Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-23 / 248. szám
afcWber ZS, snerd» 3. oJdal Géppel takarítják be a kukoricát állami gazdaságainkban A Helvéciái Állami Gazdaságban az idén teljesen gépesítették a kukorica betakarítását'. A kísérleteket tavaly végezték el, s ezek eredménye alapján bonyolítják le nagyüzemi méretekben a munkát. A több száz holdas kukoricaföldön kézi erő nélkül, komplex gépesítéssel fogtak a betakarításhoz. A beérett kukorica szárát Orkán típusú silókombájnok két menetben vágják le, illetve szecskázzák úgy, hogy a szemek egészjjen maradnak. A zúzalékot tehervontatókkal szállítják a kombájnszérűre, ahol cséplőgépek, kombájnok szemelik ki a magot. A megye többi állami gazdaságában is gépekkel könnyítik, gyorsítják a kukorica törését és a szár vágását. A bajai, kiskunhalasi és a kalocsai gazdaságban kombájnokat alakítottak át a kukorica betakarítására. A legkorszerűbb... Az elmúlt napokban nyílt meg Kecskeméten az Arany János utcában a GEL.KA egymillió forintos beruházással létesített —, nemcsak megyénkben, hanem az országban is egyik legkorszerűbb — szervize. Azelőtt igen nehéz körülmények között — raktárnak is használt helyiségben — vették át a javításra váró rádiókat, magnetofonokat, televíziós készülékeket. Mint a képen látható, ízlésesen berendezett teremben, s ami fő, gyorsan tudják kiszolgálni a feleket. Emellett új szolgáltatást is bevezettek, a háztartási kisgépek gyors javításátP anaszkodik egyik ismerősöm, hogy egyre több a társadalmi elfoglaltsága. Majd minden évben ,Ragasztanak” még valamit az amúgy is szép számú közéleti funkciójához, így aztán alig van a hétnek olyan napja, amikor valamilyen ülésen, megbeszélésen, tanácskozáson részt ne venne — köte- lességszerűen. Kevés ideje marad az önképzésre, művelődésre, családjával való foglalkozásra, Arról nem is beszélve, hogy már a munkahelyén is ferde szemmel néznek rá beosztottjai és főnökei egyaránt. Társadalmi tevékenységének jó része ugyanis tényleges munkaidejére esik. Emiatt — ha termelő, illetve a termelést elősegítő feladatát is becsülettel el akarja végezni — kénytelen azt „ráhúzással” megoldani, már amit ebből egyáltalán pótolni lehet ily módon. Egy másik esetről is tudok, amikor visszásságra, sőt súlyos hibákra vezetett a túlzott megterhelés. Az egyik kereskedelmi részleg vezetője — egyéb-, ként sokat dicsért, jó képességű ember — oly gyakran volt hivatalosan távol munkahelyétől, hogy alig maradt ideje beosztottjai ellenőrzésére. Azok nagy többsége — dicséretükre legyen mondva — ennek ellenére pontosan, megbízhatóan látta el munkáját. De akadt köztük egy, aki visszaélve a helyzettel, több tízezer forintot sikkasztott fondorlatos módon. Mindaddig, amíg a váratlanul elrendelt ellenőrzés napvilágra nem hozta a mulasztást. C sak úgy barátian — meg ne írd! — mondta el valaki azt a „módszert”, ahogyan ők megoldják a társadalmi munkát a maguk területén. Egyiküket „függetlenítették” erre a feladatra — s az illető mindany- nyiuk helyett öntevékenykedik, természetesen munkaidő alatt. De talán néhány példa is elegendő annak a bizonyítására, hogy nincs minden rendben a társadalmi munka értelmezése körül. Ezúttal, természetszerűleg, re- kesszük ki vizsgálódási körünkből például a tanácstagsággal, népi ülnöki és egyéb — rendszerünk demokratizmusából fakadó — megbízatással járó társadalmi tevékenységet. Ami a túlterhelést illeti, nyilvánvalóan itt is akad még éppen elég tennivaló, habár az is kétségtelen, hogy a legutóbbi tanácsválasztások hoztak bizonyos változást, javulást e téren. Céltudatosan igyekeztek már a jelöléseknél csökkenteni a „funkció halmozók” számát. Van azonban a valóban át nem ruházható közéleti tevékenységen kívül némelyik embertársunknak öt-hatféle olyan tisztsége is, melyek jó részét nyugodtan rábízhatná másokra. Kevésbé túlterhelt személyekre, akik ma még talán húzódoznak az ilyen feladatoktól, éppen a rossz tapasztalatok alapján, de egy-egy részterületnek nyilvánvalóan jó gazdái lehetnének. S akkor — a terheket, gondokat és a felelősséget is megosztva — senki sem roskadozna a funkciók súlya alatt, miközben mások látszólag „páholyból” nézik ezt a jó szándékú erőlködést, igyekezetei. Szót kell ejteni a társadalmi munkával ügyeskedő — ezt a hasznos és nélkülözhetetlen mozgalmat öntudatlanul is eltorzító törekvésekről is, amelyekre szintén akad példa bőségesein Azokról, akik munkaidőben futkosnak különböző személyes ügyek után, vagy görnyednek a tervező asztalnál — társadalmi munka ürügyén. S azokról is, akik valóban kénytelenek ezt tenni, mert megbízást kaptak rá felettesüktől. M indezek az öntevékeny és * * önként vállalt, a társadalomért hozott áldozatok nimbuszát csökkentik, amolyan tessék-lássék, fanyalogva és „muszájból csinált” dologgá sekély es ítik, felemelő érzés helyet inkább rossz szájízt hagynak maguk után. Szóvá kell ezt tenni, éppen a sokat emlegetett és megyénkben is annyi hasznot hozó, szép létesítményeket szülő eredményes társadalmi, valóban társadalmi — tehát kenyérkereső foglalkozásunkon felül végzett — munka érdekében, védelmében. Mielőtt még elszaporodna az a gyakorlat, amely talán jó szán- dékúan, de mégis hibásan, adminisztratív úton, fegyelmivel fenyegetőzve, — akar véget vetni mindenféle társadalmi munkának. Mert ilyet is produkált az élet nemrég egyik megyei szervünknél — gondolom és remélhetőleg e munka „vadhajtásainak” lenyesegetésére és nem annak elfojtására, a kezdeményezések elsorvasztására. Bonyolultnak látszó, valójában azonban nem is olyan komplikált dolgok ezek — ha a társadalmi munka „őseire”, nagyszerű hagyományaira gondolunk. Nemcsak a lenini kommunista szombatokra, hanem a mi országunkat újjáépítő, naponkénti vagy hét végi önkéntes vállalkozásokra, parkot építő, üzemeket rendbe hozó, orvosi szobát építő vagy éppen tervező, szervező és egyéb társadalmi munkákra: C egészen egyszerű akkor ^ is, ha a községfejlesztéshez napjainkban is saját erejüket adó — fizikai és szellemi erőfeszítésüket latba vető — derék honfitársainkról szólnak (példákat, engedjék meg, hogy ne soroljak, hiszen ezt bárki megteheti helyettem is saját szőkébb pátriájából, lakóhelyéről). — Ez igen! Ez a társadalmi munka. Amelyre biztatnunk, s amelyet növelnünk, sokszoroznunk kell. De hiszen értjük is egymást. Csupán a tetteken a sor;.. T. P. Megkezdődött a 4. nemzetközi szláv régészeti szeminárium Kedden a fővárosban megkezdődött a 4. nemzetközi szláv régészeti szeminárium. A tanácskozás témája a szlávok megjelenése a Duna-medencében és a Balkánon. A tanácskozás egyik érdekessége lesz a zala- vári ásatások ismertetése, amelyhez hasonló kutatásokkal Magyarországon kívül sehol sem foglalkoznak. Előadások hangzanak el még a keleti szlávsár gazdasági és társadalmi szerkezetéről, a magyarok és szlávok antropológiai, régészeti kapcsolatairól, a germán—szláv viszonyról stb, .. * A bajai SZTK szakrendelő bővítési munkálatait az intézet udvarába eldugott pici irodából irányítja Boros Ferenc művezető. Most éppen Hermann János teljesítmény- elszámolóval szorult a kis asztal mellé, hogy egy időszak legfontosabb adatait feldolgozzák. Kettőjüknek tehetjük fel tehát a kérdést. — Elkészül-e határidőre, ez év december 31-re a négyemeletes, ötszintes épületrész? — Mi befejezzük — válaszolják szinte egyszerre. — Melyik brigád építi? — Mátyás Ferenc vegyes brigádja — 110— 120 százalékos átlagteljesítménnyel. A művezető a kapualjon át látható ezüstös-kék darura pillant. Ésszerű szervezés A gém éppen egy vastalicskát emel a magasba. — Gépeket, anyagot folyamatosan kaptunk, a feladat többi része ránk várt. Szocialista brigádunk — vegyes brigád, tehát kőműves, ács, segédmunkás van együtt benne. Ez a szervezési mód segített főként abban, hogy a munkaidőt minél teljesebben kihasználjuk. — Hogy érti ezt? — Ha például csempe érkezik, földmunka adódik, vagy állványozást kell végezni, nem nézi ölbe tett kézzel a kőműves vagy ács, míg a segédmunkások tevékenykednek. Mindannyian azt csináljuk. — Nem tűnik így el a szakmunkás, segédmunkás teljesítménye közötti különbség? — Természetesen, ez csak akkor van így, ha a kőművesnek vagy ácsnak nincs ugyanakkor munkája, tehát a segédmunkás úgysem tudna kit kiszolgálni. — Hogyan számolják el a munkát? — Úgynevezett akkord-normákkal bérezünk. A szakmunkás és segédmunkás fizetése között persze megvan a különbség, a kereset elég jó. Ilyen brigádszervezéssel és n ormával körülbelül 7 százalékkal nagyobb a teljesítmény, mint a műszaki normákkal. Sokkal kevesebb bürokráciával is történik így az elszámolás. Míg ez a műszaki normáknál 200—250 tétellel oldható meg, az akkord-elszámolás csupán 30—40 tételből áll. — És célprémium van-e? — Az építkezés egy- egy nagyobb feladatára, mint például a tetőzet és a kémény határidős elkészítésére volt 2000 forint kitűzve. Nem betű szerinti merevséggel ítéljük meg a teljesítményt. Az előbb említett célfeladatnál a kémény készítését későbbre kellett halasztanunk, mert nem férhettünk hozzá a vízellátó berendezés miatt az építkezésnek abban a stádiumában. Ahelyett viszont előrehoztuk a külső burkolati munkákat. Az a fontos, hogy ne álljon sehol az építkezés. TÖTH ISTVÁN Népi ülnök voltam Dolgozótársaim bizalmából egy hónapon át töltöttem be népi ülnöki tisztséget a kecskeméti járásbíróságon. Ez idő alatt több igazságügyi szakembert, népi ülnök „kollegát” ismertem meg és természetesen számos pereskedő felet, igazát kereső embert. Róluk szeretnék néhány epizódot elmondani. • Kezdetben magam is, de sokan még ma is úgy gondolják, hogy a bíróság minden ügyet tárgyalással, határozathozatallal intéz el. Pedig a bíróságnak igen jelentős a feladata a lakosság nevelésében, a társadalmi együttélés fejlesztésében, ami főként az úgynevezett „békítő napokon” valósul meg. E munkába az idősebb, az élet- tapasztalatokban gazdagabb népi ülnököket is bevonják — és alkalmam volt meggyőződni róla, hogy számottevő sikerrel. Egyik ülnöktársam mesélte, hogy_ a békítő napon huszonegy esetből tizenkét, másik alkalommal tizenkét esetből nyolc esetben sikerült kibékíteni a pereskedni szándékozó feleket.. s * A békítő munkába hamarosan én is „belekóstolhattam”, bár nem békítő nap, hanem egy tárgyalás alkalmával. Ny. S. és O. S.-né több éve laktak egy fedél alatt. Annak ellenére, hogy közös konyhán jártak át lakásukba, jó ideig békességben megvoltak. Történt egyszer, hogy Ny. S. italosán tért haza. Szóváltás és verekedés kerekedett köztük, majd először az egyik, utána pedig a másik fél indított pert könnyű testi sértés címén. A tárgyalás megkezdése előtt arról tanácskoztunk, hogyan lehetne ,a legegyszerűbben igazságot tenni köztük, hiszen a szokásos pénzbüntetés kiszabásával talán még tovább mérgesítenénk a két fél megbomlott jó viszonyát. így, mielőtt a tanúk meghallgatására került volna sor, először az egyik, majd a másik pereskedő féllel ismertette el tanácsunk cselekedetük helytelenségét. Felvilágosítottuk őket arról is, milyen büntetést állapíthat meg a törvény. Kibékültek, amit igazolt, hogy aláírásukkal „szentesített” nyilatkozatban kérték a per megszüntetését. Ezzel azonban még nem zárult le az ügy. Jónak láttuk a lehetőségét is megszüntetni a jövőben előfordulható újabb viszálykodásnak. O. S.-nének azt a tanácsot adtuk, hogy bejárati ajtaját a konyhából az udvarra, közvetlenül az ő lakása elé helyezzék át. Ebbe Ny. S. is beleegyezett, sőt, mi több, vállalta az ajtó áthelyezésével kapcsolatos költségeket. így már nemcsak ők távozhattak megnyugodva, de mi is abban a reményben rakhattuk el az aktákat, hogy nem kell többé elővenni őket. ■ « Mert bizony enélkül is akadt éppen elég dolog, újabb emberek, akik segítségre, szakavatott tanácsokra szorultak. Hiszen nem egy olyan ember él, mint például L. P., a következő ügy 63 éves „szereplője”, aki bár egész életében napszámosként és cséplőmunkásként dolgozott, öreg korára mind ez ideig nem kapott sehonnan anyagi segítséget. A munkában megrokkant ősz hajú L. P. végső „mentsvárként” a járásbírósághoz fordult. Az ügy tárgyalása során a tanácsvezetővel együtt nemcsak a beterjesztett iratok elbírálására fordítottunk nagy gondot, hanem segítséget adtunk L. P.-nek ahhoz is, hogy felkutassa azokat a munkatársakat, akikkel együtt dolgozott, s megadtuk a szükséges felvilágosítást a még hiányzó iratok mikénti beszerzésére. Igaz, egy tárgyaláson nem lehet ilyen ügy végére pontot tenni, mégis biztatást jelent, hogy L. P. és társai — ha megkésve is —, de most már rövidesen megkapják a segítséget, amelyet több évtizedes munkájuk után méltán megérdemelnek idős napjaikra ., t • Villanásnyi képek, epizódok... Töredékei annak, amit egy hónapon át tapasztal az ember, de gondolom, hozzásegítenek ahhoz, hogy „emberközelből” jobban szemügyre vegyük az igazságszolgáltatás olykor „száraznak” tűnő „mechanizmusát”: ., K. Z. Legyen valóban „társadalmi”...
