiadványokból kiállítást rendez a MÉSZÖV, a Hazafias Népfront, a megyei könyvtár és a TIT. A kiállítást október 12-től 16-ig a tiszakécs- kei művelődési otthonban mu­tatják be, megnyitó beszédet mond Brachna János, a MÉ­SZÖV elnöke. Ezt követően ok­tóber 18-tól 22-ig a lajosmizsei művelődési otthonban — meg­nyitja Végh Pál, a KPVDSZ me­gyei bizottságának titkára —, majd október 24-től 27-ig az izsáki művelődési otthonban te­kinthető meg a kiállítás anya­ga. Izsókon Madarász László, a megyei tanács elnökhelyette­se nyitja meg a tárlatot. Az immár hagyományossá vá­ló, évről évre megrendezésre kerülő kulturális napok a kiál­lításokon kívül gazdag, válto­zatos programmal járulnak hoz­zá a dolgozók műveltségének emeléséhez. Örömmel üdvözöltük, ami­kor tavaly télen megjelent az Aranyhomok című antológia. Több évi szünet után az első me­gyénkben! Dicsértük érte a szer­zők és szerkesztők kollektíváját, akik bebizonyították, hogy hosz- szas tespedés és huzavona el­lenére sem halt el szűkebb ha­zánk szellemi élete, s íme, ha lehetőséget adnak rá, fel tud­nak mutatni műveket. És di­csértük azokat, akik megadták ezeket a lehetőségeket: az Aranyhomok kiadását vállaló Szakszervezetek Megyei Taná­csát. Most pedig, amikor az Arany­homok utódát, a nemrég megje- jent Kiskunságot üdvözölhetjük, jólesően .állapítjuk meg, hogy az előbbinél jobbat, színvona­lasabbat, kiállításban és tarta­lomban a célnak megfelelőbbet kaptunk. Annak idején megtet­tük nem ünneprontónak szánt, de kötelességszerűen és jogosan bíráló észrevételeinket. A Kis­kunság gondozói megfogadták a tanácsokat. Ez mindenképpen hasznára vált az új kiadvány­nak. Szembetűnő a változás az iro­dalom, különösen pedig a szép­próza javára. Irodalom, művé­szet, tudomány — hirdeti az al­cím. Ez utóbbi a kerek száz­oldalas kiadvány egyharmadát teszi. A többi vers, novella, iro­dalmi riport és képzőművé­szeink munkái. Változatosabb is egyszersmind az irodalmi ter­més az előbbinél, többen szere­pelnek megyénk írói, festői kö­zül most, mint az előző szám­ban. És bővült az alkotók köre területileg is, átfogja a megyét Kecskeméttől Bajáig, le egé­szen Vaskútig. Külön kell itt szólnunk ar­ról, hogy a Kiskunság folytatta az Aranyhomokban kezdett „jó szokást”: A többihez képest na­gyobb terjedelemben, s néhány méltató sorral ismét bemuta­tott egy költőt. Ezúttal Jóba Tibor költészetéből kaptunk jól válogatott ízelítőt. Hat verse nemcsak érett és gondolatokban gazdag lírikusról tanúskodik, hanem könnyedén verselő, a műhely változatos eszközei kö­zött is otthonos íormaművész- ről. (Jóba Tibor költészete egyébként tanulságos példa azok számára, akik valamiféle elvont művészkedés jegyében idegen­kednek a mától, a mindennapi témák megéneklésétől.) Tiszta gondolatait nem zavarják ho­mályos, oda kényszerült képek, mindenki számára érthetőek a sorai. Jóba Tibor egyszerre ért­hetően modem és színvonalasan közérdekű. Szép gondolatok foglalata Gál Sándor két verse is. Különösen a Preludium tetszett. Moretti Gemma végtelenül kedves, szép, tiszta csengésű sorai igaz örö­met okoznak az olvasónak. Az Aranyhomokból annak ide­jén legfőképp a prózai termést hiányoltuk. A Kiskunságban két novella és egy regényrészlet is helyet kapott. F. Tóth Pál re­gényrészlete az ellenforradalom­ról, Tarján István novellája pedig még régebbről, a második világháborúról, tehát a közeli vagy távolabb eső múltról szól. De még Tóth István — külön­ben kitűnő — novellája sem úgy mai, ahogyan a három pró­zai írásnak legalább egyikétől vártuk volna. Nem vagyunk tü­relmetlenek, de hogy egészen vi­lágos legyen: központibb prob­lémák irodalmi feldolgozását szeretnénk látni legközelebb1, legalább egyet. A mát, napjaink ábrázolását kérjük a Kiskunság írói gárdájától. Az irodalmi riportok közül Hatvani Dániel egyébként nagy megjelenítő erejű írásának né­mi csiszolás használt volna. Jó­ba Tibor riportja őszintén tet­szett. De Tóth Lászlónál, a sakk nemzetközi hírű ügyszeretete mellett nem ártott volna toll­hegyre venni érdemes közéleti tevékenységét is. A tanulmányok sorában különösen értékes Gergely Fe­renc és Kőhegyi Mihály gondos kutatásokra valló írása a Ta­nácsköztársaság utáni időkben létezett Pécs-Baranya köztársa­ság bajai vonatkozásairól. Igen hasznos és közérdekű Gátai Ferencnek a tanácsi ipar fejlesz­tésének szükségességéről szóló tanulmánya. Hasonlóan fontos és közérdeklődésre számot tar­tó tanulmányok az ösztönző bé­rezésről (Szabó Lajos), a mun­kahelyi egészségvédelemről (Mándoki Antal), és a mezőgaz­daságban végzett kutatásokról (Balanyi László, Nyújtó Ferenc) szóló írások; Tompa Béla átte­kintő jellegű, kissé általános írá­sa megyénk szőlőtermesztésének új útjairól, további vizsgálódá­sok lehetőségét rejti magában. Helytörténeti értékű tanulmá­nyokat, méltatásokat, emlékezé­seket olvashattunk Barabás Je­nő, Sólymos Ede, Vári István és Joós Ferenc tollából. A kép­zőművészeti anyag megyénk él­vonalbeli festőit képviseli. A Kiskunság mindenkép­pen fejlődést, még hozzá nem is Ids fejlődést jelent az Aranyhomokhoz képest, örü­lünk, hogy ma már ilyen sajtó­termék propagálhatja megyénk éledező szellemi életét. Már az is nagy szó, hogy van végre fórum, ahol nyilvánosságot kap­hatnak a művek. Egyelőre, még ha alkalmi jellegű is, nagy vál­tozás a korábbi áttörhetetlennek tűnő megyei csend után. Az al­kalmi jelleggel magyarázható egyébként, hogy nem egy bizo­nyos időszak termésének javát tartalmazza, — ahogyan egy on- tológiától elvárhatnánk. Ehelyett inkább az évek óta íróasztalban várakozó művek foglalatának tekinthetjük a Kiskunságot. De tett az antológia megjelenése, s színvonala azt is mutatja, hogy gyors fejlődésnek indulhat ma- gyénk irodalmi és tudományos élete, ha megadjuk számára a nyilvánosságot. Most, amikor a megye szelle­mi életének induló erjedéséiül nyilvánvaló bizonyítékokat sze­rezhettünk az SZMT jóvoltából az Aranyhomok és Kiskunság megjelenése révén, úgy hisz- szük, joggal várhatjuk a kultúra támogatására hivatott többi szervtől is az eddiginél hatha­tósabb anyagi és erkölcsi segít­séget. Ennek híján kárba veszne a várható termés. A két kiad­vány figyelmeztet: Forr a must, mozduljon a gazda. 10 000 forintos rejtvénypályázatunk Ötödik rejtvényét közöljük. A fel­tett kérdésekre a helyes választ totószerű megfejtéssel: 1, x vagy 2 beírással kell megadni. Az első forduló szelvényeit szerkesztőségünk címére: Kecskemét, Szabadság tér 1/a címre kell október 25-én, pén­tekig leadni vagy beküldeni. A bo­rítékra írjuk rá: REJTVÉNYTOTO. A pályázatokat kéthetenként díjaz­zuk, és akik pályázatunk mind a négy fordulóján — akár néhány szelvénnyel is — részt vettek, azok között műsoros est keretében oszt­juk majd ki a főnyereményeket. Biztosítsa a postás kézbesítőnél vagy a lapárusnál előre a lap példányait! Pályázatunkon a Bajai Hírlap, a Félegyházi Közlöny, a Halasi Hirek és a Kalocsa és Vidéke hetilapok olvasói is részt vehetnek. Egy sze­mély több szelvénnyel is pályázhat. u> O s o 1. 2. Ki írta megyénk szőlőkultúrájának egyik érdekes* propagáló munkáját, a „Kecske­mét szőlő- és gyümölcs kertészetének múltja” című könyvet? Kocsis Pál Tompa Béla Szabó Kálmán lx 2 TIPP TIPP A magántulajdonban levő személygépkocsi törési kárait az Állami Biztosító melyik biztosítós alapján téríti meg a tulajdonosnak? A kötelező Az általános gépjármű 1 x Mindkét biztosítási forma esetén 2 Ez a várszerű, furcsa épület a századelőn épült és jelenleg az egyik országos hírű, főleg bortermelő állami gazdaságunk köz­pontja van benne. Melyik állami gazdaságé? Helvéciái 1 Hosszúhegyi x Kiskőrösi 2 Bekül­dőnél A beküldő nevei ,-5 ,-j .75r« *-« • » marad. Pontos elme: Színházunk új ingja Kezdődik ismét a színházi évad. Négy hónap óta először emelke­dik fel a jövő pénteken a vas­függöny a Kecskeméti Katona József Színház nézőtere előtt. Milyen lesz az idei évad? A mű­sortervet már ismerjük, tizenhá­rom bemutatót ígér Ismerjük a művészek többségét is. Régi ked­venceink. S azok, akik újak a társulatnál? Mit várhatunk tőlük? Az elsőt közülük, Perényi Lászlót már bemutattuk a nyáron, ami­kor még a békéscsabai színház tagja volt. Az évadnyitó előtt sor­ra vesszük a többieket is. Csaknem nyolcévi távoliét után érkezett haza az idén nyá­ron Káló Mária. Bécsből jött, de a nyolc év alatt bebarangolta Nyugat-Európát, sőt fél évig Észak-Amerikában is turnézott. — Amikor elindultam, még nem gondoltam, hogy ilyen hosszúra nyúlik a távoliét — mondja — 1956. október 23-án délben léptem át a határt. Más­nap már hiába akartam tele­fonálni Pestre. Egészen a követ­kező tavaszig nem tudtam sem­mit az itthoniakról. Ezalatt szer­ződéshez jutottam, kint marad­tam. Nem volt benne semmi szabálytalanság, az útlevelem még ma is érvényes. Természetesen nem indult gyorsan a karrierje. Idegenben, egyedül; minden támogatás nél­kül nehéz volt. Útjának állo­másai: a Bécsi Operettszínház és a Kamaraopera. Túl az első sikerein szívesen fogadták Nyugat-Németország és Svájc színpadai. Hosszú ideig két Rajna-környéki város, Rheit és Kreefeld színházának tagja. Amikor arról kérdezősködöm, milyen a nyugati világ úgy „életközelből”, sóhajt: — Csak beteg ne legyen az ember. Az fényűzés odakint... Már ismert primadonna volt, amikor Svájcba szerződött egy évadra. — Kétezer frankra értékeltek. Ezzel a sztárgázsival törtem be végül is az élvonalba. Nyolc évet nem könnyű ösz- szefoglalni néhány szóban. Ki­fogyhatatlanok az emlékek. Az amerikai útról így beszél; — Mexikótól Kanadáig végig­barangolta társulatunk a föld­részt. még Alaszkában is jár­tunk. A nagy ellentétek orszá­ga. De igaz, amint mondják: Ci­vilizációjuk van, de kultúrájuk nincs. És ebben sajnos, Nyugat- Európa egyre jobban hasonlít rájuk. — Miért jött haza? — A tavasszal meglátogattam Csaknem 124 ezer beutalt élvezte a nyarat a SZOT üdülőiben Véget ért az üdülési főidény A SZOT-üdülőkben több mint egy hónap alatt — az üdülési főidényben — összesen csaknem 124 ezren vettek részt a kedvez­ményes üdülésben, köztük mint­egy harmincezer gyermek. Az összes beutaltaknak körülbelül a fele a Balatonnál, fele a hegy­vidékeken kapott helyet, és meg­közelíti a hatezret azoknak a száma, akik jutalom-, turista-, vagy csereüdülés formájában, illetve a SZOT hajóin külföldön töltötték nyári szabadságukat a szüléimét, 82 éves nagyanyá­mat. — Két nép fiait fogja el nagyon a honvágy. Az egyik mi vagyunk, a másik: az olaszok. Ez valamiféle időnként vissza- I térő súlyos betegség, hónapokig !artó depressziót okoz ... Itthon színházi körökben tudtak rólam, szívesen fogadtak, leszerződtem. Alighanem végleg maradok ... Egy kicsit hallgat, aztán hoz­záteszi: — Budapest nagyon megszé­pült. És szinte hihetetlen, meny­nyire városias lett azóta a vi­dék is. A két legnagyobb sikere a nyolc év alatt a Denevérben Adél szerepe és a Dubarry cí­mű — nálunk csak a harmincas években játszott — Millöcker nagyoperett címszerepe. Mind­kettővel végigjárta Svájcot és Németországot. — Itthoni tervei? — A Dubarry-t szeretném itt­hon is elénekelni. Nagyon szép muzsika. Más?... mi is lenne? Énekelni, játszani! Tudja mi­lyen csodálatos dolog végre ma­gyarul beszélni a színpadon?... M. L. A magyar tudomány újabb elismerése A kémiai analízis tudomá­nyában Magyarország a világ élvonalában jár. Ennek elisme­rése volt többek között, hogy a világ egyik legtekintélyesebb analitikai folyóirata, az angol nyelvű Talanta, idei áprilisi számát magyar számként jelen­tette meg, amelyet elejétől vé­gig magyar szerzők írtak. Erdey László akadémikus, a szám szer­kesztője, a napokban nyújtotta át az akadémia elnökségének a magyar Talanta szám London­ból hozott, díszes, bőrbe kötött tiszteletpéldányát. KISKUNBA©

Next

/
Oldalképek
Tartalom