Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-09 / 236. szám
1963. október 9, szerda 3. oldal Juhhodáíy Az akasztói Béke Tszcs nemrég elkészült három — egyenként 600 férőhelyes — jühhodá- lyát ábrázolja képünk. A létesítményt nagyrészt saját erőből építették a csoport gazdái. Kétéves működése óta a gazdaság már a második majorközpontot hozta létre ezúttal. Szükség van rá, hiszen jövőre csaknem ötezer juhot tenyésztenek. Tavasai tervek és ígéretek tükrében Hol vannak a kitüntetett KISZ-fiatalok? „Nyájat a pásztorra Nyájat a pásztorra, pénzt a takarékszövetkezetre bízzuk.” — Tgy szól a hartai takarékszövetkezet falán levő plakát. Szorgalmasan tilinkózó öreg juhász is látható a felhíváson, mögötte katonás sorban vonul a forintnyáj. — Megfogadja-e a falu lakossága a jó tanácsot, pénzét a „pásztorra”, azaz a takarékszövetkezetre bízza? — kérdeztük Festő Károlytól, a takarék- szövetkezet vezetőjétől. Festő elvtárs elmondta, hogy 1958-ban alakult a szövetkezet, 180 taggal. A 200 ezer forintos kezdő betétállomány két év alatt egymillióra növekedett, és 1961- ben bekapcsolódtak a termelőszövetkezeti tagok járandóságának kifizetésébe is. Ettől kezdve már ugrásszerűen nőtt a készpénzállomány, hiszen az elmúlt évben is egymillió 300 ezer forintot hagytak bent a takarékszövetkezetben zárszámadás után a tsz-gazdák. Mindössze öt év telt el az alakulás óta, s ma már 3,5 milliót számlál a szövetkezet betétállománya, 600 hartai gazda gyűjti itt a nagylány bútorára, vagy a rádióra, televízióra valót. Ki is nőtte a szövetkezet az apró helyiséget, rövidesen új irodát kap. Igazi kis falusi bank lesz ez már, fejlődése szemléletesen dokumentálja a szövetkezeti gazdák életszínvonalának emelkedését. B. D. Még a tavasszal Kecskeméten, az úttörőházban, a KISZ megyei bizottsága összehívta azokat a fiatalokat, akik a mezőgazdasági munkaversenyben kiváló eredményt értek el. Traktoristák, kombájnvezetők, tehenészfiúk, zöldségtermesztő, baromfinevelő lányok tarka sokasága telítette a termet. Sok ezer forintot, okleveleket és vándorzászlókat vittek innen haza a fiatalok és ígéretet tettek arra, hogy az idén még jobban megy a munka. A napokban felkerestünk néhányat a kitüntetettek közül, hogy meggyőződjünk róla: valóban jobban dolgoznak-e, mint tavaly, s az idén is számíthat- nak-e az elismerésre, ami tekintélyes ezresekben „realizálódott”. Még pótolni lehet Először Tiringer Józsefhez, a Kunfehértói Állami Gazdaság traktorosához jutottunk el. A fiatalembert új házuk konyhájában találtuk, megérdemelt pihenését töltötte: pár napja szerelt le háromhónapos katonáskodás után. — Jelenleg szabadságon vagyok — mondja. — Nem is tudom, hol állok a versenyben, pedig a tavasszal beneveztem. A három hónap nagy kiesést jelentett. Ez természetesen nem keserít el, mert bőven van még munka a gazdaságban, s ha nem is az egész „lemaradást”, de jelentős részét pótolni tudom. Az értékelés még soká lesz, meg aztán remélem, hogy figyelembe veszik majd, hogy három hónapig a „haza embere” voltam. A kis konyhában ezüst színű gőzkarikák ködfüggönye mögött ott díszeleg az oklevél. Vajon kerül-e mellé másik? Utunk következő állomása Kisszállásra, a Petőfi Termelő- szövetkezetbe, helyesebben szólva Huczek Máriáék lakásához vezetett. A véletlen úgy hozta, hogy éppen odahaza találtuk a valamikori brigadérost, aki a Ennek már megint csák a játékon jár az esze! Három szánkó Reggelre nyugat felől felszakadoztak a sötétszürkén go- molygó felhők és egyszerre megszűnt bennem az a napok óta tartó szorongató érzés, mintha egy nehéz fémkupola alatt kellene élnem — kn tudja még mennyi ideig. Mosolyogva néztem az utcánkban ide- oda futkározó, majd valami nevetséges körtáncba csavarodó levélszemetet, s amikor kiértem a Szabadság térre és megpillantottam az öregtemplom tornya mögül leselkedő, de alig kétaraeznyi ezüstkék színét a felszabaduló égnek, önkéntelenül is füttyre csücsörödött az ajkam: fel a fejjel, öreg cimbora — gondoltam magamban —, lesznek még arany fényű nappalok, csillagporos éjszakák, s ibolyaszi- nű hajnalok! A Deák téren szinte megtorpantam, az ajkamról elkapta a füttyszót egy pajkos szélfickó és eliramodott vele... A színház felől különféle áruval, ládákkal megpakolva imbolygott egy nehéz Belsped- kocsi és az első három ládáról gúnyosan felém mosolygott — három vadonatúj gyermekszánkó. Borzongva begomboltam a kabátomat, s észre sem vettem, hogy az ég alig kétarasznyi ezüstkékjén kisütött a Nap. Vass Imre tavasszal boldogságtól sugárzó arccal vette át Kecskeméten a 11 tagú brigád jutalmát, az ezer forintot és az oklevelet. — Kukoricatermesztési versenyben értünk el jó eredményt. Holdanként 40—45 mázsás átlagtermés volt azon a területen, amelyet a KISZ-fiatalok gondoztak. — Együtt van-e még a lánycsapat, és lesz-e jutalom az idén? — kérdezem, és azt várom, hogy lelkendezve magyarázza: most is oda siet, mert nem szeretnének lemaradni a munkaversenyben. Ehelyett azonban kézlegyintés a válasz. Mindenki máshol dolgosik — Az idén nincs semmi! Mindenki máshol dolgozik. A KISZ- titkár sem törődik velünk, illetve a többiekkel, nekem pedig most már annyi a munkám, hogy legjobb akaratom mellett sem jutna időm a brigád összefogására. Sokszor éjfélekig számolok idehaza, mert munkaegység-számoló is vagyok ..; A kisszállásiak megirigyelhették volna a Tompán látottakat. Itt a Szabadság Termelő- szövetkezetben Kiszely Marcella kitüntetett brigádjával találkoztunk. A huszonnégy lány ma is együtt van, és szorgalmasan dolgozik. Néhány szót is csak úgy tudtam váltani velük, hogy mentem a krumlisor mellett, mert éppen a krumplit szedték. Versenyeznek. Tavaly elsők lettek a zöldségtermesztési versenyben. Háromezer forinttal, s a legszebb vándorzászlóval tért haza Marcella az emlékezetes tavaszi „seregszemléről”. — Ebben az évben sem szeretnénk alább adni, mint tavaly. Dolgozunk is rendületlenül. A jutalompénzből kirándulást tettünk a Balatonhoz. Csuda jól éreztük magunkat — mondja szemét hunyorgatva a „csapat- kapitány”. Mikor autónk kikanyarodik a krumliföldről, még sokáig láttam a hajladozó lányokat, akik telítve vannak optimizmussal, életkedvvel és tenniakarással. Ügy tűnik, hogy nem is a nap, hanem az ő fiatalságuk, jókedvük ragyogja be a tompái határt. Az aranykoszorús Jelvény gazdája Négyszögletes, piros kis dobozt vesz elő az asztalfiókból Dudás József, a kelebiai Vörös Csillag Tsz állattenyésztési ag ronómusa. — Ezt kaptam a tavasszal — teszi elém. Kinyitom a dobozkát: aranykoszorús KISZ-jel- vény van benne. — Amikor ide kerültem a tsz-hez, nem volt KlSZ-szerve- zet. Én hoztam létre huszonnégy taggal. Azóta is együtt vagyunk, s állíthatom, hogy jó. erős az itteni ifjúsági szervezet. A KISZ-ista fiúk, lányok ott a termelőszövetkezetben nem fanyalognak a munkától, s ha a szórakozásnak, művelődésnek eljön az ideje, abból is kiveszik a részüket. A kitüntetett fiatalok — mint ahogy a fentiekből látjuk — legtöbb helyen nem tétlenkednek. Nem csalódott bennük a KISZ megyei bizottsága, amikor átnyújtotta nekik az oklevelet. Sajnos, azonban találtunk olyan helyet is, ahol a fiatalok a „babérjaikon” ülnek, habár például a kisszállási Szabadság Tsz elnöke, s a vezetőség támogatná munkájukat. Nekik kellene tehát megfogni a dolog végit, s ha elsők nem is lennének, bizonyára szép eredményeket tudnának még elérni; GÁL SÁNDOR Étkezés - pihenés A Jakabszállási Gépállomás MSZMP alapszervezete a legutóbbi taggyűlésen határozatot hozott a traktorosok szociális körülményeinek és munkaviszonyainak fokozottabb ellenőrzésére. Galló Istvánnéval, a pártszervezet titkárával arról beszélgettünk: hogyan hajtják végre ezt a határozatot, s milyenek jelenleg a gépállomás dolgozóinak szállás- és étkezési lehetőségei. — A munkahelyek szétszórtsága miatt — (hiszen számos munkahelyünk van a körzeten kívül is) lakókocsi nem mindenütt áll traktorosaink rendelkezésére. Ilyen esetekben feltétlenül gondoskodunk részükre megfelelő lakásról. Élénk figyelemmel kísérjük dolgozóink étkezései lehetőségeit is. A körzetben dolgozó traktorosok részére a meleg ételt a munkahelyre szállítjuk. — A szántás—vetés és a betakarítás idején a vasárnapi műszakban dolgozók is kapnak főtt ételt. Az üzemi konyha étrendjét is igyekszünk változatosabbá tenni. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy több olyan termelőszövetkezet van a megyében — mint például a bugaci Béke, az orgoványi Sallai —, amelynek vezetői „képtelenek” a náluk dolgozó traktoros számára lakást és élelmet biztosítani. Példát vehetnének — azokról a közös gazdaságokról, amelyek nem egy esetben a gépállomás körzetén, sőt a megyén kívül — gondolok itt a tisza- földváriakra — versengenek az erőgépek vezetőinek minél jobb ellátásában. Szívünkön viseljük a fiatal, a szakmában még új traktorosok ügyét is. Szorgalmazzuk a szükséges szakmai tudnivalók mielőbbi elsajátítását, ismereteik gyarapítását; emellett pedig igyekszünk elősegíteni a kollektíva összhangját, a jó viszonyt, elsősorban az egy gépen dolgozó váltótársak között. Egyébként a szakszervezettel egyetértésben most dolgozzuk ki az őszi munkaévaddal kapcsolatos versenyfeltételeket, s a versenyben élen járók részére céljutalmakat tűzünk ki. J. Tnogy az itteni nem gyár vagy más ipán objektum kapuját vigyázza, hanem a dusnoki Egyesült Munkás—Paraszt Tsz központjáét. Azaz, hogy... Kapu ugyan nincs a döcögős bejáróút mellett, mintha egymásra lennének hányva, a legkülönbözőbb rendeltetésű épületek összetorlaszolva fogják el a mezőre nyíló szabad kilátást. De a portásfülke, az valódi! És a portás? Hunyadi Józsefnek hívják, alacsony, szikár öregember — a leírás tehát pontosan illik a nemes, s nem is könnyű foglalkozás űzőjére. Mert most is, amikor már éjfél felé jár az idő, s nagy-nagy csendet hintenek az éjszakába borult tájra a hold sugarai, a fülkében ott ég a petróleumlámpa, és mellette olvasgat a portás. Köszönésemre hirtelen felrezzen, de a következő pillanatban már elmosolyodik, láthatóan örül, hogy valakivel társaloghat. Bizony, hosszú a szolgálat. Huszonnégy óra. Este hatkor vette át az „őrséget”, s csak másnap ugyanakkor adja vissza a társának. És akkor 24 óra pihenő következik. Anélkül hogy kérdezném, a váltótársáról kezd beszélni. Nem éppen a dicséret hangján. Azt mondja, hogy — mármint a társa — többször pityókásan jelenik meg, aztán a munkahelyéről is elszédeleg, néhányszor már az elnök, Deli Péter sem találta ott. Van is torzsalkodás emiatt. Hiába, két portás nem fér meg egy fülkében. Mert bizony a fülke is kicsi. Egy asztal, egy szék, meg a bicikli. Azzal jár ki az öreg a faluból. A falra torzonborz árnyékokat rajzol a lámpa gyér fényköre. Pedig vele szemben már ott van a fali foglalat, benne $z égővel, Miért nem kötik be a villanyt^ hegesztenék a műhelyben... De hát nem csinálják. Azért mégsem panaszkodik. Elolvasgat ő a petróleum mellett is. Mindig szeretett olvasni: Akkor is, amikor maszek volt. Kerékgyártói Ez az eredeti foglalkozása. Becsavarogta az országot, e mesterség, ha szűkösen is, de mindig adott kenyeret. Pár éve azonban felhagyott vele, Miskolcra ment lakni, a fiához, ahol két évig az egyik üzemnél belekóstolt a portáskodásba is. Akkor aztán visszajött Dusnokra. És a tavasz óta itt a szövetkezetben lelte meg a helyét. — Éjszaka lassan telik az idő — mondja. — Sokkal nehezebben, mint nappal. Akkor állandóan nagy itt a jövés-menés. De ilyenkor ... Legfeljebb a tsz tehergépkocsijai szoktak jönni vagy indulni. Hajnali háromkor aztán már elevenebb az élet. Akkor jönnek az istállókba a gondozók. Hatkor meg már teljes a nyüzsgés. Megmutatja a nagy füzetet, amelybe a gépek, autók érkezésének és távozásának időpontját, a jármű rendszámát és vezetőjének nevét írja be. Ha valamit szállítanak, akkor elkéri a szállítócédula másolatát. Ezt az elnök szokta ellenőrizni. Kitekintünk a holdfénybe, meg a húsz-harminc méterre viliódzó országúti forgalomra. Mert az ilyenkor sem szünetel: Jönnek-mennek az autók, a motorkerékpárok, reflektoraik megsuhogtatják az útmenti fákat. Az öreg is el-elme- reng az élet rohanó tempóján: — A harmincas évek elején még köves út sem volt erre. Akkor hajóval közlekedett a nép. De ahhoz át kellett gyalogolni Fajszra. Ma meg már... Nappal szinte óránként közlekedik a busz. erre is, arra is. Kicsi a portásfülke, de messzire látni belőle. , HATVANI DÁNIEL — Egy tető-tartóoszlop kellene — legyint a portás. — Semmiből com e+on o mícf r\c e 70Portásfülke. Éppen olyan, mint amilyen az ipari üzemek bejáratánál szokott lenni. CsakPORTÁS
