Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-26 / 251. szám
1963. október 36, szombat 3. oldal ELTŰNNEK A HOMOKDOMBOK csurin Tsz 150 holdas tábláján. Október elején a Debreceni Talajjavító Vállalat hét lánctalpas földgyaluval „vonult fel”, amelyek gyors iramban tüntetik el a homokdombokat, hogy a helyükön szőlőt telepíthessen a közös gazdaság. Műszer az üvegfalak mögött - Háromezer földlökés évente Dél-Amerikában — A fekete papír fehér vonalai kecskeméti pince titka Egyenes vonal, kis beugrás, egyenes vonal, kis, beszögelés... — métereken, százmétereken keresztül. Az írókar hegyes vége fekete papírcsíkra karcolja a jeleket. A teremnek is beillő szobában két nagy falióra versenyt ketyeg a papírszalagot mozgató szerkezet ütemes kattogásával. A Kecskeméti Piarista Gimnázium pinoéjében vagyunk. A föld alatti helyiséget vasajtó zárja el a külvilágtól. Az utcára nyíló ablakrészeket is vasburkolat borítja. Az ajtón — szerényen — egy apró tábla, rajta felírat: Földrengésvizsgáló Ál lomás. Betonos9*op a föld mélyében — Rendkívül érzékeny a készülék — mondja Murányi Károly, az állomás vezetője, miközben a földrengésjelző-műszer üvegfallal körülvett „kalitkájához” vezet. — Négy-öt fokos hőingadozásnál már hibás a mérés. Még a központi fűtés vezetékei is kikerülik a termet... A készülék az észak-déli és a kelet-nyugati irányból érkező földlökéseket észleli. A rezgéseket százszoros nagyításban adja vissza a papíron. — Most megmutatom, hogy mennyire érzékeny ez a kis alkotmány — mondja az állomásvezető és átvezet a készülék másik oldalára. Ráfúj a lengősúlyra, s a kis mutatókar szorgalmasan rajzolja a papírtekercsre a jelgörbét. Mintha földrengés lett volna. A földrengésjelző-műszer nyolcvanszor százhúsz centiméteres téglalap felületű betonoszlopon van. A tartóállvány öt méterre fúródik a föld mélyébe. A Japán tengertől Kecskemétig Az ország hat városában működik földrengésjelző-állomás — többségében az Alföldön. Az észlelt mozgásgörbék feldolgozását a budapesti központ végzi — Huszonnégy éve dolgozom az állomáson — folytatja Murányi Károly. — Emlékek? Az 1943-as bukaresti földrengés, amely hatalmas pusztítást okozott a román fővárosban. A készülék még az „utólökéseket is mutatta. A háború, melyben két műszerünk megsemmisült.. Az 1956-os dunaharaszti, és az ez évi szkopljei földrengés... Másfél hete vasárnap az írókar egy órán keresztül rajzolta a kormozott papírszalagra a hűl lámos jeleket. A kitérés csekély volt — a földrengés „magja1 több ezer kilométer távolságban lehetett. Hétfőn megkezdődött a „házi” feldolgozás. — Műszerünk kétféle mozgást különböztet meg. A belső és a föld felületén érkező rezgésekből következtetünk a gócpont távolságára — mutatja a furcsa ákombákomokat a papíron. — A vasárnapi földrengés a Japán-tenger mélyében történt. De sokszor észleljük a dél-amerikai földlökéseket is. Sajnos, ezek igen gyakoriak. Évente, mintegy háromezer földrengés sújtja Dél-Amerikát. Óra, mely naponta egy másodpercet késik — Sast hodin. Presné easy dáné... — hangzik minden reggel hat órakor a csehszlovák rádióban. Időjeleket közvetítenek. S a csillagászati, földrengésjelző állomásokon számtalan elektromos órát igazítanak a századmásodperc-pontos nemzetközi idő jelekhez. — Az óra igen fontos kelléke a földrengésjelzésnek — mutat a falon függő szerkezetre. — Egyik az észlelőműszerrel van kapcsolatban. — Jelekkel teli papírt vesz elő. — Ezek a kis megszakítások a jelvonalon jelzik az egyperces időközöket. Így a földrengés kezdete és vége is másodpercnyi pontossággal meg állapítható. Napjában háromszor ellenőrzi az órák pontosságát. A cseh rádión kívül London, Moszkva és Róma is ad rendszeresen idő jeleket. — És ha megáll az óra? — kérdezem. — Amennyiben az egyik elromlana, automatikusan átveszi a másik a jelzőkészülék „irányítását”. És mindkettő megbízható. Késésük naponta egy- tized másodperc. Borítékba teszi az előző napi papírszalagot. Néhány kisebb „földlökés-jelzés” van a papíron. Az épület előtt elhaladt tejeskocsik, nagyobb teherautók okozta „földindulás”. Mert ezt is észleli a műszer. A csomagra rákerül a címzés: Magyar Tudományos Akadémia Földrengésvizsgáló Intézet — Budapest..! Kovácsi Miklós Több mint 400 vagon alma termett a kiskőrösi járásban Munkaerőhiány a MÉK-telepen A MÉK kiskőrösi járási ki- rendeltségének zsúfolt telepén erősen nyújtott műszakban folyik a munka. Szinte percenként érkeznek az alaposan megrakott tehergépkocsik. Gyümölcsöt — főként almát — szállítanak a járásból mindenfelől. A termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és szak- szövetkezetek gyümölcsöseiből nagy tömegben szállítják a szebbnél-szebb almát, körtét és — a szó legszorosabb értelmében — a telep dolgozói nem győzik feldolgozni, vagyis osztályozni, csomagolni és vagonokba rakni az árut. Kiss Tibor, a kirendeltség vezetője végigvezet bennünket a felhalmozott, s többségükben szállításra-kész almásládák között. Panaszkodással kezdi a beszélgetést. — Hónapok óta munkaerő- hiánnyal küzdünk. Már nemcsak a kiskőrösi járásban érdeklődtem és kerestem hirdetés útján munkásokat, hanem az egész megyében, sőt a Dunántúlon is! Alig jelentkezett valaki. Pedig akik itt dolgoznak, igazán nem panaszkodhatnak a keresetre. (Megmutatja az elmúlt havi fizetési kimutatásokat: 1800 forint a dolgozók átlagkeresete.) A szövetkezeti gazdaságok nem segíthetnek rajtunk, mert elég sok helyen még szüretelnek, vagy a szántással-vetéssel. a kapások termésének a betakarításával foglalatoskodnak. Júliusban, augusztusban és szeptemberben ezer vagon különböző fajta gyümölcsöt szállítottunk el a telepről, természetesen os-tálvozott es kifogástalanul csomagolt áruként. Október 10-től 17-ig harminc vagon almát vettünk át a járásban, de ebből csak 21 vagonnal ■látogathattunk exvortra. mert _ mint mondottam — kevesen->a gyunk. Pedig gépesítettük az osztályozást és csak az emblémás papírba történő csomagolást végezzük kézzel. A járás almatermését egyébként 400 vagonnál többre becsülik a szakemberek- Ebből eddig beérkezett és a rendeltetési helyére irányítottunk 220 vagonnal. Van a járásban olyan termelőszövetkezet, ahol az elmúlt hét végén még közel 30 vagon alma volt a fákon. A kaskantyúi Kossuth Tsz is mintegy 50 vagon almatermésre számít. Az almása gyönyörű! Majdnem kilencven százalékban exportminőségű terméssel fizet. A szövetkezet gazdái remélik, hogy ők nyerik el a megye almatermesztőinek kitűzött 50 ezer forintos első díjat. S valóban: ahogy az osztályozógépből egymás után gurulnak ki a teljesen hibátlan, szinte egyforma piros színű, 70—80 milliméter átmérőjű jonatánok, nekünk is az az érzésünk, hogy a megyei első díjra nagyon is esélyesek a kaskantyúiak. — Csemegeszőlőből egy híján száz vagonnal vettünk át — folytatja a kirendeltség vezetője. — Ennek nyolcvan százalékát az NDK-ba, illetve Csehszlovákiába és Lengyelországba exportáltuk. Gépkocsi a szükséges mennyiségben mindig rendelkezésünkre áll és a MÁV is mindent elkövet, hogy a vagonokat biztosítsa. — Átvevőtelepünk azonban már nem felel meg az évről évre növekvő követelményeknek, s ezért elhatároztuk, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb televet létesítünk. Jövőre mintegy 12 millió forint költséggel meg is kezdjük az építkezést és reméljük, 1965-re már ’eliesen korszerű berendezéssel ellátott valóságos kis üzemben dolgozhatunk. S az idei, súlyos gondot okozó munkaerőhiány -em fenyeget majd bennünket’ Vass Imre l€iY IS LEHET AKI NÉHÁNY héttel ezelőtt járt a Kecskeméti Faipari Vállalatnál, s most újra ellátogat az üzembe, méltán elcsodálkozik azon, hogy került hirtelenjében oda az a 70 méter hosszú, 11 méter széles épület, amely legutóbb még nem volt ott. — Nem ördöngösség ez kérem — mondanák az érdeklődőknek a vállalat dolgozói —. csupán önállósítottuk magunkat, hogy kihasználva a jó időt idejében megvalósíthassuk ez évi vállalatfejlesztésünket. Miért ez a nagy sietség? Arról van szó, hogy — mint minden tanácsi üzem megyénkben — a KecsV'vnéti Faipari Válla lat is évről évre nagyobb termelési tervvel dolgozik, s ez nem megy másként, mint bővíteni kell äz üzemet. A Faipari Vállalat másfél millió forint Á cimbalmos tárcája ; Bárdi János olyan, mint sok más ember: nem sajnálja, de nem is irigyli senki. Megszokták már a kisizsákiak, hogy az egyik lába élő helyett fából van, és így kopogósán jár. Az élee- lődők — mert ilyen mindig álcád — azt mondják: jobb az bükk- ből, mint húsból, mert azon nem nő tyúkszem. De a környékbeliek még ennél is jobban ismerik arról az oldaláról, hogy bolondja a cimbalomnak. Nem lakodalom az, ahol nem a öreg Bárdi muzsikál, mert ahogyan a puha végű ütőkkel nevetésire csiklandozza a feszes húrokat, úgy szólnak azok, hogy bizsereg — feszeng az ember ben- seje. Aki öreg, az megfiatalodik, a fiatal meg úgy érzi, hogy talán sohasem jő «1 az alkonyat. De az öreg Bárdival a minap baj esett. Biciklijén a solti betonúton egyenesen hazafelé tartott. Egy lábbal hajtotta a pedált, ahogy a kényszer tanította, és közben ábrándozva belefelejtkezett a vöijjsen izzó ősz végi naplementébe. Ám az ábrándozás némi fizetséget kér. Hazaérve a cimbalmon — csak az egyik ütővel, a másik kísérete nélkül — azt pötyögtet- te: nincsen pénzem, se dohányom ... s a következő pillanatban farzsebéhez kapott, amely olyan vigasztalanul üreskedett, mint szomjasnak a kiszáradt kút. * Kopogás haitik a fü- löpszállási tanácselnök ajtaján. Beeresztésre sem vár a hívatlan, hanem már nyitja is az ajtót, köszön és egy tárcát nyújt át az elnöknek. Mondja az elnök, hogy „Bajnóczi Lajos, te meg mit akarsz ezzel a hajtogatás bukszával?” „Itt találtam a betonon, elnök elvtárs, küldje már el az öreg Bárdinak, mert nagyon meg lehet rémülve. Nem is annyira a pénz miatt, mert alig hetven forint van benne, de talán fontosabb neki a személyi igazolvány, meg a családi fényképek.” „Jól van, jól — mondja az elnök —, eljuttatjuk...” Az elnök, helyettesé, meg a Szőlőskertek Tsz elnöke belekukkantottak a tárcába, és látják ám, hogy több pénz van benne a mondottnál. Az egyik alig észrevehető rekeszből egy 50 forintos kerül elő, szinte va’lva, hogy rejtekhelyen találtak rá. S bár a tárcából már minden az asztalon volt, az mégsem laposodott. Az elnökhelyettes, aki a tárca „orvosa” volt, a „gyomor” mélyére nyúlt, ahonnan tizennégy darab százas akadt ujjai horgára. Mindannyiunkban ágaskodott a gyanú, hogy erről a summáról csak az öreg Bárdi tud, s az oldalbordája nem De ha átkoz is bennünket — pletykás férfinépet —, Bajnóczi Lajos becsülete mégis csak papírra kívánkozott, és legalább ekkora öröm, hogy a nóta is visszájára fordult: Van már pénzem és dohányom... fejlesztési hitelt kapott a megyei tanács ipari osztályától készáruraktár, asztalos szerelő- műhely, csővázas fedett faanyagtároló, térmesteri iroda, valamint a munkások részére melegedő helyiség építésére. KÖZTI! DOM ÁSÓ, megyeszer- te sokfelé építkeznek, s a tervező irodák, kivitelező vállalatok nem rendelkeznek annyi munkaerővel, hogy minden megrendelésnek idejében eleget tegyenek. Számított erre a Faipari Vállalat vezetősége, ezért saját tervezőikre és kőművesbrigádjukra bízták a munkát. A megyei tanács vb ipari osztályának szakemberei csak ellenőrzésre kellett, hogy kimenjenek, vajon szabályosan és jól használják-e fel a vállalatnak nyújtott beruházási hitelt. Arra azonban nem számítottak, s nagyon meglepte őket, hogy máris csaknem kész állapotban találják az áruraktárt, és az asztalos szerelőműhelyt. A vállalat házi kőművesbrigádja ugyanis annyira előrehaladt a munkával, hogy november első hetében már a faanyagtároló, térmesteri iroda és melegedő építéséhez kezdhetnek. AZ IDŐJÁRÁS kedvező, ami* különösen az építkezésben kell jól kihasználni. A Kecskeméti Faipari Vállalat példája tanulságul szolgálhat, hogy önállóságra törekvéssel, a helyi lehetőségek és a jó idő kihasználásával a többi vállalatok magú’ is sokat tehetnek az ez évre előirányzott vállalatfejlesztés megvalósításáért. at>y_ó hoz. A hatalmas munka előkészületeit lázas ütemben végzik. Képünkön egyengetik a talajt a bajai MiNemsokára megye- szerte hozzáfognak az őszi szőlő- és gyümölcsöstelepítés majdnem 8 és fél ezer holdon történő végrehajtásé-
