Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-24 / 249. szám
fSS*. flKMSer W, esBtSriME Közügyek egy képviselő vállán Csak a bíróság dönthet? Pirosra csípett arccal érkezett. Ä kemény vászon viharkabátot is átfújta az októberi szél, míg jó félszáz kilométert motorozott Kecskemétig. — Lassan lejár az ideje — mutatott fázósan topogva a motorra — pedig ha visszajövök az országgyűlésből, végig akarom még látogatni az esőzések beállta előtt választói körzetem községeit. Gyorsabban halad így, mintha vonattal, autóbusszal kellene komótosan utazgatnia. Mert bármennyire komolyan veszi is megbízatását Nagy Lajos országgyűlési képviselő, nem mulaszthatja otthon sem a munkáját a soltszentimrei Ezerjó Szakszövetkezetben, amelynek elnökhelyettese. Magas, inas parasztember Nagy Lajos. Középkorú, még alig hagyta el a negyvenet. Pártonkívüli, néhány holdacs- kán dolgozgatott a falujában, egy volt a sok hasonló gazdálkodó között. Hogyan jutott el a parlament padjáig? Neki is akkor nyílt meg a világ, amikor kisöpörtük innen az urakat, s nem fenyegette már jövőjét a bizonytalanság, a nagybirtok. nem kellett félnie többé a csendőrtől, meg a jegyzőtől. Látta, hogy hozzá hasonló kisemberek vezetik a falut, meg a járást, meg feljebb is olyanok kezében van az irányítás, akik szegény emberek voltak valamikor, munkások, parasztok, „lentről valók”. És beleszólásuk van már a dolgok menetébe azoknak is, akik nem viselnek tisztséget. Meghallgatják mégis őket, hajlanak a szavukra, ha jót javasolnak. Nagy Lajos tehát megszólalt. Van már vagy nyolc éve annak, hogy beszólni kezdett a gyűléseken. Elmondta, mire lenne szükség, miit kellene csinálni a falu érdekében. Elfogadták a javaslatait. Egyre újabb ötletekkel állt elő. És nemcsak javasolt, hozzá is fogott mindjárt, hogy maga mellé gyűjtse azokat. akik hajlandók segíteni a megvalósításban. Csinosítgatták a községet, út épült, társadalmi munkában végezték a parkosítást, maguk a javaslattevők végezték el a munka zömét... Az Ezerjó Szakszövetkezet megalakulásakor, 1961-ben őt választották meg elnöknek. Hiszen Nagy Lajos örökmozgó ember, beszél is meg tesz is a köz javára! Egy év múlva egyesültek a másik soltszentimrei szak- szövetkezettel. Az új csoport az Ezerjó nevét vette fel, de Nagy Lajos az első helyet átadta másnak. Legyen az idősebb az elnök, neki amúgy is annyi egyéb dolga akad. Portalanítani kell az utat, villany vezessen az állomáshoz, s egyre sürgetőbb az új iskola megépítése. Hiszen ő maga is tanul, a hat elemihez megszerzi a nyolc általánost, s azután tovább megy, el akarja végezni a mezőgazda- sági technikumot. Az utóbbi tervek egy részét már a képviselő valósítja meg. Az új iskola majd jövőre épül, amikor Nagy Lajos már a technikum hallgatója lesz. Járdát is jövőre fognak építeni abból, amit megtakarítanak az iskola egymillió forintos költségvetéséből. És már nemcsak a saját falujának gondjai foglalkoztatják. A képviselőnek hét másik község ügyeit is intéznie kell. Hol levélben, hol meg személyesen keresik fel a választói. — Többnyire kis ügyekkel — mondja. — Főképp a háztáji miatt jönnek hozzám az emberek. Akinek igaza volt, segítettem elintézni, akinek meg nem, annak igyekeztem megmagyarázni. Ragyog a szeme, amikor arról beszél, hogy nem is lehet sok baj, hiszen nagy bortermésre számítanak az idén a környéken. Soltszentimrén 17 ezer hektoliter volt a termés két éve, tavaly csak nyolcezer, de az idén 20 ezernél is több lesz. Kiszámították, hogy ha minden jól megy, minden lakosra, még a csecsemőket is beleszámítva, 17 ezer forint jövedelem esik. Dolgoznak is az emberek, nagyon jó a hangulat. — Csak hát, több munkáskéz kellene! Nagyon sokat segítene rajtunk, ha valahogyan rendeznék a szakszövetkezeti tagok társadalombiztosítását. Akkor sokan nem mennének el városba dolgozni, itthon is megtalálnák a számításukat. Elmondja, hogy nyáron az ő gyerekei is a földeken dolgoznak. — Marika ugyan már gimnáziumba jár Pesten. Erzsiké meg Lajos otthon végzik az általánost, lehet, hogy egyik se marad a mezőgazdaságban, de azért dolgozzanak csak, tanulják meg becsülni a munkát, meg a földet. — Aztán visszatér az SZTK - ügyre: — Ügy tudom jól áll, már csak az Országos Termelőszövetkezeti Tanács hozzájárulása hiányzik. És most mi járatban Kecskeméten? — A megyei tanácshoz egy erdőkitermelés ügyben. Útjában van egy 25 holdas erdőcske a 150 holdas nagyüzemi szőlőtáblánk telepítésének. Vállaljuk, hogy másik erdőt ültetünk el helyette, csak kivághassuk — emezt... Azután meg a. megyei képviselőcsoport elnökéhez — Pankovitsné elvtársnőhöz igyekszem. Papírt húz elő az irattárcájából. — Ezt akarom elmondani a mostani ülésszakon. Hogy állunk a megyében a telepítéssel, s mi kellene még hozzá ... Legfőképpen gépek, gépek, gépek!... Holnap egy egyszerű soltszentimrei parasztember egy megye eredményeiről és gondjairól fog beszélni az országgyűlésben. MESTER LÁSZLÓ I dén, az év első felében 36, üzemi balesettel kapcsolatos kártérítési per zajlott le a kecskeméti járásbíróságon. Ebből 22 esetben azt állapította meg a bíróság, hogy a munkáltató üzem, vállalat, vagy annak megbízottja mulasztotta el a kötelező balesetvédelmi óvórendszabály vagy intézkedés betartásátEbből viszont az is következett, hogy a vállalatoknak, üzemeknek rendezniük kellett volna a munkavállaló többletkárát. Azaz, ha a balesetet szenvedett dolgozó nem vált rokkanttá, a táppénz és a megelőző kereset összege közötti különbséget, ha pedig rokkantság lett a baleset következménye, a megállapított rokkantsági járadék és a megelőző kereset közötti differenciát kellett volna megfizetnie a munkáltatónak- Szocialista jogi, erkölcsi normáinkkal szemben áll az a magatartás. ami a megtérítési igények kezelésében tapasztalható. Évekre visszamenőleg is mindössze 2 olyan pert folytattak le, melyben a balesetet szenvedett munkavállaló kártérítési igényét érvényesítette. Két okra lehet ezt visszavezetni. Egyrészt az üzemi baleset folytán szerencsétlenül járt emberek egyszerűen nem is tudják, hogy nekik milyen igényük lehetne. Másrészt: minderről a munkáltató is hallgat, holott a dolgozókról való gondoskodás jegyében — de a szocialista jog és erkölcs követelményeinek megfelelően — kötelessége lenne, hogy szó nélkül rendezze a munkavállaló kárát- Anélkül hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le, említsünk egy példát. Kozma Sándor lakatosszakmunkás 1960. december 5-én üzemi balesetet szenvedett. Bal kezének sérülése következtében — az orvosszakértő véleménye szerint — eredeti, lakatosszakmunkás kereső foglalkozásában teljesen munkaképtelenné vált. Munka- képességét műtéti beavatkozással sem lehetne visszaadni, tehát nyomorék lett. Ez a szakmunkás is csak aztán terjesztette elő kártérítési igényét, miután az SZTK és az ÉM. Báos- Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat között folyt perben, tanúkihallgatása során a bíróság tájékoztatta arról, hogy ilyen igénye vanC mbertelen és elítélendő ez ™ a hamis vállalati érdekből tanúsított hallgatás.. A vállalatok jogügyi, munkaügyi osztályainak, jogtanácsosainak múltból itt hagyatkozott, inkább a régi ügyvédi felfogást, mint a szocialista munkavédelmi törvények szellemét tükröző „ügyeskedése” az a hallgatás, amikor kikerülik a balesetet szenvedettek felvilágosítását- Kinek „spórolnák” azzal, ha kötelessségük- nek megfelelően nem rendezik, per nélkül! — a dolgozók kárát? Hangsúlyozzuk: amikor a megtérítési per eredményéből világos, hogy erre vitathatatlanul megvan a jogalap. Gondolkoztak-e azon —, akik ezt a helytelen gyakorlatot folytatják, hogy a dolgozók sérelmére érvényesülő spekulációnak milyen morális romboló hatása van? Felmér- ték-e ilyen esetek után, hogy miért nem ragaszkodnak ezekhez a munkahelyekhez a dolgozók, miért hiányzik a versenykedv? Ahol a dolgozók é r de k é- ben hozott munkavédelmi törvényekkel a munkavállalók e 1- lenében manővereznek — vállalati presztízs, prémium-aggályok, „ha per — úgymond —, hadd legyen per” —, s egyéb hamis meggondolások miatt, ott ne várjanak hűséget, lelkes hozzáállást a dolgozóktól. A kitérő után kísérjük tovább Kozma Sándor ügyét. A szakmunkás 1960. december 5- től 1961- szeptember 23-ig részesült táppénzsegélyben. 1961- december 6-i kelettel levelet kapott a vállalat munkaügyi osztályától. Tehát akkor, midőn már tudtak arról, hogy szakmájában munkaképtelen, és járadékigényét is érvényesíti a bíróságon kapott felvilágosítás szerint. „Saját érdekében felhívjuk, — szól a levél —, hogy munkaviszonyának rendezése ügyében 8 napon belül írásban nyilatkozzék, mely szerint felveszi-e a munkát eredeti beosztásában, vagy ha egészségi állapota ezt nem tenné lehetővé, úgy jogában áll munkaviszonvát felmondással megszüntetni. Ebben az esetben munkakönyvét — „hozzájárulással kilépett” bejegyzéssel megküldjük lakcímére. Fehér József munkaügyi osztályvezető-” Van a bírósági iratok kö* zött egy 1962- augusztus 6-án készült jegyzőkönyv. Ebben Fehér József elmondja, hogy az év januárjában — elhelyezkedést keresve — járt nála Kozma Sándor. Ö azonban csak azt közölhette, hogy „pillanatnyilag az építőiparban — rokkantságára tekintettel — munka nincs”. Márciusban tudják alkalmazni — „vidéki helyen”. Az Alpáron lakó Kozma Sándor ezt a „segítséget” — valahol vidéki helven — nem igényelte. Érthető- Ügy éreztették wie, hogy fogadja kegyként, ha kenyeret adnak neki annál a vállalatnál, ahol — balesetvédelmi mulasztásból — megrokkant- Szinte ezt adták tudtára: ha nem tetszik, menjen, ahova akar. A bíróság havi járadéköszn szeget állapított meg Kozma Sándor részére, és szerepe ■volt abban is, hogy őt éjjeliőrként alkalmazták. 1963 márciusában fejeződött be az ügy, melynek egész lefolyása a bírósági munka, az eljáró bíró lelkiismeretes alaposságát, emberségét dicséri. Az volna a helyes, ha egyes vállalatoknál, üzemeknél is ilven szemlélettel intéznék a munka-, illetve balesetvédelmi ügyeket.-. Hogy ne a bírósági tárgyalóterem legyen a döntő fórumTóth István Befejeződött az építöioari műanyag-konferencia háromnapos tanácskozása A Technika Házában szerdán befejeződött az építőipari műanyag-konferencia. A háromnapos tanácskozáson csaknem 500 hazai és külföldi szakember vitatta meg a műanyagok építőipari felhasználásának eddigi tapasztalatait és az új lehetőségeket. A konferencián munkabizottságok alakultak, amelyek részleteiben is kidolgozzák a hatá- rozatokát és a szakminisztérium elé terjesztik. A műanyaggyártási, az építőipari és a gépipari szakemberek háromnapos tanácskozása dr. Rados Kornélnak, az Építőipari Tudományos Egyesület elnökének zárszavával ért véget. Vasárnapi műszak után Megszokott vasárnapi képét mutatja Baja, az emberek pihennek, szórakoznak. A vasútállomás melletti parkban fiatalok sétálgatnak, a padokon idősebbek pihennek. Csupán a közeli AKÖV rakodópálya felől hallatszik a gépkocsik berregése. A forgalmi irodában Hegyháti János forgalmi szolgálattevő éppen a kertészeti technikum 15- tagú KISZ-brigádjával beszélget. Az önkéntes vasárnapi munka után a szerszámokat adják le a fiatalok. Bogdán György brigádvezető büszkén újságolja: 280 tonna tőzeget raktunk gépkocsira. Rövid fejszámolás, s máris kiderül, mintegy 80 forintot kerestek fejenként a KISZ-brigád tagjai. Hegyháti elvtárs arról tájékoztat, hogy ismét jelentős segítséget nyújtottak a fiatalok, akik ezen á napon tizenhat vagon vasalkatrészt, építőanyagot, különböző feldolgozásra váró ipari nyersanyagot, szállítóládákat továbbítottak a bajai üzemekbe és a környékbeli falvakba. Távozóban az irodából belátogattunk a rakodómunkások ebédlőjébe, mely egyúttal ruhatár és melegedő is. Né- hányan vacsoráznak, Lenner József brigádve- zető pedig a napi teljesítményt jegyzi fel noteszába. Közben kérdésünkre elmondja: májusban 15 tagú brigádja elhatározta, hogy megszerzi a szocialista címet. Az elhatározást tettek követték, amit a falon levő kimutatás is bizonyít. Eszerint első félévi vállalásukat 25 százalékkal túlteljesítették és csupán két százalékkal maradtak el a „rivális” Földes-brigád mögött. — Most november 7-e tiszteletére folytatjuk a versenyt — mondja Lenner József. — Igyekszünk, mert jól tudjuk, rajtunk is múlik, hogyan teljesíthetik a gyárakban és más munkahelyeken a munka- verseny-vállalásokat. Közben az egyik munkás arra kér, ne csak a szépet írjuk meg. Nézzünk csak jól körül az ebédlőben. Első pillantásom a kályhára esett, melynek tetejére valamelyik tréfás kedvű brigádtag két szem brikettet rakott, mintegy figyelmeztetésül — jól esne már különösen a hűvös reggeli és éjszakai órákban egy Ids melegedés. S az ablakokat is rendbe kellene hozni, mert jelenleg több a törött üveg, mint az ép. Az öltözőszekrények tetején kabátok és nadrágok hevernek. Kevés az öltözőszekrény. A Lenner-brigád 15 tagjára például csak három jutott. No, meg egy plakát, a következő szöveggel: Vigyázz értékeidre! Tovább szemlélődöm, s kiderül, hogy az egyik támláspad három lábon igyekszik ellátni feladatát, az asztalon pedig az egyetlen horpadt alumínium ivóbögre ár- váskodik. Közben egy másik brigádtag megjegyzi: Volna itt javítani való bőven. Szeretnénk még — folytatja —, hogy akkor is legyen meleg víz a zuhanyozóban, amikorra a késő esti órákban a brigád befejezi a munkát. Csupán ennyi a kérésünk. Nem olyan sok, amit kémek, csak annyi, amit a rendeletek is előírnak. Megérdemelnék, hogy teljesítsék, hiszen napi 12 órai fáradságos munkával biztosítják a bajai üzemek és vállalatok folyamatos anyag- ellátását. TARI SÁNDOR Az egyik legkedvesebb emléke Nagy Lajos országgyűlési képviselőnek ez a fénykép. Még a választások előtt készült, amikor először találkozott Kiskőrösön mostam képviselőtársával, Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjas íróval-
