Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-23 / 248. szám

IMS. október 23, szerda S. oldal A végrehajtás feltételei Kalocsa város 1963—64. évi kulturális tervéről Kalocsa város 1963—1964. évi kulturális tervét átolvasva öröm­mel állapíthatja meg az ember, hogy az eddigi fejlődés, az ed­digi eredmények és a jövő programja hűen szolgálja a célt: a tág látókörű, logikusan gon­dolkodó, materialista világnéze­tű humanista ember kialakítá­sát. Az, hogy ebből a kis vá­rosból több százan vesznek részt a felnőttoktatásban, az általános iskoláktól kezdve a különböző egyetemekig, hogy a könyvtár látogatottsága állandóan emelke­dik, hogy az emberek egyre in­kább igénylik a magas színvo­nalú irodalmat, hogy a művé­szeti körök létrejöttek és mű­ködnek, hogy szaktanfolyamok indultak a dolgozók szakmai műveltségének fokozására, mun­kásakadémiák, ifjúsági akadé­miák működnek aktuális és ma­gas színvonalú tematikával — mind ezt bizonyítja. A város vezetői, de a város lakossága is átérzi a tudati formálás fon­tosságát, és mind szélesebb ré­tegek vesznek részt ebben a munkában. A társadalmasítás Jól szolgálja majd ezt a célt is. A kösselmúltban megala­kult értelmiségi klub vezetőitől és tagságától is sokat várunk, álljanak élen a szocialista ne­velésben, a kultúra terjesztésé­^hhoz, hogy a kulturális programban foglaltakat végre tudjuk hajtani, mindenekelőtt szükséges, hogy a város lakos­ságát ebbe a munkába bevon­juk. Meg kell ismertetni a la­kossággal a programot. Egyálta­lán: a propagandamunkát haté- ] t kell tenni. Üzemek­nél, vállalatoknál, a termelőszö­A világ első autótérkép-kiállítása Újszerű kezdeményezessel von­ta magára az európai, sőt az egész nemzetközi térképkiadó testület figyelmét az Állami Földmérési és Térképészeti Hi­vatal. Első ízben Magyarorszá­gon rendezte meg az autótér­kép-kiállítást. Az ötlet sikerére jellemző, hogy 56 ország 120 térképkiadója küldötte el a ki­állításra az általa kiadott autó­térképeket. így ez a kiállítás egyben a nemzetközi térképészet nagyará­nyú tapasztalatcseréjévé válhat. vetkezetben és mindenütt az állami és pártvezetők ismertes­sék a kulturális porgramot. Egy- egy értékes előadás megtartása előtt, színdarab vagy jó film bemutatása előtt, idejében fel kell kelteni az emberek érdek­lődését. Itt még van tennivaló. A közönségszervezők helyes megválasztása, illetve vállalt munkájuk lelkiismeretes elvég­zése sokat segíthet. Olyan he­lyeken, ahol a lakosság töme­gesen megjelenik, pl. mozielő­adáson, a szünetekben ismertet­ni kellene az elkövetkező hetek kulturális programját Az is he­lyes lenne, ha a lakosság áldo­zatkészségével létrehozott gyö­nyörű szabadtéri színpadot job­ban ki lehetne használni. A nyá­ri hónapokban szabadtéri mozi­előadásokat kellene tartani, ha már megvan erre a lehetősé­günk. Az új könyvtár könyvál­lományának bővítése is a közel­jövő feladata. Ebben a városban gazdasági téren óriási a fejlődés a fel- szabadulás óta. A kulturális ne­velőmunkának lépést kell vele tartani. Tóth Istvánná A számtan a legnehezebb... Az arcokon feszült figyelem. A táblára összpontosított tekin­tetek elszántan követik a kréta bonyolult, tekervényes útját. általános iskola matematika-ké­mia szakos tanára. A kiskunhalasi mezőgazdasági technikum kihelyezett II. osz­Fröhlich András tanár és Kovács János a tábla előtt. Fehér sáv 6zalad az x-tengely- lyel párhuzamosan — „melyet soha nem ér el, mindig felette marad” — magyarázza az ex­ponenciális függvény rejtelmeit Fröhlich András, a dunavecsei DCépzomííofazeit bemiüaték a kecskeméti művészklubban A kecskeméti városi művelő­dési ház művészklubja vitaindí­tó jellegű képzőművészeti be­mutatókat rendez az idei mű­velődési évadban, egészen 1964. június 23-ig. Ez idő alatt folya­matos sorrendben, tíznaponként váltakozva, adnak ízelítőt mun­kájukból a város és a művész­telep képzőművészei. Az első bemutatót Kiss J. Zoltán kér peiből rendezték. Vasárnap nyi­tották, megtekinthető október 30-ig. Ezt követően Imre Gábor festő-szobrászművész, Prohászka József, Baja Béla, Faluhelyi Jó­zsef, Palkó József, Bodor Mik­lós, Bozsó János, Udvardi Gyu­la, Goór Imre és Tóth János festőművészek kiállítása követ­kezik. A dús, értékes programban változatosságot jelent a mű­vésztelepen dolgozó Barta La­jos szobrászművész bemutatója, amelyet filmvetítés kísér a mo­dem szobrászatról. Ugyancsak vetítéssel egybekötött lesz a fotobemutató is, melyen dr. Ko­los István tart előadást: A foto, mint művészet címmel. Érdekes anyaggal képviselteti magát az építőművészek csoportja és nem hiányzik a kecskeméti rajzta­nárok egyedi, valamint csopor­tos kiállítása sem. Friss szín­foltot jelent a Kecskeméti Ka­tona József Színház színpad- és kosztümterveinek bemutatója, valamint a gyermekraj z-kiállí- tás, melyet dr. Bakkay Tibomé rajztanámő ismertet. A jövő évre áthúzódó bemu­tatósorozat dicséretes kezdemé­nyezés, és a művészeti élet je­lentős eseményének ígérkezik. Remélhetőleg sokan kapnak ked­vet a megtekintésére, a vitában való részvételre, mely egyrészt fokozná a képzőművészeti köz­ízlés fejlődését, másrészt hasz­nos segítséget, útmutatást jelen­tene a város művészeti életé­nek, az alkotók munkájának ki­bontakoztatásához is. hogy az élet bonyolult környe­zeti hatások terméke. Nem mindig kedvező A környezet nem mindig se­gíti fennmaradásában az élő­lényt, sőt, gyakran ellenségesen a vesztére tör. A jégkorszak­ban az ember legfőbb védekezé­se a menekülés volt. Nagy te­rületek sivataggá válása ugyan­csak arra késztette az embert, hogy más vidékre költözzék. Nem is gondolhattak arra, hogy úrrá legyenek a természet vad erőin. Miért élnek akkor mégis em­berek az Északi-sarkkörön túl és a sivatagokban? Azért, mert messze földön nem láttak mást, csak jeget, illetve forró homo­kot, s azt gondolták, az egész világ ilyen. Jack London egyik érdekes novellája — Nem-Bok, a hazug — arról szól, hogy egy eszkimó megismeri a civilizá­ciót, visszatér övéi közé, de egy szavát sem hiszik el. Ha­zugnak nevezik és elűzik a törzsből, amikor az örökös napsütésről, meleg tájakról „me­sél”, s azt állítja, hogy mind­ez igaz... Sokan ottmaradtak tehát a kietlen éghajlatú vidékeken. Működésbe lépett az élőlények, különösen pedig az ember egyik legfontosabb sajátossága, az alkalmazkodási képesség. Az eszkimók és északi indiánok, éppen úgy mint a beduinok vagy a magas hegyek lakói al­kalmazkodtak környezetükhöz. Ez szervezeti elváltozásokkal is járhat. A hegylakók vérének ösz- szetétele az eltérő oxigénfeldol­gozás miatt más, mint a mérsé­kelt égövi emberé. Nem mindig sikerül Az alkalmazkodásnak határt szab a természet. Ha minden élőlény mindig beilleszkedett volna a változott körülmények­be, akkor valamennyi faj fenn­marad. Ezzel szemben például csak az ormányosok (elefánt­félék) 350 kipusztult fajtájáról tudunk, nem is szólva a már csak maradványokban fellelhető őshüllők tömegéről. A környezet változásaitól támasztott köve­telmények meghaladták erejü­ket. Átadták helyüket az alkal­mazkodásra képes fajoknak. Minden ma létező faj — az ember is — a sikeres alkalmaz­kodás diadala. A beilleszkedés a változott körülményekbe sohasem egy­szerre történik. Számos egyed elpusztul, néhányuk apró szer­vezeti változásokkal felel a kör­nyezeti hatásokra, a változások pedig összegeződnek és örök­lődnek. Ezt nevezte Darwin a természetes kiválogatódás elvé­nek. Érvényességét ma már nemcsak az igazi tudósok, ha­nem minden gondolkodó ember is elismeri. Az alkalmazkodás és kiválo­gatódás ma is észlelhető, ter­mészetes folyamat, és kizárja bármilyen „teremtés” lehetősé­gét. Az is, hogy egy „felsőbb­rendű lény” csak egyetlen csí­rát teremtett s ebből fejlődött ki, ágazott szerte az élet és az első csíra (fehérje) hosszú ideig tartó, bonyolult alkalmazkodásá­nak eredményeként. Ha sikerül Hárommilliárd ember létezése bizonyítja, hogy az emberi faj — ahogy félig tréfásan mon­dani szokták — „a természet legsikerültebb kísérlete”. Ez azt jelenti, hogy a kedvező kör­nyezeti hatásokat a maga javá­ra fordította, a kedvezőtlenek­hez pedig alkalmazkodott, illet­ve átalakította azokat. Erre csak és egyedül az em­ber vált képessé, a munka ré­vén. (Az állatok vacokkészíté- se, a madarak fészekrakása is változtatás, de jelentéktelen.) Az ember, ez a „telitalálat” az élővilágban, lényeges új voná­sokat vés a természet arculatára. Következő cikkeinkben arról szólunk, hogyan változott a nö­vény- és állatvilág, továbbá a táj az ember tevékenysége nyo­mán. Végül utalunk majd a legfrissebb gondunkra: a „teli­találat” kezd túllőni a célon, az embernek már védenie kell a természetet — önmaga ellen. GYENES ISTVÁN (Folytatjuk.) tályának dunavecsei hallgatói itt, saját községük általános is­kolájában részesülnek elméleti oktatásban. A gyakorlati isme­reteket pedig Solton sajátítják el. A technikum négyéves, feb­ruárban kezdődött és december­ben vizsgáznak a második osz­tály anyagából. Bizony nincs messze ez az idő, és a tantár­gyak sem könnyűek... — Ez a számtan pedig mind között a legnehezebb — sóhajt fel szívből jövő őszinteséggel Kovács János, a dunavecsei Vi­rágzó Tsz párttitkára. — Persze, ha jól odafigyelünk, kiderül, hogy nem is olyan reménytelen. Nagyon szívesen járok ide, meg­szerettem a tanulást.:. Dicséretre méltó ez az igyeke­zet. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Kovács János öt éve tanul egyfolytában. Elvé­gezte az általános iskola felső tagozatát, és ha minden jól megy, két esztendő múlva be­fejezi a mezőgazdasági techni­kumot. Bátor és példamutató vállalkozás. A tanár közben ki­szólítja. Kicsit szorongva lám­palázzal küzdve, ám azért lát­ható érdeklődéssel lép a tábla elé. — A törtkitevő olyan gyök­mennyiség .:; — csak a kezdet nehéz. Az első mondat után ma­guktól jönnek a többiek is. A barátságos lámpafényben mosolyognak a számok a teleírt táblán. Csupa eddig ismeretlen fogalom. Törtkitevők, köbgyö­kök ..; „Ez utóbbit majd csak akkor számoljuk ki, ha megta­nultuk a logaritmust” — fejezi be az órát Fröhlich András. A hallgatók gondolatban még egy­szer átveszik, rendszerezik a hal­lottakat. Aggodalomra nincs semmi ok. Mert igaz, hogy s matematika nem valami köny- nyű dolog. De éppen az a leg­szebb a tanulásban, hogy az em­ber szorgalmával, akaraterejé­vel úrrá lesz a nehézségeken .; t —s —a Álszemérem yagy értetlenség? NAGY érdeklődéssel vártuk Baján az országszerte vihart ka­vart Párbeszéd című új magyar film bemutatóját. Külön örö­münkre szolgált, hogy vitát is rendeznek belőle nálunk, Hers- kó János rendező és a női fő­szereplő, Semjén Anita jelenlé­tében. A film bírálatát elvégezték nálam avatottabbak az országos lapokban. Nem is a filmről, ha­nem báját visszhangjáról sze­retnék itt beszélni. Megdöbbentő értetlenségről árulkodott a pedagógusok egy részének viselkedése. Némelyi­kük már a vetítés közben tün­tetőleg kivonult a nézőtérről. Azóta pedig elhíresztelték a városban, hogy a film nem egyéb, mint szocialista mezbe öltöztetett pornográf tákol­mány; a szabadszerelem propa­gandáját látták benne, semmi mást. A tüntetőén kivonulók és az ott maradtak egy része bí­rálta nemcsak a filmet, hanem a művelődést irányító szerveket is. mert szorgalmazták az ifjú­ság részvételét a film vitáján. A legmerevebb ellenzők között jó néhány vezető pedagógust láthattunk. HOGYAN lehetséges, hogy a pedagógusok éppen azt vették észre a filmben — s azt is el­túlozva, bátran állíthatjuk, hogy rosszindulatúan —, ami legke­vésbé lényegbevágó benne, s észrevételnül maradt a film iga­zi mondanivalója: egy történel­mi kort demonstráló ember fej­lődésének, küzdelmének, ember­sége megtartásáért folytatott harcának képe? Ez az első ké­zenfekvő kérdés. S ha válaszol­ni akarunk rá, csak az álsze­mérmet emlegethetjük Bennünlcet azonban még in­kább gondolkozóba ejt egy má­sik kérdés: Hogyan foglalhat­nak állást a film ügyében ezek a pedagógusok akkor, amikor tanítványaiknak kell válaszol- niok. A Párbeszéd fontos poli­tikai kérdéseket vet fel. Olya­nokat, amelyek fiatalokat és időseket, társadalmunk egészét érintik és érdeklik. Nagyon so­kan megnézték és nagyon so­kan beszéltek róla, nemcsak a hivatalos filmvita során. Azok a nevelők, akik nem látták a filmet, vagy akik nem láttak benne mást, csak a szabadszere­lem propagandáját, hogyan fog­nak válaszolni tanítványaik kérdéseire? Pedig a pedagógusok feladata az, hogy minden ne­velési lehetőséget felhasználja­nak, így az ilyen közérdeklődést keltő film lehetőségeit is. Jó volt viszont hallani a filmvitán az ifjúság szavát és azoknak a pedagógusoknak a véleményét, akik az ifjúságot értve, az ifjúság szemével vizs­gálódva szólaltak fel. Rokon­szenves volt felszólalásuk nyu­godt, megfontolt hangja. Észre­vették a hibákat, de nagyobb figyelmet szenteltek a lényeg, a tartalom megértésének. A vita az'ifjúság és a társadalom prob­lémáinak megoldását kereső megbeszéléssé vált. Ez pedig nagy eredmény, mindenképpen indokolttá teszi a hasonló viták rendezését. A LEGFONTOSABB tanul­ságnak azt tarthatjuk, hogy megmutatta: az őszinteség lég­körében kell nevelnünk a jövő feladataira a fiatalságot. Az őszinteség perdöntő az ifjúság és az idősebb korosztályok kap­csolatában, felszabadíthatja vagy elzárhatja a felnőttek és a fia­talok közötti közeledés, megér­tés csatornáit. Karajkó János Árubemutató kiállítás nyílt Tegnap délelőtt Kecskeméten, a városi művelődési ház Rákó­czi úti nagytermében megnyi­tották a ruházati nagykereske­delmi vállalatok árubemutató kiállítását. A jelenleg vásárol­ható ruházati cikkek mellett bemutatásra kerültek az 1964. év első negyedében forgalomba kerülő árucikkek is. Mintegy 210 pár modern fa­zonú férfi és női cipő, kötött­áruk, felsőruhák és divatáruk találhatók a kiállítás anyagában. Városszerte nagy az érdeklő­dés a bemutató iránt. Már az első napon több száz látogató kereste fel a kiállítást. Ma este hat órakor divatbe­mutatót tartanak, melyen a téli ruházati divatújdonságokat vo­nultatják fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom