Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
1963. október 20, vasárnap S. oldal Évadnyitó díszelőadás CSONGOR ÉS TÜNDE ISMÉT FELLEBBENT hát a bársonyfüggöny, újra megnyíltak a kapuk, évadkezdést ünnepelni jött össze a premierközönség. A tizenötödik színházi idény az államosítás után — Vörösmarty földi valót és fantasztikus álomvilágot elegyítő mesejátékával, a Csongor és Tündével üdvözölte a Kecskeméti Katona József Színház. A nemzeti irodalom nagy reprezentánsa, a költői szóbűvölet varázsszőnyegét teríti most lábunk elé estéről estére. Felzeng az Éj monológja, színpadi költészetünk hatalmasan hullámzó szimfonikus akkordja, a kalmár, a fejedelem, a tudós szólója, és a halhatatlan szerelem fómotívuma, a hangok és színek e kápráztató kavargásában. . Tpénves és az ünnepi alkalomhoz igazodó a darabválasztás. Bár tudjuk jól, nehéz feladat elé állítja a színházat, a rendezőt e bölcseleti szépségekben gazdag, de a színpadi törvényekkel nagyon is hadilábon álló költői alkotás. E drámai költemény, melyben Vörösmarty mintha kissé leszámolt volna már a pesszimizmus komor fellegeivel, mintha azt mondaná: Szét kell oszlatni a fantasztikum, a mesevilág ködét, a világra, a reális valóságra, annak Viszonylataira keil inkább irányítani a figyelmet. Nemcsak^ a mese törvényszerűségei előtt ttieghájló heppiendes befejezés Utal erre, nemcsak az, hogy a költő szerint Csongor és Tünde nem a fantasztikum tündérberkeiben nyeri el boldogságát, hanem itt az életben, a földön, hanem az is, hogy mesealakjai, még a legelVontabbak sem puszta sémák, fej és lélek nélküli üres sablonok igazi életet élnék, gondjaik emberi gondok, örömeik földi örömök. ŰJRA MONDJUK, nehéz dió a Csongor és Tünde színpadi burkát feltörni és minden színében kibontani, hiszen tulajdonképpen jelenetei drámaiatlan állóképek, elmélkedő meg-meg- állások, ahol a mozgásnak, a színpadi akciónak nem sok tere marad. Ne mutassunk most rá a mese ellentmondásaira, melyet olyan szépen és részletesen elemzett akkoriban a mérges kis öreg — Gyulai Pál. Elég, ha néhány vonatkozásban próbáljuk megvilágítani a színház vállalkozásának nagyságát, a megvalósítás néhány erényét, árnyoldalát. A törekvés az volt, hogy a romantikus játékot modem köntösbe öltöztetve, tehát a sajátosan modem technika, a tér- színpad, a jelzésszerű díszlet eszközeivel hozzák közelebb a ma közönségéhez. Egyes díszletképek artisztikus szépsége, egyéni íze valóban arra mutat, hogy ez sikerült. Csinády István Jászai-dí jas díszlettervező színpada azonban helyenként túl kopárnak tűnt a képzelet szülte gazdag környezet érzékeltetésére. Igazi mesehangulatot árasztott a varázskút, a hármas út díszlete, s az Éj monológjának sziporkázó mennyboltja sejtelmes kékjeivel, viliózó ezüstjével, de sajnos, a Vörösmarty teremtette aranyfa csak az ezüst hideg csillogását tükrözte, nem az aranyét. S az első jelenet tündérkertjével szemben az elvadult és elhagyott berek romantikája jelzés nélkül maradt, mint ahogy Mirigy házára sem tudtunk ráismerni. A darab tempója itt-ott erősen lelassult, talán éppen emiatt nagyon gyakran nyúlt a rendező a kurtítás eszközéhez. így aztán kimaradt jó néhány kedves és mulatságos játéka az ör- dögfiaknak, elsikkadt Balga mulatságos epizódja Dimitri apóval. Rövidítés áldozatai lettek a nemtők szinte népi rigmusok frisseségével, modem gyermekversek csengésével vetekedő szó- párbajai. Helyettük csak kissé botladozó, rövid balettképet kaptunk. A DARABÉRTÉKELÉS sor* rendje tehát így alakul, hogy először a külsőségekről kell beszélnünk. Azért is így kellett Választanunk, mert rá kell mu* tatnunk: nagyrészt ennek törvényszerű következménye, hogy a modem térszínpad, a színekben nem túlságosan bővelkedő kosztümök jelzésszerű egyszerűsége a dikció — a szöveg —> felé fordította közönségünket; És a Vörösmarty által álmodott tündéri nyelv életre is kelt, jó néhány szereplőnk ajkán. Tünete [Bege Margit) lágyan és szerelmesen. a nyelvi szépségek megmutatására érzékenyen mondta verseit. Pathó István Csongor szerepében már jóval fakóbb szövegmondással tudott csak á közönség elé lépni. (Más szereplőktől is jó néhányszor hallottunk helytelen hangsúllyal, nem elég plasztikusan elmondott sorokat, részeteket.) Zengve és gyönyörű tisztasággal csendült fel azonban Dévay Kamille tolmácsolásában az Éj monológja. Kitünően adták vissza Vörösmarty sajátos humorú párbeszédeit Csongor és Tünde kísérői: a Böskéből tündérré va- rázsolódott Ilma — és Balga, alakítói Balogh Rózsa és Fekete Tibor, akik ízes paraszti hang* súlyokkal, gazdag vénával, a színészi formálás vonzó eszközeivel színesítették alakításukat. Fekete Tibor és Balogh Rózsa szép perceket ajándékoztak a közönségnek, mint ahogy a három ördögfi megszemélyesítője — Lengyel János, Major Pál és Komlós József —, de különösen Lengyel, egészen egyéni szerepfelfogással, a rendező Lovas Edit helyes intencióit követve állították színpadra e bohókás tréfacsinál ókat. Ezek a szégyenlős, kedves manók nem végeztek káprázatos artistamutat vó- nyokat, mint jó néhány más Csongor-előadásban láthattunk. A- bájosán szentimentális, kissé szégyenlős ördögöcskék inkább a Hófehérke törpéinek arcát mutatták, jellemük azokéval rokon. A három vándor — a kalmár szerepében Jánoky Sándor, a fejedelem zengő tirádáit megszólaltató Perényi László és a szinte test nélkülivé átlényegült tudós alakítója, Mezey Lajos — jól illeszkedett az együttesbe. Göndör Klára Mirigy hálá6 szerepében nagy elődök örökségével birkózva egy haragvó és végletesen gonosz boszorkányt elevenített meg. Szerepében menlevelet kaphatott volna minden túlzásáért a figura megformálásának, ő azonban mértéktartóan válogatott az eszközökben. Kovács Mária, Ledér alakítója, tehetsége javával vett részt a darabban. AZ ELŐADÁS modern ízeit támasztotta alá Rónai Pál érdekes kísérőzenéje. A groteszk és irracionálisán mesés hangulatok intonálása jól sikerült, nem nyomta el, inkább csak kiemelte s súlypontozta hanghatásaival a színpadi Cselekményt — ami egy igazén jó kísérőzene legfőbb erénye. CSÁKY LAJOS fiz első magyar Yico Tomani-lemez Vico Torrianinak mindössze néhány héttel a magyarországi vendégszereplése után elkészült az első magy ar hanglemeze. A lemezen Martins: Ave Maria no morro című szerzeménye spanyol szöveggel, Astone-Munro: „Ez Svájcban van” táncdala, németül, Weinziel-*-Rieden: Der Liebestraufn, als twist szerzeménye angol nyelven és Nádas Gábor—ifjú Kalmár Tibor szerzeménye: Nálam minden a régi maradt — slow szerepel. BÉKÉT A FÖLDEKEN A múzeumi hónapra húsz kis- alakú szobrot és húsz nagyméretű fényképet bocsátott a Kiskunfélegyházi Múzeum rendelkezésére a Műcsarnok. Az anyag az utóbbi évek terméséről, szobrászainknak az ország számos városában, köztereken, gyárak előtt, lakónegyedekben felállított műveiről készített másolatokból és képekből áll. Az itt látható szobrocska Kocsis András munkája, a címe: Békét a földeken. A. Kiskun Múzeum ezenkívül saját kiállításra is készül. Anyagát a magyar népművészet sámánlsztikus emlékeiből állítják össze. A Kunságban még a XVII., XVIII. században is éltek az ősi népvándorláskori népművészet motívumai. Főleg a menyasszony-ládákon és a lőporos szarukon voltak gyakoriak még abban az időben is azok a varázsjelek, amelyekkel a sámánok űzték el valamikor a gonosz erőket, s idézték a sz8* rencse szellemeit. Ezek többnyire erősen leegyszerűsített, formai szempontból talán az absztrakt művészet kifejezés- módjával rokon jelek. A magyar népművészetnek ez a területe még ma sem egészen felderített, ezért szakkörökben különös érdeklődésre tarthat számot a Kiskun Múzeum kiállítása. Ügy tervezik, hogy a kiskunfélegyházi bemutató után vándorkiállítást rendeznek zz anyagból a megye községeiben. Megkezdődlek az 1963. éti országos műszaki könyvnapok Szombaton az Országos Műszaki Könyvtár székházában dr. Köpeczi Béla, a kiadói főigazgatóság vezetője hyitotta meg az országos műszaki könyvnapokat. Kiss Árpád, az országos műszaki fejlesztési bizottság elnöke ismertette az ünnepségen a műszaki propaganda jelentőségét. Az ünnepség részvevői megtekintették az Országos Műszaki Könyvtárban rendezett kiállításokat, amelyeken bemutatják a legújabban megjelent műszaki könyveket és a könyvkészítés útját a kézirattól a kész műig. A megnyitó ünnepséget követően országszerte több mint 200 üzemben, egyetemen és technikumban rendeznek árusítással egybekötött kiállításokat, anké- tokat. M ég 1961-ben történt, úgy szeptember vége felé. Egy harminc év körüli, sápadt kis parasztasszony érkezett a szabadszállási központi iskola udvarára. Tétovázva indult a nevelői szoba ajtaja felé. Ott szorongva megállt egy pillanatra — vajon érdemes-e megpróbálni? — Majd elszántan kopogtatott: Kérem szépen a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatára szeretnék jelentkezni, nem késtem még el? Két éve most ennek. Az a kerékpár azóta már otthonosan mozog az iskola udvarán. A gazdája öt kilométerről jár be ide, nem számít az eső, sár. Eleinte zárkózott volt, félénk, tartózkodó. Lassan aztán felengedett. Az első év végén, a felejthetetlen emlékű vizsgán a legjobb eredményt érte el. Mit mond az iskoláról? — Harmincketten indultunk el az első évben, most is vagyunk huszonötén. Valamennyien dolgozó, többnyire családos emberek. Meghitt egyetértésben élünk, és kialakult a közvetlen kapcsolat a tanárokkal is. Az első év végén több jeles eredményt elért tanuló is volt közöttünk. Harmadévesek A harmadik félévi osztályátlag 3,66. — Hány tantárgy van? — összesen kilenc. Hetenként kétszer van 4—5 órás konzultációs előadás. A helybeli tanárok mellett szaktanárok is járnak ki hozzánk Kiskunhalasról. Szak- tantárgyak: a növénytermesztés, állattenyésztés, kémia és gazdasági géptan. Gyakorló órákat a József Attila Tsz területén szoktunk tartani, ahol az elnök — Szabó Józsi bácsi — osztálytársunk. — A traktorvezetés a legizgalmasabb — folytatja —, különösen a női hallgatók számára. Én is elképzeltem előre, hogy a nagy UTOS milyen engedelmesen fordul majd velem vissza a barázdába. Persze, nem egészen így történt — a végén meg kellett elégednem azzal, hogy a hidraulikus ekével nem húztam szét még a szé- nabogly’át is. — Hát a logaritmus? K edves kis mosolygós arcú tanárnő tanítja. Az Igaz, hogy őszülő, vén -bakjai kissé nehezebben Ismerik ki magukat a matematikában, mint a fiatalok,-E ő azonban türelmesen elmeséli még egyszer. A terveik? ; zt már sokan megkérdezték tőlünk. Hallottam olyan megjegyzést is: hogy mit akarnak ezek a technikusok, talán mind az irodába beülni! — Eszünkben sincs! Mindenkinek megvan az elképzelése a jövőről a saját munkaterületén is. „Paraszrtgimnázium” — így akarják csúfolni az iskolánkat, de ezzel minket nem sértenek meg! Művelt, öntudatos parasztságot! Ezt mi így értjük: Nem nézik le a szülőket a fiatalok, ha azok tájszólással beszélnek, de ne tévesszék össze azért a gyomnövények latin nevét se a római hadvezérekkel. — Mit üzennek a fiataloknak? — Példamutatással szeretnénk kedvet kelteni bennük a tanuláshoz. Jelentkezzenek az iskolába, addig amíg nem késő! A hosszú téli estek ne múljanak el eredménytelenül. Mi szégyelljük, hogy a dédapáink elkergették Petőfit, mikor a tudás ,,apostola”-két jelent meg Szabadszálláson. Ma hívjuk és megbecsüljük a jó tanítómestereket. Tóth Imréné illatúi* A per vége Kövessy Albert volt éppen a kecskeméti színház igazgatója. Felesége kedvéért állandóan népszínműveket játszott: A falu rosszát. Toloncot, Kintornás családot. Tóth Edének, az elhunyt szerzőnek élt akkoriban Kecskeméten egy rokona, aki pesti ügyvédje útján beperelte Kövessy Albertet, hogy engedély nélkül játssza Tóth Ede országszerte népszerű népszínműveit. A pesti ügyvéd fogta magát és leutazott. Kecskemétre, és a kirándulás eredménnyel járt: sí* került egyezséget kötnie, amely szerint Kövessy direktor tíz koronát fizetett szerzői jog és kártérítés fejében. Megpecsételték az egyeséget, s a híres kecskeméti Beretvás Szállóban vacsora fejezte be a vitát, hol is a színészek lelkes szavakkal méltatták Tóth Ede irodalmi és a derék Kövessy Albert színigazgatói nagyságát. A gyönyörűen felépített, értékes beszédekből azonban a kitűnő kecskeméti színigazgató vajmi keveset hallott — mert míg a szónoklatok tartottak, ő közben a világ legnagyobb nyugalmával alsózott a szomszéd asztalnál a kecskeméti főjegyzővel. Azután véget ért a bankett, a szónokok befejezték beszédjüket, s az édes májusi illat borította be az ébredő várost. Ebből sem észlelt semmit a kecskeméti színigazgató, mert egész éjjel hódolt a négyszínű istenségnek ... És reggelre hiánytalanul visz- szanverte a pesti ügyvédnek előző este az egyezség szerint kifizetett kártérítési összeget. A pénzt szépen begvömöszöl- te kabátja zsebébe és fütyörész- ve indult a jól végzett munka után lefeküdni. Révész Tibor
