Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-05 / 233. szám

1993. október 5, swjmfcat 3. oldal Kevesebbért — többet... — Láttál-e már az idén ekko­ra almát? — kérdi Borsos Sán­dor, a laMteleki Szikra Tsz el­nöke, s büszkén elővesz az iro­da szekrényéből egy negyvende- kás húsvéti rozmaringot. Egy pillanatot az ámulatnak áldozva, bevallom, hogy nem láttam. Erre az elnök így foly­tatja: — Ne hiddd, hogy ez az egyet­len példány. Csak mutatónak hoztam be. Ha kijössz a terü­letünkre, sok ilyet láthatsz. Kimegyünk. Kilencven százalékban exportképes Beért a termés az almafákon. Messziről piroslik a gyümölcs a köztesek lombjairól. Sok helyütt már megfosztották termésüktől az ágakat, de a szőlőt is javá­ban szüretelik. A tiszaugi híd közelében, a Törei-tanya udvarán garmadá­ban állnak az almával telt lá­dák, csoda, hogy elbírja a föld. És egyre hozzák a szekerek az újabbakat... — Kétholdas, zárt gyümölcsö­sünkben már leszüreteltük _ a termést — tájékoztat Takács Pali bácsi, a szövetkezet főker- tésze. — Az itt látható ládák tartalma onnan származik. A termést közelebbről nézve valóban igazat lehet adni az elnöknek. A főkertész is elége­dett a gyümölcs mennyiségé­vel és minőségével: — Kilencven százalékban mentes mindenféle fertőzéstől — mutatja. De volt is munka a növényvédelemmel. A virág­zás után tízszer permeteztünk. Wofatox, Ekadox, Tiovit, Tinox, Sandovit... Hirtelen nem is tu­dom valamennyit felsorolni. Ki is volt használva a saját Ra- pidtox—II. és az RS—09-esre szerelt permetező gépünk. * Két holdról 84 ezer forint Dehát mennyi is termett — a két hold gyümölcsösön? — Ezt számolgatjuk Pali bácsival. Ki­derül, hogy legalább 300 mázsa. Ha a legkedvezőtlenebb átvéte­li árat vesszük, akkor is 84 ezer forint a tiszta haszon. Pedig az átvételi árnak csak a 60 száza­lékát vettük figyelembe. Negy­ven százaléka ugyanis a gazdá­ké. — Bárcsak tíz hold lenne be­lőle a szövetkezetben! — sóhajt a főkertész. Nos. almafák szép számmal vannak a szőlősorok között is. Téli almából az összes termés lesz vagy 25 vagon. A közösnek járó tiszta jövedelem előrelát­hatólag megüti a 600 ezer fo­rintot. A növényvédelemből — háti permetezőgéppel ■— maguk a gazdák is kivették részüket. A szereket természetesen a közös adta. A permetezésért 2(1, a sze­désért, válogatásért szintén 20 százalékát kapják a bevételnek. A kétszerese megtérül — Végső soron mennyi a ter­melési költsége egy kiló almá­nak? — kérdezem Pali bácsi­tól. — Nem több, mint egy forint ötven fillér — feleli. — Jövőre még tovább kívánjuk csökken­teni a növényvédelmi kiadáso­kat. Hogy mi módon? Úgy, hogy kevesebb anyagráfordítással ugyanazt a hatást szeretnénk el­érni, mint eddig. Ez a perme­tezőgép porlasztójának a tökéle­tesítésével megvalósítható. A szövetkezet még a tél folya­mán beszerezte 400 ezer forint értékű összes növényvédő sze­rét. Ezt azonban nemcsak az al­mafákra használták, hanem a többi gyümölcsfára és a szőlők­re, sőt 800 holdon a szántóföldi növényekre, a lucernára, cukor­répára, a paradicsomra, burgo­nyára, dinnyére és a gabona­félékre is. Ez a ráfordítás nem csekély, de bizonyos, hogy a költségek kétszerese is megtérül a jó nö­vényvédelem eredményeképp. Hatvani Dániel Naponta ezerkétszáz mázsa Az Alföldi Állami Pincegaz­daság kiskunhalasi pincészeté­ben teljes az üzem. Lófogatok állnak az udvaron és a telep előtt az utcán, várva, hogy a szüret „eredményét” átadhas­sák. — Az idén a meleg nyár miatt korábban értek a szőlők — mond­ja Vaszari Vilmos pincevezető. — Más években jóval később kezdődött a szüret. Tavaly pél­dául csak október 3-án hozták be az első szállítmányt, most viszont már szeptember 15-én. A múlt hét első napjáig — 23-ig — 9000 mázsát vettünk át, tehát átlagban napi ezer mázsát. Elsősorban a kadarkát szedik, az egyéb fajtákat csak szükség esetén. Általában eleget tesznek a termelők többszöri felhívá­sainknak, s megértik, hogy a tő­kén hagyja, naponta csaknem fél cukorfokkal „tartalmasab­bak” lesznek a bogyók. A pró­bamérések azt mutatják, hogy a kövidinka jelenlegi cukorfoka 16. Ha az időjárás kedvez — s jelentős mérvű romlást még egy esetleges kisebb esőzés sem okoz­hat —, akkor október köze­pére a kövidinka átlagos cukor­foka a 19-et is elérheti. Ez pe­dig, ha az ártáblázatot nézzük, kilogrammonként csaknem egy forint többletet jelent a mosta­ni cukorfokhoz képest. A kiskunhalasi pincészet napi szőlőfeldolgozó teljesítménye, nyújtott műszakban, 1200 mázsa. Két bolgár mobilgép és öt hid­raulikus prés végzi a sajtolási. A kövidinkás bácsi időközben megnyugodott. Elhatározta, hogy éberen vigyáz a termésre, „meg­kettőzi az őrséget”, s akkor a későbbi szedés lényeges haszon­nal jár majd mindnyájuk szá­mára. Jóba Tibor Tíz mű helykocsi gépállomásainkon Úgy e'eti szolgálat a géphibák megszűntetésére A silókombájnokkal, főként a kisebb teljesítményű NDK- gyártmányúakkal sok baj tör­tént gazdaságainkban. A géphi­bák mielőbbi kijavítására a gép­állomások műhelyeiben még augusztus közepén ügyeleti szol­gálatot szerveztek. Néhány szakember a munkaidőn túl is a műhelyben tartózkodik, hogy üzemzavar esetén nyomban se­gítséget nyúj thasson. Ezt a jól bevált módszert gépállomásain­kon jelenleg is alkalmazzák. A gépállomások szerelőinek gondja van a közös gazdaságok silókombájnjaira is. Figyelem­mel kísérik azok munkáit, s arra is ügyelnek, hogy a tartó­sításra kerülő takarmány tapo­sását szakszerűen végezzék. Az egyéb gépek rendkívüli hibáinak helyrehozására brigád- szerelői hálózatot létesítettek. G épállomásonként egy-egy sze­relőre mintegy 14—15 gép gond­ja hárul. Az apróbb hibák ja­vítása a helyszínen történik, a bonyolultabb üzemzavarokat pedig a kiküldött műhelykocsi kezelőszemélyzete szünteti meg. A megye gépállomásainak mű­helykocsival való ellátottsága egyébként az előző évekhez vi­szonyítva javult, bár még ko­rántsem kielégítő. Megyénk na­gyobb gépállomásai összesen tíz műhelykocsival rendelkeznek. Megújhodik a gépüzem Az Alsó-dunavölgyi Vízügy­igazgatóság bajai gépüzeménél az irodaház emeleti ablakából nézünk szét a telepen Csontos Sándor Diesel-mérnök üzemve­zetővel. Lemutat a korszerűtlen kis épületekre. — Eddig ezekben bontottuk, szereltük a hatalmas lánctalpa­sokat, dózerokat, földtúrógépe­műhelycsarnokot, 1964-re leszál­lítja — magyarázza a mérnök. Ugyancsak itt helyezzük el a főhatóságtól kapott, nagyfrek­venciájú edzőkemencét. Elektro­mos energiaellátásunk bizto­sítva lesz. Akkor megszervezhetjük a technológiai csoportot — lesz mire —, beszélhetünk technoló­Az épülő vizügyigazgatóságl műhelycsarnok — a posztógyár felől nézve. (Pásztor Zoltán felvétele.) két, kotrókat. Emberi erővel kellett emelgetni a súlyos gép­részeket. Se megfelelő darut, se korszerű felszerelést nem állít­hattunk be a szükségépületek méretei, gyenge födémje miatt. A munkavédelmi követelmé­nyeknek sem tudtunk eleget tenni a szűk, zsúfolt műhelyek­ben. Hegesztőműhely, irodák, kis szerelő motorműhely, raktár, aztán megint bontó- és szerelő- műhelyek: értelmes technológiát szinte képtelenség ilyen körül­mények között kidolgozni. Átmutatok a hajításnyira fo­lyó építkezésre. — Szarka Lajos művezető, a Burkovics-brigád tagjai, meg a többi építő megígérték, hogy ebben az évben elkészülnek az új csarnokkal. — Ha megépül, szállíthatja a Ganz-MÁVAG a futómacskás új darut. 1965-re volt programozva, de mivel tető alá hozzák az új giai fegyelemről. A téli gépja­vítást nem kell szabadban vé­gezni, vagy abbahagyni és át­csoportosítani, vagy elküldeni a munkásokat. Űj műhely, új öl­töző, zuhanyozó, meleg víz — szívesen nálunk maradnak a munkások. (t) Központi irodát építettek a jakabszállási tszcs-gazdák Társadalmi munkával új, központi irodát építettek a ja­kabszállási Népfront Termelő­szövetkezeti csoport gazdái. A csoport fel nem osztható alapjá­ból mindössze a 20 ezer forintot kitevő építési anyagköltséget kellett fedezni. Rövidesen szőlő- és gyümölcsfeldolgozó üzemet hoznak létre a termelőszövetke­zeti csoportban és tervbe vették egy kétkilométeres bekötőút épí­tését is. Sándor bácsi Természetjárásunk so­rán a közelmúltban programunkba vettük a Kecskemét közelében le­vő híres Tőserdőt is. A Tisza tündérrózsás holt­ága mellett ütöttük fel sátrainkat. Reggel vidám nótaszó. hangos kacagás, pajkos, évődő beszéd ébresztett fel álmunkból. A közeli község háziipari szövet­kezetének dolgozói vág­ták és hántották sokféle hasznos készítményeik­hez a fűzfafesszőt. Eköz­ben tréfálkoztak egy­mással. Hamarosan összeis­merkedtünk. Elmondtuk, hogy Szegedről jöttünk, természetbarátok va­gyunk. Festők, iparmű­vészek. Élmény, téma után kutatunk az itteni Tisza-parti táj elraga­dóan szép környezeté­be*. A szövetkezet legidő­sebb tagja, már a het­venen is túl járó Boros Sándor bácsi, kifogy­hatatlan volt mókáiból, anekdotáiból. Nagyokat nevettünk egy-egy hu­moros történetén. Egy­szer csak elébünk állt ki­húzott derékkal és azt kérdezte: elhissziik-e, hogy ő még nem volt orvosnál, mióta az eszét tudja, és hogy életében csupán egyszer fényké­pezték le — muszájból! —, mert személyi iga­zolványához kellett a kép. Eldicsekedett azzal is, hogy fején a kalap — még a vőlegényka­lapja! — Lakodalom után harmincvalahány eszten­deig ünneplőnek hord­tam ezt a vén jószágot — mondta és meleg fényben mosolygott a szeme. — Mikor vége lett a háborúnak, fog­tam és azt mondtam ne­ki: vége a te ünneplős életednek is. Munkába! Attól kezdve mindig ilyen vígan vagyunk mi ketten, én meg a kala­pom! Csak az asszony haragszik rá kegyetle­nül. Egyszer már bele akarta fojtani a Tiszá­ba... Hej, pedig akkor, a lakodalmunk napján, még a szeme nézésével is cirógatta! — Régen volt az, ugye, Sándor bácsi? — Régen?. Hát ahogy vesszük. Ötven eszten­deje. Nekem mintha csak tavaly lett volna, úgy emlékszem rá ép­pen. Mert igen rövid ám ötven esztendő az ember életében. Ügy el­szalad az, mintha puli­kutya kergetné! — Sándor bácsi en­gedje meg, hogy lefes­sük a vőlegériykalapban. — Még mit nem! — kiáltotta ijedten és gyor­san bement az erdőbe. Úgy déltájban a há­tunk mögé somfordáit. Nézte a képet, amit a holt Tiszáról festettünk. Sokáig nézte, s egyszer csak megszólalt. Ennyit mondott: — Egy föltétellel! Helyben vagyunk, gon­doltuk, mégiscsak si­kerül lefesteni az öre­get. — S mi lenne az? — Ha a képből ne­kem is jut — meg a ti­zenkilenc unokámnak egy-egy. Egymásra nevettünk. Bólintottunk. Még alkonyat előtt el­készült Sándor bácsi portréja, a vőlegényka­lapban. Pompás „Tanul­mány fej” lett belőle. Ott volt az egész brigád, amikor óvatosan becso­magoltuk. — Hát a többivel mi lesz? — kérdezte látha­tólag bizalmatlanul. — Meglesz, Sándor bácsi, a jövő héten el­küldjük. Mielőtt hazaindultak volna, az öreg a sátor­hoz jött és megkérdezte: — De ugye számítha­tok a képekre? Megnyugtattuk. Odahaza a portréról húsz színes felvételt ké­szítettünk és elküldtük Sándor bácsinak. Tegnap — nagy meg­lepetésünkre — egy ere­deti, művészi színössze- íllítású. vesszőbe kötött, hasas bütyköst hozott a postás. A dugót leszorító papír alatt levelet is ta­láltunk. Sándor bácsi írt ..mellékelten” — rövi­den, de velősen: „Hasz­nálják egészséggel!” Vörös Lajos Volna mit jegyezni a brigádnaplókba Az ÉM Épületasztalos és Fa­ipari Vállalat kecskeméti par­ketta-gyáregységében a szocia­lista brigádok versenyében első helyen Miskolczi Lídia brigádja áll. Ez mutat legjobb példát a munkafegyelemben, a munka minőségében és mennyiségében, közösség iránti magatartásában. Az összerakok közül Garzó Lajosné 134, Szelei Ferencné 132, Papp Ilona 132 és Rékósi Rudolfné 130 százalékos teljesít­ményével emelkedett ki. Alapo­san kiveszik részüket az építő­ipar feladatainak megoldásából. Sajnos, rossz példára is tu­dunk hivatkozni. A. I. brigádja azért esett ki a szocialista bri­gádmozgalomból, mert ő, a bri­gádvezető az alapkövetelmé­nyeknek sem tett eleget — iga­zolatlanul hiányzott. Hogyan várhat a többitől munkafegyel­met, aki maga is ilyen példát mutat? Mit veszített fegyelmezetlen­ségével egyénileg A. I.? Egy nap fizetett szabadság, egy nap munkaidő-kiesés, egész havi fi­zetett ebédpénz, mely nála kb. 200 forintot tesz ki; ebben fog­lalható össze az ő károsodása. De mit veszített a brigád? Ki­zárták őket a mozgalomból, s ez erkölcsileg olyan hatással van a tagokra, hogy azt nem le­het A. I. anyagi kárával össze­hasonlítani. Más brigádoknál a brigádnap­lót kezelik felületesen. Legtöbb brigádvezető megelégszik azzal, hogy fiókjában ott hever a nap­iócska, pedig, mint a fenti ered­mények is bizonyítják, bőven van esemény — a százalékok teljesítésének érdekes története, a brigádtagok helytállása, ma­gatartása stb. —, amit mind­mind be kellene vezetni. A szocialista brigádmozga­lomban szépen szerepelnek a KISZ-fiatalok is. Arra azonban még nem nyílt lehetőség, hogy kizárólag KISZ-istákból álló brigádot alakítsunk ki. Bízunk abban, hogy a jövőben ez is megvalósul. Farral Etelka

Next

/
Oldalképek
Tartalom