Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-02 / 230. szám
WW. október % szerda Mit láttak a világból? Bécs, Firenze, Varsó, Prága, Moszkva ... A bőröndök, melyek bejárták Európát, most színes hotelcimkékkel borítva pihenik az út fáradalmait. Az albumokba újabb fényképek kerültek, mint a „világjárás” leghitelesebb tanú jelei. Merre járt, mit látott a világból? — kérdeztünk meg hármat megyénk több ezer külföldet járt dolgozója közül. Íme: A színész Az utazás — élmény. Az élmény pedig a színésznek — élet- szükséglet. Baracsi Ferenc, a Kecskeméti Katona József Színház művésze nemcsak meséli, j,játssza” is a látottakat. Reszkető, kínosan egyensúlyozó mozdulat: zenebohóc az osztiai tengerparton, dallamos hanglejtés, széles gesztusok: árus a velencei bazársoron, visszafojtott indulat a fegyelmezett vonások mögött: a pénz megszállottja, egy canne- si játékkaszinóban. — Velence!... A Lidó — sisteregve robbannak az élménypetárdák. minden rendszer nélkül, ahogy apránként felszínre bányássza őket az emlékezet. — Fényárban úsztak a színes lampionokkal kivilágított üzletek. Ragyogtak a pálmák. És egyszer csak ott álltam a Szent Márk téren. Száztagú zenekar Verdi-t játszott. Ezrek álltak némán, megbűvölten. Csodálatos volt... Mint az egész hathetes út. Nápoly: „Életem legnagyobb csalódása. Rengeteg piszok, minden az üzlet, a pénz.” Hajóút a csillagfényszántotta tengeren. Palermo, a Piazza Ungherese — Magyar tér — az itt járt 1848- as szabadságharcosokról nevezték el. Firenze... Pitti múzeum, Tizian, Leonardo da Vinci festményei. Róma: beszédes, régi kövek és káprázatos, modern épületek. Autóáradat, — Színház? — A bécsi Burg Theater-ben Tartuffe és az Operaházban Carmen. Meglepett és tetszett a színpadon uralkodó fegyelem. Viszont a helyárak szédületesen nagyok. A filmek közül nagy hatást tett rám a West side story és a Koldusopera. Ellenben a schönbrunni állatkertről megállapítottam: a miénk sokkal szebb... Olaszország, Franciaország, Svájc, Ausztria. Nagy út áll Baracsi Ferenc mögött, aki először járta be a négy ország tájait, városait. „Elfelejteni? Soha! — mondja határozottan. — Egy életre szólnak az élményei... A pedagógus — így hirtelen nehezen tudnám megmondani mi az, ami a Szovjetunióban legjobban megragadott — kezdi a beszélgetést dr. Búzás János tanár, a kecskeméti dolgozók általános iskolájának igazgatója. — Életemben először jártam ott, tehát fokozottabban hatottak rám a szovjet föld lenyűgöző szépségei. Moszkva szédületes arányairól beszél. Illusztrálásként fiókjából fényképeket szed elő. A Kreml... Itt Hruscsov és Kádár elvárssal találkoztunk. „Először nem tudtunk szólni a meghatottságtól, aztán ujjongva integettünk.” Áradozva meséli, hogy miiven kitörő örömmel üdvözölték őket — magyar pedagógusokat — a moszkvai lakosok és kollégák. — Szinte fájt búcsút venni Moszkvától. De Leningrad — •• . ií ÖKÖLBE SZORÍTÓ ! Kl Ke 'lasszikus festőművészünk, Derkovits Gyula egyik közismert művészettörténetileg is az emlékezetes képző- művészeti alkotások közé tartozó műve a_ „Dózsa” című metszetsorozat. A mű megrázó, robusztus ábrázolás az 1514-es parasztfelkelésről, annak tragikus befejezéséről. Nem célunk apró újságcikkben vállalkozni az alkotás méltatására. Ezt tízszer-százszor elvégezték már hivatottabbak, és ezerszer méltatják a metszetek értékeit a jövőben is. Előzetes beharangozások, itt-ott olvasott híradások alapján érdeklődéssel vártuk az „1514” címet viselő kisfilmet, amely Derkovits metszeteinek felhasználásával mutatja be a... Mit? Mit is? Jó, hogy közlik a kísérőfilm legelején, hogy „kísérlet”. De milyen kísérlet ez? Kádár elvtárs szavai jutnak eszünkbe arról, mire mennénk, ha mondjuk Diósgyőrből egyszer azt telefonálnák, hogy azon a héten nincs acél, mert kísérleteznek. Közhely, hogy a tragikust esetenként csupán egy hajszál választja el a komikustól. Nos, ennek a kísérletnek az esetében ez a hajszál kiesett már az ötlet születésekor. reserű szégyenkezéssel írja le az ember, de nem tud mást tenni, mint amit tapasztalt a nézőtéren. Hangos nevetés, majd egyenesen röhögés kísérte az ,,1514-ef’ szinte elejétől végig. A „mozgósított metszet” botrányosan torz látvány. Láttat a film egy tátott szájú parasztfejet. Semmi mást, csak ezt. Először kicsiben, a sötét vászon sarkában, majd előpattogva, mindjobban növekedve — hopp! hopp! hopp! Aztán menetel a katonaság: klap-klap-klap; szembe nekik a parasztok: klap-klap-klap. Még egyszer, még kétszer, harmadszor is. Emlékezzünk a metszetek e részleteire, s képzeljük el, hogy azok „a film eszközeivel” elkezdenek mozogni, ugrálni, mint mikor a kisgyerek a papírfigurákat táncoltatja az asztalon. „Megy a bácsi, egy-kettő, egy-kettő!" Es hogy lássa a „modernségre áhító” néző, meddig lehet fokozni a menetelés „filmszerű” ábrázolását, lábak pattognak elő a metszetből. Csak lábak. Nem is egészen, csak fél- lábszártól lefelé, hogy lássa a forradalmi magyar utókor: ilyenek voltak azok a — bocsánat a profanizálásért, de ekkor csapott még magasabb hangnembe a nézők nevetése — jó, bütykös, magyar paraszti lábak. Lábszárak, lábfejek a sötét magyar éjben, a sötét filmvásznon. Itt, ott, amott, emitt — mindenüvé féllábak teremnek ... Borzasztó! Sárga, kék, piros, qörös fényben villanó tömegek, lángok csapnak, robbanásók. Pukk! Pukk! — éppúgy mint a szatirizáló trükkfrímeken. Szaladgál az ember hátán a hideg, meleg: nevetnek, röhögnek a magyar történelem sok tragédiája közül is egyik legfájdalmasabbon, a Dózsa-féle felkelésen! S a tehetetlen düh feszíti az embert, mikor a nevetéssorozat betetőzése következik: a tüzes trónra kötözött Dózsa György körül csapkodnak a metszetbeli lángok mellett a filmbeli lángok, és kicsiben, nagyban olvasható a parasztvezér mellén a bélyeg: „Büdös paraszt.” R öhögnek, röhögnek nálunk, Magyarországon, Dózsa Györgyön, a felkelés kaszás parasztjain! 1963-ban! Egy kísérlet jóvoltából. Es ezt végigmutatják az egész országban?! TÓTH ISTVÁN Észak Velencéje — újabb barátokat, élményeket, adott. Menynyi híd — 650 — és egyik szebb, mint a másik. Lenyűgözve álltunk az Ermitázs festményei előtt és összeszorult szívvel jártunk abban a temetőben, ahol a második világháború alatt félmillió éhhalált halt leningrádi nyugszik a föld alatt. — Mint pedagógusnak, mi ragadta meg legjobban a figyelmét? — Leningrádban az önálló dolgozók iskolájának hatemeletes, gyönyörű épülete. Remélem, ez a példa nálunk is követésre talál... A brigádvexető Nem kell térkép hozzá, Nagy Pál, a bugaci Béke Tsz állattenyésztő brigádjának vezetője pontosan rögzítette fejében a csehszlovák—lengyelországi út egymást követő állomásait. A tsz jóvoltából nyolcadmagával először járt külföldön. — Szép utunk volt — mondja; elismerően — Hidasnémeti, Kassa, Eperjes, Zakopane — azt sem tudtuk, merre kapkodjuk a fejünket. Legjobban tetszett Krakkóban a királyi vár és No- va-Huta. Ez a város leginkább Dunaújvároshoz hasonlít, csak négyszer akkora. Gyönyörű ... A Tátrát említi. Az eget ostromló hegyeket. Egyedül azt sajnálja —, hogy mezőgazdasági tapasztalatokat nem gyűjthetett. — A gépesítésre pedig nagyon kíváncsi voltam. Sajnos, akkor még ott is szünetelt a munka a földeken. Majd legközelebb. Mert elhatároztam, külföldre ezentúl sűrűbben megyek. Legközelebb a Szovjetunióba és az NDK-ba. Többet lát, tapasztal az ember. — Hamiskásan hunyorít. — Észreveszi például azt, hogy odaát milyen kevés italost látni. Bezzeg ahogy a határt átléptük, nyüzsögtek az italboltban a részegek. Mégis, jó érzés volt hazajönni, újra magyar szót hallani. Jól mondja a közmondás: mindenütt jó, de legjobb itthon... • Az utazás már csak emlék. Az élmények azonban maradandók. A szépség soha nem múlik el nyomtalanul. Sőt meghatványozódik. Másoknak is juttat, kisugároz valamit. Színpadon, katedrán, vagy a földeken? Mindenütt. Hát ezért is érdemes utazni. Mert nincs annál jobb — hazatérni, rendbe szedni és hasznosítani a felejthetetlen emlékeket. Vadas Zsuzsa GYEREKKLUB Csupa szín, csupa fény. Nagyon szépen, ízlésesen rendezték be ezt a termet. Kis asztalok, kis székek. Az alacsony — Te mit viszel? — barátsá- goskodom egy bámész szőkével, aki oda állt mellénk hallgatózni. Munkában Pásztor Györgyi „segédkönyvtáros” (a kép jobl oldalán). Amikor Ilonka nénit — Kiss Ilonát, a gyermekkönyvtár vezetőjét — bokros teendői az irodába szólítják, Györgyi mindig készségesen és megbízhatóan helyettesíti. , (Pásztor Zoltán felvételei) pultot mégis alig éri fel az ap- róbbja. Az új kalocsai könyvtárban így déltájt hemzsegnek a gyerekek. Percenként nyílik az ajtó. Jönnek be, mennek ki, teli táskával, meg üres kézzel is. Nagy a forgalom. Az egyik székben, alig látszik ki a nagy könyv mögül, vékony legényke komoly képpel meresztgeti a szemét a lapokra. — Hát te már iskolába jársz? — Bizony, elsős vagyok. — És már tudsz olvasni? — Azt még nem, de a képeket értem így is. — Mióta jársz ide? — A nyár eleje óta. Szóval már jóval az iskolakezdés előtt ideszokott Madula Jancsi. Rendes tagja a könyvtárnak, viszeget is könyvet mindig. — Anyu olvas belőle — mondja nagy komolyan. Látszik a szemén, csak felnőttől telik ki olyan buta kérdés, hogy minek neki könyv, ha nem tud olvasni. — Semmit. Tegnapelőtt vittem egy nagy csomót. — Hát akkor mért jöttél? Csak úgy. Délutános vaA fenti címmel október 6-ától, vasárnaptól kezdve színes rejtvénysorozatot indítunk. Két hónapon keresztül minden számunkban 3—3 kérdést közlünk. A kérdések általában megyénk kulturális és gazdasági életének köréből kerülnek ki, azonban olvasóink emlékezőtehetségét is próbára tesszük, mert sok kérdésre a feleletet éppen lapunk cikkei szolgáltatják majd. Pályázatunk ismeretterjesztő célzatú, ezért minden kérdésre a feleletet is közöljük — csak a helyes felet mellé még két helytelen feleletet is írunk. Olvasóinknak kell azután a totóból jól ismert 1, x, vagy 2 beírással a helyes megfejtést megadni. A mindennap közölt Rejtvénytotószelvényeket kéthetenként kell majd beküldeni, a közölt határidőre. A helyes megfejtők között — esetleges egyenlő pontszámok esetén sorsolás révén — kéthetenként értékes díjakat osztunk szét. A nyertesek névsorát és a megfejtéseket szintén kéthetenként közöljük. Azok, akik mind a négy fordulóban pályázatunkon részt vettek és a legtöbb pontszámot érték el, részt vesznek a főnyereményeink kisorsolásában. Pontszámúk alapján tehát a főnyereményekből azok is nyerhetnek, akik a kéthetente lezárult részletpályázatunkon nem nyertek. FŐNYEREMÉNYEK 1. díj: Berlin—Potsdam—Prága 6 napos utazás teljes ellátással együtt, karácsonykor vagy szilveszterkor. 2. díj: Egy világvevő rádió. 3. díj: Egy fényképezőgép. 4. díj: Egy TÜRA Csepel kerékpár. 5. díj: Fél éven keresztül a lakhely szerinti egyik moziban minden film egyszeri megtekintésére szolgáló két jegy. 6. és 7. díj: Egy-egy női, illetve férfi karóra. 8. díj: Három hónapon keresztül a lakhely szerinti egyik moziban minden film egyszeri megtekintésére szolgáló két jegy. 9—20. díj: 70—100 forintos értékű díjak. A főnyeremények kiosztását mfi- soros est keretében bonyolítjuk le. A Rejtvénytotó szelvényeket a Petőfi Népe napkiadó Vállalathoz, Kecskemét, Szabadság tér l/a címre kel! beküldeni, vagy leadni. A borítékra írjuk rá: „Rejtvénytotó”. Pályázatunkon részt vehetnek a Bajai Hírlap és a Halasi Hírek olvasói is. Egy személy több szelvénnyel is pályázhat, ami a sorsolásnál esélyeit emeli. Október 6-tól kezdve biztosítsa a postás kézbesítőnél vagy a lapárusnál a lap példányain Jancsi, aki még csak a képeket „olvassa”. gyök az „isiben”, van még egy negyedórám... — Aha! Szóval akkor ez itt nektek amolyan kis klub, ahova nemcsak könyvért jöttök... Villan a szőke szeme, szélesen mosolyog. Szinte hallom: csuda okos a bácsi. De nem csú- folódik. Jól nevelten felel: — Itt mindig vannak. Olvasunk, beszélgetünk, van társasjáték is... — Ha a játékon összeveszünk, az utcán elintézzük a többit — kotnyeleskedik közbe egy kis ördögfióka. Már iramodik is. Néhányan követik. Gyakorlati órára mennek a fiúiskola nyolcadikosai. Szedelőzködik a többi is. Elmúlt egy óra. elkészült otthon az ebéd. Lassan kiürül a kalocsai gyerekek paradicsoma, klubja... Nevezzük akárhogy, ez a könyvtár méltán kedvelt hely. Pompás intézmény. Mondják, nem ment minden zökkenő nélkül az építése. Számos ellenzője akadt. Néhány lelkes helyi vezetőnek köszönheti a létét. Most, alig néhány hónappal a megnyitás után legalább jóérzéssel mondhatják el: nem volt kárbaveszett a ráfordított pénz és fáradság. BL I»
