Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-03 / 231. szám
1963. október 3, csütörtök 3. oldal Törődni kell az emberekkel Szavai keményen csengenek, mégis mindenkor érezni mögöttük az asszonyi szív melegségét. És tökéletesen megértem, miért szólítja mindenki „mamának”. Egyenes háttal ül az íróasztala mögött, s közben három fényképet tesz elém. Há rom nyílt tekintetű, jóképű fiatalemberét. A fiai. Kettő építésztechnikus, a harmadik most végzi a műegyetem építészmérnöki karának az utolsó évét. Bújkál bennem a kérdés, de restellem feltenni: gondolta-e ő, a hajdani uradalmi cselédasz- szony, hogy 53 éves korára ilyen né formálódik az élet? Inkább mást kérdezek. — Ha most kellene döntenie, vállalja-e a függetlenített üb-tit- kári tisztséget, mit tenne? — Ugyanígy választanék ! — feleli határozottan Szécsi Fe rencné, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Üzemi Bizottságának titkára, akinek 1955-ig társadalmi megbízatása volt ez, az anyagbeszerzői munkaköre mellett. Pedig nincs könnyű dolga Ahogyan mondja, a munkásember régi értelemben vett érdekvédelme ma könnyű, aligha akad olyan hely, ahol a jogos bérért kellene megküzdeni a munkáltatóval. Van azonban ezernyi más gondja a szakszervezetnek, s köztük a legnehezebbek azok, amikor saját maradi meggyőződésével szemben kell megvédeni egy-egy dolgo zó ember igazi érdekét. — Talán sehol sem okoz any- nyi gondot például az ittasság mint egy ilyen gazdaságban — mondja Szécsiné. És sorakoztatja bizonyítékait. Nemegyszer kopogtatnak hoz zá elkeseredve, sírva az asszonyok. Egyik is, másik is pana szolja, hogy férje részegen tér haza s olyankor üldözi a családot. A rendőrség segít, de ez csak alkalmi megoldás lehet Egy éjszakára ott tartják a részeg embert, másnap haza kell engedniük, és kezdődik minden elölről. Volt rá eset, hogy egy- egy ilyen családi problémában a városi ügyész segítségét kérte Szécsiné. Az eredmény? Az ügyész behivatta a férjet, beszélt a fejével, és utána ment minden a régiben. Nyilvánvalóan tartós és állandó segítségre van szükség, amit csak a közvetlen környezet adhat meg. Aztán mintegy bizonyságául annak, hogy ilyen esetekben mennyire hasznos lehet az üzemi bizottság fáradozása, számos példát sorol. — Hizlaló telepünkön 11 éve dolgozik egy hétgyermekes apa: Rendes, szorgalmas ember, munkája ellen még nem volt kifogás. De szenvedélye volt as italt Családjában emiatt napirenden volt a botrány. Jól ismerjük a bácsit, a szégyenérzetére próbáltunk apellálni. Egyik alka- lcinmaí behívtam és azt mondtam neki: — Nézze, P. bácsi, látjuk, hogy hiábavaló a sok figyelmeztetés. Holnap itt az autó és viszik elvonókúrára ... ..Ezt a szégyent ne tegyék meg velem, elvtársnő, majd vigyázok én” _ fogadkozott. Harmadnap megint sírva jött a felesége, mert a férj berúgott és késsel zavarta a családját... De hogy a vele való foglalkozásnak milyen hatása van, bizonyítja, hogy azóta sokat javult az illető. Éppen ezen a nyáron keresett meg ismét az asszopya, hogy: „A jó isten áldja meg magukat, mit csináltak az urammal? Mintha kicserélték volna. Tgaz. hogy néha még felhajt egy-egy pohárral, de legutóbb rnár ezzel jött haza: Ittam anyus. de azért észnél vagyok. Ne féljetek, nem csinálok cirkuszt, nem kell panaszkodnod Szécsinének.” Mintha feljegyzésekből olvasná, egyik példát a másik után Sorakoztatja, A növénytermesztésben dolgozik egy fiatalember, két gyermek apja. Elkeseredésében maga tért be az irodába, segítsenek rajta, szerezzenek neki beutalót az elvonókúrára, mert a maga erejéből nem tudja megemberelni magát. Szécsiné szerzett neki beutalót Bajára, de sajnos, idáig hely híján nem tudták fogadni. — Valami más gyógymódot kellene kitalálni — mondja elgondolkozva Szécsi Ferencné. — Olyat, hogy házilag is alkal mazhassa a beteg... Pár hónapja a gépműhelyünk egyik dolgozójának beutalását a főmérnök elvtárs kérte. Szerencsére azonban az illető megemberelte magát a figyelmeztetésre. Csakhogy ez nem mindenkinek sikerül... Körülbelül két éve egy ugyancsak jól dolgozó háromgyermekes apa iszákossága miatt panaszkodott a feleség, és kérdezte Szécsinét, hogyan lehetne az ura fizetését az ő kezébe juttatni? Csak ha beleegyezik a férj — szólt az útbaigazítás. Ugyanakkor a titkárnő ellátta az asszonykát jó tanácsokkal is: legyen a férjéhez türelmes, próbáljon naponta' hazavinni egy- egy kis bort, hátha leszokik a kocsmázásról. S úgy látszik, a módszer bevált. Néhány nappal később a férj kopogtatott az üzemi bizottság ajtaján: — Tudna-e Szécsiné elvtársnő olyan papírt adni, amelyre az asszony kezéhez fizetik ki a pénzt... S az eredmény? Szécsiné most felcsillanó tekintettel mondja: — Ez a család ma már házat vásárolt, és újra a férj veszi fel a fizetését! Több éves tapasztalatom, hogy akik megjavultak, rendbe jött az anyagi helyzetük is ... Vagy itt van egy frissebb példa: A tangazdaságuk területén lakik egy négygyermekes dolgozó. Iszákossága miatt sok gondja volt vele a gazdaságnak és zilált volt a család anyagi helyzete is. Az illető a munkahelyében kereste ennek okát, s a nyár elején kérte a munkakönyvét, hogy átmegy a faipari vállalathoz. Az üzemi bizottság titkára próbálta lebeszélni. De mondhatta neki, hogy elesik az illetményföld termésétől, a kenyérfejadagtól, csak nehezíti önmaga és családja helyzetét, nem használt. Három héttel később az egyik kocsmából lépett Szécsiné elé. Már ittas volt egy kissé és sírva panaszkodott: a vállalat három héten át Jánoshalmán foglalkoztatta, most meg Jászberénybe akarják küldeni, s a különélés miatt a családjának alig jut a keresetéből valami „Mi lesz velem, elvtársnő?” — nézett várakozóan a titkárasszonyra. Nem volt könnyű elintézni, a szakszervezet mégis kijárta, hogy visszavegyék a gazdaságba, visszakapta az 1400 négyszögöl illetményföldjét is, s idáig még nem vétett a kiszabott feltétel ellen. Iszákossága miatt nem érkezett ellene panasz. .. Számtalan példát elmondott még Szécsiné a maga gyakorlatából. Sok meggyőző esetet, a szakszervezet közbeavatkozásának eredményességéről. Az üzemi bizottság sokrétű tevékenységének csak egy töredéke a dolgozókkal való efféle törődés. S ez is mennyire szerteágazó! A jövőben még kiszélesítik: indokolt esetekben megpróbálják az iszákosokat a társadalmi bíróság elé idézni, hiszen a közösség ereje ily módon is formál. Kopogtatnak az irodán. Alacsony, szőke bajuszkás fiatalember lép be munkaügyi problémával, s a „Mama” félbeszakítja beszélgetésünket. Minden figyelmével a jövevényhez fordul, s rövid gondolkodás után máris határozottan osztja megfontolt tanácsait... PERNY IRÉN Kóstoló Az élelmes akasztóiak Kétarcú határ. Ez az elnevezés illik leginkább Akasztó község közvetlen környékére. Ha Kiskőrös felől közelítjük meg a települést, kétoldalt barátságos gyümölcsfák sorával szabdalt szőlősparcellák néznek rá a köves útra, de mihelyt áthaladunk a községen, hatalmas, sivár, égbevesző távlatokban nyújtózkodik elénk a kopár legelő. Két külön birodalom, amelynek találkozási pontján épült a falu. Ügy tűnik, nem a legeszményibb adottság ez az itt gazdálkodó Béke Termelőszövetkezeti Csoport számára. Ez azonban csak látszat, amely ámulásra késztető eredményeket takar. Juhok és hodályok Mint ahogy látszat a 3000 holdas legelő kopársága is. Birkanyájak tarkítják szerte a határt. A nyár végi esőzés zölddé varázsolta a szikes mezőt, van mit legelniük a juhoknak. — összesen 4200 juhunk van — mondja Bús János, az elnök, ez a csöndes szavú, javakorabeli parasztember. — Két éve, amikor megalakultunk, az égvilágon semmi nem volt a közösben. De már tavaly nyáron hozzáfogtunk a birkák vásárlásához. Mire beállt a tél, már 1200 állat volt közös állományunkban. Akkor jött a nagyobb gond: hova tesszük őket? De ezt is elrendeztük. Már havazott, amikor a három, egyenként hat- száz férőhelyes hodály tetejét lenádaztuk... Magaslatra érünk, ahol egyszerre élénk tárul három hodály, mellettük juhászlakással és kúttal. — Ezek azok? — kérdezem. — Ezek is — feleli az elnök mosolyogva. — Az újabb három. Most készültek el. Megtérült a szivattyú ára A csoport saját építőbrigádja készítette el a létesítményeket. A három saját erőgép közül mert ilyen is van már! — kettő állandóan az anyagot szállította. A vályog itt készült, de a téglát Kecelről, a nádat pedig Rácsáról, Pirtóról és Izsákról kellett idehozni. Természetesen az építkezéshez hitelt is vettek fel, de annak visszafizetése nem lesz gond — bizakodnak a csoportbeliek. És nem alap nélkül. Kiszámították, hogy a juhtenyésztésre fordított beruházás összege két év alatt megtérül. A belőle származó tiszta bevétel már az idén megközelíti a 130 ezer forintot. A további fejlesztést figyelembe véve. jövőre félmillió forintra számítanak. S ehhez az alap: a közös szántóföldi gazdálkodás. Az idén már 500 holdon. Főleg takarmánynövényt termesztettek. A muhar egy részét öntözték — saját géppel, amit az idén vásároltak. Ezen a területen átlagosan 35 mázsa szénatermést értek el. ami több mint háromszorosa az öntözés nélkülinek. — Megtérült az öntözőgép ára — így az elnök. — Jövőre veszünk másikat, s a Homokhátsági Vízgazdálkodási Társulat is ad kölcsön. Öntözzük a legelő egy részét is. SZÜRETI. FURFANGOK ,,Földrengésu A bátmonostori Zrínyi utcában egyik ház előtt jóízűen beszélgető csoportra akadtam. Ügy látszik, a házigazda már tartott egy kis előszüretet, mert jóféle borral sűrűn körbejárt egy mázas . kancsó. Alig váltottam pár szót a beszélgetőkkel, mikor egy kerékpáros fiatalember fékezett le mellettünk, és nagy hangon újságolta: — Az alvégen, Pista bátyánknál „földrengés” volt — leszakadt a járda. Ezzel tovább kerekezett a dolgára. Később tudtam meg, hogy Pista bátyánk, az udvara felől, egy titkos borpincét ásott az utcai bitumen járda alá, az aládúcolás- ról azonban megfeledkezett. így a kárvallott bosszúságára és a bátmonostoriak nem kis derültségére — a titkos pince beszakadt. Rossz a donga Rendben szállítják befelé a részes művelésben termelt szőlőt a téesz átvevőjéhez. Szállítás előtt hídmérlegen lemérik a kocsi és a szállítóhordók súlyát, hogy átvételkor pontosan kiszámíthassák a bevitt szőlő mennyiségét. Jól tudta ennek a menetét Jani bácsi is, a falu egyik legfurfangosabb embere. Ezért, hogy ' egy kicsit maga felé billentse a mérleg nyelvét, jó súlyos hordókat rakott a kocsira, majd mérlegelés után nagy sebesen hazahajtott és a hordókat könnyebbekre cserélte ki. Reménykedett, hogy így cirka egy mázsával több szőlő marad majd részére a harmadolásnál. Pórul járt azonban, mert a termelőszövetkezet átvevője sem szorult a szomszédba egy kis leleményességért. Jani bátyánk nem vette észre, hogy az előzőleg lemért hordókat megjelölte. így hát azonnal kiderült a turpisság. Jani bácsi rettentően szé- gyelte magát időközben odasereglett gazdatársai előtt. Fülig vörö- södött, izzadva simogatta tekintélyes bajuszát. Hümmögött, krákogott, végül is „kivágta” magát. — Ne gondoljon semmi rosszra, édes öcsém — szólt az átvevőhöz. — Azért cseréltem ki a hordókat, mert útközben észrevettem, hogy némelyiken rossz a donga. Vari Sándor Bizony, itt, a szikesen, áldás, a Dunavölgyi Főcsatorna. De csak úgy, ha kihasználják. Hárommillió forint A csoport gazdái, vezetői nagyobb távlatokban is gondolkodnak. Pár éven belül a község alá érnek a hajózható csatorna építésével. Számításba vették ezt is. — Mi már most is azon .fáradozunk, hogy megszüntessük a táj kietlenségét —v mondja Nádaskay Béla főmezőgazdász— Nemrég kerültem ide, de nagyon megszerettem ezt a gazdaságot. Az akasztóiak szorgalmasak és élelmesek. A jó gazdálkodás egyik tulajdonságot sem nélkülözheti. A legelőterületből az idén 400 holdat már műtrágyáztak. Alomszalmát a csengődi Kossuth Szakszövetkezetből vásárolnak, juhtrágyát adnak érte cserébe. Most ősszel már a táblákat is kialakították, e szerint vetették el a gabonát. A számtalan kisparcella még akadályozója az új szőlőtelepítéseknek, de ahogy évről évre kiöregednek a meglevők, fokozatosan úgy engedik át helyüket a nagyüzemi ültetvényeknek. A közös vagyon pedig egyre gyarapodik. Az együtt értékesített bor, szőlő és gyümölcs árának tíz százalékából, a nagyüzemi felárból, meg az arany- koronánkénti évi tíz forintból. Ez az idén megközelíti a hárommillió forintot. És ezenkívül amit még a közös juhtenyésztés ad... Van tehát mire alapoznia a csoport 1300 gazdájának. Szinte észrevétlenül, de annál nagyobb léptekkel haladnak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás felé. H. D. >0-000000-0000-000 Lesz elegendő mokkacukor A kereskedelem 250 vagonos rendelésével szemben tavaly 275 vagon mokkacukrot gyártott a cukoripar az idei ellátásra, a nyár közepe óta azonban mégis hiánycikk ez a kedvelt cukorfajta. Kiürültek a nagy- és a kiskereskedelem raktárai. Az ország 11 cukorgyára közül kettőben készítenek mokkát. A szerencsi gyár szeptember 10-én, a kaposvári pedig szeptember 17-én kezdte meg a gyártást. A tervek szerint ötszáz vagon mokkacukrot gyárt az idei szezonban az ipar, nyolcvan százalékkal többet, mint tavaly, s így előreláthatólag jövőre nem kell tartani hiánytól.
