Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-08 / 235. szám

3. oldal 1963. október 8, kedd Kukoricatörés - SzK-3-as kombájnnal korica gazdaságunkban. Ezt ké­zi erővel és időben betakarítani — lehetetlenség. A hat kombájn sokat segít, legalább nyolcszáz holdról vágja le a tengerit. Miért nem többet? — kérdez­zük. Mint kiderült, ennek az az oka, hogy a gép által lemorzsolt szemek nedvességtartalma 30— 32 százalékos, s ezt nyomban szárítani kell, amennyiben nem kerül azonnali feletetésre. A gazdaság lucemaszárító beren­dezésének kapacitása azonban korlátozott. Érdemes megemlíteni, hogy a gazdaság kukoricatábláin két KB—2-es kukoricatörő és u tán­fosztó gépet is üzemeltetnek. Bízni kell bennük... Alig egy hónappal ezelőtt írtunk az ÉM Fémmunkás Épü­letlakatos és Tömegcikkipari Vállalat kiskunhalasi telepe dolgozóinak jó munkájáról és máris újabb figyelemre méltó vállalkozásról számolhatunk be. A gabona letakarítása után csak rövid időre vonultak a gépszínek alá a Bajai Állami Gazdaság SZK—3-as kombájn­jai. Közülük hatot jelenleg is üzemeltetnek — a kukoricatáb­lákon. Az egyikkel a mezőgazdasági nagyüzem garai üzemrészében találkozunk. A vágószerkezet zizegve falja a tengeriszárakat. Vezetője, Kajtár Márton, tíz éve kombájnosa a gazdaságnak. Ta­valy első ízben próbálkoztak meg a kukoricának ily módon történő betakarításával. Kísérlet­képpen. És a módszer bevált. Ha méterre vennék Ezrével „ülnek” a kopasz- tott baromfik a ládákban. A bizarr képzőiét hajlamos ar­ra, hogy valami furcsa gőz­fürdőben lássa a behunyt szemű, pucér kacsákat, tyú­kokat. Ez az illúzió azonban percek alatt szertefoszlik, olyan gyorsan csomagolják a fehér köpenyes, pirospettyes kendős asszonyok, lányok a fontos élelmicikket. Farkas László, a Kiskun- halasi Baromfifeldolgozó V. igazgatója kivesz egy tyúkot a kéznél levő ládából. — Külföld igényli a ma­gyar baromfit —, de nem az ilyet. Súlyra megvannak ezek, de alig van rajtuk hús. Még ha méterre kellene adni, könnyen volnánk — húz ki fejénél-lábánál fogva egy tyúkot. Meglepő, milyen hosszúra, közel méteresre ki­nyúlik egy pucolt jószág, s az is érdekes, mennyi hasz­nossági szempontot felvet ez a kísérlet. — Minek ilyen hosszú nyak? Nézzék ezeket a túlfej lett lábakat — emelgeti ujjain mérlegelve a sárgapikkelyes futóműveket. Miért ekkora lábak, ilyen kis testhez? Csupa csontból állnak ezek a tyúkok. Az állattenyésztéssel fog­lalkozó tudornányos dolgo­zók, állami gazdasági, ter­melőszövetkezeti szakembe­rek ilyen vonatkozásban is szüntelenül törekedjenek a tenyésztés színvonalának emelésére. Kísérletezzenek sűrűbb termetű, tömött, hú­sos baromfifajták kitenyész­tésével. Tömött húsú, „kiadós” ba­romfival tudunk versenyt állni a világpiacon. Ehhez még fűzzük hozzá, hogy a mi háziasszonyaink is ezt a fajta baromfit vásá­rolnák szívesebben. —th —n — Csupán a vágószerkezetet, az „adaptert” kell kicserélni — magyarázza a kombájnos. — Ezt én végeztem el ezen a gépen. A napi tízórás műszakban kétszáz mázsa szemes kukorica gyűlik fel a tartályban. Mert a gép egyúttal le is morzsolja a sze­met. Nézze meg — mutatja —, olyan tiszta, mintha kézzel mor­zsolták volna. A kukoricaszárat is felszecs­kázza a gép, s apró kupacokban hagyja maga mögött a táblákon. Ezt silózásra használják fel a gazdaságban. Nem lebecsülendő a kombájn teljesítménye. A napi 200 má­zsa szem mintegy 15 hold ter­mésének felel meg. S ez ,azt jelenti, hogy egyetlen gép több mint száz ember munkáját végzi el. — Átmeneti megoldásként al­kalmazunk gabonakombájnokat kukoricatörésre — tájékoztat Németh Imre, a gazdaság igaz­gatója. — Erre addig lesz szük­ség, amíg az ipar nem gyárt tökéletes és elegendő számú ku­koricabetakarító gépet. Az idén csaknem 4000 holdon terem ku­Az őszi időszakban mar csök­ken a bel- és külföldi utazások száma, mégis naponta harminc­negyven érdeklődő keresi fel a kecskeméti IBUSZ-irodát. Fel­világosítást kémek az év végi programról, a külföldi utazások lehetőségeiről. — Október hónapban többek között négy társasutazás indul nyugati országokba. Turistáink ellátogatnak Olaszországba, Ausztriába. Az október 27-én megrendezés­re kerülő osztrák—magyar válo­gatott labdarúgó-mérkőzésre is utaznak Kecskemétről — tájé­koztat az iroda vezetője, Sán­dor Imréné. — Ezekre már nem fogadunk el jelentkezéseket, ugyanis a létszám betelt. Az e hónapi programban sze­retjei még 14 napos Kiev—Le­ningrad—Moszkva, és négynapos pozsonyi autóbuszút is. Megtörténtek a jelentkezések a hatnapos bécsi hajóútra, me­lyet novemberben indítunk. A baráti államok közül Ro­mániába, Csehszlovákiába és az NDK-ba indul kiránduló csoport. December ismét élénkülést hoz a külföldi utakban. Töbíb csoportot indítanak a Szovjet­unióba. A résztvevők ellátogat­nak Kievbe, Leningrádba és Moszkvába. Autóbusz-kirándu­lást szerveznek csehszlovák— lengyel útra. Négynapos téli pi­henésre viszik a jelentkezőket Kolozsvárra és Tordára. — A karácsonyi ünnepek alatt két csoportot indítunk. Húsza­dika és 28-a között az NDK-ba és 23—29-e között a Tátrába — folytatja az iroda vezetője. Kel­lemesen szórakoztak a résztve­vők a tavaly szilveszteri IBUSZ- kirándulásokon. Csak Kecske­métről az elmúlt szilveszteren mintegy 30-an jártak külföldön. Ez évben Prágába, a Tátrába, a kelet-németországi Szászsvájc- ba és Berlin—Poznan—Prága útvonalra indítunk csoportokat. A belföldi utazások ősszel többségükben már Budapest fe­lé irányulnak. A programbán a városnézés mellett egy­egy színházlátogatás is sze­repel. Kirándulásokat rendeznek a ter­melőszövetkezetek tagjainak is. Az országjárást tapasztalatcse­rékkel teszik változatossá. El­látogatnak majd Szeged és Bu­dapest környéki termelőszövet­kezetekbe, állami és kísérleti gazdaságokba. Már érezhető a termelőszö­vetkezeti majorok szerfás istál­lóiban, hogy az eresztékek kö­zeit egyre hűvösebb léghuzat járja át. Éjszakánként a serté­sek, szarvasmarhák, juhok be- leborzonganak a hidegbe, s ösz­tönösen közelebb bújnak egy­máshoz. önmagában véve már ez is figyelmeztetés a szövetkezeti vezetők részére, hogy idejében intézkedjenek a Hideg téli leve­gő kívülrekesztése végett, s meg­óvják a közös állatállományt a fagyoktól és a megfázásos be­tegségektől. Sajnos, az elmúlt tél szomorú tapasztalatokkal szolgál e tekin­tetben. Több mint 28 ezer újszü­lött és növendékállat fagyott meg közös gazdaságainkban, il­letve pusztult el megfázás okoz­ta betegségben. Csupán a malac több tízezer volt, de szép szám­mal hullottak el bárányok is. Ha az állatok megmaradnak — s ezt megfelelő téliesítéssel el­érhették volna —, akkor az idén a szövetkezetek bevétele csak­nem 18 millió forinttal lenne nagyobb, feltéve, hogy felne­velik és meghizlalják az állo­mányt. Nem beszélve arról, hogy csökkent volna az alap­anyag-ellátás gondja, több hús kerülne a belföldi és külföldi piacokra is. Van tehát miből okulni. S a tényeknek többszörös felkiáltó­jeles figyelmeztetésként kell hatniok! Szerencsére még ele­gendő idő van ahhoz, hogy kö­zös gazdaságaink jól felkészül­jenek a téliesítésre. A tennivalók között elsőren­dű a tenyészkocák férőhelyei­nek alkalmassá tétele a téli fiaztatásra. Ahol szükséges, a falak megvastagítása elvégezhe­tő téglával, vagy szalmabálák­kal is. Hogy az állatok hama­Az Építésügyi Minisztérium uta­sítására ezer darab három mé­ter széles, körülbelül két méter magas és huszonöt méter hosz- szú hollandi melegágy félig kész vasszerkezetének további gyár­tását vették át a Szolnoki Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalat­tól. Zsán-Klucsó Ferenc anyag- és áruforgalmi ügyintéző kalauzol bennünket az új üzemrész terü­letén, ahol a melegágyak gyár­tása folyik. Festésre és össze­szerelésre váró rengeteg alkat­rész között haladunk, miközben tájékoztat: ha sikerül leszállí­tani az ezer hollandi meleg­ágyat, november 30-ra, kilátás­ban van újabb ezer darabos megrendelés. — A határidő bizony elég rö­vid — mondja —, de vállaltuk, mert azonkívül hogy a terme­lőszövetkezeteknek nagy szüksé­gük van a hollandi melegágyak­ra, ez mintegy erőpróbája is lesz az üzem dolgozóinak. An­nál is inkább, mert a Bács-Kis- kun megyei AGROKER, a kis- kunfélégyházi Vörös Csillag, a kalocsai Iszkra, a tiszakécskei Tiszagyöngye és a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet szin­tén elküldte megrendelését egyelőre 80—80 hollandi meleg­ágyra. — Mikor a rendeléseket megkaptuk, röpgyűlésre hívtuk össze az üzem valamennyi dol­gozóját, és ők valóban megér­tették, miről van szó: vállalták a komoly feladatot követelő munkát három műszakban és vasárnapi különmunkában. Arca elkomorodik, amikor erről beszél, hogy rengeteg időt rabol el tőlük az anyagszállítás, I de főként a vagonok kirakása.' rabb bemelegítsék a benti le­vegőt, ajánlatos a légtér csök­kentése, ami házilag — szalma, napraforgó- és kukoricaszár al­kalmazásával — könnyűszerrel megoldható. Nem árt gondos­kodni már most a beázó szal­matetők megvastagításáról. Ál­talában pedig a sertések, de a többi állatok férőhelyeinek rendbe hozásáról sem szabad megfeledkezni. A többi között szükséges a törött ablakok be- üvegezése is. Megjegyezzük, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben nyolcmillió forint hitelt szavazott meg 38 — na­gyobb sertésállománnyal rendel­kező — tsz-major végleges telje­sítésének elvégzésére. Elismerve ennek jelentőségét, hangsúlyoz­zuk, hogy ez egyáltalán nem menti fel a támogatásban nem részesülő gazdaságokat a télie- sítés kötelezettsége alól. Hi­szen a férőhelyek rendbe hozá­sa minimális költség és munka­erő felhasználását igényli, a szükséges saját anyag is min­denütt fellelhető, önmaga alatt vágja tehát a fát az a gazdaság, ahol erről nem gondoskodnak kellőképpen. A téliesítés elha­nyagolásánál semmi másra nem lehet hivatkozni, csupán a bű­nös mulasztásra. Az elhulláson kívül számos hátránya van a „jégverem-is­tállóknak”. A súlygyarapodás­ban például nagyfokú visszaesés mutatkozik, hiszen a takar­mány zömét az állat hőenergia előállítására fordítja. Márpedig az istállókat abrakkal fűteni — enyhén szólva luxus. Különösen ott, ahol kölcsöntakarmánnyal hizlalnak. Hartán, Mátételkén és Felső- szentivánon a tsz-ekben már jól előkészítették az istállókat a tél fogadására. Kövessék példájukat a többi közös gazdaságokban is. Szállító eszközökben viszont szűkölködnek, tehát szinte min­den idevágó munka kézi erővel történik. Gépi berendezésekről egyelőre csak álmodnak, hiszen — talicskájuk is alig van! Min­den a leleményességüktől, vagy egy-egy jó ötletüktől függ: ho­gyan hidalják át a nehézsége­ket, s hogyan tegyék minél gaz­daságosabbá a gyártást, gyor­sabbá a munka ütemét. Kiss Károlyné vezető köny­velő később csatlakozik hoz­zánk. .. Fiatal, szőke, törékeny asszony. Beszélgetésünk során, azonban kitűnik — annál hatá­rozottabb, energikusabb. Valóban az első erőpró­bának a hollandi melegágyak gyártása, fiatal üzemünknek azonban — ha minden úgy si­kerül, ahogyan terveztük — szép fejlődést is jelent majd. Az ÉM szeme most rajtunk van, de mi bízunk egymásban, bí­zunk dolgozóinkban. Ha ebben az évben létszámunk eléri az ötszázat, január 1-től önálló gyárrá lépünk elő — mondja csillogó szemmel. Gondot okoz viszont a szak- munkáshiány. Létszámunk pil­lanatnyilag 340 fő, s ennek 80 százaléka nem szakképzettt. Ja­varészük azelőtt még üzemben sem volt. Október elsejétől te­hát hat hónapos szaktanfolya­mot indítottunk. Sokan jelent­keztek fiatalok, idősebbek egy­aránt és igen szorgalmasan ta­nulnak. Az előadók: műszaki vezetőink és csoportvezetőink. Valamennyien kiváló szakem­berek. Lám — mondja —, ki sem látszanak a munkából, de még ezt is vállalták. Elköszöntünk — sok sikert kívántunk munkájukhoz és a tanuláshoz. Négy társasutazás októberben Nyugatra Tapasztalatcsere és országjárás Téli ünnepek az NDK-ban és a Tátrában Hová utaznak még ez évben a megyebeliek Mgets Imre Még nem késő...

Next

/
Oldalképek
Tartalom