Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-30 / 254. szám

1963. október 36, szerda 5. oldal Víg hancúrozás az őszi verőfényben. A dunavecsei általános Iskola elsősei kirándultak falevelet gyűjteni a Duna-partra, s az óra végén jutott még idő futkározásra, birkózásra, játékra is. (Tóth Sándor felvétele.) Az első helyezett Teles Ede emlékkiállítás a Nemzeti Galériában AMIKOR a kedves vendég be­megy a tiszta, fényes étterembe, a felszolgáló fogadja^ leülteti, étlapot nyújt át és felveszi a rendelést. Ezután jön az igazi feladat: a rendelést gyorsan, ud­variasan és hibátlanul teljesíte­ni. Ez üzleti érdek, de becsület­beli ügy is. Nem könnyű munka, alapos szakismeret kell hozzá. Míg a múltban többnyire úgy kellett „ellesni” a szakmát az idősebb pincérektől, ma már a szervezett tanuló-oktatás siet az iskolában és a gyakorlatban a fiatalok segítségére. Napjainkban kialakulóban van egy új típusú, jól képzett fel­szolgáló gárda. Nagy feladat vár ezekre a fiatalokra. Milyen is hát ez a fiatal gár­da? A KECSKEMÉTI Aranyho­mok Szálloda éttermében gyors­mozgású fiúra figyel fel a ven­dég. Gyakorlott mozdulattal vi­szi az italokkal teli tálcát és udvarias mosollyal helyezi az asztalra. Ballószögi termelőszö­vetkezeti szülők gyermeke. Pó­lyák Zoli. 1947-ben született, az Aranyhomok Szálloda III. éves felszolgáló tanulója. Csendes, szerény, komoly. Munkájával, szorgalmával a vállalat vezető­sége elégedett. Iskolai bizonyít­ványa általános négyes. Nemré­gen tanulóversenyen indult és egy vadászvacsora étel-ital rendjének összeállításával, vala­mint a teríték elkészítésével el­ső helyezést ért el. — Júniusban szabadulok — mondja — és ezután önállóan geteket süllyeszthet a tengerbe, vagy hamuval és lávával tesz terméketlenné nagy területeket, rombol a földrengés, az árvíz, a szökőár. Ha még az ember is segít, ez beláthatatlan következ­ményekkel járhat. Az ember minden jólétét — munkájával és értelmével — a természetből meríti. Mindinkább előtérbe került a gondolat, hogy a természeti tartalékokkal gaz­dálkodni kell, másrészt ezeket a kincseket meg kell óvni a to­vábbi pusztulástól. A széntele­pek kimerülnek, nem újíthatok fel, helyettük más energiaforrá­sokat keresünk. A bányakincsek­nél állandóbb jellegű a talaj termőereje, de helytelen, vagy túlzott kihasználással az is ve­szendőbe mehet. A Föld szá­mos pontján ismerünk úgyneve­zett „kultúrsivatogakat”, vagyis olyan területeket, amelyeket nem a természet, hanem az em­ber tett élettelen pusztasággá, illetve hagyta, hogy azzá le­gyen. Az ókorban a Földközi­tenger medencéje körül a rab­lógazdálkodás méreteit öltötte a legeltetés. Az eredmény: el­dolgozhatom a szakmában, amelyre gyerrpekkorom óta ké­szülök. — Hol szeretne dolgozni? — Üdülőhelyeken, ahol sok külföldi megfordul. Ott bizto­san sokat tanulhatok. — Nem nehéz a munka? — Egyáltalán nem. Sőt, ne­kem élvezet. Változatos, érde­kes. Fel kell találni magát az embernek váratlan helyzetek­ben is. ZOLI franciául is tanul. Ez is hozzátartozik a jövő tervei­hez. — Mit szeret legjobban a szakmában? — Ha a vendég jól érzi ma­gát nálunk és látom, hogy elé­gedetten távozik. Gazsó Endre Bolgár ifjúsági vezetők megyénkben A Bolgár Dimitrovi Ifjúsági Szövetség hazánkban tartózkodó küldöttségének három tagja Tó­dor Tonevnek, az ifjúsági szö­vetség központi bizottsága titká­rának vezetésével megyénkbe is ellátogatott. Három napon át tanulmányozták a falusi KISZ- szervezetek tevékenységét, s en­nek során Borsos György, a KISZ megyei bizottsága titkárá­nak kalauzolásával ellátogattak a Helvéciái Állami Gazdaságba, a bajai KISZ-vezető képző tá­borba, s a lakiteleki Szikra Tsz- be is. vatagi foltok például Észak-Aí- rikában és Szicíliában. Nemzetközi együttműködés A második világháború után mindinkább terjedt a felisme­rés : a természetvédelem az egész emberiséget érintő kérdés, nemzetközi ügy. Az emberiség létszáma rohamosan növekedik: nem közömbös tehát, ha csök­ken a terület értéke, vagy a vi­lágszerte érezhető vízhiány még inkább fokozódik a természetes vizek további szennyeződésével. Edinburghban alakult meg, 1956-ban „A természet és a ter­mészeti tartalékok védelmének nemzetközi uniója.” A nemzetközi mozgalom ta­pasztalatcserék, tanácskozások útján is terjed. Gazdagodik a munkapogram is. Az egyszerű rezerválási (megőrzési) elv mel­lett kialakult a szélesebb körű, aktív természetvédelem. Több országban, a tudományos akadé­miák irányításával, speciális kutatóintézetek működnek; ezek hangolják össze a tudományos és gazdasági érdekeket. Miért az udvaron? Október végén járunk. Kis­kunhalason azonban az Ady Endre utcai napközi otthonos iskolában most is az udvaron tanulnak a gyerekek. Talán melegük van, vagy annyira kedvelik a természetet, hogy nem akarnak a tanterembe vo­nulni ? Erről szó sincs. A le­vegő már csípős, s a gyerekek, különösen a reggeli órákban, dideregve ülnek az asztalok mellett. A látkép nemcsak ezért el­szomorító, hanem azért is, mert az udvaron nagy a rendetlen­ség, sok a szemét és a tégla­törmelék. Az esővizes kút fe­delét kődarab fedi, azonban az könnyen elmozdítható és a kíváncsi gyermekek „remek szórakozását” a nevelőtanár kétségbeesetten próbálja meg­akadályozni, rendszerint — ke­vés sikerrel. A szeméttároló is tömve van, kitakarítását a tisztiorvos rendelte el, azon­ban a szemét mindmáig ott­maradt. Miért nem mennek be az osztályra a gyerekek? Ennek az az oka, hogy a tantermet most tatarozzák. Az Építőipari Vállalat számára a hosszú nyári szünet nem volt elegen­dő arra, hogy a munkával az iskolai év elejéig elkészülje­nek. Sőt, a tanítás megkezdése óta csaknem két hónap telt el, de az építkezés még most sem fejeződött be. Vajon med­dig kell az udvaron didereg­niük a tanulóknak? Állandóan folyik a nemzetkö­zi együttműködési tervek ki­dolgozása, hiszen a természet nem ismer országhatárokat, s a hegyek, folyók, síkságok gyak­ran több onszághoz tartoznak. És nálunk ? A nemzetközi kereteken belül minden népnek megvannak a maga sajátos természetvédelmi feladatai. A nemzeti parkok és pezervációk, védett területek éppen úgy a helyi adottságok­tól függnek, mint ahogy a te­repkutató munkát is ezek a té­nyezők szabják meg. Magyarországon összesen 7000 hektárnál nagyobb területen 104 természetvédelmi területet találunk, köztük 21 földtörténeti rezervációt, 27 védett parkot, 26 védett erdőt és 10 tavat, lápot. Az 1949-ben kiadott kormány- rendelet értelmében a termé­szetvédelemmel összefüggő min­den kérdésben az intézkedés és ellenőrzés az Országos Termé­szetvédelmi Tanácsé. A védett területeken rendsze­res kutatómunka folyik. A bá­torligeti rezervációban jégkor­Réffi adósságot törlesztett a budapesti Nemzeti Galéria, ami­kor — 15 évvel a művész halála után — megrendezte Teles Ede emlékkiállítását. Pedig ahogy szétnézünk a Galéria dísztermé­ben, ahol Teles művei kiállí­tásra kerültek, úgy érezzük, ez a művész megérdemelné, hogy alkotásai a mai közönség szá­mára könnyebben és gyakrab­ban legyenek hozzáférhetővé téve, mert alkotójuk nemcsak a maga korának, századunk el­ső évtizedének volt egyik leg­kiemelkedőbb szobrászművésze, de művei a ma szemszögéből tekintve is, változatlanul meg­állják helyüket a XX. század európai szobrászaténak élvona­lában. A mintegy 50 szoborból álló kiállítás természetesen nem nyújthat átfogó képet Teles egész művészi munkásságáról, hiszen legtermékenyebb éveit jórészt különböző szoborpályá­zatok vették igénybe, melyekre készített műveinek bemutatása túlnőne e kiállítás keretein. De egyes emlékszobrairól, mint a Kallóssal közösen készített buda­pesti Vörösmarty emlékműről, Alpár Ignác városligeti szobrá­ról, a kecskeméti Kossuth szo­bor főalakjáról és több nagyobb síremlékéről bemutatott fény- képfelvételek igyekeznek ezt a hiányt pótolni és némi képet adnak Telesnek, mint monu­mentális szobrásznak ilyen irá­nyú képességeiről is. A kiállítást elsősorban portré­szobrok .»alják. Ezek főleg egy­szerű formanyelvükkel ütnek el kortársainak hasonló alkotásai­tól. Az ő művészete nem tűrt semmi aprólékos, dekoratív ha­tásra törő részletet, viszont nem elégedett meg a külső formák ábrázolásával, hanem igyekezett meglátni és megmutatni az eze­ken belül rejtőző életet. Küliinönen feltűnik ez a lélekábrázoló tehetsége Prielle Koréba arcképén, valamint egy női tanulmányfejen, mely utób­bi meghozta számára az akkori idők legnagyobb művészi elis­merését, az állami nagy arany­érmet. Ebben a fejben annyi vibráló érzés, visszafojtott ideg­élet nyilvánul meg, hogy azt csak egészen kivételes képessé­gű művész tudta így megmin­tázni. Más oldalról mutatja a mű­vész tehetségét bronz „G rei­chen” szobra, amire Goethe Faust-ja ihlette meg, döbbene­tes Beethoven feje, különöskép­pen pedig „Szent Ferenc” szob­ra. Ez utóbbival nem az egyház szentjét akarta megmintázni, hanem az ő alakján keresztül az emberi jóságnak akart em­léket emelni. E szoborművében, szakbeli állatok és növények maradtak fenn, mint például az elevenszülő gyík és a havasi zergeboglár. Ez „csak” tudo­mányos érték. De pl. az ohati. és szentmargitai rezervációban végzett kutatások arra irányul­nak, hogyan kell szikes talajon fásítani. Ez pedig már elsőren­dű gazdasági érdek. * Ember és világ kapcsolatá­nak sokféle módját láttuk, ösz- szegezésül megállapíthatjuk; az egyetlen eszes, dolgozó társada­lomban élő természeti lény, az ember, mindinkább kiemelkedik kiszolgáltatott helyzetéből. Oly mértékben avatkozik be a ter­mészet működésébe, hogy most már korlátokat állít fel saját tevékenységében, illetve ész- szerűsíti a természet kiaknázá­sát. Űj vonásokat vés öreg boly­gónk arculatára, de az okos, jö­vőbe tekintő gazdálkodás jegyé­ben. Végül a nemzetközi méretű természetvédelem: az ember és világ kapcsolatának új, korszerű formája. Gyenes István Vége. * mely egyike volt a művész utol­só alkotásainak, Szent Ferenc arcából már nem is emberi, ha­nem szinte túlvilági átszelle- mültség világát úgy, hogy az a reneszánsz legkiválóbb meste­reit idézi emlékezetünkbe. TSmcs helyünk ez ismertetés keretein belül mindazokra a műveire kitérni, melyek nem­csak megemlítést, de elmélyedt vizsgálatot is megérdemelnének, s csak éppen megemlítjük Alpár Ignácnak kicsinyített kiadásban is monumentálisán ható emlék­szobrát és egy zokogó fiatal nőt ábrázoló márványszobrot. Ebben a kis szoborban a márvány hű­vös felülete alatt érezni lehet a vér lüktetését és a fiatal női test fájdalmas vonaglását. Végezetül szólnunk kell Teles Edének azokról a kis terrakot­táiról, melyekben a magyar nép egyszerű gyermekeit mutatja be. Ezek a művei: „Földműves”, a „Parasztlegény”, az „öreg asz- szony” és „Kati néni” c. kis bronzszobra a mi népünket mu­tatják be, nem romantikus, pépszínművi figurákként, ha­nem mintha valamely alföldi falusi házból. lépnének elénk. Ezeket az alakokat ennyi ben- sőséggel és szeretettel csak oly művész tudta megmintázni, aki maga is ott élt, együtt ezzel a néppel, s osztozott annak min­den örömében és bánatában. Essért érezzük mi Teles Edét, a megyeszékhely Kossuth szob­rának alkotóját és Bács megye szülöttét kétszeresen is a ma­gunkénak. Teles András * Végezetül javasoljuk, hogy Teles Ede emlékkiállítását a bu­dapesti bemutató után hozzák le Kecskemétre és Bajára is. Tartozunk vele a művész emlé­kének és jó szolgálatot teszünk megyénk — nagy hagyományait tisztelő — lakosságának. (A szerk.) Nyomdatechnika óh! A fénykép egyik közismert, országszerte népszerű folyóira­tunkban jelent meg. A magya­rázó szöveg közölte a nyájas ol­vasóval, hogy a képen Ypszilon bácsit láthatjuk, amint, pipával a szájában élvezi a fények já­tékában tobzódó patak partján október utolsó napsugarainak édes melegét... Óriási — mondhatni, hézag­pótló — szükség volt erre a magyarázatra. A rotációs papí­ron ugyanis hasztalan keressük Ypszilon bácsit, úgyszintén a füstölgő csibukot is mindhiába. Sötét foltok és titokzatos körvo­nalú plecsnik szomorkodnak a keretben, azon a tájon pedig, ahol feltehetően Ypszilon bácsit kellene felismernünk, valami­lyen őslény — a zoológiában képzettebbek véleménye szerint egy dinoszaurusz — készül ép­pen reggelijéhez, nyakában meg­lehetősen régóta használatban levő partedlival. Legalább is ennyit agnoszllált a végsőkig igénybe vett képzelő erő. Ha ez így megy tovább, pusz­tán a nyomdatechnika segítsé­gével csodákat lehet művelni. Képeket láthatunk majd a Mars­lakók mindennapi életéről, vagy arról, hogy az utazóközönség részvétlensége miatt üresen fut­nak a kecskeméti autóbuszok. Portrék jelennek meg olyan gá­zoló járművezetőkről, akik nem hagyták cserben áldozatukat, s jeleneteket láthatunk a nagy si­kerű, Oscar-díjas magyar film- újdonságról ... Aranykor előtt állunk: feles­legessé válnak a fotóriporterek; némi nyomdafestékre és kimű­velt maszatoló-technikára van csupán szükség. Habár: Salvador Dali, korunk cicabajszú festőzsenije már rég­óta járja ezt az utat,;. J. T. N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom